Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-08 / 41. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 8, 1964 Krock ur aggodalmai Arthur Krock egyike a legbefolyásosabb ameri­kai újságíróknak. Ö a New York Times washing­toni tudósítóinak nesztora. írásai kivétel nélkül mindig a lapja vezércikkoldalán jelennek meg. Hozzászólásait, meg vagyunk győződve, a legna­gyobb figyelemmel olvassa az elnöktől, a legfel­sőbb biróság és a kongresszus tagjaitól kezdve az amerikai politikai és gazdasági élet minden emli- tésreméltó személyisége. Az a tény, hogy újságírói képességein kivül Krock ur jogász is, az amerikai alkotmány és a nemzetközi jog szakértőjének szá­mit, természetesen csak fokozza Írásainak tekin­télyét. Miként -azonban maga a tőkésrendszer egy egész sereg ellentmondáson alapul, akként legkiválóbb képviselőinek és szószólóinak egyes megnyilatko­zásain is időnként keresztülviláglanak, felszínre jutnak a rendszer ellenmondástai. Klasszikus példa erre Krock ur, a nagy újság­író, a nagy jogász, a nagy politikai szakértő szep­tember 25-i rovata a New York Timesban. Amikor a rovat címére: “A kétpárti rendszer burkolt veszélyei” esett a tekintetem, azt hittem, hogy Krock ur (aki, különben a Times berkeiben szélsőjobboldali konzervatizmust, vagy éppenség­gel a reakciót képviseli) végre mégis szükségesnek látta a Goldwater veszélyről Írni. Feltételeztem ugyanis, hogy Krock ur egy esetleges Goldwater győzelemben látja az amerikai tőkésrendszer két­párti berendezését fenyegető veszélyt. Szó sincs róla! Krock urat annak a lehetősége aggasztja, hogy ha a véleménykutató intézetek eddigi jóslásai igaz­nak bizonyulnak, akkor Johnson elnök földindulás- jellegü győzelmet arathat novemberben, melynek keretében a republikánus párt szavazóinak száma igen lecsökkenne és a kongresszusban, valamint az állami törvényhozásokban a republikánus hon­atyák száma igen megcsappanna. Ez pedig “csapás lenne a kétpárti rendszerre”, amely szerves része az amerikai politikai berendezésnek, főleg pedig a hatalmon levő párt korlátok között tartásának. De milyen fejtetőre állított logikával okoskodik ez a bölcs ujságiró-közjogász! Mindenekelőtt egy mindent elsöprő Johnson- győzelem az adott körülmények között nem ve­szélyt jelent a kétpárti rendszerre, hanem éppen­séggel “sine qua non”-ja (föfeltétele) a megmenté­sének. A veszélyt Goldwater győzelme, akár kis- arányu, akár nagyarányú, jelentené. Elképzelhető az, hogy Krock ur nem volna tu­datában annak, hogy Goldwater győzelme és a John Birch-féle félfasiszta elemek uralomrajutása napirendre juttathatná Amerikában a jobboldali, sőt kimondottan fasiszta diktatúra lehetőségét? Az volna az igazi veszély, nemcsak a kétpárti rend­szerre, hanem az egész népre, az egész államra, az egész világra. Egy mindent elsöprő demokratikus győzelem ép­penséggel garantálná a kétpárti rendszert, mert el­söpörné és remélhetőleg egyszersmindenkorra, a történelem szemétdombjára vetné a republikánus pártba befurakodott legromlottabb, legveszedelme­sebb reakciós elemeket, lehetővé téve ezáltal, hogy a republikánus párt 1964 után ismét betölthesse azt a szerepet, amelyet a tőkés rendszer berende­zésében eddig betöltött. Ugyancsak fejtetőre állított logikával érvel Krock ur, amikor a republikánus pártban kifejlő­dött erőmegoszlásért nem Goldwatert és birchista támogatóit, hanem a republikánus párt úgyneve­zett liberális elemeit teszi felelőssé! Krock ur a sorok között megrója a republikánus politikusokat* mint pl. többek között Keating és Javíts szenáto­rokat, mivel nem hajlandók lenyelni Goldwater jelölését és aktivan közreműködni érdekében. Talán fölösleges hangsúlyoznom olvasóink előtt, hogy e sorok Írójának se inge, se gatyája a repub­likánus párt. Mi egy pillanatra sem felejtettük, vagy felejtjük el azt, hogy a republikánus párt (s csak némileg kisebb mértékben) a demokrata párt is az amerikai monopoltőke pártja és ha Johnsont nagyarányú győzelme valóban megsemmisítené a republikánus pártot, akkor csak az a sors jutna osz­tályrészéül, mely nemzetünk történelme elején egy másik pártnak, a federalista pártnak jutott, mely történelem süllyesztőjébe jutott. A republikánus párt az idén bemocskolta a tör­ténelmi hagyományt, amely Ábrahám Lincoln ne­véhez fűzte a párt kifejlődésének és befolyásra ju­tásának emlékét. De elárulta az egész nép minden jól felfogott érdekét. Ezerszer megérdemelné, hogy megsemmisüljön és helyét egy olyan párt foglalná el, mint a kétpárti rendszer MÁSODIK pártja, amely az amerikai élet adottságainak megfelelően hűen és reálisan kifejezné nemzetünk politikai és gazdasági összetételét, egy nagy munkás, farmer és kispolgári párt. Figyelő A MODERN KÉMKEDÉS KIFINOMULT TUDOMÁNYA Valószínűleg már mindenki látott olyan hirdeté­seket, amelyek parányi, olcsó magnetofonokat (tape recorder) ajánlanak megvételre. Ezek között hirdetnek olyanokat is, amelyeket beszélgetések titkos lehallgatására, tehát különböző formákban kémkedésre gyártanak. A Wall Street Journalban az egyik ilyen hirdetés avval csalogatja a vevőt, hogy a “zsebben hordható titkos lehallgatóval, nyakkendőtű, vagy karkötő-óra formájú mikrofon jár.” A N. Y. Timesban olyan magnetofont hirdet­tek, amely elfér~a kabátzsebben. Az amerikai közönség nincs tisztában avval, hogy milyen gyakran figyelik meg és hallgatják le beszélgetéseit. Még a suttogás sem nyújt bizton­ságot a kiváncsi fülek elől és a sötétség sem véd meg a leselkedőktől. Ebben a nagy országban szá­mos lehallgató és felvevő műszer, rejtett televíziós kamera titokban figyeli és feljegyzi az emberek szavait és tevékenységeit, a gyári munkástól és áruházi vásárlótól kezdve, az otthonából ki sem mozduló polgárig, aki abban a tévhitben ringatja magát, hogy az otthona valóban védelmet nyújt a kiváncsi szemek és fülek elől. Már az otthon sem ad védelmet Sokan tudják, hogy telefonbeszélgetést könnyű lehallgatni és ezért lehetőleg nem beszélnek a te­lefonon bizalmas dolgokról. Azt már azonban nem tudják, hogy a telefonkagyló felemelése nélkül is meg lehet tudni, hogy a lakásban miről beszélnek. A második világháború alatt életkérdés volt a kémszolgálat és ennek keretében az elektronikus kémkedés kifinomult tudománnyá fejlődött, ame­lyet a háború után még jobban kifejlesztettek és a közönségnek csak nagyon kevés védelem áll ren­delkezésére ezekkel szemben. Még nagyobb lendü­letet ad úgy a privát, mint a hivatalos körökből eredő kémkedésnek, hogy a hozzá való felszerelé­seket bárki, meglehetős olcsón beszerezheti. Ma már készítenek tranzisztoros hangtovábbitó- kat gyufaskatulya, ajakruzs, töltőtoll, vagy akár egy kockacukor formájában és aprópénz nagyságú drótnélküli mikrofonokat, amelyeket bárhol köny- nyen el lehet rejteni. Ha egy beszélgetést titokban magnetofonra akarnak felvenni, úgy ezekkel a fel­szerelésekkel semmi sem könnyebb; a felvevő a mikrofont a nyakkendője mögé, vagy a blúzába dughatja. Cigarettacsomag nagyságú, 5 óra hosz- szat működő vezetékes magnetofon is kapható, de ügyesebbbek a drótnélküli mikrofonok, amelyek a hangot egy távoli felvevő készülékhez továbbít­ják és szalagra rögzítik. Még kabátgombok formájában is gyártanak ilyen készülékeket, amelyeket a kiszemelt áldoza­tok kabátjára varrhatnak a régi gombok helyett, nélkül, hogy az illető sejtené, hogy lehallgató ál­lomást hordoz magán. Olyan szerkezetek is van­nak. amelyek valakinek zsebében, vagy autójában elrejtve állandó jeleket adnak le, amellyel a meg­figyelők még messze távolságban is tudomást sze­reznek az áldozat minden mozzanatáról. Vannak olyan mikrofonok is, amelyekkel egy utcablokk tá­volságban a suttogást is ki lehet hallgatni. Ezek­nek: drótnélküli változatait már 13 dollárért meg lehet vásárolni és házilag összerakható alkatrésze­it 7 dollárért. Vannak olyan készülékek is, amelyeket ha a fal­ra vagy a fal közelében helyeznek el, lehetővé te­szik a fal túlsó oldalán folyó beszélgetés kihallga­tását. Már olyan eljárásról is beszélnek, amely ultraszonikus vagy egyéb sugarakkal a csukott ab­lakon keresztül behatol a szobába és a hangot ma­gával viszi a megfigyelő állomásra. Olyan lapos mikrofonokat is gyártanak, amelyeket az Íróaszta­li itatós alatt, vagy a falon képek mögött lehet el­rejteni. A nagyvárosokban sok helyen rejtett le­hallgató-készülékkel felszerelt szállodai szobák áll­nak rendelkezésre, amelyekben kémek “vendégül látják” a mit sem sejtő áldozatot. Észrevétlenül fényképezhetnek Mellényzsebben hordozható japán fényképező­gépeket bizonyára már mindenki látott, de ezeken kivül ma már olyan kicsiket is gyártanak, amelyek egy cigaretta öngyújtóba férnek. Ahányszor a használója “rágyújt”, a gép automatikusan fény­képez. Különleges filmekkel és láthatatlan lámpák kai még éjjel a sötétben is lehet fényképezni. Mindezek a felszerelések úgy hatósági közegek, mint privát egyének rendelkezésére állanak. Ev­vel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a közön­ség milyen és mennyi törvényes védelemre szá­míthat, a magánéletét minden oldalról veszélyez­tető megfigyelésekkel szemben. Van-e törvény ellene? A magánélet szentsége egyike az ország alapvető törvényeinek, mégis avval az érvvel védik az elek­tronikus kémkedés jogosultságát, hogy bűnügyek nyomozásában eredményre vezet és csak techni­kailag fejlett eljárásokkal lehet a modern világ raffinált bűnözőinek nyomára jutni. A rendőrség munkájának megkönnyítése azonban nem elég ok az egyén alapvető polgárjogainak megsértésére. Mégis milyen fennálló törvények védik az egyén magánéletét? Bűnügyi eljárásoknál a biróság csak akkor tartja alkotmány-ellenesnek a kémkedést, ha az egyén otthonának, vagy üzletének behatolá­sa utján történt az. Megtiltja, hogy lehallgató ké­szüléket helyezhessenek el az egyének otthonában, vagy lakásának falában, de ha a lehallgatást a fal túlsó oldaláról, vagy az ablakon át végzik, az már nem törvényellenes. Egyszóval, nem a kémkedés tilos, csak a kémkedésnek bizonyos módszere. Ez ellen is csak abban az esetben lehet tiltakozni, ha bűnügyi eljárást indítunk. Ekkor tiltakozhat az egyén a kémkedés utján szerzett bizonyíték ellen. Milyen lehetősége van az egyénnek arra, hogy beperelje a magánéletét megsértő kémkedőt? Min­den állam bírósága másképp intézkedik ezekben a kérdésekben, de a legtöbb államban csak kémke­désből eredő anyagi kár esetén perelhet a sértett fél. Néhány év előtt a kaliforniai színházak, parkok és áruházak a rendőrséget kérték fel, tartsa meg­figyelés alatt a nyilvános toiletteket. A rendőrök a mennyezeten elhelyezett lesőlyukakon, vagy szellőző szelepeken figyelték e helyeket, abban a reményben, hogy tolvajokat, kábítószer használó­kat, nemi degeneráltakat tudnak leleplezni. A ka­liforniai legfelsőbb biróság kimondta, hogy tör­vényellenes a rendőrség ilyen célú alkalmazása, de egy más alkalommal úgy Ítélkezett, hogy privát detektiveket alkalmazhatnak. Eszerint a privát de- tektiv-ügynökségeknek nagy keletjük van Kalifor­niában. Amig megfelelő törvényeket nem hoznak az egyén magánéletének védelmére, addig senki sem lehet biztos abban, hogy hol és mikor van, még a legintimebb helyeken is, kiváncsi szemek és fülek általi megfigyelés alatt, akár saját otthonában, akár másutt. Ez egyike azoknak a jogtalanságok­nak, amelyeknek a “szabad” Amerikában való lé­tezéséről csak kevesen tudnak, úgy itt, mint a kül­földön. Az Észak-adriai KRK szigetén a legtöbb háznak legfeljebb egy-két ablaka van, amiért — Napóle­ont terheli a felelősség! Amikor ugyanis uralma kiterjedt erre a területre, olyan adózási törvény volt érvényben, amely az ablakok száma szerint vetette ki a házadót. A szokás — minél kevesebb ablaku házakat építeni — mindmáig fennmaradt. A polgárjogi törvény a Legfelsőbb Biróság napirendjén Hétfőn nyílt meg a legfelsőbb biróság uj ülés­szaka. A szokásos formalitások helyett ez alka­lommal a főbirák a polgárjogi törvény II. szaka­sza alkotmányosságának fontos kérdését már a kezdeti gyűlésen napirendre tették. Ez a szakasz megtiltja a faji elkülönítést a hotelekben, vendég­lőkben, uszodákban és más, a nagyközönségei; szolgáló nyilvános helyeken. Két beadvány tette ezt szükségessé,' amelyek két alacsonyabb biróság egymással ellenkező Íté­letéről kérnek véleményt. Egy háromtagú szövet­ségi biróság Atlantában helyben hagyta a polgár­jogi törvényt, amikor megtiltotta a Heart of At­lanta motelnek a négerek elleni diszkriminációt, egy Birmingham-i szövetségi biróság pedig a tör­vény II. szakaszát alkotmányellenesnek nyilvání­totta, amikor az Ollie’s Barbecue tulajdonosai nem teljesítették a törvény előírásait és bírósági utón keresték megdöntését. A nagyfontosságu kérdésnek gyors napirendre tételéből az következtethető, hogy a főbirák még a nov. 3-i választások előtt akarnak döntő hatá­rozatot hozni.

Next

/
Thumbnails
Contents