Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-17 / 38. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 17, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szüksegszeruen azonosak a szerkesztoseg álláspontjává!. Mit szét ehhez OoidwaSer? A körülöttünk zajló politikai események annyira lekötik az ember figyelmét, hogy sokszor a sze­münk előtt lezajló eseményeket észre sem vesszük. Inez Robb, jónevü kolumnista, akinek Írásai több \ amerikai lapban megjelennek, azt Írja, hogy meg­figyelései szerint a kisjövedelmű idős emberek, akik rendszerint csekély nyugdijukból tengődnek, tucatszámra vásárolják a supermarketekben a ku­tyáknak készített eledelt, a saját táplálkozásukra. Ä kiszolgáló személyzet megfigyelése szerint sok­nak sohasem volt kutyája, mégis ládaszámra vásá­rolja a kutya-eledelt, valószínűleg olcsósága mi­att (átlag 20 cent kannánként). Elképzelhető, hogy ezeket a kannázott dolgokat milyen ellenőrzéssel készítik, amikor még az em­berek részére készített élelmiszerekkel kapcsolat­ban is sok panasz hangzik el. De az ár nem az egyedüli ok—írja Inez Robb írónő. A törvény előírja, hogy a kanna címkéjén fel kell tüntetni annak tartalmát. A húsra kiéhe­zett emberek tudatába pedig nehezen hatol bele az a tény, hogy a húst is tartalmazó ételek kutyák részére készültek és olyanok, mint a szenvedélyes alkoholisták, akik nem válogatósak az alkohol mi­nőségében és tisztaságában. Társadalmunk a bűnös ebben, amit hamarosan korrigálni kell. Kennedy, volt elnökünk, a múlt nyáron az AFL-CIO konvencióján kijelentette, hogy az idős munkásokról nagyobb odaadással kel­lene gondoskodni, mert őket hamarabb éri beteg­ség, mint a fiatalokat és sok esetben gyermekeik­re szorulnak. Már pedig ezek képtelfenek három generációt eltartani: öreg szüleiket, sajátmagukat és gyermekeiket. Az ország kötelessége az idősebb polgárokról gondoskodni, legalább is olyan mér­tékben, hogy ne kelljen pirulnunk a világ előtt. ügy érzem, csak kötelességünket teljesítjük idő­sebb polgárainkkal szemben — mondotta volt el­nökünk. J. Schubert, Elsinore, Cal. A leopárd nem változtatja foltjait A TISZATÁJ havi folyóirat 1964 júliusi számá­ban szemembe ötlött Kiár Zoltán neve, amikor ezt •olvastam: “1931. júliusában, a TÁRSADALMUNK 5—6. számának 46. lapján jelent meg a huszonkét éves Radnóti Miklós alább közölt Írása. Minden való­színűség szerint, egyike legelső publikációinak. A TÁRSADALMUNK-at ekkor még Ujvárv Sán­dor szerkeszti, s a lap hangvétele és tendenciá­ja is merőben más, mint később, Kiár Zoltán szerkesztésének idején, 1932-től, amikor egyike lesz a korszak leghirhedtebb botránylapjainak. Az 1931-es évfolyam szerzői között még Kodolá- nyi János és Nagy Lajos nevére bukkanunk, akik ugyancsak a súlyos és hosszan tartó válság egy-egy morális és kulturális tünetéről Írnak. Nyerges András” Ebből nyilvánvalóvá válik, hogy Kiár Zoltán nem New Yorkban kezdte el a botránylap-szerkesztést, mert oda e szakmában szerzett gazdag tapasztala­tokkal érkezett és ezért tudta jelenlegi lapját aránylag gyorsan “hirhedtté” tenni. A leopárd nem változtatja foltjait... N. J. Los-angelesi lapkezelönk nyilatkozata Jehn Ferenc, los-angelesi munkástársunk, ma­gyarországi tartózkodásából visszatérve, a követ­kező nyilatkozatot adta szerkesztőségünknek: 43 évi távoliét után, most jártam először Ma­gyarországon, szülőföldemen. Valóságos uj orszá­got találtam. Két hónapig jártam a városokat és falvakat, s láttam, hogy a magyar dolgozó nép or­szága épül és szépül. A mostani rendszerben több uj ipari, gyári város épült, modern, uj lakóházak­kal, parkosított virágos udvarokkal, kulturházzal. A falvakból eltűntek a zsupfedeles házak, he­lyükre uj házsorok épültek. Egészen uj arculata van az országnak, Dunán innen, Tiszán túl. Min­denütt barátságos, dolgozó emberekkel találkoz­tam. é.kik szorgalmasan fáradoztak a jó termés betakarításán. Szinte csodálatos dolog, hogy a há­borúban lerombolt, kirabolt kis országból 19 év alatt yalóságos virágos kert lett. Budapest azelőtt sem volt csúnya város, de any- nyi gyönyörűen ápolt, virágos parkja, pormentes, tiszta utcája soha sem volt, mint ma. Sokkal tisz­tább. mint az amerikai nagyvárosok, öröm volt nézni a jól öltözött, jól táplált, jókedvű járókelő­ket, az üzletekben vásárló közönséget. Az üzletek- bőven el vannak látva mindennel: hús, főzelék, szép érett gyümölcs. A magyar nép ma' jobban és többet eszik, mint valaha. Ha békében hagyják az országot, akkor ez a szorgalmas nép rövidesen még jobb és magasabb életszínvonalat fog teremteni magának. Az az amerikai, aki másképpen tudja a dolgokat, menjen el és nézze meg saját szemével, hogy mi az igazság. Akire ő szavazna és szavazni fog KALIFORNIA. — A lap aug. 20-iki számában olvastam “Az amerikai társadalom és Goldwater” c. cikket, melynek végén a szerkesztő felkéri az olvasókat, hogy szóljanak hozzá. Én azzal kezdem, hogy a demokraták legjobban azzal igyekeznek ár­tani Goldwaternek, hogy zsidó származású. Szerin­tem ez gyenge érv. Goldwater fél-zsidó, mondja a Californiai Magyarság. Ahogy mondják, a nagyap­ja száz évvel ezelőtt vándorolt be az Egyesült Ál­lamokba. Az én kifogásom ellene az, hogy fasiszta gondolkodású. Ami a zsidókat illeti, ismerek én olyan zsidót, _ aki — ha tőlem függne — 1965-től négy évig len­ne az Egyesült Államok elnöke s pedig nem olyan zsidót tennék oda, akinek a nagyapja vándorolt be Lengyelországból, hanem aki maga vándorolt ide. A st.-louisi Sam Manevitchet gondolom, akinek fia, Robert, 5 évet töltött a börtönben politikai véle­ménye miatt, holott négy évig harcolt az amerikai hadseregben és Olaszországban, a nácik elleni har­cokban, mint őrmester, megsebesült. Amikor a bí­ró elitélte, imigyen sajnálkozott: “Fiatalember, na­gyon sajnálom magát, mert harcolt Amerikáért, de nem tehetek mást, a többi ötöt is elitéltem, ami­ért kommunista szervezésben vettek részt.” Szüleit és egyetlen leánytestvérét is letartóztat­ták, pedig édesanyja és édesapja több mint egy millió dollár ára Defense Bondot adott el a hábo­rúban és csomagokat küldtek az amerikai katonák­nak a harctérre. Amikor a Práger-féle műkedvelő csoport St. Louisba jött, Sam Manevitch is ott volt az előadá­son, habár nem értett magyarul. Sam Manevitch az ottani munkásmozgalom szim­bóluma, s remélem, hogy családja jó munkát fog végezni a Goldwater elleni kampányban is, mert ne felejtsük el, amit a Magyar Szó megígért, ami a fentemlitett cikkben is állt és amit előzőleg EHN is kifejtett, hogy szavazzunk Johnsonra, mivel más­képpen nem tudjuk Goldwatert megbuktatni, azt Manevitch is jól tudja. Amikor regisztrálni men­tem a szavazásra, azt kérdezte tőlem az ivet kitöltő nő: mióta élek Kaliforniában? Azt mondtam neki, hogy már 1962-ben Brown kormányzóra szavaztam és most azért regisztrálok, hogy Goldwatert meg­buktassuk. Mire a nő azt felelte: Úgy legyen! Taylor Szabó József Becsüljük meg külmunkalársainkaf TRENTON, N. J. — 54 éve vagyok olvasója a munkás sajtónak, de még olyan beszédet, mint amit Rosner Sándor a Lapkonferencián elmon­dott, nem olvastam. Nem hiszem, hogy volna ol­vasója a lapunknak, aki ne lett volna megeléged­ve a beszéddel. Mint mondta, újabb külmunkatársakat nem le­het csak úgy leakasztani a szögről. De nem ám! Még pedig nem olyanokat, amilyenek nekünk van­nak, kik nemcsak irók, hanem elsőrendű szónokok is. Különösen kettőt ismerek közülök: Newaldot és Rév. Grösst. Amikor a lapban hirdettük, hogy népgyülést fogunk tartani a trentoni Magyar Házban és szónok E. H. Neuwald lesz, hát nem fért be a nép a Magyar Házba. A legutolsó nép- gyíilésen Rev. Gross volt a szónok és akkor is ki­csinek bizonyult a terem. Úgy Rev. Gross, mint Neuwald, tudnak a nép nyelvén beszélni. Amikor Neuwald beszélt, a ha­sunkat fogtuk, annyira megnevettette a hallgató­ságot. De azután változtatott a 'témán és ökölbe szorultak a kezek, mert az igazságtalanságokat a közönség elé tárta. Amikor Rev. Gross beszélt, még a légy zúgását is hallani lehetett, olyan csend volt a teremben. Ilyen pap kellene nekünk, folyt a beszéd. Kalapot emelünk a Magyar Szó írói, úgyszintén a szerkesztőség és kiadóhivatal dolgozói előtt. Tu­dom hogy sok bosszúságuk van. A Magyar Szó olvasóinak vigyázni kell arra, hogy ne illessük sértő szavakkal a mi Íróinkat, mert ők útmutatói a munkásságnak. A Magyar Szót Krisztus szavai­hoz hasonlítom, amikor ezt mondja :' “Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár­hat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek vilá­gossága.” (János 8 R. 12 v.) A Magyar Szó olva­sóit nem lehet ámításokkal becsapni, mert az; igazságot olvassák. Arra kérem a szerkesztőséget, hogy szerkesz­tőnk által elmondott beszédet ' örökítse'meg az 1965-ös Naptárban. Szeretem Schubert József írásait, különösen amikor az egészségügyi kérdéseket tárgyalja. Úgy hiszem, hogy a szerkesztő is szereti, ha az olvasók megírják a véleményüket a lapról.. Szabó János A newyorki és környéki magyarok találkozója: a Magyar Szó Szüreti Mulatsága, SZEPTEMBER HÓ 27 ÉN A nyári hónapok folyamán nagyon kevés alka- lam kínálkozik arra, hogy régi barátok és ismerő­sök összetalálkozzanak. Azért rendezi a Magyar Szó lapbizottsága szeptember hónapban a hagyo­mányos szüreti mulátságát, hogy alkalmat adjon ezeknek a munkástársaknak és barátoknak a nyár utáni találkozásba. Itt elmondhatják egymásnak, hol, merre jártak az elmúlt hónapok folyamán; sokan Magyarországon töltötték szabadságukat, ezek is vissza szoktak érkezni a szüreti mulatságra, ahol átadják a barátoktól hozott üzeneteket. Lapunk olvasóinak tehát mindent el kell követ­ni mostantól szeptember 27-ig, hogy minél több ismerőst és barátot kérjenek fel a szüreti mulat­ságon való megjelenésre. Most is lesznek finom enni- és innivalók, finom Herbst-rétesek és ASSZONYAINK ÍGÉRETET TET­TEK, HOGY HOZNAK HÁZI SÜTEMÉNYEKET. Többen megígérték, hogy körülnéznek otthonuk­ban és szép bazártárgyakat hoznak. Lesz "Forog a kerék", ahol a vendégsereg apraja-nagyja szóra­kozhat. A Castle Harbour Casino és Park árnyas kertjében kellemes szórakozás vár mindenkire, aki szeptember 27-én, vasárnap megjelenik a Magyar Szó Szüreti Mulatságán. Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, a gyermekeknek díjtalan. Cim: 1118 Havemayer Ave., Bronx, N. Y. Arezzóban véget ért az a kórusverseny, amelyen sok külföldi kórus, köztük a KISZ Központi Mű­vészegyüttesének Egyetemi Énekkara, vett részt. A versenyen igen nagy sikert aratott a miagyar művészegyüttes, a népdalkategóriában elnyerte az első helyezést. Az együttest a közönség igen lelke­sen ünnepelte.—Az Unitá, a Messaggero, a Popolo és más lapok, rendkívül elismerő hangon Írtak a magyar művészek vendégszerepléséről. — A ver­senyben a hamburgi kórus a második, a prágai a harmadik, a jugoszláv a negyedik és a bolgár mű­vészegyüttes az ötödik helyen végzett. — A KISZ együttese más sikereket is elért: a női kar verse­nyében a második; a vegyes kar versenyében pe­dig a negyedik helyet érte el. NEM KELL CSOMAGOLNI! ’ ’ ’ ’ ’’i NEM KELL VÁMOT FIZETNI! , A legrövidebb időn belül segithe- ] ► ti rokonait IKK A-csomag okkal! < , ► ► Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” i y megrázott ja. — Magyar könyvek. — Saját köny- < veit Magytm.'öSyoól kihozhatja általunk ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET Jj • JOSEPH BROWNFIELD ; 15 Park Row New York 38, N.Y. < ! ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repÉlőjegyaÉ 4 ► Texeíon: BA 7-11M-? , |- - a a +

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents