Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-03 / 49. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 3, 1964 20,000 háborús bűnös él szabadon Nyugat-Németországban A NDK Nemzeti Frontjának elnöksége nagy ér­deklődéssel kisért nemzetközi sajtókonferenciát tartott a háborús és náci bűnöknek a bonni kor­mány által tervezett elévülésével kapcsolatban. A sajtókonferencián neves külföldi jogászok is részt vettek és felszólaltak. Mint ismeretes a bonni kormány valamennyi há­borús és náci vétket 1965. május 8-i hatállyal el­évültnek akar nyilvánítani. Horst Brasch, a Nem­zeti Front elnökhelyettese a sajtókonferencián ez­zel kapcsolatban kijelentette: az NDK-ban 12,807 náci és háborús bűnöst vontak felelősségre, Nyu­gat-Németországban ezzel szemben 5513-at. A Német Dem. Köztárs.-ban a németek egyharmada él; és közismert tény, hogy a náci és háborús bű­nösök a felelősségre vonás elől az NDK-ból Nyu- gat-Németországba menekültek. Joggal feltételez­hető, hogy az NSZK-ban az eddig elitélteknél sok­kal több náci és háborús bűnös él. Dr. Robert Kempner, a nürnbergi perek amerikai ügyésze tízezerre becsüli a még felelősségre nem vont fő­benjáró háborús és náci bűnösöket. — Mi — álla­pította meg Horst Brasch — 20 ezerre becsüljük azok számát, akik ellen még semmiféle eljárást sent indítottak, és a bonni kormány kijelentése, amely szerint a bűnösök nagyobb részét elitélték már, egyszerűen hazugság. D. N. Pritt brit koronaügyész felszólalásában az elévülés ellen foglalt állást, és kijelentette, hogy ez; ellenkezik a népjoggal, s ez a probléma nem­csak egyszerűen jogi, hanem morális kérdés is. Nyugat-Németország — állapította meg — szabo­tálta a potsdami egyezményt, nem vonta felelős­ségre a főbenjáró náci és háborús bűnösöket, és Bonnban ma ismét a régi erők vannak uralmon. Hasonló értelemben szólalt fel a sajtókonferencián a többi külföldi jogászküldött is. Seebohm ismét a szudétanémetek ''képviselője" Regensburg bajor városban napokig folyt az úgynevezett szudétanémetek országos kongresszu­sa, amelyen újból nyíltan hangoztatták a Csehszlo­vákia elleni területi követeléseket. Ismét Seebohm bonni közlekdésügyi miniszter volt a vezérszónok. Seebohm követelte, hogy a szudétanémet népcso­port “érvényesíthesse a szülőföldhöz való jogát”. Hevesen támadta azokat a nyugatnémet újságíró­kat, akik bírálni merészelik a revansistákat. A kongresszus újra Seebohmot választotta meg a szervezet “hivatalos képviselőjévé.” Súlyos ellentétek megszakították a francia-algériai olajtárgyalásokat Az Algírban néhány napja megindult francia— algériai olajtárgyalások megszakadtak, a megbe­széléseket december 7-én Párizsban folytatják. A tárgyalásokról nem adtak ki hivatalos jelen­tést, a francia laptudósitásokból azonban kiderül, hogy a két fél álláspontja között alapvető eltérés mutatkozik. Az algériai kormány ragaszkodik a földgázforrások államosításához, az olajkiterme­lést pedig ellenőrizni kívánja. A francia kormány nem hajlandó semmit sem feladni/Evianban bizto­sított kiváltságaiból, és csupán az újabb olajforrá­sok felkutatására és kiaknázására hajlandó fran­cia-algériai vegyes társaságot alakítani. A Figaro tudósítója nyíltan rámutat: a francia kormány időt akar nyerni, halogatja a tárgyalá­sokat amig csak lehet, mert abból indul ki, hogy az algériai kormánynak pénzre van szüksége. Az álláspontok megmerevedtek, a tárgyalások légkö­re a pesszimizmus és a mérsékelt optimizmus kö­zött váltakozik — Írja a lap. Kubában keresnek piacot a nyugati országok A nyugati világ kereskedelmi érdekeltségei pá­ratlan lehetőségeket látnak Kubával való üzleti összeköttetésekben. Az Egyesült Államok konkur­enciája nélkül, Kubában úgyszólván kimeríthetet­len piacra találnának. Amellett a kubai kormány pontosan fizet és nem “akadékoskodik” túlsók al­kudozással. Érdekelt kanadai, francia és angol ke­reskedők véleménye szerint, Kuba kormányának több mint 100 millió dollár áll rendelkezésére évente, külföldi megrendelések céljára. Csupán Kuba valuta-mérlege szab határokat a külföldi megrendeléseknek, amely viszont a cukor­export kiterjedésétől függ. A kormány ezért olyan áruk importálására helyezi a fősulyt, amelyek a legszükségesebbek nemzetgazdasági szempontból. Ezek közé tartoznak a gépalkatrészek, közlekedési felszerelések, tenyészállatok, gyógyszerek, könyvek és filmek. Olyan nagy a szükséglet ezekben a cik­kekben, hogy a szocialista államokkal folytatott kereskedelem mellett, Kuba szívesen vásárol a nyugati országoktól is. Az angol Leyland cég nem­rég autóbuszokat szállított Kubának, most pedig teherautók szállításáról tárgyalnak. A külföld szem előtt tartja a kikötő- és vasút­állomási felszerelések szállításának lehetőségét. Kanadai nagyüzemek nemrég egymillió dollár ér­tékű villanyfelszerelést adtak el Kubának hajók és villanygépek berendezéseire és egy spanyol textil­üzem küldöttsége 3.5 millió dolláros gyapotáru megrendeléssel tért vissza. Kuba legfontosabb exportáruja a cukor, amely külföldi bevételeinek 75 százalékát képezi. Azelőtt az Egyesült Államok vásárolta fel termésének leg­nagyobb részét, de a szocialista Kuba megsemmi­sítésére irányuló politikájával, Amerika bojkottál­ja a vele való kereskedelmet és ugyanezt a szövet­ségeseire is rákényszeritette. A nyugati országok kereskedelmi világa azonban sóvárgó szemekkel tekinti a kínálkozó jó piac lehetőségét Kubában, amelyhez kormányaik, a gazdasági fellendülés ér­dekében megadják a lehetőségeket, még akkor is, ha evvel kivívják az Egyesült Államok nem-tet­szését. Ilyen eset fordult elő most is, amikor az Egye­sült Államok tiltakozását fejezte ki Portugáliának, amiért kereskedelmi szerződést kötött Kubával, amelynek értelmében a Lisszabon-i kormány 30 ezer tonna feldolgozatlan cukrot vásárol Kubától, amelynek felét font sterlingben fizeti. Megalakult hat szocialista ország golycscsapágy-gyártási együttműködési szervezete Varsóban megnyílt a Golyóscsapágy-gyártási' Együttműködési Szervezet alakuló értekezlete, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Szovjetunió — tehát az alapitó országok — képviselői vesznek részt. Az alakuló értekezlet ünnepélyes megnyitásán jelen volt és beszédet mondott Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisztertanács elnökhelyettese, a kül­földi gazdasági együttműködési bizottság elnöke, aki megelégedését fejezte ki, hogy a lengyel kez­deményezés révén létesült uj szervezet állandó székhelyéül Varsót választotta. Az alapitó tanácskozáson megválasztották az uj szervezet vezetőségét. Az értekezlet a hét végén ér véget. Intézkedések Guineában a spekuláció letörésére November 21-én, Conakryban befejezte munká­ját a guineai nemzetgyűlés és az országos forra­dalmi tanács együttes, rendkívüli ülésszaka, ame­lyen megvitatták és jóváhagyták az ez év novem­ber 8-án előterjesztett reformtervezetet. Ez szigorú intézkedéseket (beleértve a halálbüntetést is) he­lyez kilátásba a spekuláció és a korrupció letöré­sére, valamint a nacionalista izgatás megfékezésé- se céljából. Mint Sekou Touré köztársasági elnök, a Guineai Demokrata Párt főtitkára beszédében hangoztatta, Guinea a reformokkal hadat üzent ellenségeinek, mindenekelőtt a lelkiismeretlen kereskedőknek és a megvesztegethető hivatalnokoknak. Az utóbbi időben a magánkereskedelem illegáli­san külföldre juttatta a Guineában termelt áruk hatvan százalékát. A magánkereskedők ily módon hátráltatták az ország gazdasági fejlődését, tevé­kenységük következtében áruhiány következett be és felszöktek az árak. Gyakorlati céljuk az volt, hogy a Guineai Demokrata Pártot letéritsék az ál­tala meghirdetett nem kapitalista fejlődés útjáról. Gizenga harcos üzenete Gizengát, a kongói hazafias eró'k vezetőjét Csőm­be kormánya ismét letartóztatta, ismeretlen helyre hurcolták, s életét megint veszély fenyegeti. Az aláb­biakban közöljük Gizenga nyilatkozatát, amelyet le­tartóztatása előtt tett egy léopoldville-i sajtóérte­kezleten. Csak afrikai testvéreim és barátaim állandó erő feszítései révén nyílt számomra lehetőség, hogy beszéljek önökkel. 1960 óta hazánk több állam szakadatlan összeesküvésének tárgya. A jelenlegi összetűzést elsősorban a kolonialista és imperialis­ta államok okozták, amelyek mindenáron a kolo- nializmus uj formáját, a neokolonializmust akar­ják ránk kényszeríteni. Nemzetünk egyik legnagyobb fia, Patrice Lu­mumba, napról napra leleplezte az imperialisták összeesküvéseit, amelyek szuverenitásunk ellen irá­nyultak. Ő mutatta meg nekünk a mesterkedések elleni harc útját. Mi Patrice Lumumbát követtük, egységre hívtuk fel a kongóiakat, nem takarékos­kodtunk erőnkkel, hogy a kongói nép szabaddá vál­jon, büszkévé és egyenrangúvá a többi nép család­jában. Mindenki tudja, milyen árat fizettünk ezért. A közeledő veszély láttára Patrice Lumumba úgy döntött, hogy egyesíti az összes nemzeti pár­tokat, amelyekkel az 1960-as választás idején szö­vetséget kötött. Lumumba halála után arra töre­kedtünk, hogy eleget tegyünk kívánságának. A nemzet összes egészséges erőinek egy egységes szervezetbe kell tömörülniük. Véleményünk sze­rint ez az egyetlen módja annak, hogy Kongót ki­vezessük a zsákutcából, amibe jutott. Az országban uralkodó helyzettel kapcsolatban elmondhatom, hogy egyrészt, a köztársaság határa­in belül létezik egy központi kormány, amely nem képvisel senkit. Másrészt, a lázadó erők Kongó egész területén kifejtik hatásukat. A jelenlegi vál­ság a kormány politikája miatti hosszan tartó és nagymértékű elégedetlenség csúcsát jelenti. Az elégedetlenségre pedig a soknál is több ok van. Hazánkban nem létezik normális demokratikus élet, nem létezik semmilyen szabadság, az ostromál lapot háborúvá fajult, és állandóan társadalmi összetűzésekre kerül sor. Ez a helyzet arra késztette a mostani vezetőket, hogy javasolják nekünk, akik éveken át fogság­ban voltunk, hogy képviseljük őket a feldühödött nép előtt. Hazafias érzéseink arra késztettek ben­nünket, hogy néhány javaslattal álljunk elő, ame­lyek végül csak a papíron maradtak meg. Felhív­tam és felhívom őket, folytassunk nyilvános vitát az ország kérdéseiről. Felhívásaim azonban süket fülekre találtak. Ezzel egy időben, miután tudatára jutottak an­nak, hogy nem képesek békés utón megoldani a belpolitikai problémákat, a durva erőszakhoz fo­lyamodtak a saját népük elleni harcban. Kategorikusan elitéljük az erőszak alkalmazását a néptömegek ellen. Tiltakozunk a fegyveres impe­rialista agresszió ellen, amelyet megtévesztésül se­gélynek neveznek egy olyan kormány számára, amely senkit sem képvisel. Feszültség Törökországban a jövő évi képviselőválasztások előtt Ankara utcáin diákok tüntetést rendeztek, é)> nyilvánosan elégették azoknak a lapoknak a pél­dányszámait, amelyek az 1960. évi forradalom ál­tal hozott reformok ellen írtak cikkeket. Hírügy­nökségi jelentések szerint egyébként is rossz han­gulat uralkodik a török fővárosban a legutóbbi parlamenti viták miatt, amelyek során igen heves hangú beszédek hangzottak el. Ankarában ezt a fe­szültséget az 1965 júniusra kitűzött választások közeledtével, valamint az Igazságpárt november végi kongresszusának előkészületeivel magyaráz­zák. Ennek az ellenzéki pártnak a képviselői most egymásra licitálnak a heves hangú szónoklatokban, hogy biztosítsák maguknak a vidéki szervezetek küldötteinek támogatását a kongresszuson, mely­nek feladata a többi között, hogy megválassza a párt elnökét. ^ Wj^jglg Inönü miniszterelnök megbeszélésre hívta össze a pártok vezetőit, s felkérte őket, hogy működ­jenek együtt a nyugalom helyreállításában. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelit tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. 8Ü. N ____________________

Next

/
Thumbnails
Contents