Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-09 / 28. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 9, 1964 Mt TökTtMK*z ÓhAzAbAN AMERIKAI LÁTOGATÓK A ‘MAGYAR TENGER’ KÓRUL j Irta: Fodor Erna A Benczúr utca 15 előtt, a Bajza utca sarkán vagyunk, közel a ligethez, mind amerikaiak. A kereszt utca egyik sarkán van az osztrák követség. Reggel 8 óra van és már hosszú sor áll a kapu előtt. Vízumra várnak, mind magyarok. Az útlevelet már régen megkapták, de az osztrákok kissé nehézkesek. A másik sai’kon van a kínai nagykövetség. Előtte csak konzulátusi rendszámra jogosult autók állnak. Bezzeg hangos a szemben levő ház járdája. Itt van a Magyarok Világszövetsége és most előtte az amerikai magyarok balatoni kirándulásra készülnek. Mindenki pontos volt, mindenki örömmel nézett a kirándulás elé. Közel 40-en voltak itt együtt amerikai látogatók. Legtöbben évtizedek óta nem jártak itthon, de akadt olyan is, aki elég gyakran tölti vakációját Magyarországon. Az első, akivel beszélgetni kezdtem, Fodor István és neje, Hamilton, Ontarioból. Hosszú évtizedek óta először vannak a szülőhazában és nagy boldogság számukra, hogy itt lehetnek. Kurpi Vilmos barátjuk kiséri őket, de Kurpi már 1951 óta Magyarországon él, bár előzőleg 25 évet töltött Kanadában. Nyugdíjas, “jobb itthon, mint idegenben”, mondja. Leánya 1948-ban, mint deák jött Magyarországra, mert ott nem taníttatták. Itt mérnök lett és már családot alapított. Sülé József feleségével, Toronto Ontárióból, 1931-ben volt itt utoljára. “Más itt ma az élet, sokkal magasabb az életszínvonal, mint volt az én időmben. Rossz ruhát látni sem lehet, még vidéken sem” mondják. John és Rose Kolb volt a következő, akivel megismerkedtünk, Stanford, Connecticutból jöttek. Mrs. Kolb 88 éves édesanyját jött meglátogatni. “Nagyon szépen fejlődik itt minden, büszke vagyok szülőhazámra! Nincs itt hiány már semmibe,” jegyezte meg Mrs. Kolb. Közben beszálltunk a kényelmes Ikarusz autóbuszba és megindultunk a magyar tengerpart irányába. A Dunán átkelve, alig győztük bámulni a lágymányosi telepet Budán, rengeteg uj házával. Itt van a Műszaki Egyetem, a Lágymányosi utca, a Móricz Zsigmond körtér, a Kosztolányi Dezső tér, az összekötő Vasúti hidra vezető töltés és a Duna által határolt terület.. Hatvan évvel ezelőtt építettek itt néhány házat. Meg is látszik az épületek különböző stílusáról. Az újak 1955 után épültek. Itt minden épülettömb körül parkosítás, játszóterek, Modern 6—8 emeletes épületek. 18- ban már évek óta laknak., Még mindig épül. Itt 5300 uj lakást adnak a főváros dolgozóinak. 1965-ben befejezik itt a vásárvárosnak nevezett résszel együtt. Az Ibusz képviselője, ki velünk jött, hogy magyarázatokkal szolgáljon jó előre, felhívta figyelmünket, hogy egy katonai temető mellett fogunk elmenni. Itt temették el azokat az amerikai repülőket, kiket a magyar és német veszett ebek meggyilkoltak. A temetőnél az autóbusz lelassított és az eddigi vidám hangulatot mély szomorúság váltotta fel. Azokra a fiatal amerikaiakra gondoltunk, kik életüket adták a Hitler banditák elleni küzdelemben. Ezek a minden emberi érzésből kivetkőzött szörnyetegek már rég tudták, hogy a harmadik birodalom és vele együtt a magyar nyilas banda a vég felé közeledik, tehetetlenségükben a hadifoglyokat is lemészárolták. Némán néztük az amerikai temetőt, melyről az amerikai kormány hősi halottjait lassanként szülőföldjükre szállította. Elhaladtunk Martonvásár mellett, illetve a városon keresztül. Ez arról nevezetes, hogy Beethoven, a nagy zeneszerző több Ízben tett itt látogatást a Brunswick családnál. Több zenemüvét itt komponálta és a Brunswick család tagjainak dedikálta. Ma itt Beethoven múzeum áll és évenként háromszor van koncert a nagy zeneszerző tiszteletére. Szobra is áll itt. Különben Brusw'ick Teréz is említést érdemel, mert ő állapította Magyarországon az első kisdedóvodát. A kies fekvésű Velencei tó mellett is elrobogtunk. Itt madár rezervátumot létesítettek. A kiveszőfélben levő nemes kócsagot itt próbálják életben tartani. Sugoró mellett vitt el utunk legközelebb, itt és Pákozd között verték el Jelasics, horvát bán hadseregét 1948-ban a szabadságharcosok. Székesfehérváron, az Árpádházi királyok volt fővárosában is megálltunk. Meglátogattuk a királysírokat tartalmazó romkertet. Ezek még mindig a török invázió emlékeit őrzik. Az ujabbkori ásatások bebizonyították, hogy már a rómaiak alatt is város terült el itt, de az egész elpusztult. Rengeteg barokk épület van a városban. A volt Zichy palota pedig tiszta rokokkó. A nagy barokk katedrális mellett áll a kis Anna kápolna, amely teljes eredeti szépségében, tiszta gótikus formájában simul a nagy épület mellé. Ezt mecsetté alakították át a törökök, ennek köszönheti épségben maradását. Az aradi vértanuk között kivégzett Battyányi Lajos gróf családjának ősi fészkén, Szabad Baty- tvánon át vitt utunk. Ma is látható a grófok kastélya. Utazás közben egy régi jó barátnőt is felfedeztem az autóbuszon, Chulai Jucit, aki Chicagóból jött látogatóba. Beszélgetés közben büszkeséggel beszélt fiáról Stephen Johnról, aki jelenleg doktori disszertációján dolgozik, utána rövidesen mint végzett matematikus Budapestre érkezik, hogy tanulmányait a kultur kapcsolatok keretében tovább folytassa az Eötvös Lorand Tudományos Egyetemen. A vendégek között van Lichtman Emil San Diegóból. A kedves, 50-ik házassági évfordulóját iinnpelő Ruhig házaspár és Béla nővére, Olga, Los Angelesből. Velünk volt még Mr. és Mrs. Dave Leichtman Long Islandról. A Leicht- man házaspár 44 évvel ezelőtt hagyta el Magyarországot. A kirándulók között volt a Bronxi Társas Kör egyik tagja Gartner Rózsi. A bronxi- ak jól ismerik őt, mert férje Dezső több éven keresztül a Társaskör elnöke volt. Gartner Rózsi itt ünnepelte, a Margitszigeti Nagyszálló kerthelyiségében 43. érettségi találkozóját. Sajnos osztálytársai közül sokan vesztették el életüket a Horthy és nyilas terror, valamint a háború következtében. Gartner Rózsi részt vett a “Nagymamák konferenciáján” is ahol Honty Hannát látta, aki 70 egynéhány évét meghazudtolva, ma is remekül énekel és táncol a színpadon. Siófoknál értük el a Balatont, kimentünk a mólóra. A Sió csatornán, sok hajó horgonyzott. Bár szerdai napon rándultunk ki, rengeteg nyaralóval találkoztunk. Magyarországon manapság minden munkáscsalád nyaral, amellett a külföldiek is előszeretettel jönnek a csodaszép Balatonhoz vakációzni. Sok uj szállodát láttunk, de azt mondják, ha hatszor annyi volna, az sem buná kielégiteni a keresletet, annyian jönnek külföldről is. Érdemes megemlíteni a rengeteg camping tábort, ami a Balaton körül van. Sárga, kék narancs- színű sátraikkal valóban festői látványt nyújtanak mindenfelé. Sajnos, a gépkocsik tömkelegé is itt van már, pedig alig néhány évvel ezelőtt boldogan ültünk a hatalmas tó partján élveztük, hogy itt bizony sehol sem volt benzinfüst és szag. Ma már zsúfolt a balatoni müut is. A társaság Balaton Széplakon a Hableány gyönyörű vendéglőjében nagyszerű ebédet fogyasztott el. Rövid pihenés után Zamárdin keresztül Szántódra mentünk, ahol kompon keltünk át a Balatonon a szépséges fekvésű Tihanyba. Tihanyban sok látnivaló van. Elsősorban az apátsági templom, szép kettős tornyával-. A templom és sekrestye díszeit Stuhlhof Sebestyén faragta. Ő maga is itt talált örök nyugvóhelyet 1779-ben. A temlpom pincéjében 1090-ben temették el I. Endre Árpádházi királyt, aki az első templomot építette. Ezt azonban a törökök lerombolták s csak a hatalmas, román stilban épült pince maradt meg belőle az utókor számára. Az uj templom 200 éves. Következő állomásunk Balatonfüred volt. A modern fürdőhelyen Széchenyi István szobra áll. Itt meg kell említenünk, hogy idegenvezetőnk Székely Béla, a XIV.-ik kerületi dolgozók gimnáziumának igazgatója volt. Székely Béla igazi pesti humorral fűszerezett történelmi előadásai rendkívüli élvezetet nyújtottak az egész társaságnak. Nem is emlékszem arra, hogy egy ut is ilyen rendkívül sokat adott volna látogatóinknak, mint ez az utazás Balaton körül. Utunk ezután a rendkívüli fekvésű Veszprém felé vitt bennünket. Itt a tiszta barokk püspöki palota nyújtott rendkívül érdekes látványt. Ezt a hires Fellner Jakab építette a 16. században. A várban, a veszprémi kanonok dr. Pfeiffer János csatlakozott hozzánk és szívélyesen elbeszélgetett az érdeklődőkkel. Elmondta, hogy a magyar kormány milyen csodálatos restaurációs munkát végez az ország műemlékei között. Mikor megkérdeztem, hogy mit üzen az amerikai magyarságnak, a következőket mondotta: “Sokat gondolok rájuk, nagyon szívesen látjuk őket itthon.” Visszafelé Thury György végvára mellett mentünk el Várpalotánál. Ez is restoráció alatt áll. A vidéken, amerre csak elhaladtunk, nem győztük bámulni a falvak uj házait. Meg is jegyezte vezetőnk, hogy az utolsó 15 esztendőben több ház épült vidéken, mint azelőtt 100 esztendő leforgása alatt. Velünk utaztak még Miámiból Práger Jenő és Margit. Práger Jenő megjegyezve: “Eleinte az volt a benyomásom, hogy itt minden túlságosan, lassan halad, igy az építkezés is. Hamarosan észrevettem azonban, hogy az adott körülmények mellett nagyon is szépen haladnak a dolgok. Általános a jólét, nincs rosszul öltözött, rongyos ember Magyarországon. Hasonlítani sem lehet ahhoz, amit mi gyermekkorunkban láttunk és magunkon tapasztaltunk.” Rengeteg élményünk közepette alig vettük észre, hogy a nap sugarai nyugvóban vannak és a lassan előtűnő pilisi hegyek ormait bearanyozták. Autóbuszunk robogott vissza Pest felé s mire a nap utolsó sugarai eltűntek, már a villanyfényben úszó Dunaparton jártunk s a megelégedettségtől sugárzó arcokról könnyen leolvasható volt, hogy ez a mai nap valóban szép és érdekes tapasztalatokkal gazdagította mindazokat, akjk részt vettek kirándulásunkon. Sajnos nem volt időnk arra sem, hogy egy kis csopakit, villányit, vagy badacsonyit kóstolgassunk, habár ott haladtunk a szőlődombok tövénél. “No majd legközelebb” — lehetett hallani. Ki tudja? De, hozzá tették hamarosan “Ha élünk, biztosan.” Rekordrészvétel várható az 1965. évi budapesti Universiadén A nemzetközi főiskolás sport nagy eseménye lesz a jövő esztendőben a budapesti negyedik nyári Universiade. Ez az eddigi tervek szerint, augusztus-20—29 között kerül sorra 1965-ben. Junius 26-án sajtótájékoztatót tartott a nagy versenyről Primo Nebiolo, a főiskolás nemzetközi sportszövetség (FISU) elnöke, és Emaunele Scar- piello a nyári Universiade technikai bizottságának elnöke. Nebiolo elmondotta, hogy a budapesti sporttalálkozóra 90 országnak küldtek meghívót, s az eddigiek szerint több mint 50 ország 2500 férfi és női versenyzője indul majd a versenyen. Ez rekord lehet az Universiade történetében. A versenyeket nyolc sportágban bonyolítják le: atlétika, uszás-müugrás, kosárlabda, röplabda, vívás, tenisz, torna és vízilabda. Scarpiello, aki a technikai bizottság megbízásából megtekintette a budapesti sportlétesítményeket, közölte, hogy általában mindent megfelelőnek talált. VVIAAAAnAAAAAAAAAAr/WVVUVVUWV/VVVVWVVV ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! r- t v t w <r t r ▼ ▼ "-r ^ ^ ► Ünnepeljük meg a McGarran < !: törvény elleni 14 éves küzdelem < ► első jelentős sikerét < " GUS HALL, ELIZABETH GURLEY FLINN, * dr. HERBERT APTHEKER, JOHN J. A BT * ► , , „ < a Legfelsőbb Bíróság döntésének jelentősegéről ^ * s a McCarran törvény visszavonásáért szükséges y további lépésekről beszélnek ^ ! ► . , •< K Csütörtökön, Julius 9-én este 8 órakor ^ i y a RIVERSIDE PLAZA léghülött termében , , 253 West 73 Street (Broadway-tól nyugatra) < j ► Beléptődij 99 cent < ► A Hall-Davis Defense Committee rendezésében < ► 22 East 17th. Street, New York. a j A A A A A
