Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-22 / 43. szám

Thursday, October 22, 1964

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

Sírjunk vagy nevessünk?

Adalékok “az Ember’ jellemrajzához

Immár harmadizben foglalkozik lapunk azon vádakkal, melyeket Az Ember emelt a Magyar Zsidók Világszövetségének vezetői ellen. Vajon mi köze a Magyar Szónak ehhez a vitához? — kérdezhetnék joggal olvasóink. Tulajdonképpen, a szó szoros értelmében semmi, hiszen semmiféle kapcsolata sincs egyik vitázó féllel sem, nem fűzik érdekek egyiknek vagy másiknak a győzelméhez vagy vereségéhez, s a vita tárgya sem érint bennünket közvetlen közelről. De mi köze volt a Magyar Szónak a Bridgeporti Szövetség vagy a Verhovay ügyéhez? Hasonlókép semmi. Azonban úgy véljük, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is szavunkat hallatni közéleti kérdésekben, még akkor is, ha azok olvasóinkat nem érintik személyükben, s nemcsak jogunk, de — mint minden tollforgató- nak — kötelességünk is az igazságot keresni.

"Hiéna" és "hulllarabló"

Ez a kötelességérzet késztet bennünket arra, hogy ne hagyjuk szó nélkül Az Ember október 10- én megjelent “vádjait” sem, amelyek szinte teljes egészükben dr. Farkas Ervin ellen irányulnak. Ezek a vádak nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy a Magyar Zsidók Világszövetségének jelenlegi főtitkára “600,000 magyar zsidó mártir emlékét gazul, vérlázitóan meggyalázta”... “Szegény deportált magyar zsidóktól horribils vérdijat szedett”. És természetesen ebből az “irásmüből” sem maradhattak ki a jólismert Klár-jelzők, melyeket ezúttal dr. Farkast nevezik “magán-hiénának” és “hullarablónak.”

(Az Uj Magyar Lexikon meghatározása szerint: “a hiénafélék a ragadozók egyik családja. Testalkatukban a kutyákra, fogazatukban a macskafélék- ra emlékeztető állatok. Főleg döggel táplálkoznak.” Ugyanitt olvasható a hullarablás meghatározása is: “emberi holttesten levő tárgy ellopása vagy a temetőben a holtak emlékére rendelt tárgyak eltulajdonítása.” — A szerk. megjegyzése.)

s mindezt miért? Mi dr. Kiár vádja dr. Farkas ellen? Az Embertől megszokott zavaros szóáradatból nem kevés erőfeszítéssel sikerült kihámozni. Az, hogy dr. Farkas 1959-ben elvállalta Kern Manó és felesége kártérítési igényének képviseletét, s ezért a munkáért 25 százalék honoráriumot számolt fel. Az elszámoláskor saját csekkjével fizetett Kernéknek, s nem mellékelte az okmányokat, sőt, az ezekbe való betekintést sem tette lehetővé Kernéknek.

Mi a véleménye erről dr. rántásnak? Szeretnénk az ő szájából is hallani a történteket.

Nem szívesen áll kötélnek. Kijelenti, hogy nyilatkozata nem tekinthető válasznak a vásári hangú, alacsonyrendü rágalmakra, mert a förmedvé- nyek Íróját nem tartja vitapartnernek és egyáltalán méltónak a válaszadásra. A feltett kérdésekre azonban úgy érzi, hogy kötelessége választ adni.

Dr. Farkas nyilatkozata

— 1959 végén érkeztem Ausztriából, ahol egy német ügyvédi irodát képviseltem — kezdte nyilatkozatát dr. Farkas. — Ezt a munkát New Yorkban is folytattam. A kérdéses ügyet 1959-ben vállaltam el, tehát több mint egy esztendővel azelőtt, hogy tisztséget kaptam a Magyar Zsidók Világszövetségében.

— Nem egyszerű kártérítési ügyről volt szó, hanem egy bonyolultabb változatáról, úgynevezett német kulturközösségi ügyről. Ez jóval komplikáltabb eljárást kíván, mint az egyszerű kártérítési igényképviseletet. Az ilyen ügyek fejében annakidején lényegesen magasabb százalékok kerültek kikötésre.

— 1962-ben a férj ügye a német bíróságoknak egy közismert felfüggesztési rendelkezése szerint megszűnt. A feleség a férj jogán igényelte a német kulturközösségi tagságot. A német hatóságok kezén azonban átcsúszott az ügy, s tévedésből Ítélték meg a kártérítést, amelynek összege 1440 márka, azaz 360 dollár volt. A német ügyvédi iroda ebből 10 százalékot levont, s igy 323.56 dollárt utalt át az én csekkszámlámra. Ebből az összegből költségeimmel együtt összesen 10 százalékát vontam le az eredeti összegnek (azaz 36 dollárt), és 287.50 dollárt utaltam át a félnek elszámolás kapcsán. Természetesen azt a szót, hogy “tévedésből” — arra értein, hogy a fennálló német io^ nem teszi lehetővé az ilyen igények érvényesítését. Érnen ez ellen a helyzet ellen küzd a Magyar Zsidók Világszövetsége és büszkén mondhatom, hogy a jogkiterjesztésért folyó küzdelmünk nem eredménytelen és jelentős sikereket mutat fel.

"Doktor ur, ugye most kidob?"

Visszatérve az ügyre, valótlan tehát, hogy elszámolást nem adtam, s valótlan az is, hogy az asz- szony nem tekinthetett be az iratokba, hiszen a birtokomban levő eredeti elismervény másolata szerint az összes vonatkozó iratokat átadtam neki. A részletesen felsorolt okmányok között első helyen éppen a német kártérítési hivatal határozata szerepel azzal a megjegyzéssel, hogy az 5 oldalból áll s melléklete a német hatóság “Emlékeztető”-je a fél részére. Valótlan az is, miszerint “az asszony energikus fellépésére” szállítottam le igényemet 25-ről 20 százalékra, amit az asszonyhoz intézett az a levelem is bizonyít, amelyhez a csekket mellékeltem.

— A tényállás egészéhez tartozik, hogy a házaspárt figyelmeztettem: a fellebbezési határidő 1964 április 25-én lejár, s a német iroda a fellebbezést nem vállalja, mert nyilvánvaló, hogy annak során a német hatóságok az asszony javára elkövetett tévedést felfedezik. A fél azonban a német hatóság által megállapított összeggel nem volt megelégedve, s — éppen a tőlem visszakapott iratok birtokában fellebbezni kívánt. Néhány nappal a határidő lejárta előtt a férj felhívott telefonon, s szó- szerint ezzel kezdte a beszélgetést: “Ugye doktor ur, maga most engem ki fog dobni?”

— Megnyugtattam, hogy még soha senkit sem dobtam ki, mire közölte, hogy a fellebbezést az általuk választott jogi képviselő nem vállalta, s ezért arra kért, készítsem el azt én, annak ellenére, hogy tisztában van annak hátrányos voltával. A fellebbezést igy elkészítettem, átadtam a házaspárnak azzal, hogy adják postára. Mikor a házaspár megkérdezte, mennyivel tartozik, azt válaszoltam: semmivel sem. Hálálkodva távoztak.

— Hadd tegyem hozzá — mondotta befejezésül dr. Farkas — határozott elvi álláspontom, hogy világszövetségi tisztségem elvállalása óta egyéni kártérítési ügyet nem vállalok. Főtitkári tisztemből kifolyólag a német kártérítésnek kizárólag általános kérdéseivel foglalkozom.

43 dollár: vihar egy pohár vizben

Most, hogy a történteket mindkét fél előadásában hallottuk, úgy érezzük, levonhatunk néhány tanulságot.

Állapítsuk meg először is, milyen összegű dr. Farkasnak az a jövedelme, amelyet Az Ember “horribilis vérdij”-nak nevez. Dr. Farkas összesen 36 dollár honoráriumot vont le a kártérítés összegéből, s ugyanannyit vont le a német ügyvédi iroda is. Ez összesen 72 dollár. S mennyi ügyvédi honoráriumot tart dr. Kiár elfogadhatónak? Cikkében azt állítja, hogy a kártérítési ügyekben általában 12—13 százalékos az ügyvédek honoráriuma. Vegyük az alacsonyabb összeget,, a 12 százalékot, amely a jelen esetben kereken 43 dollárt tett volna ki. A két összeg közötti különbség kevesebb, mint 30 dollár. Ezt az összeget nevezi tehát dr. Kiár horribilis vérdijnak, s ezért képes ekkora és ilyen Ízléstelen lármát csapni.

S hozzátehetjük, még ha igaza lenne, akkor sincs igaza. Ha valóban 12—13 százalékot számolnak az ügyvédek ilyen ügyek viteléért, vajon nincs joga bárkinek ennél többet vagy kevesebbet igényelni? Vajon miért adták Kérnék megbízásukat dr. Farkasnak, ha sokallták a honoráriumot? Nyilván fordulhattak volna máshoz is. Ha igaz, amit Kiár állít, másnál (mintegy 30 dollárral) kevesebbet fizettek volna.

(De ha már a honoráriumoknál tartunk, megkérdezzük dr. Kiár Zoltánt, vajon mennyit fizetett ügyvédjének legutóbbi balesete, valamint kártérítési ügye kapcsán? Ha az olvasók erre őszinte választ kapnának — ha értesüléseink nem csalnak — olyan magas összeget hallhatnának, amelyet nem is lehet egy napon említeni dr. Farkas jövedelmével.)

Mi indítja hát dr. Kiárt ezekre az esztelen, ízléstelen és többnyire alaptalan támadásokra? Mi készteti arra, hogy “zsidó testvéreit” utszélibbnél ut- szélibb jelzőkkel illesse? Talán nem tudja mással megtölteni Az Ember hasábjait? Vagy csak ilyen “szenzációkkal” tudja eladni lapját? Vagy, mivel más, hasznos munkát nem végez, ezekkel a “vádat emelésekkel” próbálja bizonyítani saját személyének jelentőségét?

Mindez meglehet. A gyanú azonban három alaposabb okra terelődik: Az első az, hogy Kiár múltja felől szívesen tereli el a közfigyelmet és az ismert közmondás szerint — legjobb védekezés a

támadás — hangos rágalmaival szeretné önmagáról a figyelmet elterelni.

A második ok az, hogy-Klár azért támadja a magyar zsidó közélet hivatott vezetőit, mert köztudomású, hogy az egész magyar zsidóság vezetőjének képzeli magát, amit természetesen az egészséges gondolkodású magyar-zsidó társadalom, mint nevetségest, visszautasít.

A harmadik és valószínűleg legsúlyosabb ok Az

Ember szerkesztőjének beteg lelkületében rejlik. Az az ember, aki minden cikkében, minden témakörében a CSUPANAGYBETÜVEL irt ÉNT állítja középpontba, egészséges emberek világában nem vehető komolyan és csak szerencsétlen, beteg embernek tekinthető.

KÍNA ATOMBOMBÁJA

(Folytatás az első oldalról)

te Kina nem maradhat tétlenül, Kina kénytelen kifejleszteni saját atombombás arzenálját.

“A kínai kormány következetesen ajánlotta az atomfegyverek betiltását és minden meglévő atombomba elpusztítását. Ha ez megtörtént volna, Kínának nem kellett volna kifejlesztenie saját atombombáját. De a mi álláspontunkat következetesen ellenezte az amerikai imperializmus.”

Ezek után a kínai jelentés megismétli a kínai kormány ama álláspontjának hangoztatását, hogy a tavalyi atomcsend-egyezmény az amerikai, a szovjet és az angol kormány között (melyhez több mint 100 más kormány is hozzájárult) “nagy csalás” volt, mert nem akadályozta meg az amerikai kormányt a földalatti atomrobbantási kísérletek folytatásában és az atomfegyverek további nagybani gyártásában. Hangsúlyozza a jelentés, hogy a kínai kormány az atombombát továbbra is “papir- tigrisnek” tekinti. A kínai kormány nem azért fogja gyártani az atombombákat, mert döntő fegyvereknek tekinti, hanem azért, hogy megdöntse a jelenlegi nukleáris hatalmak monopóliumát. A kínai kormány továbbra is azt tartja, hogy háborúkat ezentúl is a népek, nem pedig ez vagy az a fegyver fogja eldönteni.

“A kínai nép sorsát a kínai nép, a világ sorsát a világ népei fogják eldönteni”, hangoztatta a jelentés.

A kínai kormány azután ünnepélyesen kijelentette, hogy soha, semmilyen körülmények között nem fogja elsőnek használni az atombombát. Ugyanakkor javasolta egy nemzetközi konferencia megtartását a nukleáris fegyverek betiltása és a meglévő összes atomfegyverek megsemmisítése céljából.

Washington a kínai kormány javaslatát az atombombás leszerelési csúcskonferenciára “propagandádnak minősítette és válaszra sem méltatta.

A kínai atombombával kapcsolatban pedig azzal vigasztalják magukat, hogy egyelőre nem változtat semmit az erőviszonyokon, mivel Kínának még

5—10 évre lesz szüksége, mielőtt kifejleszti az atombomba “szállításához” szükséges technológiát.

Ez a jóslás eszünkbe juttatja szakértőink ama

1941-beli jóslatát, mely szerint a szovjet hadsereg “legfeljebb” hat hétig lesz képes ellenállni a német támadásnak. Ugyanakkor az ilyen jóslások alig burkolt kifejezői a faji fensőbbségi érzésnek. Nem volnánk meglepve, ha a jós urakat jóval 5— 10 éven belül nagy meglepetések érnék e téren.

Annyit azonban kénytelen megállapítani az amerikai sajtó is, hogy a kínai atomrobbantásnak mélységes pszichológiai kihatása lesz a világ gazdaságilag elmaradt színes népeire. Kina az első nemfehér ország, amely felzárkózott az eddig kizárólagosan fehér nemzetek által monopolizált “atom- klub”-hoz.

“Ez a tény — írja a New York Times hong-kon- gi tudósítója — olyan hatást fog kiváltani Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeiből, amelyet sem Washington, sem Moszkva lekicsinylő kijelentései nem fognak ellensúlyozni.”

u* 3 napi nemzetközi fűtési és légtechnikai ülés volt Budapesten a Technika Házában. A tanácskozáson a hazai szakemberekkel együtt 16 országból vettek részt tudósok, kutatók.

v0 Tbc-szűrőállomást kap a budapesti VII. kerület. Az uj egészségügyi intézmény a Dohány utca 31. számú épületben nyílik majd meg a tervek szerint decemberben.

C^-9

20—40 százalékkal ei—o'kednek átlag a régi lakások bérei októberben Franciaországban, de egves esetekben az emelkedés a 100 százalékot is túlhaladja. A De Gaulle uralom eddigi hat éve alatt az. átlagos lakbéremelkedés 112. százalékos.