Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-26 / 48. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 26, 1964 HOOVER MEGTÁMADTA A WARREH-JELEHTÉST Dr. Kinget hazugnak nevezte SZÉLJEGYZETEK S._______________________________________f A Disabled Am. Veterans évenkint sok millió autótulajdonos címére küldi a rendszámtáblák kicsinyített mását, amiért "jótékonyság" címén adományokat várnak. Az utolsó 3 év alatt a DAV 21 millió dollárt ku- nyerált össze, amiből nem egész 3 százalék maradt — "jótékonyságra." Csak egy példája annak, hogy miként élnek vissza az emberek jóhiszeműségével. • • • Dél-Kaliforniát kissé korán érte a szezon első kiadós esője, amely sár-áradattal söpört el hegyoldalakon épült házakat. Az egyik házzal egy asszonyt is magával vitt és megölt az áradat. Ezt az évenkint megújuló pusztítást részint tüzek okozzák, amelyek felégetik a talajt lekötő növényzetet. Másrészt a telekspekulánsok, akik “elnyir- ják” a hegyoldalakat, hogy alkalmassá (?) tegyék házépítésre. Ezzel hegycsuszamlásokra is alkalmassá teszik és az első eső “eredménye”: 40 szétrombolt ház, egymillió dollár kár, egy emberélet. Egyelőre... • • • ..Helyén van itt megjegyezni, hogy az uj angol kormány érvénytelenítette a Tory kormány megállapodását Francoval, amelynek értelmében közös tengeri hadgyakorlatokat végeztek volna. Norvégia ellenzi Franco bevonását a NATO-ba. A belgák és hollandok ellenzik felvételét a közös piac tagjai közé. Európában általában szívből gyűlölik a diktátort. A mi hazánk, az USA, hatalmas ármadával gyakorlatozott Franco tengerészeivel. A mi hazánk évenkint százmilliós adományokkal fizeti (mert értékeli) Franco barátságát. • • • Khartum szudáni főváros utcáin amerikai és angol zászlókat égetnek tüntetők, akiknek jelszava: “Le az imperialistákkal!” Japánban minden előzetes tiltakozás ellenére kikötött egy atomerővel hajtott amerikai tengeralattjáró, amivel tízezrek tüntetését provokáltuk ki. Kambódia lemondott minden amerikai segélyről és a diplomáciai viszony megszakítását helyezte kilátásba, ha az amerikai és a dél-vietnami repülők folytatják területének bombázását. A Kongóban, Bolíviában — de minek folytassuk: elég ennyi népszerűségünk bizonyítására. • • • Az American Legion vezetője Dél-Vietnammal kapcsolatban nyilatkozott. "Csak egy megoldás van" — mondotta és ahogyan mondta, valóban nagyon egyszerűnek tűnik. Mindössze Észak-Vietna- mot és Kínát kell legázolni. Ennyi az egész. A Legion tagjai ingyen kórházi ellátáshoz jogosultak. Az elmegyógyintézetekben is. • • • Kanadában a holland születésű Ernest Bergsma és felesége, négy gyermek szülei, a biblia szabályai szerint élnek, de nem hisznek istenben. Ezen az alapon megtagadták a polgársági esküt, amely azzal végződik, hogy: “Isten engem úgy segéljen.” A biró elutasította folyamodványukat. Most az igazságügyminisztériumnak kell dönteni: lehet-e kanadai polgár, aki nem hisz istenben. • • • A Krebiozen körüli legutóbbi fejlemények — dr. Durovic és fivére letartóztatása, a kezelés folytatását követelők letartóztatása — újabb bizonyíték arra, hogy kockázatos dolog szembeszállni az orvosszövetség akaratával. Elvégre nem hiába tartanak kijárókat Washingtonban, sok milliós költséggel. • • • Dél-Afrika kormánya nem tűri amerikai, angol és más tv-képek bemutatását területén, mert előfordul, hogy fehérek és színesek együtt szerepelnek. — Hitler elmúlt. Mussolini elmúlt. Franco, Salazar és Dél-Afrika fasisztái sem kerülik el sorsukat. • • • Szegénység a halálesetek harmadik oka New York városában, mondta dr. James egészségügyi biztos. Másfél millió szegény közül évente 13 ezer hal meg szegénység betegségben. Nem tudják ezek a szegények, hogy Amerikában prosperitás van? És hogy a szegénység csak Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában betegség? • • • The Independent magazin szerkesztője,' Lyle Stuart egy negyedmillió dollár előleget kínált Kruscsevnek emlékirataiért. Az egy év óta folyó próbálkozás nem vezetett eredményre. Válogatott washingtoni ujságirónőknek adott három órás interjúban J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója éles támadással kelt ki a Warren-bizottság jelentése ellen, amely kifogást emelt az FBI magatartásával szemben, Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatban. A nemrég Nobel-békedijjal kitüntetett dr. Martin Luther King integrációs vezért az ország leghazugabb emberének minősítette. Szokatlan volt a különben szűkszavú Mr. Hoover részéről ez a hosszú interjú, amit az eddig sértetlen személye és működése elleni kritika váltott ki. A különleges, független hatalommal rendelkező Hoovert nyilván kihozta sodrából a váratlan bírálat. Méltatlankodó kijelentéseivel azonban lehúzta a leplet a déli államok karhatalmáról és egy-két Ízelítőt adott abból is, mit tart hivatala fontosnak kivizsgálás szempontjából. A Warren-bizottság jelentését “helytelennek és igazságtalannak” nyilvánította, amiért hibáztatta az FBI-t, hogy nem figyelmeztette idejekorán az állami titkos rendőrséget (Secret Service) arról, hogy Lee Harvey Oswald ottléte veszélyezteti az elnök életét. Azt állította, hogy ezeknek a követelményeknek a teljesítése lehetetlenség minden alkalommal, amikor az elnök más városba utazik. A jelentés nyilvánosságra hozatala után azonban kénytelen volt hivatalának két ügynökét fegyelmi eljárás alá venni és Daliásból elmozdítani. Hoover kifogást emelt dr. Kingnek ama kijelentése ellen, hogy a georgiai FBI ügynökök nem tesznek semmit polgárjogi panaszok ügyében, mert ők maguk is déliek. Dr. King állítólag azt a tanácsot adta a többi polgárjogi vezérnek és önkéntesnek, hogy épp ezért nem is érdemes jelentést tenni az FBI-nak az ilyen esetekről. Hoover ezzel szemben azt állította, hogy a déli államokban működő hivatala ügynökeinek 70 százaléka északi származású. Az integrációs küzdelmek során kifejlődött erőszakosságokkal, gyújtogatásokkal kapcsolatban, a terroristákkal együtt a mozgalmi embereket és áldozatokat, mint “bajcsinálókat” egy kalap alá vette. A fajgyűlölő terror-cselekedeteket a “vörös- nyakú sheriffek” is okozzák a Ku-Klux-Klan mellett, mondta Hoover, de legélesebb támadását mégis dr. King ellen irányította. Többször elismételte, hogy hivatala nem köteles bárkit is megvédeni, az elnöktől kezdve azokig, “akik lemennek a délre, reformokat bevezetni.” Azt állította, hogy ügynökei azért nem tudták a Mississippi-i lápvidéket elég jól kikutatni a három polgárjogi ifjú meggyilkolása után, mert a mocsárvidék tele volt “csőr gőkigyókkal és sheriffekkel, amelyek szerintem ugyanabba a kategóriába tartoznak.” Támadásai kiterjedtek a Legfelsőbb Bíróságra is, amiért az állítólag dédelgeti az ifjukoru bűnözőket. “Egyes vérző szivü bíróknak több hátgerincet kellene mutatniok, amikor ítéletet mondanak”. Azt is kifogásolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság “vérző szivü bírói” olyan határozatot hoztak, hogy Washingtonban a letartóztatott egyéneket, megnevezett vádak nélkül, nem lehet fogva tartani. Az Amerikai Náci Pártra vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy McComb, Miss.-ben több mint 650 fehér polgár aláírásával fizetett, másfél oldalas hirdetés jelent meg a McComb Enterprise-Journal hasábjain, amelyben felhívják a közönséget a fajgyűlölő erőszakoskodások beszüntetésére és egyenlő bánásmódra, fajkülönbség nélkül, minden polgárral szemben. A felhívás elitélte a törvényhatósági közegek részéről történő jogtalan letartóztatásokat, amelyeket főképp a polgárjogi önkéntesek ellen alkalmaztak. Egy vezércikk-sorozatban a hírlap is élesen elitélte a McComb-ban előfordult gyakori faji jellegű bűneseteket. A lapban közzétett felhívást a polgári élet 20 vezető személye fogalmazta meg. Vannak közöttük ismert bankigazgatók, ügyvédek, orvosok, papok és kereskedők. A fehér lakosságnak ezen, vezetői elérkezettnek látják az időt, hogy felemeljék szavukat a Ku-Klux-Klan és az Americans for the Preservation of the White Race szervezeteknek a törvényt semmibevevő atrocitásai ellen. Ezeknek tagjai az év elején beférkőztek a rendőrség és a Highway Patrol soraiba. Egy nappal azután, hogy 650 fehér polgár az újságban felhívást intézett a törvény tiszteletben tartására és a faji erőszakoskodások beszüntetéséhivatala figyelemmel kiséri vezérének, George Lincoln Rockwell-nek működését, “aki bigott, előítélettel telt ember és nem tulajdonítok nagy fontosságot annak, amit mond.” Hoover nemrég elkövette azt a politikai ballépést is, hogy annak a Walter W. Jenkinsnek. akinek neve a választások előtti botrányban állítólagos erkölcstelen viselkedésért előtérbe került, egy csokor virágot küldött a kórházba, személyes üdvözletével. J. Edgar Hoover már 40 éve vezetője az FBI-nak. Annyi hatalmat szerzett magának, hogy egyik kormány a másik után kénytelen volt meghosszabbítani kinevezését. Január elsején lesz 70 éves, amikor a szabályok szerint nyugalomba kellene vonulnia. Johnson elnöknek azonban szándékában volt megújítani Hoover megbízatását, hacsak ezen kirohanásai meg nem változtatják ezirányu tervét. Dr. King válaszolt Dr. Martin Luther King sürgönyben válaszolt J. Edgar Hoovernek a személye ellen emelt vádjaira. Meglepetését és méltatlankodását fejezte ki a vádak felett és felsorolta mindazokat az érveket, melyek alátámasztják az FBI hiányosságait a néger nép és az integrációs harcosok ellen elkövetett számtalan esetben. "Az a valóság, Hogy egyetlen letartóztatás sem történt Albany, Ga.-ban, a négerek elleni gyakori tettlegességekben. Birmingham- ban, a tragikus körülmények között meggyilkolt 4 kisgyermek esetében sem volt letartóztatás, sem a 3 polgárjogi önkéntes meggyilkolásának ügyében Mississippiben”, mondja a sürgöny. Majd dr. King igy folytatja: “A közeljövőben bármikor örömmel megvitatom önnel ezt a kérdést. Bár ön azt állítja, hogy többször megkísérelte, hogy velem találkozzon, erről semmi feljegyzést nem sikerült találnom.” Dr. King a következő nyilatkozatot adta ki: “Nem tudom elképzelni, hogy Mr. Hoover megtette volna ezt a kijelentést, ha nem lenne nyomás alatt. Nyilvánvalóan megrázta a roppant teher és bonyodalmas felelősség, amely hivatalával jár. Épp ezért, nem bocsátkozom vele nyilvános vitába. Nem tudok mást, csak szimpátiát érezni az ilyen ember iránt, aki olyan nagy szolgálatokat tett hazájának.” Dr. King lelkész és mint ilyen, a keresztény elveket alkalmazza a négerek jogaiért vívott harc terén is. A néger népnek ez a megmozdulása, többféle szempontból már forradalmi jellegű és az elveket alkalmazza a négerek jogaiért vívott harc terén is. A néger népnek ez a megmozdulása, többféle szempontból már forradalmi jellegű és az ellene elkövetett erőszakoskodások, gyilkosságok, mint amelyek a déli államokban és az országban másutt is megtörténtek, azt bizonyítják, hogy többre van szükség, mint a vallási elvekre alapozott passzív ellenállásra a reakció sötét erőivel és ennek bérenceivel szemben. Nem tudjuk, a néger nép szabadságmozgalma milyen irányban fog továbbfejlődni, de kételkedünk abban, hogy a “másik orca odatartása” lesz a követendő példa, az elnyomatásból kitörő, jogait követelő nép harcában. re, 20 néger férfi és nő, teljesen zavartalanul ehetett az azelőtt elkülönített vendéglőkben, szobát kaphatott motelekben és vásárolhatott különböző üzletekben, ahol azelőtt négereket nem szolgáltak ki. A polgárjogi törvény foganatosítása céljából tervezett deszegregálási kísérleteket előre bejelentették és a hatóságok városszerte rendőröket, állami truppereket és FBI-ügynököket rendeltek ki a rend betartására. Nem történt semmi rendzavarás. A fehér közönség tudomásul vette, hogy alkalmazko- nia kell a megváltoztathatatlan fejleményekhez, amelyeket a néger mozgalom lankadatlan küzdelme kivívott. Egy sajtóinterjuban Gordon Búrt polgármester úgy nyilatkozott, hogy “nemcsak az Egyesült Államoknak, hanem az egész világnak a szeme rajtunk függött.” John White a városi rendőrség részéről kijelentette: “amikor a hatóságok határozottan fellépnek az erőszakoskodások ellen. . . avval csökkentik a rendbontás lehetőségét.” Még egy vádlott ellen elejtették a vádat Egy néger farmmunkás meggyilkolásával kapcsolatban letartóztatott három fehér közül, a múlt héten már a másodikat is felmentette a biró. Nem találta elégségesnek a vádat és igy az eljárást beszüntette. Fehér vezetők felhívása a néger egyenlőségért
