Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-15 / 42. szám

Thursday, October 15, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Erről prédikálnak Akik személyesen vagy Írásaimból ismernek, joggal élhetnek a gyanúperrel, hogy nem vagyok szorgalmas templomjáró és mert nem vagyok vi­tatkozó kedvemben, beismerem, hogy gyanújuknak van némi alapja. Hozzá kell azonban fűznöm, hogy kiváncsi természetemnél fogva időnkint megné­zem, hogy miről prédikálnak az általam következe­tesen elkerült templomokban. Rájöttem, hogy a prédikációk tárgya nagyon változatos és gyakran olyan, hogy szivesen bead­nék a szószékbe és a meghirdetett tárgyról kész­séggel papolnék egy fél, vagy akár egy teljes órán át az ájtatos hivők okulására. Máskor kiváncsi va­gyok, hogy a meghirdetett tárgyról ugyan miket mondott a nagytiszteletü tiszteletes és amit mon­dott, vajon termékeny talajra talált-e a hivők agyá­ban. Az utóbbi tárgyak közé tartoznak például a kö­vetkezők: “Who and what makes Life?” (Ki és mi teremt életet?) Vagy: “Tears are Often a Telescope through which you look into Heaven.” (A könnyek gyakran a messzelátó, amelyen át a mennybe né­zel.) Vagy ez a kettő: “Conversion: what is it?” (Mi a megtérés?); “What can I do to inherit eternal life? (Mit tehetek, hogy örök életet örököljek?) És végül: “Consider the birds”; Vedd figyelembe a madarakat.) Minden embernek életében több-kevesebb oka volt, hogy könnyeket hullasson, de vajon hány akad közöttük olyan, aki a könnyeken át a menny­be néz? önkéntelenül a Mississippiben kegyetlenül meggyilkolt három fiatal hős jut eszembe és felte­szem a kérdést: A könnyeket hullató feleség és szülők a mennyekbe néztek-e a könnyeken át? Egy másik kérdés: Szerte a világban az éhség által gyö­tört siró gyermekek látnak-e valami mennyország­félét a könnyeken át? Az az érzésem, hogy a pré­dikációban nem kerültek szóba EZEK a könnyek és más keserves könnyek sem, apielyek patakok­ban folynak a világ minden részében, anélkül, hogy bepillantást engednének úgynevezett m««y* nyekbe. Abba belemegyek, hogy ezentúl vegyem figye­lembe a madarakat, bár sok fontosabb tárgy és esemény kötötte le eddig a figyelmemet, viszont az örök élet öröklése közelről érdekelne, már csak azért is, mert eddig még egy fityinget sem örököl­tem. Akik pedig érdeklődnek aziránt, hogy ki és mi teremt életet, azoknak a tudósokat és vegyésze­ket ajánlom, akik ehhez jobban értenek, mint a legokosabb teológus. A prédikációk következő tárgyairól szivesen be­széltem volna akármelyik lelkész helyében: “Go forward.” (Haladj előre); “The hope of the World.” (A világ reménye); “The neglected gift.” (Az elha­nyagolt ajándék); “The first and the last.” (Az első és az utolsó); “The right kind of patriotism.” (Az igazi hazafiság); “Christmas in July.” (Karácsony júliusban.) Nagyszerű beszéd-tárgyak! “Haladj előre”, — mint ahogyan a természetben nincsen megállás, úgy gondolkozásunkban, tetteinkben, a politiká­ban, gazdasági fejlődésünkben sem lehet megállás. “A világ reménye,” hogy természetadta ajándéka­inkat, elsősorban a legértékesebbet: az eszünket nem hanyagoljuk el, hanem felhasználjuk olyan világ megteremtésére, amelyben az elsőkből lesz­nek az utolsók és ahol az igazi hazafiság olyan or­szágok megvalósításából és állandó fejlesztéséből áll, ahol kivétel nélkül minden embernek szabad­sága, joga, kenyere és biztonsága van. A karácso­nyi szeretet gyakorlása pedig nem egyszer egy év­ben, 24 órára, hanem julius és minden hónap min­den egyes napján emberi kötelesség. Két prédikációra jelölt tárgy fogas kérdést ve­tett fel: “What to do about prejudice?” (Mit te­gyünk előítélettel szemben?) és “What is Truth?” (Mi az igazság?) Az előítélettel szemben, amely igazságtalanul megbélyegzi, sokszor megnyomo­rítja az emberek millióit, mert sárga, barna vagy fekete bőrrel születtek; vagy mert kisebbségi cso­porthoz tartoznak vallási vagy politikai területen, — csak nevelés* felvilágosítás, évezredes ámítások, céltudatos félrevezetések kiküszöbölése segíthet. Nehezebb arra válaszolni, hogy mi az igazság. Amit “Gecse István Coreapolisban” igazságnak vall, azt "Weiss Aladár Detroitban” esetleg hazug­ságnak bélyegzi. Cikket irhatok olyan igazságokról. amelyeket láttam, tapasztaltam, amelynek részese voltam és azok megírásáért megrovást kaphatok olyanoktól, akik az igazság megírásában igazságta­lanságot látnak. A mai kor társadalmi rendszeré­ben más az igazság, mint amit igazságnak tartottak egy előző kor társadalmi rendszerében, vagy igaz­ságnak tartanak egy jövendő kor más társadalmi rendszerében. Lincoln igazságosnak tartotta harc­ba szállni az emberi méltóság megvédéséért, a dé­liek vérüket hullatták azért, amit • ők tartottak “igazságnak.” Ezért nehéz válaszolni arra a kér­désre, hogy mi az igazság? Az egyik prédikáció tárgya ez volt: “Buy now — pay later.” (Vásárolj most — fizess később.) Ez könnyű és népszerű tárgy, ezt mindenki meg­emésztette, mert az amerikai nép túlnyomó száza­léka prédikáció nélkül is ezt csinálja: házat, autót, bútort, tv-t vásárol most és fizet később, — ha tud. Az utóbbi időben már repülő- és hajójegyet, világkörüli utazást és nyári vakációt is lehet hitel­be vásárolni. Az üzletek, a szállodák és az étter­mek is ezt hirdetik: vásárolj most, öltözködj ele­gánsan, egyél-igyál amennyi beléd fér, élj nagylá­bon, élvezd az. életet és fizess később. . . Jó alka­lom, ha a tiszteletes élt vele, olyan esetekről be­szélni, amelyeknél a sok vásárlásra — ráfizettek a könnyelműek, a meggondolatlanok. Hogy a szó­ban levő templomnak volt-e eladnivalója most, amiért később kellett fizetni, azt én nem tudhatom, mert ezt a prédikációt sem hallottam. Egy vasárnapon az egyik templom hívei arról, értesültek, hogy “What we expect from you.” (Mi az, amit elvárunk tőled.) Tág téma ez is. A köze­lünkben levő két templom társas összejövetelein hetenkint legalább egyszer nagyszabású evés-ivás­8 millió dollár kártérítési pert indított az önérzetes John Birch Society A John Birch Society rágalmazás és becsületsér­tés címen 8 millió dolláros pert indított a National Broadcasting Company két hirbemondója, Chet Huntley és David Brinkley ellen. A vádirat sze­rint egyik televízióadásukban azt mondották, hogy az “FBI letartóztatott bizonyos egyéneket, akik az­zal foglalkoztak, hogy törvénytelenül beszerzett fegyvereket és lőszert adtak el a John Birch So- cietynak.” Valójában két bünper van folyamatban. Az egyikben Robert Welch, a Society elnöke és két tagja hatmillió dollár kártérítést követel, kétmilli­ót egyénenként és a másikban maga a John Birch Society tart igényt kétmillió dollár jóvátételre. Russel Baker, a felperesek jogtanácsosa azt mondta, hogy a pereket Fort Worth, Texasban indították meg, mert az “ottani közhangulat biz­tosítja számukra a legkedvezőbb (fair) bírósági tár­gyalást.” Peronista tüntetések Argentínában De Gaulle elnök dél-amerikai kőrútján megláto­gatta Argentínát, ahol mindenütt lelkes tüntetés­sel fogadták. A tüntetések nem kizárólag a fran­cia elnöknek szóltak, mert a nép De Gaulle üdvöz­lését összekötötte a Spanyolországba menekült Juan Perón ért való demonstrációkkal. A volt ar­gentínai elnök neve köré csoportosult a nemzeti anti-imperialista és munkásmozgalom, amely az utóbbi időkben egyre határozottabb megmozdulá­sokkal ad életjelt magáról. Amikor a francia elnököt körútja Cordoba vá­rosba vezette, az összegyűlt néptömeg fékentartá- sánál a rendőrség kihívóan viselkedett és összecsa­pásra került a sor, amelynek során 2 perónista meghalt és 29 megsebesült. Amint az elnöki autó­karaván a cordobai-Industria Kaiser gyárat meg­közelítette, a tömeg “Perón, Perón” kiáltással fo­gadta. A rendőrség beavatkozására ott tört ki a zavargás. A gyárban éljenzés fogadta Ilia argentin elnök által kisért vendéget. De az éljenzés közben Perón neve mindinkább előtérbe került és a gyárat perónista röpiratok árasztották el. Az igaz ságügyminisztérium előtt a rendőrség nemcsak né­met farkaskutyákkal, hanem gépfegyverekkel, könnygázzal és más felkészültséggel is várta a tün­tetőket, akik felsorakoztak az oda látogató De Gaulle üdvözlésére. A rendőri támadás után szá­mos sebesült maradt az utca kövezetén. Mindenütt perónista nyomtatványokat osztogattak. A röpiratok kifejtették a tüntetők álláspontját: “Éljen Franciaország! Éljen Argentina! Üdvözöl­jük De Gaulle generálist, a Harmadik Világ (az el nem kötelezett államok. Szerk.) elvitathatatlan ve­zetőjét. Az Ön személyében köszöntjük a függet­len világ igazságának győzelmét és eredeti hirdető­jének, Juan Domingo Perón generálisnak az or­szágba való közeli visszatértét. 1964 — Perón ge­ra gyűlnek össze a hívek. A dinom-dánom után szó­rakozás következik, amit senkitől nem lehet rossz- néven venni. Nem csodálnám, ha a tiszteletes el­várná minden hívétől, hogy ilyen összejövetelek­ből családostul vegye ki minden alkalommal a ré­szét. És elvárható minden tiszteletes részéről, hogy a hívektől elvárja az egyház tehetségén felüli támo gatását abban a küzdelemben, amelyet a kommu­nisták, a szocialisták, az ateisták és azok ellen foly­tatnak, akik az alkotmány rendelkezése alapján az iskolákból nem akarnak ima-gyülekezeteket csi­nálni. A sok vegyes-tárgyú prédikáció közül kitűnt ket­tő. Az egyik: “The presence of God.” (Az isten je­lenléte); a másik: “The worship of God.” (Isten, imádása, vagy: Istentisztelet.) Valóban meglepő volt látni, hogy két olyan templom mégis akadt szerény városunkban, amelyben a tiszteletes urak EGY vasárnap az isten jelenlétéről és imádásáróí tartották szükségesnek prédikálni. Érdekes lett volna bekukkantani ebbe a két templomba és meg­látni: zsúfoltak voltak-e, vagy kongtak az üresség­től, amikor ilyen váratlan és a mai gyülekezetek előtt ily szokatlan tárgyról papolt a prédikátor. Vajon mi jutott ennek a két papnak az eszébe? Mi a csoda vitte őket arra, hogy “vásárolj most —■ fizess később”, vagy “vedd figyelembe a madara­kat” lélekmentő tárgyak helyett az isten jelenlétét és imádását tűzzék ki prédikációjuk tárgyául? A válasz sok minden lehet. Én azt hiszem, hogy lelkiismeretfurdalásuk volt, amiért a prédikációk­ból hónapokon át kihagyták- az isten szót és meg­feledkeztek arról, hogy az “isten házában” — ha nem is gyakran — időnkint illő a tulajdonos nevét megemlíteni. Röviden. .. nerális visszatérésének éve!” A tüntetők követelményei a független politiká­ért, az Egyesült Államok imperialista kizsákmányo­lása és az argentin kormány behódoló, kiszolgáló politikája ellen irányultak. 44 ÉV UTÁN DEPORTÁLÁS Az üldözött beszélni fog a Külföldi Születésűek Koncertjén A Bevándorlási Hivatal szeptember 10-én de­portálásra ítélte Joseph Sherman newyorki lakost, aki 44 éve lakik az Egyesült Államokban. Az Ítélet azon vád alapján történt, hogy Sherman részt vett a spanyol polgárháborúban, a loyalisták oldalán harcolt Franco ellen és 1938-ban visszatért az Egyesült Államokba a megkívánt ellenőrzés elke­rülésével. A Hivatal 21 évvel későbben, 1959-ben indított eljárást Sherman ellen és 4 év után egyetlen tanút volt csak képes előállítani, aki azt állította, hogy látta Shermant Spanyolországban. A tanú, Edward Morrow, a N. Y. Times alkalmazottja, a védelem keresztkérdéseire már nem volt olyan “biztos” feleletében, “van lehetőség arra, hogy tévedek”, mondotta. Ilyen gyenge bizonyíték is elegendő volt a Be­vándorlási Hivatalnak, hogy deportálási Ítéletet hozzon. A Sherman Defense Committee fellebbe­zéssel fordult a Board of Immigration Appeals- hez, Washingtonba. Egyidejűleg, a perköltségek fedezésére pénzadományokért folyamodik a meg­értő közönséghez, amit a következő címre lehet küldeni: 49 East 21st Street, Room 405, New York City. Az American Committee for Protection of For­cing Born tiltakozást nyújtott be — és másokat is tiltakozásra szólít fel — a Justice Department- hez és a Bevándorlási Hivatalhoz, a kegyetlen és embertelen eljárás miatt, amellyel elszakítanák Shermant amerikai születésű feleségétől és hozzá­tartozóitól, deportálnák olyan országba, amely ide­gen számára, mert már gyermekkorában elhagyta. Sherman beszélni fog az American Committee október 25-i koncertjén a Town Hallban. A kon­cert szónokai azt is ki fogják domborítani, hogy a polgári szabadság megvédése és megerősítése ér­dekében, miért kell a külföldi születésű amerikai polgároknak Goldwater ellen szavazni. A nagysza­bású koncertre $1 és $2.25-ös belépőjegyek van­nak. Megrendelhetők a szervezettől OR 4-5058 te­lefonszám alatt. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — ! Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 139 East 16th Street, New York 3, N. X. \_________________________________/'

Next

/
Thumbnails
Contents