Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-03 / 36. szám
Thursday, September 10, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Victor Perlő: KIK FINANSZÍROZZÁK A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYT? JOHNSON TÁMOGATÓI (Első közlemény) Johnson elnök életrajzírója, Booth Mooney írja: Johnson “R. M. Klebergnek, a meseszerü texasi King Ranch egyik tulajdonosa égisze alatt jelent meg a washingtoni színen.” A jelen kampányban Robert J. Kleberg, az állattenyésztésben, olajban, gázban gazdag, millió akeros ranch elnöke, Goldwatert támogatja. Az 1964-es elnökválasztás, közel 30 év után először hoz létre jelentős változást a nagy pártok jelöltjeit támogató pénzügyi erők megszokott felso- rakozásában. A 100,000,000 dollár, amivel a nagy üzlet hozzájárul az elnökválasztásokhoz, nagy hatású tényező. A játék a 100 milliárd dolláros évi szövetségi költségvetésben való minél nagyobb részesedésre megy, hogy nagyobb diplomáciai, katonai és külföldi “segély” jusson az 50 milliárd dolláros külföldi magánbefektetések megsegítésére. Az Egyesült Államok legmagasabb hatalmi pozícióit igyekeznek magúhoz ragadni; a kabinetben, a Nemzeti Biztonsági Tanácsban, a “különleges csoportban és közvetlen összeköttetést akarnak teremteni a Fehér Házzal. A közönséget a két párt multimilliomos tulajdo- sai tengernyi propagandával árasztják el. Szerencsére, tervük nem mindig sikerül. A munkás-, a polgárjogi-, a békemozgalom — bár a nagyüzlet pénzforrásainak csak parányi töredékével rendelkezik —, jelentős befolyást gyakorol, mivel programja megfelel a nép érdekeinek. Néha a pártok jelentős csoportjai szövetséget keresnek a népi erőkkel és ennek érdekében politikai engedményeket tesznek. A Roosevelt demokraták érték el eddig a legnagyobb eredményt ilyen viszony létesítésével. 1936-ban, amint a választási kam <ány kialakult, a wall-street-i nagytőkések többségű, akik tradicionálisan a Demokrata Pártot támogatták, átpártoltak a republikánusokhoz. A demokraták támogatása megoszlott a nagytőke jelentéktelenebb nagyságai között. Ezek voltak: • A Wall Street másodrendű pénzintézetei — Brown Brothers—Harriman; Dillon—Read; Lehman—Goldman—Sachs. • A déli nagybirtokosok, gyapot- és dohánykereskedők és feldolgozók. • Néhány texasi olaj-, rocky-mountain-i bánya- és nyugati partvidéki iparbáró . • Közfogyasztásra termelő gyárak tulajdonosai és épitőipari kapitalisták, akik nagyobb vásárlóképesség és több közmunka után áhítoztak. • Zsidó és ir-katolikus kapitalisták, akiket a pénzarisztokrácia nem fogadott be. Ez a vegyes társaság finanszírozta és erőteljesen kontrollálta a Demokrata Pártot, azóta is teszi ezt. Az ellenőrző hatalom még 1944-ben sem került ki a kezükből, amikor pedig a szakszervezetek járultak hozzá a legtöbb pénzzel és vezették a választási kampányt. Ezeket a csoportokat az üzleti kapcsolatok ezer szála fűzi a legfelsőbb bankházakhoz és rájuk vannak szorulva. Együttműködnek az óriásokkal a munkásság ellen, a külföldi terjeszkedés támogatásában, a szocializmus iránti gyűlöletben. Nem szándékoznak megdönteni a Rockefellereket, a Morganokat, a Dupontokat, legfeljebb küzdenek egy, az asztalfőhöz közelebbi helyért. így a demokraták, amikor hatalmon vannak, a külügyi és a katonai problémákat a fő wall-street-i csoportok irányítására bízzák. A világháború utáni államtitkárok között találjuk Acheson-t, Morganék emberét, Rusk-ot, Rockefellerék emberét a demokrata adminisztrácikóban, valamint Dulles-t és Her- tert, mindketten Rockefellerékhez tartoaó wall- street-i arisztokraták, a republikánusok alatt. Johnson, aki mint a texasi érdekeltségek képviselője kezdte washingtoni pályafutását, szoros kapcsolatot létesített a keletpartvidékbeli pénzügyi nagyságokkal és a nagyüzleti körökben általában, mint “megbízható” politikus vált ismeretessé. Ez a keleti támogatás, hozzáadva a déliek pártfogásához, Johnsont 1960-ban Kennedy legerősebb versenytársává tette. Annak ellenére, hogy néhány régebbi texasi támogatója elpártolt tőle, Johnson elég jelentős erőkre támaszkodhat ott Is. Herman Brown, texasi épitőipari- és földgáz-mágnás, a régi demokrata adakozó, jóbarátja. Évtizedeken keresztül Johnson személyi pénzügyeit Edwin Wiesl, a Simpson, Thacher és Bartlett bankház rangelső partnere, a Lehman Brothers bankház jogügyi tanácsosa kezelte. Más kapcsolatai szintén azt mutatják, hogy Johnsonnak szoros összeköttetései vannak az ehhez a pénzérdekeltséghez közelálló emberekkel, amelynek hatásköre és viszonylagos pozíciója a 2. világháború óta nagyban kiterjedt. Ráadásul Johnson megnyerte néhány magasállásu wall-street-i támogatását, akik évtizedeken keresztül változatlanul republikánus-adakozók voltak. II. Henry Ford is Johnson mellett foglalt állást, még mielőtt Goldwater jelölése bizonyosnak látszott. Ez az esemény még több kapitalistát vezetett a Johnson táborba. Kétségtelenül érdekeltek Goldwater megbuktatásában. Ugyanakkor igyekezni fognak a Demokrata Pártot jobbra tolni, hogy igy közelebb kerüljön a republikánusok “liberális” szárnyának álláspontjához. i\\\V\\VVVW\\\\\VVVV\V\V\\\\\\\\VV\\V\\VV\VV\\VVV\WVV(V\V\\V\\\VW\SVWVAV\SJtW^V\V%V\VV<%VVVWVVVSmVVVWVV\mW'«* fiHOGWfin éri -Cátom.. trjct; EH.N Két levél - kétféle amerikai Nemrégiben Angliából elküldték nekem a londoni Sunday Times két kivágását. Az egyik a kaliforniai South San Franciscóban lakó bizonyos Mrs. John J. McGrath-nak az újság szerkesztőjéhez intézett levelét tartalmazta, amelynek magyar fordítását itt közlöm: Ugye nagy baj, hogy elegendő amerikai maradt Kaliforniában ahhoz, hogy egy amerikaira szavazzon. Ez mutatja a különbséget mi és ti, gerinctelen, gyáva baloldaliak között, akik olyanok akartok maradni, mint voltatok hosszú éveken át. Ha nem rajtunk, hazafias amerikaiakon múlt volna, akkor ti angolok még mélyebbre hajolnátok, mint jelenleg a Kremlin előtt, vagy Hitler előtt és ha olyan gerinctelenek maradtok, mint voltatok éveken át, akkor valamennyien “Isten tartsa Kruscsevet” fogtok énekelni a mesebeli banda helyett, a “hercegekkel”, “hercegnőkkel”, “királyokkal” és “királynőkkel.” “A nap soha nem nyugszik le az angol birodalom felett.” Önérzetes nap nem is tesz ilyet! Ami Goldwaternak Rip Van Winkle-hez való hasonlítását illeti, ne felejtsétek el, hogy a ti dilis mesebeli építményiek jóval régebbről datálódik, mint az öreg Rip. Mi torkig vagyunk a Vörös bandával, amely országunkat arra az alacsony nívóra süllyesztette, mint amelyen Anglia van. Készek vagyunk a vörös Rooseveltekkel, Rockefellerekkel és John- sonnal. Megpróbáljuk visszaállítani az amerikai presztízst, amelyet Truman alatt elveszítettünk. Ha ez nem sikerül, ti gerinctelen gyávák, nem fogjátok tőlünk hallani, hogy “Három Hurráh a Kremlinért.” (Aláírás) Mrs. John J. McGrath South San Francisco, California U. i. Van elég bátorságtok, hogy a lapban ezt közöljétek? A Times szerkesztőjének volt bátorsága közölni a levelet, úgy ahogyan az amerikai hölgy azt megírta, kivéve egy passzust, amely a sajtótörvény megsértését jelentette volna. Azok az amerikaiak, akik ilyen leveleket Írnak és hasonló hangon beszélnek a külföldön, az okai annak, hogy az “amerikai presztízs” (tekintély) mélypontra süllyedt és nem Truman, nem a “vörös” Roosevelt, Rockefeller vagy Johnson. A londoni Sunday Times szerkesztője a fenti levél megjelenése utáni héten megköszönte az olvasok százainak levelét, amelyekben Mrs. McGrath durva levelét kommentálták. A sok száz közül közölt egyet, amelynek magyar fordítása igy szól: Nagy megdöbbenéssel és sérelemmel (mortification) olvastam múlt vasárnap Mrs. John J. McGrath maró levelét. Mint amerikai, először sajnáltam a levél közlését, mert úgy éreztem, hogy az# csak mélyítheti a félreértést a mi két népünk között. További meggondolás után, inkább köszönetét mondok annak közléséért, mert általa az olvasók megismerkedtek azzal az “őrült szélsőséggel” ((lunatic fringe), amellyel nekünk Amerikában naponta számolnunk kell. Ezek képezik társadalmunk azon elemét, mely folyvást az amerikai zászlóba burkolózik, de ugyanakkor sárba tapossa és beszenyezzi mindazt, amit zászlónk képvisel. Ezek a veszedelmes elégedetlenek egyetlen létjogosultságukat a “kommunizmus” és minden “külföldi befolyás” támadásában találják. Az egyik lábuk rendszerint színes polgáraink hátán nyugszik, mialatt nem látják az óriási gúnyt abban, hogy ők ugyanakkor a “kommunisták által uralt népeket” akarjá felszabadítani. Biztos vagyok abban, hogy az amerikaiak túlnyomó többsége nevében beszélek, amikor az olvasóktól bocsánatot kérek és megértésüket és elnézésüket kérem, mialatt nekünk a mai idők súlyos problémáival kell szembenéznünk. (Aláírás) Mrs. Rosalind Metcalf Harris Páris Ez a két levél vauóban hűségesen tükrözi vissza a kétféle amerikait és a “mai idők súlyos probléMAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $........................-t Név: ...................................................................... | Város: ..........................................Állam: máit”, amelyekkel az egész amerikai népnek szembe kell nézni. A kaliforniai levélíró díszpéldánya annak az elemnek, amely Roosevelt-től Johnsonig és Eisen- howertól Warrenig mindenkiben “vöröset” lát, minden baj és probléma mögött “kommunistákat” vél felfedezni és vezéréül Goldwatert ismeri el. Ez az az elem, amely a népek egymás mellett élését a “Kremlin előtti” hajbókolásnak bélyegzi, mintha nem az lenne az egyetlen békés megoldása a fennálló ellentéteknek. Ez az elem a négereket, a külföldi származásuakat, a zsidókat és katolikusokat másodrendű polgároknak tekinti és a munkásszervezetek összetörésének a hive. Ez az elem tüzön-vizen át követné Goldwatert és vakságában nem látja, hogy amikor az ideálja atombombák használatát szorgalmazza és ígéri, — akkor valamennyiünk életét kockáztatja. Ez az “őrült szélsőség” hazánkat a múlt századba süllyesztené, sőt annál is mélyebbre: azokba a régi “jó időkbe”, amikor a néger rabszolga volt, akit nyílt piacon lehetett megvásárolni, vagy eladni. Akinek meglincselése nem volt bűn. Csoda-e, hogy amikor Mrs. McGrath szemtelen levelét külföldön olvassák, amikor ahhoz hasonló nyilatkozatokat hallanak amerikai turistáktól, akkor az egykori amerikai “tekintély” a mélypontra süllyed?! Vigasztaló, hogy az amerikai nép többsége oly elemekből áll, mint a második levél Írója. Ennek a józan elemnek kell november 3-án a súlyos problémák legsulyosabbjával szembenézni és Goldwater megbuktatásával az “őrült szélsőség” tudomására adni, hogy az amerikai tekintélyt lehetőleg emelni akarjuk és nem a mindenkori mélypontnál is alacsonyabbra szállítani. Az amerikai hagyományok ezt Írják elő számunkra. WnAWWVVWWftW/VWWVWWVWIWVVi/MWVWW Újból emelkedett a bűnözések száma A Federal Bureau of Investigation jelentése szerint 1964 első felében a súlyos bűnözések 15 százalékos emelkedést mutattak. A peremvárosokban, az emelkedés 23 százalékos volt. A bűnözésben a déli államokban volt a legnagyobb növekedés: 18 százalék, utána egyre kisebb bűnözési arányban az Északkelet, majd a Középkelet és Nyugat államai következtek. r* Több mint fiz oktatási és szociális intézmény tartozik majd az 1970-ig felépülő kelenföldi lakótelephez. Már 1967-ben elkészül az első 16 tantermes általános iskola, egy 100 személyes óvoda és két, 60 személyes bölcsőde.
