Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-26 / 48. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 26, 1964 Äz acélmunkások szervezete jobb munkaviszonyokat követel Jövő tavasszal jár le a United Steelworkers szak- szervezet szerződése a nagyvállalatokkal, de a szervezeti vezetők már most nagy súlyt helyeznek az üzemeken belüli helyi panaszok kérdésére és azon a véleményen vannak, hogy ezeknek orvoslása nélkül nem lesz megegyezés az acéliparban. Már intézkedések történtek, hogy a szakszervezeti tárgyalóbizottságok decemberben megbeszéléseket kezdjenek a 11 legnagyobb acélvállalattal abból a célból, hogy mielőtt az általános kérdések napirendre kerülnek, megoldják a helyi problémákat. A szakszervezet igyekszik elkerülni azt a helyzetet, ami fennállt az autómunkásoknál, vagyis az általános vonatkozású követelményekben való megegyezés után úgy Fordnál, mint General Motorsnál a munkások a helyi panaszok miatt sztrájkba léptek. A vasúti kazánfűtők kiegyeztek A javítóműhelyek sztrájkra készülnek A vonatvezetők, kazánfűtők és tolatómunkások két szakszervezete, a Brotherhood of Locomotive Firemen and Enginemen és a Brotherhood of Railroad Trainmen, a hetek óta folyó bérkövetelési tárgyalások után kiegyezett 163 vasúttársasággal. A kiegyezés nagyjában megfelel az elnök által kinevezett bizottság ajánlatainak, avval a külön eredménnyel, hogy még egy heti szabadságot vi- vott ki a a hosszú ideje szolgálatban levő munkások részére. így 20 évi szolgálat után a munkások évi 4 heti szabadságot kapnak. A kiegyezés november 30-án kerül szavazatra a tagság elé. A vasúti javitó és alkatrészmühelyek 6 szakszervezete lapzártakor még sztrájkra készült. A fizetés- emelések a legfontosabb követelmények. Egyelőre kevés eshetőség mutatkozik a kiegyezésre. Ha a műhelyek sztrájkba lépnek, az ország vasutainak 98 százaléka leállíthatja működését. A 6 szakszervezet 140 ezer munkást képvisel. John F. Kennedy, a nagy “kezdő” (Folytatás az első oldalról) egy az élete delén, karrierje zenitjén levő rokonszenves fiatal államférfi mosolya és a derült égből sújtó mérhetetlen tragédia mélységei között, valamennyien ismét átéreztiik a veszteség nagyságát. Mi, haladó szellemű amerikai magyarok nem szentimentalizmusból álltunk meg adózni e komor évfordulónál Kennedy elnök emlékének. Tudatában voltunk nemcsak jelleme, egyénisége, szerepe nagyságának, nemcsak pozitív, oldalainak, hanem a negatívnak is. Osztjuk a N. Y. Times véleményét, amely egy tőkés lapnál meglehetősen őszinte megállapitás keretében mutat rá arra, hogy Kennedy “eszes, keményfeiü ember, ügyes, hatalomkedvelő politikus volt, aki nyakig benne volt a hatalommal járó homályos manőverekben és nehéz döntésekben.. .” Kennedy az amerikai imperializmus államférfiu- ja volt. De több volt ennél. Több volt, mert képes volt messzebb látni, mint az átlagos imperialista. Egyike volt az elsőknek, akik belátták annak szükségességét, hogy túl kell tenniük magukat osztályuk és a rendszer szocializmus-ellenes ideológiájának egy részén, ha hatásosan akarják a népet, a hazát és rendszert szolgálni. Megtette az első lépéseket a békés együttélés irányában. Ezt csak egy nagy ember volt képes megtenni. És talán ezért kellett meghalnia. Carlyle a hősökről irt értekezésében a nagy embereket ‘kezdőknek’ nevezi. S ez igen jellemző leírás. Egy nagy ember azért nagy, mert messzebb Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York. N. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az VSA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. Si lát, mint az átlagos ember s azt, amit lát, jobban akarja, mint mások. És hogy ezeket elérje, megvalósítsa, kezdeni mer ott, ahol mások nem mernek kezdeni. Ilyen értelemben volt John F. Kennedy “nagy kezdő.” Nagy ember, nagy államférfim Figyelő A választás segített a szélső jobboldalnak (Folytatás az első oldalról) tűzéssel, hogy az 1966-os, vagy az 1968-as választásokban siker koronázza munkájukat. Megkettőzött erőfeszítéssel toboroznak tagokat a John Birch Society-ba, egyre erőteljesebb propagandát fejtenek ki szócsöveiken keresztül s eltökélt szándékuk a Republikánus Párt teljes hatalomba vétele. A már jólismert reakciós szervezeteken kívül, a Cincinnatiban működő Young Americans for Freedom kampányt indított 15 millió dolláros alap előteremtésére. Szószólója szerint a szervezetnek egyik célkitűzése az, hogy a goldwaterizmust terjessze a középiskolai és egyetemi diákság körében, akik eddig még nem szavaztak, de a legközelebbi elnökválasztáson már szavazóképesek lesznek. A new-orleansi szegregációs hírlap, The Independ ent American szerkesztője, Kent Courtney, a legfontosabb feladatnak tekinti a sajtó megközelítését és hatalomba kerítését. 34 rádióállomáson leadott kommentárjain felhívja hallgatóságát a szélső jobboldali ügyek támogatására. Egyik legutóbbi programján sürgette, hogy a “konzervatív szervezetek vezetői foglalkozzanak a helyi kereskedőkkel és vállalati vezetőkkel.” Ezeknek kellő “kioktatása után” az illetők majd “meggyőződnek arról, hogy a napilapok, amelyekben hirdetnek, nem a ‘privát vállalkozás’ rendszerének támogatói”. Ha ennek nyomán “a hirdetők kifogást emelnek a hírlapok ‘szabad vállalkozás’ és ‘szabad kereskedelem-ellenes’ vezércikkei ellen, majd észrevehetjük a változást a hírlapok politikájában is.” A reakciós szervezetek minden elérhető módszerrel és a legszélsőségesebb monöpóltőke támogatásával lázasan tevékenykednek az amerikai fasizmus megszervezésén. A most lezajlott választáson jelöltjük nem került hatalomra, de elérték, hogy egy törvényes, nagy párt keretében működhessenek. A választási kudarcból leszűrt tanulságok alapján talán megváltoztatják taktikáikat. Azt remélik, hogy nagyobb ügyességgel és több demagógiával esetleg a jövőben sikerülni fog az amerikai nép többségét maguk mellett felsorakoztatni. Ezért most következik a legkritikusabb időszak az amerikai politika történelmében, amelyben a haladó szellemű erőknek egységet kell kovácsolniok, hogy igv megerősödve legyőzhessék a reakció merész próbálkozását. Egyezmény US és USSR között A szovjet fővárosban nagy jelentőséget tulajdonítanak a US és USSR november 19-én aláirt megegyezésének a két ország tudományos együttműködéséről a tengervíz édessé tételében. Hangsúlyozzák, ez logikus folytatását jelenti annak a korábbi, összehangolt lépésnek, amellyel csökkentették a katonai célú hasadóanyagok termelését. A kommentárok kiemelik, hogy viszonylag rövid idő alatt került sor a megállapodásra, amelyet a két ország tudósainak kölcsönös látogatásai készítettek elő. Az amerikai elnök tudományos tanácsadója, Hornig az Izvesztiának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy ez a lépés nemcsak az ame- kai—szovjet viszony “felmelegedését” segíti elő, hanem haszonnal járhat a gyengén fejlett országok számára is. A szovjet atomerő-bizottság szóvivője sajtónyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a két ország tudósai a legnehezebb feladatok megoldásában, olyan berendezések létrehozásában működnek együtt, amelyeknek évi teljesitménye sok millió tonna édesvíz lesz. Az első atomenergiával működő szovjet berendezések — jelentette ki — 1969-ben készülnek el. Egyikük a Káspi-tenger partján, Sev- csenko város mellett épül fel. A szovjet szakemberek tervei szerint e tengerparti berendezések segítségével fokozatosan iparosítani lehetne Közép-Ázsia nagy kiterjedésű sivatagos területeit, és ellensúlyozni lehetne e forró éghajlatú területeken a szárazság állandó fenyegetését. Az olaszországi Genovában rendezett nemzetközi verseny zsűrije a Paganini-dijat Jean-Jacques Kan- torov francia hegedűművésznek Ítélte. A versenyen 15 országból 31 művész vett részt. Taylor a vieSnami háború kiterjesztését ajánlja (Folytatás az első oldalról) tékkal való kacérkodást azon feltevéssel igyekszik elfogadhatóvá tenni, hogy lehetséges lesz a háborút bizonyos “keretek között” tartani anélkül, hogy lángba borítsa egész délkelet-Ázsiát. Washingtonban jelenleg éppoly kétségek állnak fenn a saigoni kormány életbenmaradásának lehetőségeiről, mint 3 évvel ezelőtt, amikor az Ngo Dinh Diem-kormány meglehetősen ingatag lábakon állt. Az amerikai segítséggel azóta történt kormányváltozások mindez ideig nem tudták megerősíteni a dél-vietnami kormány politikai helyzetét. A nép egyre fokozottabb ellenállást tanúsít és egyre kevesebb odaadással hajlandó saját népi had serege ellen küzdeni. A kormányellenes tüntetések napirenden vannak. Épp ezért Mr. Taylor és a többi “katonai tanácsadók” nem tartják ajánlatosnak amerikai gyalogság bevetését a szintérre, mert úgy érzik, ennek végzetes politikai következményei lennének. Arról hallani sem akarnak, hogy onnan kivonuljanak és igy a teljes csőd által diktált kilá- tástalanságban most még a háború kiterjesztésének veszedelmétől sem riadnak vissza. Taylor állítólag annyira ragaszkodik a háború kiterjesztéséhez, hogy kész lemondani követi megbízatásáról, ha a kormány nem egyezik bele. Az észak-vietnami külügyminisztérium követelte, hogy az Egyesült Államok szüntessen be minden provokációs és agresszív lépést Észak-Vietnam ellen és azonnal hagyjon fel a dél-vietnami agresz- sziós háborúval. Ezrek tüntettek Saigonban Vasárnap sokezer főnyi tömeg tüntetett Tran Van Huong kormánya ellen. A tüntetés a buddhista központnál kezdődött, mindenüvé elterjedt és határozottan politikai jelleget öltött. A rendőrség által elfogott zászlók felirataikon követelték koalíciós kormány felállítását, amelyben a népi hadsereg is képviseletet kapjon. Könnygázzal, majd egy helyen tüzifecskendőkkel próbálták szétverni a tömeget, de néhányan kézrekeritették a csöveket és a rendőrségre irányították. Egy másik helyen a tömeg elfogott egy teherautót és annak hangszóróján a szónokok a kormányt “forradalomellenesnek” és “hatalmat bitorlónak” nevezték. A tömeghangulattal szemben a kormány nem mert erőteljesebben beavatkozni. Az eseményeket megelőző napokban a dél-vietnami hadsereg koncentrált légitámadási hadművelete a népi erők ellen teljes kudarcba fűlt. Koncentrált légitámadás Vietnamban Miután helikopterek csapatokat szállítottak a népi erők egyik legerősebb gócpontjába, a Thudau- mot közelében 40 négyzetmérföldnyire elterülő erdőségbe, ugyanott a dél-vietnami kormány 7,000 főből álló csapatot összpontosított és evvel megindította eddigi legnagyobb támadását. A kémszolgálat megállapította, hogy a népi ellenállás 300 főnyi csoportja azon a helyen rejtőzködik. Súlyos kétségek merültek fel azonban ennek a támadási taktikának helyénvalóságával kapcsolatban a mozgékony gerillák ellen. Ugyanis, a népi csapatok, legalább három nappal a támadás megindítása előtt visszavonultak a területről, a nagy felkészültség csak hült helyüket találta és 36 órával a hadművelet megindítása után még mindig nem akadtak nyomukra. Később arról is jelentettek, hogy az akció kezdete előtti légitámadásban 42 személy elpusztult. Nem tudták megállapítani, hogy katonák voltak-e, vagy ottlakó civilek. Nem találtak a közelükben fegyvereket. Az amerikai parancsnokság beismerte, hogy a múlt tapasztalatok után, nem volt meggyőződve a koncentrált támadás helyességéről. Számtalan esetben a gerillák gyors lecsapással támadtak, azután hirtelen elmenekültek. Az amerikai vezetőség mégis 105 helikopterrel járult a kampányhoz, amely a 10 vietnami helikopter alkalmazása mellett a vietnami háború eddigi legjobban összpontosított támadását képezte. Barrikádok Saigonban Saigonban egy iskolában többszáz diák barriká- dokat emelt az iskolaépület köré, tiltakozását fejezve ki a katonakötelezettség ellen. A diákok elfogták a külföldi tanítókat, közöttük egy amerikait is és túszként tartották. A rendőrség megkísérelt behatolni az elrekesztett bejáraton, de a diákok kövek áradatával és az ablakokból rájukdobott iskolai bútorokkal sikeresen ellenállt.
