Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-02 / 27. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁN WORD Thursday, July 2, 1964 Kivonat Philip S. Foner amerikai munkás- történész cikkéből, amelyben az amerikai munkásosztály küzdelmeinek egyik vérrel áztatott tragédiájáról, a Rockefeller érdekeltségnek a szénbányászok ellen elkövetett merényletéről ir, az esemény 50-ik évfordulója alkalmából. 1914 husvét hétfője a “Ludlow-i Vérfürdő” napjaként ismeretes az amerikai munkásmozgalom történetében. Rockefeller, Colorado szénmezőinek teljhatalmú ura, fizetett pribékjeivel, hajnaltól naplementéig tartó, állati kegyetlenségében leírhatatlan, irgalmatlan támadást intézett kilakoltatott sztrájkoló bányászok és családtagjaik ellen. Eredmény: 66 halott, a sátortábor felégetése, á bányászok minden személyi tulajdonának elpusztítása. 50 évvel ezelőtt, április 21-én, egy telefonvezetéket felállító munkás haladt át a Colorado déli részén feldúlt sátortáboron. Felemelt egy ágysodronyt, ami egy volt sátor helyén megmaradt és alatta 11 gyermek és két asszony megfeketedett, felpuffadt tetemét fedezte fel. Mint villám terjedt el a hir az egész világon a tragédiáról, az amerikai történelem egyik legszégyehtéljesebb eseményé- r(ji; a “Ludlowi Mészárlásról.” Ez a rettenetes eljárás feltárja azokat a középkorhoz hasonló viszonyokat, amelyek még 50 évvel ezelőtt Amerika egyes ipari területein uralkodtak1 és amelyek ellen Rockefeller kizsákmányolt, elnyomott s terrorizált bányászai kitartó bátórság- galküzdöttek. 1902-ben John D. Rockefeller Sr. vette át a cölo- ráífoi szénbányák feletti hatalmat á részvények 40 százalékának megvásárlásával. 1911-ben átadta szerepét fiának, John D. Rockefeller Jr.nak, aki apja volt Nelson Rockefellernek, New York állam jelenlegi kormányzójának. A vállalat neve, Colorado Fuel & Iron Corporation volt, a legnagyobb szénás vasérc termelő a nyugaton, amely más szántéi melő vállalatot is kontrollált, A Colorado Fuel & Iron 27 bányatelep birtokosa voit. Az övé volt minden föld, a házak, az iskolák, a kocsmák, templomok, minden más épület a telepek területén, beleértve a bányászok kunyhóit is. Bántóan szembeötlő volt az ellentét á Colorado hegyvidék megragadó természeti szépsége és a bányatelepek elszomorító szegénysége között. így éltek a bányászok A bányászkunyhók, amelyekben rendszerint több mint egy család lakott, deszkákból Összeállított, vékony padlózatu, hibás tetővel, horpadt ajtókkal, törött ablakokkal rendelkező tákolmányok * váltak, Újságpapírral bélelték a falak belső olda-. lát, hogy a hideg beszürődését valahogyan csökkentsék. Egyeseket, különösen a néger családokat, apró tyúkketrecnél alig nagyobb helyiségekbe szorították. Mindezek a bányalejárat, a fejtőház, az égetőkemencék közelében voltak, a levegőt állandó füst és korom sűrítette, egy virág, egy fűszál ném tudott megélni a házak táján. A kunyhók mögött folydogáló patak vize a salaktól és a bányatelep szennyétől volt sárga, mocskos, s ennek partján játszadoztak a bányászok mezítlábas, rongyos és nagyon gyakran éhes gyermekei. A bányatelep életének minden szálát a bányavállalat tartotta a kezében és önkényuralmi módon irányította. A vállalat fizette a marsallt, a törvény- végrehajtóját; vállalati tisztviselők töltöttek be minden hivatalt. A halottvizsgálók, a bírók a vállalat javára, a sérült bányászok kártérítési keresetei ellen döntöttek. A vállalat rendeletéi alkottak a “törvényt.” Durva, lőfegyverekkel ellátott vállalati őrök egyetlen “gyanús” idegent sem engedtek a bányatelepre és a bányászoknak sem adtak engedélyt a távozásra. Jobbágyi megaláztatásban éltek ezeken a telepeken a majdnem egészen külföldi bevándorlókból álló bányászok, 21 ország jobb életet kereső menekültjei. Voltak akkor is némi munkásvédő törvények, de ezeket a bányabárók minden bántódás nélkül felrúgták. Törvényellenesen ők nevezték ki a szénmérlegelőket, akik becsapták és meglopták a bányászokat; rendes pénz helyett a vállalat által nyomtatott és csak a vállalat üzleteiben beváltható papírpénzzel fizették a munkásokat; a hivatalos nyolc óránál tovább dolgozatták őket; a vállalati öletekben kétszeres árakat számítottak fel; a fóré* nbn utasításai szerint kényszeritették őket szavazásra, stb. o'A bányászok többször véres harcot vívták a bá- ny'abárók pribékjeivel, a törvények által biztosított jógáikért. A United Mine Workers Union 1913-ban is felszólította a vállalatokat az unió elismerésére, de mint azelőtt, akkor is süket fülekre talált. 1913 szept. 15-én a Trinidad, Colorado-ban tartott konvención a szénbányászok akciót követeltek, amiben a 83 éves “Mother” Mary Jones, veterán munkásszervező is támogatta őket. “Mikor már Coloradot megszerveztük, megmondom az Úristennek, vigyen pihenőhelyemre, addig nem”, mondta az akkor börtönből szabadult szervező. A bányászok elhatározták, hogy sztrájkolni fognak a szakszervezet elismeréséért, béremelésért a törvények betartásáért és a kompániák elnyomó korlátozásai ellen. vtt; . < Térrorkampány De még mielőtt a bányászok a sztrájkot megkezdték, kilakoltatták őket a vállalat házaiból. A UMWA területet bérelt a bányatelepek közelében, sátortáborokat állított fel Trinidadban, Walsen- burgban és Ludlowban. Szept. 23-án népvándorlás indult. 11,000 bányász, a bányákban dolgozók 90 százaléka, összeszedte kis holmiját és családjával a sátortáborokba költözött. Azon á télen az asszonyok, gyerekek hólapátolással, a férfiak piketeléssel, a sztrájktörőkkel és később a katonasággal vívott küzdelmekkel tartót-, ták melegen magukat. A széntársulát fegyveres őröket, s később a kormányzó által kirendelt 1,000 tagú katonaságot pénzelt, akik a munkások táborait világitó sugarakkal tartották őrizet alatt és a sztrájktörőknek nyújtottak védelmet. “Az állam katonái a semlegességnek még a látszatát sem mutatják, mindenben a bányatulajdonosok akaratát* teljesitik”, jelentette a sztrájkot kivizsgáló kormánybizottság vezetője. Egész télen éhség, hideg és a bányaőrök támadásai kínozták a bányászokat és családjukat, de kitartottak. A Ludlow táborban 1,000-en voltak, az Athénben egyetemet végzett Louis Tikas görög származású bányász vezetése alatt. Tikás hozzáértő vezetése különösen kiváltotta á tábor ellenőrzésével megbízott fegyveres csapat- vezetőinek gyűlöletét. Az egyik Pat Hamrock, egy helyi kocsiba’tu: lajdonosa, a másik a brutalitása miatt gyűlölt Kenneth E. Linderfelt volt. Äz utóbbi egyszer Tikast egyedül találta, brutálisan elverte és börtönbe hur- coltatta. Máskor egy sztrájkoló fiát eszméletlenre verte az öklével. A rájuk bízott fegyveresek a sátortábor mellett elhúzódó hegy gerincén foglaltak állást és onnan tartották szemmel a tábor lakóit 1914 ápr. 19-én, görög-keleti husvét vasárnapja volt és a tavasz első verőfényében a bányászok pik- nikeztek. Másnap hajnaltájban robbanás ébresztette fel őket és sátraikból kirohanva, füstöt láttak felszállni a hegygerinc felől. Ez volt a jeladás az aznapi támadásra. Hosszú csend következett, de pontosan 9 órakor megkezdődtek a puskalövések és legalább két gépfegyver fülsiketítő zakatolása. A sátrakat golyók járták át és az első támadásban öt sztrájkolót és egy 10 éves fiút megöltek. Gyilkos golyók, tüzhalál Férfiak, asszonyok — némelyek csak félig felöltözve — rohantak sátorról-sátorra a gyermekeket megmenteni, ötven asszony volt másállapotban, az egyik menekülés közben szülte meg gyermekét. Aki tudott, hegyszakadékokban, árkokban bujt meg a gyilkos golyók elől. Mások a sátrak alá vájt barlangokba, gödrökbe húzódtak. Csak igy maradhattak életben, mert a lövöldözés egész nap tartott. Egy szemtanú vallomása szerint “a katonák és bányaőrök mindenkit meg akartak ölni, minden mozgó testre, még kutyára is rálőttek.” Tikas mentési munkálatainak köszönhető, hogy a ludlowi borzalom nem járt még több áldozattal. Sátorról sátorra járt, kihúzta a pinceodukba bujt asszonyokat és gyerekeket és a patakmederben meghajolva irányította őket a két mérföldnyire levő Black HiUs hegyekbe. Egy Ízben azonban szembetalálta magát Linderfelttel, aki régen kereste ezt az alkalmat. Nem is teketóriázott sokat, puskájával úgy fejbe ütötte a sztrájkvezetőt, hogy a nehéz fegyver kettétört. A hátába eresztett három golyó kioltotta Tikas életét. Két másik foglyul ejtett bányásszal hasonlóan végeztek. Későbben, hogy elkerüljék a polgári bírósági tárgyalást, hadbíróság elé állították Linderfeitet, és társait’s “büntetésül” előléptetésük sorrendjében hoztak1 jelentéktelen, változtatást.' ■ • -> ; * * - ‘ Az est beálltával a sátortáborba lopózott katonák petróleummal öntötték le a sátrakat. Azután Lin-, derfelt megrohamozta a tábort es a mégrémült asz- szonyok és gyerekek sikoltásait elnyomták a katonák rohamkiáltásai. Felgyújtották % sátrakat, töj>. tek, zúztak vagy elloptak mindent, ami utjukba került. A még megmaradt sátorlakók menekültek, ki merre látott. Patakmeder, hegyi barlang volt a búvóhelyük, sokan elindultak a sötét hegyekbe, hogy megmeneküljenek a süvítő golyók elől. Akik a tábor közelében voltak, szemtanúi lettek annak, hogy a katonák hogyan gyújtották fel a sátrakat, még mielőtt asszonyok, gyerekek elmenekülhettek volna belőlük, hogyan lopták el és tették tönkre holmijukat. Kedden, április 21-én siralmas látványra kelt fel a nap. A sátortábor, amely hét hónapig volt a sztrájkoló bányászok otthona, romhalmaz volt. Itt- ott egy vaságy, egy kályha, egy játék meggörbült maradványa, összetört edény és üvegdarabok jelezték egy-egy sátor hült helyét. Ott tátongtak a kiásott gödrök is. Egy ilyen gödörben fedezte fel a telefonmunkás a borzalmas leletet, amely az egész országot felbőszítette. Két anya és 3 hónap és 9 év közötti 11 gyermek rekedt meg az égő sátor alatt, ahol megfulladtak és megégtek. A “Ludlow Massacre”-ről napokig szenzációs fejcimekkel írtak a lapok, bár nemsokára a Mexikóval kifejlődött ellentétünk kapta az elsőbbséget. Egyes újságok a bányászokra próbálták hárítani a felelősséget. De a Denver Express őszintén tárta fel az eseményt: “Ludlowban anyákat és gyermekeiket áldozták fel az emberi szabadság keresztjén. Keresztre feszítésüket a bányatulajdonosok fizetett banditái követték el. Ezek a halottak, mint a kapzsiság istenének oltárán felégetett, áldozathősök, maradnak meg a történelemben.” • Eugene V. Debs, a Szocialista Párt vezetője azt irta, hogy “a Ludlowban elhangzott lövések bejárták az egész világot... és meglehet, az Amerikában bekövetkező ipari forradalom előjeléiként fognak szolgálni.” A bányászunió felhívására országszerte tiltakozó gyűléseket tartottak. Sokezer dollárt gyűjtöttek a. bányászok megsegítésére, fegyverekre es lőszerre. Fegyveres szakszervezeti munkások mentek Cólp- radoba, amikor Wilson elnök kormánycsapatokat küldött a rend helyreállítására. John D. Rockefeller egy kormánybizottság előtti; kihallgatáson bevallotta, hogy jelső érdeke mindig , a bányák profithozama volt. 10 éven keresztül csah) levelezés utján kisérte figyelemmel meghatalma- zottai működését a hatalom megtartásáért, a szervezkedés meggátlásáért és mindenben helyeselte eljárásukat. . . ;.í A bányászok sztrájkját végre is megtörték. A . UMWA 1914 dec. 10-i konferenciáján elrendelte beszüntetését. 66 férfit, nőt és gyermeket öltek meg. A szakszervezet nem nyert elismerést. De a küzdelem tovább folyt a szénmezőkön ,és 1928-ban végre a szakszervezet megvetette lábát a szénbányákban. Ma a “Ludlow Massacre” színhelyén az UMWA által emelt emlékmű áll. Évente az utasok ezrei hajtanak le a fő útvonalról Trinidad és Pueblo között, hogy megnézzék és emlékezzenek: “Emelté-- tett a férfiak, nők és gyermekek emlékére, akik a‘ szabadságért áldozták fel életüket Ludlow, Coloradoban, 1914 április 20-án.” A tragédia 50 éves évfordulóján emlékezzen a munkásság arra, hogy sorsának javulását nehéz küzdelmek és vérontások árán érte el. A munkás- , mártírok emléke nyújtson erőt és kitartást a további küzdelemre, hogy a jobb életben mindenki egyformán, megkülönböztetés nélkül részesülhessen. »•••••••••••»•••••••••••••••••••••••»»a AZ INDIAI KÖZTÁRSASÁG 25 vasúti hidat rendelt a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban A huszonötödik hidat — három vagonba rakva — a junius 30-i határidő helyett már a napokban elszállították. C+J KILENCVEN éve nem mértek üyen meleget Franciaországban júniusban — a francia meteorológusok megállapítása szerint. Párizsban a hőmérő higanyszála megközelítette a 32 Celsius-fokot. A SZOVJETUNIÓ és PAKISZTÁN képviselői Ra- walpindiben kulturális és tudományos együttműködési egyezményt írtak alá. okö ARAUJO portugál hadügyminiszter Bonnban, be- . fejezte tanácskozásait Von Hassel hadügyminiszterrel, A,;közös közleipény szerint Portugália területén katonái objektumokat bocsátanak az NSZK rendelkezésére.- -7 r. OK!) NYUGAT-BERLINI BANDITÁK előre kitervezett provokációt követtek el az NDK berlini államhatára ellep, a nyugat-bgrlini-.rendőrség védőtüze, alatt# A "Ludlow-i vérfürdő”
