Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-01 / 40. szám
Thursday, October 1, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 A szeptember negyediki chilei erőpróba: az elnökválasztás, a keresztény-demokrata jelölt győzelmével végződött. A szocialista és kommunista vezetés alatt álló Népfront (spanyol rövidítésben FRAP) egymillió szavazatával szemben, a keresztény-demokrata párt jelöltje 400,000 szavazattal többet nyert el és igy ez év novemberében ő foglalja el a köztársasági elnök tisztjét. Nagy az öröm Washington és Latin-Amerika reakciós berkeiben. Szinte fellélegzettek, hogy megszűnt a veszélye annak, hogy ezen a kontinensen egy másik anti-imperialista kormány létesüljön a forradalmi Kuba után. Johnson elnök mindjárt ki is használta a chilei választásokat saját propagandája érdekében. A chilei erőpróba eredményének meghirdetése után hivatalos nyilatkozatában kihangsúlyozta, hogy “az utóbbi hat hónapban (az ő kormányzása óta) La- tin-Amerikában a demokrácia és a békés fejlődés nagy léptekkel haladt előre. A chilei választások beigazolták azt is, hogy a Szövetség a Haladásért Latin-Amerikában milyen nagy eredményeket ért el.” Egy csapásra két legyet. Megdicsérte kormánya külpolitikáját és megnyugtatta a novemberi választókat, hogy Latin-Amerikában minden csendes és hogy ezt a Szövetség a Haladásért akció fel- támasztásával sikerült biztosítania. Minden jel arra mutat, hogy a washingtoni diplomácia taktikát változtat. Tudvalevő, hogy a Szövetség a Haladásért, a tragikus végű Kennedy elnök elgondolása volt. Kennedy mérsékelt reformokkal szándékozott Latin-Amerika országaiban a meglevő tömegnyomor és a gyarmati elnyomás következményeként esedékes szociális forradalmakat elkerülni. Tudvalevő az is, hogy halála után a washingtoni diplomácia — élén Mr. Mann-al, jelenlegi külügyi alállamtitkárral — az olcsóbb “erőskéz politikáját”, a latin-amerikai gorillák alkalmazását látta célravezetőbbnek. Ezért egyidőre elfeledkeztek a “Szövetség a Haladásért” akciójáról. Bizonyítja ezt Brazília példája, ahol nemrégiben a Kennedy elgondolásával száz percentben együttműködő Goulart polgári demokratikus kormányát — Washington előzetes beleegyezésével — brazil generálisok és admirálisok döntötték meg. Azóta is — Johnson elnök áldásával — és az Egyesült Államok kiadós kölcsönével, katonai diktatúra nyomja el féktelen fehér terror alkalmazásával a brazil dolgozókat és a földre éhes nincstelen parasztokat. Annak, hogy a chilei erőpróbánál gorillák helyett, demokratikus eszközöket, a Szövetség a Haladásért feltámasztott elgondolását alkalmazták, egyetlen magyarázata az, hogy Chiléban az egymillió szavazatra támaszkodott Népfrontot erőszak alkalmazásával nem lehetett volna elintézni úgy, mint Brazíliában. Dehát, hogyan győzhetett mégis a reakció jelentős többséggel a széles dolgozó tömegeket egyesitett Népfront fölött? A válasz az, hogy a chilei keresztény-demokráciának álcázott reakció széles kispolgári tömegek félelmét kamatoztatta a választások során. Ezt a félelmet megalapozta jóelőre a washingtoni diplomácia nyomása a latin-amerikai kormányokra. Tudvalevő, hogy julius végén még négy latin-amerikai kormány szegült ellene Washington követelésének, hogy megszakítsa diplomáciai és kereskedelmi összeköttetéseit Kubával. Julius óta — közvetlenül a szeptemberi chilei választások előtt — fenyegetésekkel sikerült az Egyesült Államok külpolitikájának elérni, hogy Bolivia, Chile és legutóbb Uruguay is, röviddel azelőtti álláspontjukat felrúgva, eleget tettek a washingtoni parancsnak. Bolivia kormánya azért, hogy egyetlen kiviteli cikkét, az ólmot, akadálytalanul exportálhassa az Egyesült Államokba; Uruguay, mert azzal fenyegették, hogy húskivitele fog megszűnni; végül Chile távozni készülő kormánya azért, mert a Szövetség a Haladásért utján kapott kiadós amerikai kölcsönöket többre becsülte, mint az egy hónappal azelőtt hangoztatott be nem avatkozás elvét és a szabad elhatározás: autodetermináció jogát. A washingtoni fenyegetés egyedül Mexikóval szemben hiúsult meg. Ez az egyetlen latin-amerikai kormány, amely minden fokozott diplomáciai nyomás ellenére is, nem törődve a három most említett kormány elvtelenségével, férfiasán fenntartja álláspontját és nem hajlandó a forradalmi Kuba elleni alantas indoku bojkott-mozgalomban résztvenni. A chilei uralkodó osztályok már amugyis meg voltak félemlitve. A Népfront biztos győzelmét feltételezve, már hónapokkal a választás napja előtt jelentős pénz- és egyéb értékeket “menekítettek” ki bankok utján a “biztos külföldre.” Ingatlanok, főként bérházak, cseréltek potom áron gazdát, mert jogosan attól féltek, hogy a Népfront kormányra jutása — akár Kubában — véget fog vetni a városokban a féktelen házbéruzsorának. A széles kispolgári, főként az egyháztól befolyásolt női táborban, még jobban elharapózott a félelem. Attól tartottak, hogy a Kuba ellen kialakult majdnem teljes diplomáciai front, a Népfront győzelme esetében, Chilét veszedelmes helyzetbe sodorja; hogy az Egyesült Államok hasonló represszáliákat: büntető intézkedéseket, bojkottot fog alkalmazni Chilével szemben, mint amelyeknek következményeit a forradalmi Kuba dolgozói sinylik. Különösen az esetben, ha — amint a Népfront jelöltje ünnepélyesen bejelentette — nacionalizálni fog• 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • | A SZÁMOK BESZÉLNEK j írja: Eörsi Béla • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 « Lesz-e nagy háború? Morse, oregoni szenátornak igaza volt, hogy Észak-Vietnam bombázása háborús tett volt “háborús üzenet nélkül.” Észak-Vietnam partjaitól 6 mérföldre, az amerikai hadihajók általi bombázás, kétségtelenül provokációnak számított, ami érthetővé tette Észak-Vietnam válaszát. A kérdés nem az, hogy helyes volt-e a négy kikötő bombázása, mert az angolok pl. ezt sokszor megtették és az amerikaiak csak őket utánozzák. A kérdés nem a bombázás jogos, vagy erkölcsös volta, hanem az, hogy szabad-e olyan óriási hatalomnak, mint az Egyesült Államok, ilyen retorzióval élni? Ez esetben az Egyesült Államok népének 80 százaléka helyeselte, mert a bombázás majdnem teljesen emberáldozat nélkül történt s az amerikai nép szereti, ha a kormány érezteti hatalmát. Anglia nem vetette fel az erkölcsi kérdést, hiszen ő a tanítómester. Szeretne a malaji guminak és az észak-borneói nyersolajnak a birtokában maradni és ezért “ál” független államot alakított, amely Indonézia érdekeit erősen sérti. Minthogy Anglia szereti érdekeit amerikai vérrel megvédeni, helyeselte Észak-Vietnam bombázását, mert ezzel reméli az Egyesült Államok háláját kiérdemelni. Franciaország hallgatásával fejezte ki álláspontját. A Szovjetunió elitélte a jogtalan bombázást, de nem fejezte ki szolidaritását Észak-Vietnammal szemben és segélynyújtást sem helyezett kilátásba. Vizsgáljuk most meg, hogy mik a háború lehetőségei? Elsősorban meg kell állapítani, hogy az Egyesült Államokban nincs gazdasági válság, sőt eltekintve milliók állandó munkanélküliségétől, prosperitás van. A múltban háború soha sem indult meg prosperitás idején, mert olyankor az országnak nincs szüksége háborúra, ami a munka- nélküliséget felszívja. A háborúból az Egyesült Államok nem nyerhet semmit. Vietnam mocsaras ország, békés lakossággal, s ennek az országnak az elfoglalása Amerika gazdasági struktúráját nem javítaná. A helyzet azért fajult idáig, mert katonai “instruktoraink” nem tudtak eredményt elérni Dél-Vietnamban, nem értenek a partizánharcokhoz, minden katonai műveletük gépesítve van és ez a terület nem alkalmas harci gépek használatára. Elsősorban a nép szimpátiáját kellene megnyerni, de erre az amerikaiak fölényességük miatt alkalmatlanok. Francia újságírók szerint a szegény amerikai katonák teljesen elszigetelve élnek Dél-Vietnamban, egy-két bárban értik az angol nyelvet és megtanulták a cocktail készítését. A magára hagyott amerikai katona ott ül szabad idejében és nem érti, hogy miként került oda. Nagy háború nem lesz. Kínának nem érdeke a háború, mert békére van szüksége és pár évi jó termésre. Kina nem vágyik Dél-Vietnam területére, erre a túlnépesedett, mocsaras vidékre. Ha több rizsre van szüksége, úgy textilárut tud érte cserébe adni. Kina csakis támadás esetén, vagy fontos érdekei megvédéséért (mint a Yalu folyó vízellátása) hajlandó háborúba menni, de ez sem lenne könnyű a részére, mert szárazföldi hatalom és vasúti összeják az amerikai imperialista kézben lévő chilei réz- és nitrát-bányákat. Félelmükben ezek a kispolgári rétegek a “kisebbik rosszat” választották. Leadták szavazatukat a keresztény-demokrata párt jelöltjére, ami eldöntötte a választás sorsát. A Népfront mélyreható propagandamunkája — mint látszik —, ezeket az ingadozó kispolgári elemeket még nem tudta meggyőzni arról, hogy nem a mézesmadzagként szájuk elé tartott “Szövetség a Haladásért” csalétke, hanem a gyarmati elnyomás végleges lerázása, radikális földreform, az előfeltétele annak, hogy Chile dolgozói — beleértve a kispolgári rétegeket is — emberi élethez jussanak. De korai az öröm reakciós washingtoni és latinamerikai körökben. Mert az nevet, ki utoljára nevet. Proletár osztályok és forradalmi politikai pártok tanulnak pillanatnyi vereségeikből is. Az a Népfront, melynek nehéz világpolitikai helyzetben, a választási propaganda hathatós eszközeivel nem rendelkezve: rádió, televízió és kiterjedt napisajtó hiányában is, egymillió szavazatot tudott zászlaja mögé felsorakoztatni, csak optimizmussal — hittel — nézhet a jövő elébe. köttetése se jó Észak-Vietnammal. Nagyobb hadsereg és felszerelés szállítása — ha nem is lehetetlen — de hosszú időt venne igénybe. Egyébként is nemrégiben Kina egyik legnagyobb katonai tekintélye úgy nyilatkozott, hogy Kina senkit sem akar megtámadni; 50 évig békére van szüksége, hogy felépíthesse az országot. Kina soha háborút nem kezdett, Indiában őket támadták meg és csak védekezési ellentámadásba mentek és amikor a félreértés megszűnt, visszavonultak. Az Egyesült Államok nem mutatott valami nagy hősiességet egy vele nem ellenséges terület bombázásával. De lehetséges, hogy ez használt a demokrata párt esélyeinek a novemberi választásoknál: £- - Gastro az amerikaiak felelősségéről a kalóztámadásban Washingtoni tervek Kuba elszigetelésére Fidel Castro kubai miniszterelnök Mexikó havannai nagykövetségén a függetlenségi ünnep alkalmából adott fogadás után sajtóértekezletet tartott a külföldi újságírók számára. A hozzá intézett kérdésekre válaszolva Castro megismételte a kubai kormánynak azt az álláspontját, hogy ha nem is az amerikai kormány és a CIA szervezte a Kubába tartó Sierra Aramzazu spanyol hajó ellen intézett támadást, az az Egyesült Államok tudtával történt. — Az amerikai haditengerészet és légierő ellenőrzi a kubai ellenforradalmárok hajóinak mozdulatait. Ilyen kalóztámadás tehát csak az ő engedélyükkel következhetik be — mondotta. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Guantana- móban helyreállt a nyugalom, amerikai részrőU úgy látszik felhagytak a provokációkkal. Az amerikai kormány azonban továbbra is ellenséges magatartást tanúsít a forradalmi Kubával szemben, de Kuba éber és jól fel van fegyverezve. Az AP jelentése szerint az amerikai kormány ismételten arra próbálja “rábeszélni” nyugati szövetségeseit, hogy szakítsák meg kereskedelmüket Kubával. Madridba szállították a kubai ellenforradalmárok spanyol áldozatainak holttestét Különrepülőgép Madridba szállította a Sierra Aranzazu nevű spanyol kereskedelmi hajó két matrózának és kapitányának holttestét. A Kubába gyermekjátékszereket szállító hajót kubai ellenforradalmárok támadták meg. Ugyanezen a gépeit visszaérkezett Madridba a spanyol hajó négy matróza, egyikük a kalózakcióban megsebesült. A repülőtéren kétezres tömeg gyűlt össze, közöttük a meggyilkoltak hozzátartozói. Megjelent Ullastres spanyol kereskedelemügyi miniszter és Boada tengerhajózásügyi államtitkár is. tVWWWWVWWWWWWMVWWVWHWW u* A Nemzetközi Szállitmánybiztositó Szövetség szeptember 20-tól 25-ig Rómában tartotta idei értekezletét. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET I Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. SB. \_____________________________________—r Rácz László:. Az nevet, aki utoljára nevet
