Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-19 / 47. szám
Thursday, November 19, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 fiHOGWRn én -Cátom... z rja.: EH it Egy «szítéval kevesebb Van itt egy hetilap a mi környékünkön, amelyet ingyen osztogatnak a Csendes-óceán partvidékén húzódó kisebb-nagyobb városokban. Rendszerint 40 oldalon jelenik meg, kevés szöveggel, de annál több hirdetéssel. Az ingyen osztogatás nyilt bevallása annak, hogy a lap hirdetésekből él. Ez magában még nem lett volna baj, mert az amerikai életforma sajnos megkívánja, hogy ilyen újságok is legyenek. Ezek nélkül nem tudnók, hogy hol költsük el a pénzünket... A baj ezzel az újsággal ott volt, hogy volt egy Gordon Macker nevii kolumnistája, aki lefekvés előtt mindig az ágya alá nézett, nincs-e ott egy vagy két kommunista elrejtőzve, azzal a céllal, hogy benne kárt okozzanak. Nappal minden bokorban és faágon kommunistát látott vagy sejtett —, arról nem is beszélve, hogy a szövetségi kormánytól lefelé az utolsó kisvárosi tanácsig mindenhol kommunista beférkőzést vélt felfedezni, amelyet — hü állampolgárhoz illően — a heti rovatban leplezett le. Őszintén szólván, a Mackeráj rovatot ritkán olvastam el, de amikor elolvastam, csodálkoztam, hogy a vaksággal megvert uszitót megtűrik a hirdetési közlöny szerkesztőségében. Csodálkoztam azért, mert a szóban levő újság időnkint nagyon tisztességes álláspontot foglalt el olyan kérdésekben, amelyeknek helyes vagy helytelen megválaszolásától a partvidéki nagyközönség jóléte függött. Hogy példát szolgáltassak, felemlítem ennek a Mackernak október 8-i rovatát, amely abban különbözött a tőle megszokott rovatoktól, hogy ez még a rendesnél is ocsmányabb volt. Arról volt szó ebben a rovatban, hogy évekkel ezelőtt úgy szerette volna Santa Monicat megmenteni a végveszedelemtől, hogy beválasztatja magát a városi tanácsba, amelynek tagjai nem az ő Ízlése szerint kezelték a város ügyeit. Ez abban az időben történt, amikor Macker szerint “FDR ((Roosevelt) Sztálinnál komázott és a Kremlinnel csókolózott.” Lehet, hogy a városi tanácsban való tagság az ő számára első lépés lett volna magasabb politikai célok elérésére, de — saját bevallása szerint — ez az első lépés félrecsu- szott. Két Ízben próbálkozott és kétszer bukott el. így kénytelen volt lemondani magasabb politikai céljainak eléréséről és beérni azzal, hogy egy időben az American Newspaper Guild alelnöke volt. Erről a tisztségről is kénytelen volt lemondani, mert amikor az igazgatósági gyűléseken szavazásra került sor, akkor az arány kivétel nélkül mindig 11 az egyhez volt. Az “egy” kivétel nélkül mindig Macker alelnök volt, aki ezt a nem éppen irigylésre méltó állapotot annak tulajdonította, hogy az ő 11 kollégája — eltaláltad nyájas olvasó: “kommunista” volt. Rovatát azzal végezte, hogy ő egész életén át hithü demokrata volt és mint ilyen, az idei választásokon — Goldwaterra fog szavazni. Akik őt a rovatából ismerték, ezt el is várták tőle. Bejelentése nem keltett meglepetést. Az utolsó előtti két szakaszban Macker jóslásokra vetemedett. Az egyik jóslata az volt, hogy amennyiben a véleménykutatóknak igazuk lesz és Johnsont valóban nagy többséggel megválasztják elnöknek, akkor “1965-ben a nemzeti jelszó ‘Hello elvtárs’ lesz és mi valamennyien csatlakozhatunk a vasfüggöny mögötti milliókhoz.” A másik jóslata még ennél is vadabb és nevetségesebb volt —, olyannyira, hogy elhatároztam: írok a lap szerkesztőjének és megkérdezem, magáévá teszi-e rovatvezetőjének ostoba és ártalmas uszításait? Ha igen, hogyan egyezteti azt össze a lap vezércikkeivel, amelyek a legtöbbször nagy józanságot és tisztességet árulnak el? A választások előtti elfoglaltságom akadályozott ennek a levélnek azonnali megírásában, ami véletlenül nem is volt baj, mert ime, csodák csodája: az október 29-i lapszámban Gordon Macker elzengte hattyúdalát. Bejelentette, hogy a lap tulajdonosa módot adott neki arra, hogy lemondjon és ne várjon arra, hogy kitessékelje őt eddig elfoglalt állásából. A megváltozott helyzet más tartalmú levelet igényelt, amelyet a lap megjelenése napján meg is Írtam, el is küldtem. A tartalma ez volt: Herbert S. Chase, Jr. az Independent és Journal szerkesztőjének Santa Monica Kedves Mr. Chase! Fogadja gratulációmat és köszönetemet! Lapjának október 29-i száma az öröm és élvezet forrása volt. Élvezet volt olvasni az első oldalon megjelent vezércikket, amelyben állást foglalt Goldwater ellen, aki “minden irányban lovagol” — csak a helyes irányban nem. Kimondhatatlan élvezet volt olvasni a 14-es javaslat helyes ismertetését és az indokolását annak, hogy miért ellenzi annak megszavazását. És mily öröm, mily határtalan öröm volt olvasni Gordon Macker régen esedékes búcsúját az újságtól! Én ritkán olvastam Macker rovatát, mert az ő dühödt kirohanásai mindig kimondhatatlan undort keltettek bennem. De megőriztem október 8-i rovatát, amelyben önmagát múlta felül és amely ezekkel a szavakkal végződött: “... ha Goldwater elbukik... azt az embert, aki 1968-ban a Republikánus Párt platformján jelölteti magát, — letartóztatják és főbelövik!” Megőriztem ezt az undorító rovatot, hogy négy év múlva — amikor egy józan (remélem!) egyén lesz a Republikánus Párt elnökjelöltje —, elküld- hessem azt Mackernek azzal a kifejezett óhajjal, hogy nyelje le a saját mérgező szavait. Olyan egyén, aki ennyire nem bízik nemzetünk demokratikus intézményeiben és aki ennyire lenézi az amerikai népet, valóban gyenge szivü és esztelen egyén, aki magasfoku alacsonyrendüségi érzésben szenved. Ilyen egyénnek nincs helye olyan újság szerkesztőségében, amely hisz abban, hogy országunknak van jövője ebben a viszályok által szétszaggatott (strife-torn) világban. Hála Önnek, Macker nem lesz közöttünk négy év múlva és a tengerpart légköre ezáltal tisztul- tabb lesz. Még egyszer fogadja gratulációmat és köszönetemet! • • • Eszembe jut a fentiek kapcsán néhány amerikai magyar újság, amelyek példát vehetnének ettől az amerikai újságtól és kiadhatnák az útját olyan munkatársaknak, akik kikopott és undorító uszításra használják fel az újságok hasábjait. Ilyen lépéshez egy adag józanságra, előrelátásra és tisztességre lenne szükség, ami hiányzik azoknak a magyar újságoknak a kiadóiból, amelyek éppen most eszembe jutottak. De a fentiek kapcsán ezeknek a magyar újságoknak az olvasóira is gondolok. Feltételezem, hogy Gordon Mackert többet között azért távolították el az újságtól, mert az olvasók józan része éppen úgy undorodott rovatának dühödt kirohanásaitól, mint jómagam és tiltakozásának kifejezést is adott a szerkesztőhöz intézett levelekben. Sajnálattal állapítom meg, hogy hasonló tiltakozások elhangzásának semmi jelét nem adják azok, akik napról-napra, vagy hétről-hétre kénytelenek lenyelni a magyar újságokban megjelent rágalmakat, uszításokat, amelyek a világbéke, a szülőföld vezetősége és az uj rendszer ellen elhangzanak. Pedig a rágalmak, a gyalázkodások és a veszedelmes uszítások csak akkor fognak véget érni, amikor e lapok előfizetői, olvasói kifogynak a türelemből és eddigi nemtörődömségük félredobásá- val hangosan tiltakoznak lapjaik szégyenletes, ártalmas politikája ellen. Fogadott hazánk, szülőföldünk és a világ jövője, elsősorban pedig a BÉKE érdekében kívánatos hogy erre mielőbb sor kerüljön! Melyik gyermekből lesz bűnöző? New Yorkban 1946-ban szervezték meg a Youth Board-ot abból a célból, hogy vezető szerepet játsz- szon az ifjúkori bűnözés megakadályozásában. Tiz évvel ezelőtt a Youth Board, a Ford Foundation támogatásával, kísérleti tanulmányt indított el, hogy megállapítsa: lehet-e előre tudni, melyik gyermekből lesz ifjúkori bűnöző? A 6 éves fiuk között 10 év óta folytatott tanulmányok megmutatják, hogy meglepő pontossággal lehet következtetni arra, melyik gyermek válik ifjúkori bűnözővé. • A 301 fiú között végzett tanulmányokból kitűnik: 33 fiúról 10 évvel ezelőtt megállapították, hogy züllésre hajlamos, ami az idők folyamán 85 százalékban valónak bizonyult. • 243 fiúról feltételezték, hogy nem kerül a züllés útjára, ami 95 százalék pontossággal bevált. • 25 fiúnál egyenlő lehetőség látszott a normális fejlődés és a züllés felé 10 évvel ezelőtt. Ezek között 9 elzüllött, a többi 16 nem. A megfigyeléseket egy házaspár, Sheldon Glueck és dr. Eleanor Glueck (a Harvard Egyetem jogi osztályának kriminológiai karáról) által felállított táblázat szerint végezték. Ők ugyanis 1950-ben 500 normális viselkedésű és 500 bűnözőnek nyilvánított fiú életének részleteit tanulmányozták. A mostani tanulmányt 1952-ben kezdték, amelyben néger és portorikói fiuk vettek részt, akik akkor kezdtek első elemibe járni, két olyan vidéken levő iskolában, ahol sok bűneset fordul elő. Három kategória szerint osztályozták a fiukat a tanulmányokban: mennyi felügyeletet kapnak az anyától, mennyi és milyen fegyelemben részesülnek és milyen fokú összetartás van a családban. Ahol az anyai felügyelet, a fegyelem és a családi összetartás megvolt, ott normális fejlődést jósoltak. Ahol ezeknek egyike, másika, vagy mindegyike hiányzott, ott megállapították, hogy a fiúnak nagyobb lehetősége van züllött irányban, mint normális mederben való fejlődéshez. A Glueck házaspár a tanulmányról kiadott kézikönyvhöz irt előszavában ezeket mondja: “Reméljük, hogy az előre megállapítható hajlamokról készített táblázatok megbízhatósága szilárd alapját fogja, képezni az ifjúkori bűnözést megakadályozó programnak, mert megadja a módját, hogy idejekorán felismerjék a züllésre hajlamosakat.” Ezeknek a tanulmányoknak sem a nagy jelentőségét, sem a megbízhatóságát nem vonjuk kétségbe. Az illetékes pedagógusok és kriminológusok nyilván lelkiismeretes és jó munkát végeztek, aminek praktikus alkalmazását nem lehet kétségbe vonni a bűnözés megakadályozása terén. Ha kifogást emelünk, akkor csupán a tanulmány elégtelensége és szűk mederben történt lefolytatása ellen emelünk hangot. Jobban mondva, talán nem is a tanulmányokban van a hiba, hanem ettől kezdve, annak alkalmazásában. Ha a kriminológusok és pedagógusok csakis a család keretén belül keresik a hibákat és csakis ott keresnek orvoslást a problémákra, akkor munkájukra reménytelen sikertelenség vár. Hogyan is lehet elvárni azt, hogy a kiskeresetű és nyomorgó családok anyái kellő felügyeletet adhassanak gyermekeiknek, amikor keresetük a család fenntartásához szükséges és a dolgozó, távollevő anya helyett nincs elegendő társadalmi intézmény a gyermekek gondozására. Hogyan lehet elvárni, hogy megadja a kellő fegyelmet és felügyeletet ilyen körülmények közt? Az esetek túlnyomó többségében a szülők nyomorban nőttek fel és maguk sem részesültek kellő iskoláztatásban és nevelésben, amit tovább adhassanak gyermekeiknek. A nyomorgó családokban, különböző társadalmi okokból, sokkal gyakoribb a család szétzüllése, mint a jobbmódu osztályokban. Ezek mellett még csodálni lehet azt, hogy a nyomorban felnőtt gyermekek túlnyomó többsége mégsem lép a züllés útjára, hanem a társadalom hasznos polgárává válik. Egyes családok és egyének azonban felőrlődnek a nyomor, a reménytelenség és a társadalom kérges nemtörődömsége mellett. Jóllehet a Glueck-táblázat tanulmányai hasznosak a legszűkebb alkalmazásban, azonban a gyökeres megoldásokhoz társadalmi meglátás és széleskörű társadalmi orvoslás szükséges. SZÁZ UJ IDÉNYCIKK A BÁNSÁGI SZAKÜZLETEKBEN Száz újfajta őszi divatcikk árusítását kezdték meg szeptember közepén a Bánát tartományi városok szaküzleteiben. Csupán konfekciókból 30 r”i>ákkal több uj vonalú, divatos idénycikket találhat a vásárló a temesvári, aradi, resicai, lu- gosi készruhaboltokban, mint a múlt év őszén. A Temesvár központjában nemrég megnyílt korszerű konfekcióüzlet, a resicai és aradi állami áruházak a legkényesebb Ízlést is kielégítő őszi női és gyermekruhák, kosztümök, átmeneti kabátok, öltönyök, a kötöttáruboltok széles színskálái u és divatos relon, rolan és gyapjú blúzok, szvetterek árusítását kezdték meg. ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < 1437 Third Avenue, New York, N. Y. * * (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-84S4 < ’ Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bat- J * Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország I ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ^
