Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-06 / 6. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 6, 1964 8 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Életről, szabadságról, békéről beszél CLEVELAND, 0. — A Magyar Szó naptára is­mét bekopogtatott hozzám sok szép, értékes Írás­sal megrakodva, melynek nagyrészét már át is olvastam. Ahogy fellapoztam a gyermekkoszorus, békemotivumos fedőlappal ellátott naptárunkat és nézegettem szülőhazánk szép tájairól, városairól s békés alkotómunkát végző embereiről készült ké­peket, s olvasgattam az irodalmi részt, önkéntele­nül is arra gondoltam, hogy a Horthy-rendszer és az azt megelőző idők kalendáriumai bizony na­gyon elmaradtak e naptár mögött, mert egyebet sem tartalmaztak, mint zagyvaságokat és vá'sároi historikusok füzeteibe illő olcsó Írásokat. Ezeket a kalendáriumokat olvasgatták szerte az országban bogárhátu kis házak földpadlós szobáiban, pislogó petróleumlámpa vagy gyenge fényt adó mécses világánál. A városok munkásnegyedeiben meg a száz kéztől bemocskolódott szennyirodalmat ter­jesztő Friss Újság színes regénytárának huszfillé- res köteteit, melyek kb. méltó társai lehetnének az itt megjelenő ponyvairodalomnak, bár ez utóbbiból még nem volt szerencsém kiolvasni egyetlen köte­tet sem, de a címük és a fedőlapjukon látható raj­zok után ítélve el tudom képzelni, milyen nagy­szerű irói alkotásokat rejtenek magukban. Ha még egyszer élőiről kezdhetném az életet, asztalra rakott lábakkal, rumivás és cigarettázás közben bizony isten én is felfalnék belőlük egy könyvtárra valót, de mivel az életet már nem kezdhetem élőiről és az elmulasztottak pótlására sem érzek magamban elég erőt, hát megelégszem az olyan kitűnő irodalmi anyaggal, amilyent az 1964-es naptárunkban találhatok. Többek között Hidas Antal Horváth Pista és mások c. novellájá­val, mely elvezeti az olvasót az első világháború fogolytáborainak egyikébe, a távoli Szibériába, ahol a bécsi udvar küldöttje, a bájos kis grófnő élelem, gyógyszer és meleg ruha helyett ima­könyveket akar kiosztani a siralmas állapotban lé­vő tömegnek, a hómezőkre terelt érzéketlen em­bercsordának, amely az uralkodó halálát is egy­hangú közönnyel képes tudomásul venni, s várat­lanul szemben találja magát az ezer sebből vérző, kiéhezett, toprongyos, koriátai közül kitörni ké­szülő óriással, a Néppel. Illés Endre “ítélet” c. elbeszéléséről is elégedett séggel szólhatok, mert fényt vet a letűnt úri Ma­gyarország sötét igazságtalanságaira, arra a világ­ra, amelyben a kunyhók fölé emelkedő patinás kastélyok díszes termeinek csillárjai alatt a sem­mittevő dőzsölök ajkán az a nóta járta: Havi két­száz pengő fiksszel az ember könnyen viccel, s amely világban nyegle “úri fiuk” büntetlenül meg 'aszhatták, ha autójuk abroncsai alatt egy szegény ember kilehelte a lelkét, vagy ha úgy tetszett, me­sés összeget verhettek el a kártyán, de a méltósá­gukat és intelligenciájukat sértő botránytól sem riadtak vissza. Darvas József “Részeg eső” c. Írása sem kerül­te el a figyelmemet és nem bántam meg, hogy időt szenteltem rá, mert ez a mü D. grófnő vacsoráján egymástól társadalmilag és politikailag különböző embereket mutat be, akik — ha sok tekintetben nem is értenek egyet — de a második világhábo­EMLÉKÜNNEPÉLY BE8RÍTS LAJOS tiszteletére VASÁRNAP, 1964 FEBRUÁR 9-ÉN, délután 2 órai kezdettel a Savoy Manor szép termé­ben, 120 East 149th Street, Bronx, N. Y. Szép vetített képek Bebrits Lajos, az Uj Előre volt szerkesztője és lapunk külmunkatársa életének főbb mozzanatairól. Kitűnő szónok ismerteti mozgalmi életének fontosabb állo­másait. Régi barátai is megemlékeznek róla. A Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága, a new- yorki lapbizottság és a lapolvasók rendezésében Művészi zeneszámok £ Belépődíj nincs Az ünnepély után kávé és sütemény ru előrevetődő árnyékának láttán egy percre mé­gis egyformán fogja el őket a hazáért való aggo­dalom. S végül, de nem utolsó sorban az ismeretterjesz­tő, tájékoztató, tudományos irodalmon kívül a sok tartalmas és felemelően szép költemény is emeli a naptár értékét, s a verskedvelők bizonyára hálá­sak érte. Az én képzeletemet leginkább Simon András “Emlék 1945” c. költeménye ragadta meg. Hogy miért? Mert életről, szabadságról, békéről beszél. L. Takács MIKLóTÍYÖRGY KITÜNTETÉSE Olvasva a Magyar Híreket, örömmel láttam, hogy régen ismert és megbecsült munkástársa­mat, Miklós Györgyöt a Magyarok Világszövetsége ezüst éremmel tüntette ki hasznos és szép munká­jáért, amit a Petőfi Kör titkáraként az amerikai magyar munkásság érdekében, valamint a Magyar Szó építése terén kifejt. Régen és elég közelről ismerem Miklós munkás­társat és igy módomban áll ismertetni azt a ne­mes munkálkodást, amit évtizedek óta fáradságot nem ismerve magáévá tett. Amióta tagja a Petőfi Körnek, mindig az amerikai magyar munkásság felvilágosításán, a béke ügyének előbbrevitelén és egy szebb, békés világ megteremtésén fáradozott. Amikor a Magyarok Világszövetsége Miklós Györgynek e kitüntetést adta, akkor nemcsak őt személyileg tüntette ki, hanem rajta keresztül a detroiti haladó szellemű magyar munkásságot is. A Petőfi Kör tagsága megbecsüléssel vallja ma­gáénak azt a munkát, amit Miklós munkástárs ki­fejt és kitartást, erőt, egészséget kíván neki, hogy még sokáig köztünk lehessen és velünk ■ együtt dolgozhasson, olyan odaadással és hűséggel, aho­gyan azt tette a múltban, példát mutatva nem­csak a detroiti magyarságnak, hanem az egész or­szág haladó szellemű munkásságának. Tatár Tamás Frayták János emlékére TRENTON, N. J. — Csak most vettem tudomá­sul a lapból Frayták János, régi jó barátunk is feladta a harcot és elköltözött az élők sorából. Mint jóbarát megérdemelte volna az utolsó tiszte­letet, ha tudtam volna róla. Sajnos már nem tehe­tek mást; minthogy virág helyett $10-t küldök la­pomnak, amit ő maga is helyesnek találna. Bár­csak egy uj olvasóval tudnám lapunkat segíteni, akkor határozottan tudom, hogy ő is meg volna elégedve. Elég szomorú, hogy minden héten any- nyi fekete keretes hirt olvasok a lapban, sajnos a természet ellen nem tehetünk semmit. Legyen Frayták János barátunk siri álma csendes. Kérem folytassák a jó munkát még sok éven át. Mrs. Sule írjunk többet az öregek problémáiról PENNSYLVANIA. — Meg vagyok elégedve úgy a lappal, mint a naptárral, csak azt szeretném, ha többet és többször Írnának az öregek orvosi és kór­házi biztositásáról. A munkásszervezeti basák sem­mit sem törődnek kiöregedett munkásaikkal, ők kapják a jó fizetést és a jó nyugdijat, de egy szó­val sem sürgetik a képviselőket a törvényjavaslat megszavazására. J. Farkas Van több is benne WINDSOR, Ont. — Meg vagyok elégedve a lap­pal, van is időm olvasni, mert már négy éve nem dolgozom. A naptár is elég jó, csak azt a hibát ta­láltam benne a 7. oldalon, hogy Mrs. Rooseveltet, mint a 38. elnök feleségét említették meg, holott Roosevelt a 32. elnöke volt az Egyesült Államok­nak. Vártam, hogy talán valaki más észreveszi a hibát, s nekem nem kell erről írni, mert úgy van, hogy aki dolgozik, az követhet el hibát. A. Kaszás Mike Fodor útja Magyarországon NILES, 0. — Jártam Zemplén és Szabolcs me­gyében is, amikor az elmúlt nyáron ellátogattom a szülőföldünkre. Sok panaszt hallottam és volt is okuk sok mindenre panaszkodni. Pl. csak egyet említek: egy héten egyszer visznek ki marhahúst és igy bizony azok, akik később mennek vásárolni, már nem kapnak. Ez persze rossz hatással van azokra, akik nem kapják meg azt, ami nekik jár. Ennek természetesen nem a rendszer az oka, ha­nem azok az egyének, akik ezzel a munkával meg vannak bízva; vagy nem jól osztják el a húst, eset­leg egyeseknek többet adnak, mint másoknak, stb. De nem az az ok, hogy nincs elég, mert mindenből van elég, csak az elosztás legyen jó. Igaz, hogy a fentemlitett helyeken kissé hátra­maradottak úgy szellemileg, mint anyagilag. Csak három éve, hogy a termelőszövetkezet megalakult, sokan az első évben nem is mentek dolgozni, mert azt mondták, minek is dolgozzak, úgy sem az enyém! De most már javul a helyzet, mert az ott­maradott öregebbek, akik még munkaképesek, ne­kifogtak a munkának. A fiatalabbak elmentek a vá rosokba, gyárakban és vállalatoknál dolgoznak. Beszéltem a tanácselnökkel Damak községben, azt mondta, hogy vannak még nehézségek, de már most jobb, mint az első évben. Siskának hívják, elég értelmes ember. 24 holdja volt, amikor a tsz-be lépett. Mikor panaszkodott, biztattam, hogy minden jóra fog fordulni, amikor a szocializ­mus lesz az országban, de addig még lesznek ne­hézségek, amelyeket le kell gyűrni. Megemlítet­tem, mi minden van már nekik, ami a gazdag Amerikában még hiányzik. Mint pl. az ingyenes orvos, kórház, gyógyszer, anya-ellátás. A régi vi­lágban bizony sok asszony a mezőn hozta világra a gyermekét és mire bevitték, már az anya is, a gyermek is halott volt. Ma a várandós anyákat ál­landóan vizsgálják és amikor itt van a szülés ideje, mentőkocsi viszi a kórházba. S ezt mind a szocia­lista rendszer adta Magyarországnak. Úgy láttam, hogy a lakáskérdés körül vannak még problémák, különösen a nagyobb városokban. Pl. Budapesten nagy építkezés folyik, 8—10 eme­letes házakat is építenek, Lágymányoson egész uj telepet, s mégis lakáshiány van. Úgy vettem észre, hogy a közlekedés nem valami jó Budapesten, s a ruhaárak is elég magasak. Egy öltöny ruha pl. 1,500—2,000 frt, egy pár cipő 500—1,000 frt. Danak községből az egyik sógorom fia elkérte a tsz egyik lovát, meg egy kis kocsit és átvitt a Tisza másik oldalára a vontatón, Szabolcs megyé­be, Veresmartra, ahol ismeretlen rokonokat ke­restem fel. Nagy megelepetéssel fogadták az isme­retlen sógort. Leleszi Lajos lovakat gondoz a tsz- ben, éjjel dolgozik, 900 frt. havi fizetése van. Még is panaszkodott ő is, a felesége is, s mikor kérdez­tem, hogy mi a baj, azt mondták, hogy a kereset éppen elég lenne, de még sem úgy van, mint mi­kor a maga gazdája volt és azt csinált, amit akart. Ma azt kell tenni, amit parancsolnak. Megjegyzem régebben kereskedett gyümölccsel, disznókkal, elég ügyes ember volt. Rendes lakásuk van, gyer­mekei jó helyzetben vannak, volt 5 holdja, amiért 250 frt. földjárulékot kap egy évre, a lováért, te­henéért megfizettek. Elmentem egy másik sógor­hoz is, aki azt mondta, hogy soha ilyen jó dolga nem volt a magyar népnek, mint ma. Meg kell jegyezni, hogy az italféle is elég drága, habár anélkül éppen meg lehetne lenni, de a ma­gyar nép olyan, hogy nem tud barátkozni, ha nincs egy kis itóka .Amikor Láca községbe, Zemplén me­gyébe mentem, a Keleti pályaudvaron ültem vo­natra, s Sátoraljaújhelyen megállt a vonat, ott kellett vennem az autóbuszt, hogy átmenjek Lácá- ra és meglátogassam ismeretlen sógoromat és a feleségét. Várni kellett és addig bementem egy üz­letbe, ahol mindenfélét árusítanak. Kérdeztem, hogy van-e pálinka? Volt finom szilvórium, 127 forintot fizettem egy literért, amit elég soknak találtam, hát még azok, akik nyugdíjon vannak. Romániából visszatérve bementem a Rókus kór­házba, ahol Réthy Aurél gége-specialista próbált torokbajomon segíteni. Sajnos nem sikerült, pedig ott voltam két és fél hónapig. A kórházi ellátás megfelelő volt. Ezúton mondok köszönetét a volt amerikai magyaroknak, akik betegségem alatt fel­kerestek, valamint a Magyarok Világszövetségé­nek. Fodor M. I PAUL’S SHELL SERVICE f ? GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS | $ 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan ? J Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdoni»5 *,WVW»\WVV\\\\VVWV‘VV%\VWVW\W*\\»*V*VV»WVWV%t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents