Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-16 / 29. szám
Thursday, July 16, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 HérVéGi írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Én is beteszem a garast Teljesen lehetetlen állapotnak tartom azt, hogy amikor egy külmunkatárs véleményt óhajt nyilvánítani valakiről vagy valamiről, akkor folyton azt kelljen szem előtt tartania, hogy “jaj Istenkém, mit fog szólni Gecse István Coreapolisban vagy Weiss Aladár Detroitban?!” A cikkírónak igenis kötelessége alaposan meggondolni, hogy mit tálal fel az olvasó elé, de ha a saját igazságérzete és lelkiismerete arról tanúskodik, hogy mondanivalója szükséges, hasznos és tanulságos, akkor teljesen ignorálnia kell azt a lehetőséget, hogy Gecse István vagy Weiss Aladár esetleg egy kis hascsikarást kap a feltálalt szellemi eledeltől. . . Csak két olyan cikkíróról tudok, aki mindig és mindenben az ösz- szes olvasók szájaize szerint tud Írni: az egyik már meghalt, a másik még nem született meg... Ezekből a bevezető szavakból az olvasó már sejtheti, miről óhajtok mai rovatomban eldiskurálni. Ugv van — Neuwald kollégánknak a Gyetvai-könyvről irt kritikája körül felmerült vitáról lesz szó. A legjobb Szabó is néha “elfuserál” egy öltönyt. A legbrilliánsabb Íróval is megtörténhetik, hogy olyan gyöngécske írásművet “alkot,” hogy később szívesen letagadná az apaságot — ha lehetne Előfordul olykor, hogy a legkiválóbb festő ecsetje alól is egy-egy giccs kerül ki. És a legkitűnőbb cikkíró is hébe’-hóba’ olyan rovatot izzad ki, amire sem ő maga, sem a lapja nem valami büszke. Hát, akkor miért volna olyan hihetetlen, hogy Gyetvai János pennájából is olyan irásmü került ki, amely nem üti meg a tőle elvárt és'megszokott mértéket és mi csodálkozni való van azon, ha azt valaki — minden személyes él nélkül — szóváteszi, mint azt EHN tette a lap minapi számában?! EHN-nek joga volt megírni a véleményét. És EHN nincs egyedül. Tollforgató emberek — ha el tudják magukat vonatkoztatni a Gyetvai János iránti személyes érzéseiktől — bizonyára megegyeznek EHN-nel abban, hogy ez a könyv nem tartozik Gyetvai legsikerültebb alkotásai közé — sem tartalom, sem stilus dolgában. Én talán előbb végigolvastam a könyvet, mint bárki más Amerikában — a szerkesztőség tagjait kivéve —, mert amint hire jött a könyv megszületésének, kértem egy példányt belőle. A szerkesztőségnek nem is volt még több mint egyetlen példánya — azt küldték el nekem kölcsön, sürgős visz- szaküldés terhe alatt... Az volt a szándékom, hogy rovatomban fogom méltatni Gyetvai János nak ezt a könyvét. Hogy a szerző iránt hosszú éveken át milyen érzelmeket tápláltam, arfa nézve nem tudok különb bizonyítékot kínálni, mint néhány paragrafusát annak a cikkemnek, amit csaknem 24 évvel ezelőtt irtain róla abból az alkalom-, ból. hogy közéleti munkásságának a harminc éves jubileumát ünnepeltük: “Gyetvai János eleven cáfolata annak az általánosan elfogadott ténynek, hogy egy ügynek a harcosa a hosszú és olykor sokszor meddő küzdelem során elveszti ifjonti lelkesedését, energiáját, ideálista világsíemléletét s mindenekfe- lett: személyes vonzóerejét. . . János barátunk ma talán lelkesebb, fáradhatatlanabb, elszán- tabb, mint amilyennek elképzelem őt harminc esztendővel fiatalabb korában.. . Másokról néhány év alatt lekopik az a nimbusz, amit az uj vezér köré szokott fonni a népszerűség; az övé állandóan növekedett, erősbödött és nem túlzók. amikor azt állítom, hogy népszerűsége és vonzereje ma nagyobb, mint bármikor volt a múltban... “Kiváló szervezőképességét, szívós akaratát, mesteri tollát, sokoldalú tudását bármilyen más téren busásan megfizették volna és még csak restelkednie sem kellett volna miatta. Azon a pályán, amelyen ő járt harminc esztendeig és amelyen még reméljük: sokáig fog járni ezután is, hej. de sovány a fizetség! Politikai ellenfelei egyszerűen dajkamesének tartanák, ha elárulnám nekik, mennyi a János úgynevezett heti “jövedelme”. . . Az igaz, hogy viszont azt a sze- retetet, amivel a magyar munkástömegek körülveszik az ő “Jánosukat,” ezek az ellenfelek csak úgy ismerik, mint cigánygyerek a forralt tejet: hírből. . . S úgy látszik, János ezt a fizetséget el nem cserélné a daragók, nadányiak, szegedyek és hasonszőrűek kombinált jövedelmével . .. “Mások harminc év alatt úgy elmondják minden mondanivalójukat, hogy ami kevés maradt nekik, az úgy hangzik, mint az üres hordó kon- gása. Jánosnak minden cikke vagy beszéde ma is az újdonság erejével hat: felrázza és cselekvésre ösztönzi olvasóit vagy hallgatóit. Ma is úgy figyelnek erre a törékenytestü, szelidnézé- sü és halkszavu emberre, mint egy prófétára, aki sohasem hallott kinyilatkoztatásokat hallat... Más vezérekre már százszor ráunt a táboruk. Gyetvai János még mindig újdonság. ..” Ennyi talán elég ebből a 24-éves cikkből annak a tanúságaként, hogy Gyetvai Jánost valóban tiszteltem és nagyrabecsültem. Legjobb tudomásom szerint ez a megbecsülés kölcsönös volt. És mindjárt hozzátehetem: az elmúlt negyedszázad alatt nem történt semmi, ami a róla alkotott véleményemet a legcsekélyebb mértékben is megváltoztatta volna. Őszintén mondhatom: nagy érdeklődéssel és várakozással vettem a kezembe Gyetvai Jánosnak “Két világ között” cimü könyvét. Sajnos, a könyv elolvasása után képtelen voltam rávenni magamat, hogy bármit is írjak róla. Ha az igazságot akartam volna megírni, olyasmit kellett volna mondanom, mint amit Neuwald kollégánk minden kertelés nélkül papírra vetett. Képmutatás nélkül sok jót nemigen tudtam volna mondani- erről a könyvről; az igazság kimondására pedig nem vitt rá a lelkem—igy hát minden szó megjegyzés nélkül visszaküldtem az akkor még egyetlen ‘ Amerikában létező példányt a szerkesztőségnek. .. Megvallom: ma már restellem, hogy annakidején — inkább szentimentális okokból, mint az erkölcsi bátorság hiánya miatt — tartózkodtam véleményem nyilvánításától. Lám: Neuwald is megtehette volna ugyanezt, de ő az igazság hangoztatását többre taksálta a saját egyéni érzéseinél. Ezért őt nem kritika, hanem elismerés és dicséret illeti- Biztos vagyok, hogy ő is viaskodott önmagával — mint ahogy én tettem annakidején —, de mig én a némaságot választottam, ő úgy érezte, hogy kötelessége kimondani a véleményét. És sietek hozzátenni: kettőnk között ő viselkedett különbül! A könyv tartalmával és stílusával nem kívánok részletesen foglalkozni, de azt ki kell jelentenem, hogy annak fejezeteiből nem annak a Gyetvai Jánosnak az alakja bontakozik ki, akit mi ismertünk és szerettünk itt hosszú éveken át. Könyvének nagyon sok része — attól eltekintve, hogy elég pongyola stílusban Íródott meg — nekem nagyon idegenül hangzott. Én nem olyannak ismertem Jánost, mint aki ily nagy fontosságot tulajdonit magának. Elmondhatta volna ugyanezt a történetet egy kissé szerényebb hangon is. Itt-ott bizony alaposan eltúlozta a dolgokat. Valóban nehéz elhinni, hogy egy világváros rendőrségének a politikai osztályfőnöke (dr. Presser) annyi időt és figyelmet szentelt volna az akkor még nem nagyon ismert és meglehetősen fiatal Gyetvai János minden mozdulatára, amikor nálánál sokkal fontosabb, ismertebb és “veszedelmesebb” vezető pártemberek tucatjai ütötték fel a sátrukat Bécsben, miután Magyarországról elmenekültek. A legendás Landler Jenőről például, aki úgy testi, mint politikai súlyban messze túltett Jánoson, azt olvassuk, hogy ugyanez a dr. Presser alig-alig háborgatta őt bécsi tartózkodása alatt, pedig Landler sem volt egészen tétlen és jónéhány illegális külföldi “kirándulásban” vett részt... Nem lehetett ez a dr. Presser olyan pocsékul informálva, hogy Gyetvait nagyobb veszedelemnek tartotta volna, mint Landlert — a többiekről nem is beszélve. . „ Az ember a könyv olvasása közben azt a benyomást nyeri, hogy az egy kissé sietősen, itt-ott szükségtelenül bőbeszédüen Íródott meg. És mivel a szóbanforgó események és azoknak az irásbafogla- lása között több mint négy évtized pergett le, az iró emlékezőtehetsége — érthető módon — felmondta a szolgálatot és ilyenkor inkább a képzelőtehetségéhez folyamodott. Megtörtént ez már más írókkal is. Négy évtized távlatában — amikor az emlékek már kissé elmosódottak — az egykori élmények némileg kiszínezve és eltúlozva törnek a felszínre... C-K9 Ez a vita túlnőtt a Gyetvai-könyv minőségének a kérdésén. Sokkal fontosabb kérdések merültek fel e polémia során, amiket igy fogalmaznék meg: 1. Szabad-e egy kiérdemesült harcosnak az irói kvalitásait kétségbevonni, megkritizálni? 2. Okvetlenül szükséges-e egy írónak a hiúságát, érzékenységét kímélni és átsiklani müvének gyarlóságai felett csak azért, mert betöltötte a 70-ik életévét és félúton van a 80-ik felé? 3. Jónak kell-e minősíteni egy könyvet minden hibája ellenére is csak azért, mert szerzője valamikor különb müveket is produkált? Neuwald ezeket a kérdéseket a saját szempontjából eldöntötte és ehhez joga volt! Úgy hiszem, ő is elmúlt 70 éves és érdemei neki is vannak, de ő nem kér — és nem is igen kap — kíméletet. Valószínűleg ugv vélekedik, hogy ezen az alapon sem neki, sem másnak nem jár kímélet. És én nagyon nehéznek találnám vitába szállni vele efelett! SZERKESZTŐSÉGI MEGJEGYZÉS: Rev. Gross “Hétvégi levelé”-nek (Én is beteszem a garast) közlésével a Gyetvai-könyv kritikája körül kifejlő dött vitát véglegesen lezártnak tekintjük. Ha a könyv írója kívánna még hozzászólni a kérdéshez, annak természetesen bármikor szívesen helyet adunk. Lapunk ügyvezető bizottsága megtárgyalva a kérdést, úgy érzi, hogy az olvasótábor alaposan és minden oldalról megvilágítva, megvitatta ezt az ügyet és a további vitára nincsen szükség. A közeledő lapkonferenciára való készülődés, a határoza ti javaslatok megvitatása és közlése, valamint a közeledő választások körül kifejlődött súlyos politikai helyzet megköveteli, hogy minden időnket és, erőnket ezeknek az életbevágóan fontos és lapunk életére, fennmaradására kiható kérdéseknek szén.-, teljük. Felkérjük tehát olvasótáborunkat, hogy a következő hetekben hozzászólásaikban, leveleikben, cikkeikben ezekhez a kérdésekhez szóljanak hozzá. vWVV%WV*VW*V\V*W*'*WVV*VWVWVWVW*WV»W**\V*» BÉKÉBEN ÉLÜNK: A Byrne Plywood Co, Royal Oak, Michiganben ingyen felajánlott egy előregyártott atom-óvóhelyet, annak, aki eljön érte, de senki sem jelentkezett. Az újságban elhelyezett hirdetés egy hétig jelent meg mindennap, de egyetlen érdeklődő sem akadt, mondta a vállalat. Az Ohio-i lapbarátok és olvasók NAGY PIKNIKET rendeznek a BÁBER FARMON AUGUSZTUS 2-án vasárnap, egész nap ÚTIRÁNY: 87-ik Rd.-on a Newbury ( Center Rd.- ig. — Onnan északra f.él mile-t. — Figyelje a jelzőtáblákat. A rejidezőbizottság MEGHÍVJUK YOUNGSTOWN ÉS KÖRNYÉKÉT:—NILES, CANTON, AKRON, CLEVELAND, PITTSBURGH-ban lakó barátainkat, hogy családjukkal és ismerőseikkel jöjjenek el EGY EGÉSZ NAPOS PIKNIKRE JULIUS 26-án VASÁRNAP — Báthoryéknál 2320 S. Niles Canfield Rd., Youngstown, O. Lesz sok jó ennivaló — Bárány pörkölt — Kolbász — Finom sütemények — Hüsitő italok Mindenkit szivesen és szeretettel várunk MEGHÍVÓ A MAGYAR AMERIKAI BÉKE LIGA Kártya parfyval egybekötött Bartók Béla ünnepélyére a clevelandi MAGYAR KULTUR KERTBEN felállítandó Liszt Ferenc és Bartók Béla mellszobrai javára SZALAI ISTVÁN, REAL ESTATE BROKER KERTJÉBEN, 10701 Buckeye Rd. a Bethlen teremmel szemben Eső esetén a szomszédban lévő Evangélikus Teremben tartjuk meg 1964. JULIUS 19-én, VASÁRNAP Kártyázás délután 1 órától 4:30-ig—Utána műsor 4:30-tól 5:30-ig A műsorban szerepelnek Kovács János— Farkas Béla— Kalinay Gyula— Cincár Gyula—Nt. Brachna Gábor — Judge Louis M. Petrash, —Donó András— Tárcái Lajos — Delbo Pálné Hozzájárulás 50 cent — Mindenkit szeretettel várunk. Stimec János, elnök, Delbo Pál, titkár
