Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-27 / 35. szám
Thursday August 27, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 —mj Munkás és szakszervezeti hírek KITŐL FÉLTSE MEGÉLHETÉSÉT AZ AMERIKAI MUNKÁS Az elnökválasztási kampány fokozódó hevében a munkások közé befurakodott Goldwater-propagan- disták egyre nagyobb mértékben használják azt a hazug ijesztgetést, hogy a Civil Rights törvény feljogositja a néger munkásokat arra, hogy maguknak követeljék fehér munkások állását. Aljas módon élesztik a mindenütt lappangó faji elmélet ártalmas üszkét, hogy a megélhetésükért állandó rettegésben élő dolgozókat a demokrata párt és Johnson elnök ellen forditsák, mint akik felelősek a Civil Rights törvény létezéséért. A demokratikus egyenjogúság, az az álláspont, hogy minden embernek joga van a munkához, a megélhetése biztosításához, elvész a fasiszta propaganda félelmet- keltő légkörében. Emlékezzünk csak: Hitler a munkanélküli német népet ugyanígy a zsidók ellen uszította. Megfosztotta őket állásuktól, üzletüktől, vagyonuktól, végül életüktől és mit juttatott mindebből a német népnek? Háborút, halált és szégyent. Az amerikai szakszervezetek vezetői felismerték, hogy munkás szempontból milyen veszedelmes ez a fajgyűlölő propaganda. A történelmi idő szellemében az eddig közömbös vezetők is megértik az egyenjogúsági mozgalom demokratizáló hatását az országra és az egész munkásosztály helyzetére. Támogatják a Civil Rights törvényt és a szakszervezeteket a faji egyenjogúság teljesméretü gyakorlására ösztönzik. A Goldwater-féle bomlasztó gyűlölet-propaganda ellensúlyozására a szakszervezetek felvilágosító kampányt vezetnek, különösen a nehézipari vidékeken, mint a Steel Workers Union, az Auto Workers Union, a vasutasok szakszervezete és mások, amelyeknek területein megfeszített munkába állt a reakció. A Goldwater-kampány vezetői kihívóan biztosítottnak nevezik a győzelmet, ha a nehézipari államok Goldwater mellé állanak. Studebaker 7,000 munkása Talán a 7,000 south-bendi autómunkás azért van ma munka és kereset nélkül, mert négerek vették át az állásukat? Egyetlen egy sincs közülük, aki ilyen hazugságot elhinne. Tudják jól, hogy a Studebaker Corporation saját és részvényesei érdekét tartotta szem előtt, amikor bezárta a south- bendi üzemeit és szélnek eresztette több évtizedes seniority joggal rendelkező alkalmazottait. Nyolc hónap elmúltával többségük még mindig állás nélkül van és reménytelenül néz a jövőbe. Ezt tükrözi vissza a N. Y. Times aug. 10-iki számában megjelent cikk, amely Clement Sniadecki, felesége és négy gyermeke sorsát tárja fel. Sniadecki évekig gondtalanul és viszonylagosan boldogan dolgozott a 100 éves múlttal rendelkező cégnél, szakszervezete által biztosított, kielégítő fizetéssel. Családi házat vásárolt, igyekezett gyermekeit mindennel ellátni és rendes iskoláztatásukról gondoskodni. Tavaly decemberben megtörtént a lehetetlen: bezárt a gyár. Azóta a 43 éves munkás nem képes más alkalmazást kapni. Csinos házát nem képes eladni, mert nincs rá vevő. Megtakarított pénzük fogyóban van és a 36 dollár heti munkanélküli biztosítás nemsokára megszűnik. Idősebb, 21 éves fia harmadéves egyetemista és a szünidőben gyárban dolgozik, hogy tandijának egyrészét fedezhesse. Második, 18 éves fia most kezdi meg egyetemi tanulmányait. Nappal gazolin-töltő állomáson dolgozik és este dobos egy jazz-zenekarban. 500 dollárt megtakarított és kilátása van 500 dolláros ösztöndíjra, amelyért az autómunkások szakszervezetéhez folyamodott. A családban van még egy 15 éves fiú és 6 éves kislány. A Studebaker vállalat évtizedeken át olyan hatalom volt South Bend, Ind.-ban, hogy “a lengyel bevándoroltak, akik rokonaikat követték ide, arra szokták kérni a kalauzt, állítsa meg a vonatot Stu- debakernél — South Bend helyett,” emlékezett Sniadecki. A takarékosság szempontjából a család lemondott a moziba járásról és a közeli Maxinkuckee tó melletti weekend kirándulásokról. “Ha nem volna televíziónk, megbolondulnánk,” mondotta Mrs. Sniadecki. A vállalat állítólag azzal a feltétellel adta el üzemeit, hogy az uj vállalat alkalmazza az elbocsátott munkásokat. De nagyon kevés munkás kapott igy elhelyezést. A szakszervezet még mindig tárgyal arról, hogy Studebaker legalább a nyugalomba vonult munkásai kórházi biztosítását fedezze. A munkások nyugdíjazása is függő kérdés még. Mr. Snia- decki-nek pl. 23 évi szolgálata után bizonyos mesz- szemenő jogai vannak errevonatkozóan. A vállalat ragaszkodik ahhoz, hogy a meglevő nyugdíjalapból először a már nyugalomba vonultak részeWisszaheiyezték az elbocsátott vasutast A vasutas szakszervezetek jelentős győzelmet arattak a New York Central vasúttársaság felett. New York államban a Public Service Commission ugyanis úgy döntött, hogy egy elbocsátott moz- donyfütőt vissza kell helyezni állásába. New York állam 51 éve fennálló törvénye megszabja a vonatokon alkalmazandó személyzet számát. A szakszervezet ennek alapján emelt vádat a vasúttársaság ellen, az elbocsátott munkás visszahelyezése érdekében. A vállalat azonban hivatkozott a kongresszus által hozott törvényre, amely engedélyezi a vasutvállalatoknak a “feleslegesnek” tekintett munkások elbocsátását. A Public Service Commission az állami törvényt a szövetségi törvény fölé helyezte. Az elbocsátás a Niagara Falls és Kanada között öt mérföldön közlekedő vonat személyzetéből történt, amely az állami törvény védelme alatt áll. A vasúttársaságok a törvényt alkotmányellenesnek minősitik. Bár a döntés csak egy munkásra vonatkozott, a vasutas szakszervezetek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ügynek. Hiszen ha egy munkást büntetlenül el lehetne bocsátani, akkor a vasúttársaságokat semmi sem korlátozná a munkások ezreinek elbocsátásában. A döntést a vasúttársaság megfellebbezi Azt állítja, hogy a N. Y. állami törvény 2,000 “felesleges” munkás alkalmazására kényszeríti, ami évente 17 millió dollár kiadást jelent a New York Centralnak; 2,000 munkás és családja nyomorbataszitása azonban jobban megfelel a va- sutbárók céljainak. AZ UAW VISSZAUTASÍTJA AZ AUTÓCÉGEK AJÁNLATAIT A szakszervezet vezetői elégtelennek tartják a felajánlott bér- és jóléti emelést Az autóipar három vezető vállalata, amelyekhez az Auto Workers Union benyújtotta követeléseit az uj munkaszerződésre, megtette viszontajánlatait a bérekre, nyugdijakra, vakációkra, ünnepnapokra és életbiztosításra vonatkozóan. A szakszervezet megbízottai, akik a tárgyalásokat vezetik a vállalatokkal, “nyomorúságosán elégtelennek” minősítették a munkáltatók felajánlásait. Összehívták a lokálok megbizottaiból álló tanácsot, hogy ismertessék velük a felajánlott feltételeket és a vezetőség nézetét, hogy ezek a feltételek elfogadhatatlanok. Valószínű, hogy a tanács a vezetőséggel egyetértve, szintén visszautasítja ezeket a feltételeket. Miután a tanács szavazott, az UAW központi vezetősége fog gyülésezni a további teendők megbeszélésére. Nincs kizárva, hogy a három cég közül az egyiknél sztrájkot fog kihirdetni, a további tárgyalások nyomatéka kedvéért. Az 1961-es egyezkedést a Fordnál és a General Motorsnál lefolytatott két hetes sztrájk meggyorsította. Habár úgy Ford, mint a GM és a Chrysler ügyvivői úgy állítják be felajánlásukat, amit külön- külön, de nagyon hasonló arányban tettek a szak- szervezetnek, mint amely “nagyon bőkezű”, a valóság az, hogy még a hivatalosan engedélyezett “guideline” arányát sem éri el. Amint az unió- egyeztetők kimutatják, a szerződés három évre tervezett idejére a GM ajánlatai óránkénti 26 cent többletet tennének ki. Fordé 19—34 cent között és Chrysleré 18 és 36 cent között mozognak. Amint az UAW vezetősége kimutatta és amit a tények is bizonyítanak, az autóipar olyan hatalmas arányú profitot zsebel be a munkásság fokozott termelési teljesítménye következtében, hogy a vállalatok nemcsak a munkások arányosabb kielégítését, hanem az autóárak jelentős csökkentését is képesek volnának eszközölni. Ezért ragaszkodik az süljenek, azután a 60 évesek és azon felüliek. Ezzel aztán ki is merül a 24 millió dolláros alap és mire a fiatalabbak elérik a nyugdíjkorhatárt, részükre semmi sem jut. South Bend gazdasági élete kezdi megérezni a heti 1,000,000 dollárra menő megszűnt fizetések hiányát. A városi vezetőség az ingatlanadó felemelésével akarja, ezt némileg pótolni. Rövidesen beáll az a helyzet, hogy Mr. Sniadecki havi jelzálog törlesztése lényegesen nagyobb lesz. Miből fogja fizetni? Meg fog történni az, amitől már régen fél, hogy el kell kótyavetyélnie a házát. Ki felelős ezért a helyzetért, amely Sniadeckin kívül másokat is sújt? Tanulság? Munkáért és megélhetésért a néger munkásokkal együtt a fehér munkásoknak közös«» kell küzdeni. Eredményt' csak Goldwater biztos bukásával lehet remélni. eredeti követelések kielégítéséhez. A szakszervezeti tagság aug. 26—27-én szavaz a vezetőség sztrájk-felhatalmazásáról, s ennek alapján, ahogyan a helyzet megkívánja, a szakszervezet elrendeli a sztrájkot. . . Chicagóban 5 évi börtönre ítélték Hoffa-i A Robert Kennedy igazságügyi miniszter által James Hoffa ellen szorgalmazott birócám üldözés, újabb öt évi börtönbüntetést eredményezett^'. Teamsters Union országos elnöke szamara cmca- goban. Ez év márciusában a Chatanoogaban folytatott bírósági tárgyaláson nyolc évre Ítélték el. Összesen 13 évi börtönbüntetéssel néz szembe oly vádak alapján, hogy visszaélt a szakszervezet pénzalapjával. Hoffa az ellene és társai ellen felhozott vádakat “frameup”-nak minősiti, aminek az a célja, hogy a szakszervezeteket aláássa ebben az országban. Az ítéletek ellen, amelyek pénzbüntetést is magukban foglalnak, fellebbezést nyújt be. A Teamsters Union kérelmet nyújtott be a képviselőházhoz, hogy vizsgálja felül az igazságügyi minisztérium magatartását a chatanoogai tárgyalás folyamán, ahol a Hoffa elleni vád az volt, hogy előző tárgyaláson esküdtszéki tagokat környékezett meg és pénzjutalmat Ígért, hogy számára előnyös döntést hozzanak. A szakszervezet azzal vádolja a kormányügynökséget, hogy kémekkel figyeltették Hoffát és lehallgatták a védelem ügyvédeivel folytatott beszélgetéseit. A House Judiciary Committee egyes tagjai hajlandók a kivizsgálást megindítani, de Celler, newyorki képviselő, a bizottság vezetője, halogatja a 35 tagú bizottság munkába állítását. Egyesek szerint a kivizsgálás rossz fényt vetne Robert Kennedyre és rontaná politikai esélyeit. A több mint másfél millió taggal rendelkező szakszervezet központi bizottsága most tartja gyűlését Miami Beach-en. A szakszervezetek ellenfelei csalatkoztak várakozásukban, hogy ellenzék fog kialakulni Hoffa ellen a központi bizottságban. “Szocializmus” a kapitalisták előnyére A népjóléti intézkedésekért folyó kongresszusi vitában gyakran halljuk azt a vádat, hogy ez, vagy az a javaslat “lappangó szocializmusát vezet oe az Egyesült Államokban. Az Orvosok Szövetsége különös előszeretettel alkalmazza ezt a vádat a Medicare ellen. A képviselőház munkaügyi albizottságának egyik ülésén Edith Green (dem. Ore.) képviselő is erre a hipokrita érvelésre utalt, amikor a Chamber of Commerce nevében dr. Carl Madden tiltakozott a kormány nyomorenyhitő javaslata ellen. Mrs. Green kérdéseket intézett dr. Maddenhez a már eddig megvalósított programmal kapcsolatban. A következő párbeszéd folyt le köztük: Mrs. Green: “Ellenezte a Keresk Kamara a vá- ros-felujitási programot?” Dr. Madden: “Igen.” Mrs. G.: Ellenezte az állami lakásépítést? Dr. M.: “Igen.” Mrs. G.: “Ellenezte a TVA-t?” Dr. M.: “Igen.” Mrs. G.: “A minimum munkabéreket is?” Dr. M.: “Igen.” Még néhány hasonló kérdés után Mrs. Green azt kérdezte, hogy a Kereskedelmi Kamara támogatta-e a repülőtársulatok segélyezését, az adóengedményeket és a nagyvállalatoknak juttatott egyéb kedvezményeket. Dr. Madden minden kérdésre igennel, válaszolt. “Ugylátszik”, mondotta Mrs. Green”, hogy nálunk a szocializmus a társadalmi létra legmagasabb fokán valósult meg.”
