Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-25 / 26. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 25, 1964 Mi TonTéMK** ÓhAíAbAN A távlati tervezéshez nélkülözhetetlen a népes­ség- minél pontosabb előre számítása. Hányán él­nek majd az országban 1980-ban, hogyan alakul a fiatalok és az öregek aránya, a halandóság, a születés? — ezekre a kérdésekre válaszol a demog­ráfia viszonylag fiatal ágazata, amely a népesség előre jelzésével foglalkozik. Biztos alapok, ismert törvényszerűségek A Központi Statisztikai Hivatal népességtudo- rnányi kutatócsoportja, dr. Szabady Egon, a KSH elnökhelyettese vezetésével végez előrebecsülést az ország 19 megyéjére és Budapestre. A szüle­tések ,a halálozások és a belső vándorlások várha­tó alakulását kutatják, s törvényszerűségek is­meretében, illetve bizonyos feltételezések alapján keresik a tervgazdálkodás igényeiből fakadó vá­laszokat. Ebben a kutatási ágban csak az alapok bizto­sak: a népszámlálási adatok. A társadalmi, a gaz­dasági, a demográfiai tényezők évről évre változ­hatnak, de a módosulást sokszor pontosan ismert . törvényszerűségek befolyásolják. Vegyük például a halandósági szintet. 1962-ben • Magyarország minden ezer lakosa közül tizenegy halt meg; statisztikai nyelven: 10.8 ezrelék volt a, halálozási arány. Tavaly már csak 9.9. Az or­szágra jellemző egész nagyon is. különböző részek­ből áll; 1963-ban Somogy megyében 12.1 ezrelék, Tolnában és Vasban ugyancsak 11 ezrelék fölött mozgott a halandóság, mig Komáromban csak 8.4. /Kedvező a helyzet Szabolcsban, Borsodban és Fe­jér megyében -is. A nagyvárosok között Miskolc ,vezet, az országos átlagnál jóval alacsonyabb — 7.1 ezrelékes halandósággal. A lélekszám előre becslése ennél is részletesebb knndulást kíván. Mint Tamásy József és Pallós Emil tudományos főmunkatársak elmondották, nem elégedhetnek meg sem az országos, sem a megyei halandósági statisztikával. Külön csopor­tosítják az elhunyt férfiak és nők adatat is. A férfiak halandósága a megyék felében az országos átlagot meghaladja. Az 1962-es statisztika sze­rint Komárom megye férfilakossága látszik a leg- ellenállóbnak: 9.7 ezrelék a halálozási arány, mig Somogybán 13.8, Tolnában 13.5, Baranyában pe­dig 13.4 haláleset jutott minden ezer férfilakos­ra. Itt is Miskolc vezet 8 ezrelékes minimummal. A nőknél nyolc megye halandósága marad az or­szágos szint alatt. A nők halandósága Somogy­bán, Baranyában és Tolnában a legkedvezőtle­nebb. mig Komáromban, Szabolcsban és Borsod­ban örvendetesen csekély. Kis országban nagy eltérések A különböző ezrelékek ismeretében következ- . tetnek a halálozási arány várható alakulására. Az előre jelzés olyan segédeszközöket is igényel, mint áz egyes korcsoportok életképessége, illetve . évenkénti halandósága. Ezek birtokában nem jós­lás, hanem tudományos következtetés a követke­ző számítás: minthogy 1961. január 1-én 336 ezer 20*—24 év közötti fiatalember élt Magyarorszá­gon, akkor 1981-ben — a generációra jellemző halandósági százalék alapján — 326 ezer 40—44 éves ember él majd Magyarországon. Az előre ‘ jelzés persze csak akkor reális, ha az alapul vett feltételezések változatlanul érvényesek. Ha pél­dául közben a korosztály halálozását csökkentő uj gyógyszert találnának fel, akkor ez a statisztika is kedvezőbben alakul. A második tényező — a megszületendő uj ge­nerációk száma — a népességi továbbszámitás legbonyolultabb része. Minél hosszabb időre kal­kulálnak, annál több az előre nem látható ténye­ző. A kiindulást itt is a statisztika adatai nyújt­ják: a születések száma, illetve a termékeny kor­ban levő — 15—49 éves — nők száma, szülési kedve. A halandósághoz hasonlóan szintén orszá­gos és megyei adatokból indulnak ki. Az egyes megyék élve születési mutatói között sokkal na­gyobb a különbség, mint a halandóságnál. Sza- bolcs-Szatmár megyében tavaly minden ezer la­kosra 19.1 élveszületés jutott, Hajdu-Biharban 17.4, Borsodban 16.9 — Békésben csak 12.6, So­mogybán és Hevesben 12.4, Csongrádban pedig 11.6. Az átlagosnál alacsonyabb az ország középső részén, északon és délkeleten, mig a legmagasabb három északkeleti megyében — Szabolcsban, Haj­dúban és Borsodban. A szülési kedv előre számítása Ezután jönnek az igazán nehéz kérdések: ho­gyan alakul majd a termékeny korú nők száma, s milyen lesz a szülési kedv. Azt még csak kiszá­míthatják, hogy, mondjuk, 1980-ban hány 15—49 év közötti nő él majd, de a születések számára olyan tényezők hatnak, mint az anya kora, a há­zasságok aránya, a születések közötti idő, a gaz­dasági helyzet, a családi pótlékba lakásépítkezés stb. Hatásuk figyelembevétele igen körülményes, és eddig még elméletileg sem tisztázott. A termé­keny korban levő nők szülési gyakoriságára több feltételezést fogadnak el, a megszületendő uj ge­nerációkra több változatban következtetnek. A születéseket befolyásoló tényezők hatását mind­egyik változatban egyetlen adattal, az úgyneve­zett gyakorisági arányszámmal jelzik. Az egyes változatokban más-más év gyakorisági arányából jelzik az előttünk álló ötéves periódusok termé­kenységét, feltételezve, hogy a tényezők hatása ugyanolyan lesz, mint az alapul vett évben. A mostani elképzelések szerint — s az idei tények is ezt igazolják — az elkövetkező húsz évben az élveszületések száma növekszik. Körülbelül olyan mértékben, ahogyan 1956 és 1959 között csök­kent. 1959-ben minden ezer termékeny korú — 15—49 éves — nőre 60.6 élveszületés jutott. Az egyik variációban az 1959-es gyakorisági arányt az 1970 és 1975 közötti öt évhez veszik alapul, s ebben úgy számolják, hogy a negyedik ötéves terv idején 60.6 ezrelék újszülött jut majd min­den ezer termékeny korú nőre. Készítenek ennél kedvezőtlenebb, illetve optimistább prognózist is. Az egyik változat például az 1976---1981 közötti évekre a feltételezhető legalacsonyabb határérték­kel — 58.9 ezrelékes termékenységi szinttel — számol, a másik a legkedvezőbb — 63.5 ezrelékes — szintet veszi alapul. A születési adatok, a kor­csoportonkénti halálozási arány és a termékeny­ségi szint összevetéséből megközelítő pontosság­gal jelzik a népesség várható alakulását. Az 1960. január elsejei adatok alapján készített “jóslás minimális eltéréssel bevált ; csaknem pontosan, je­lezte az 1963. január elsejei népmozgalmi helyze­tet. Természetesen hosszabb távon nagyobb befo­lyásra tehetnek szert az előre nem látható ténye­zők _ 1980: tiimillió-kilencszázezren leszünk A kisebb területi egységek, különösen a har­madik összetevőnél, a belső vándorlásnál válnak döntő tényezővé. Országos viszonylatban figyel­men kivül hagyható a belső vándorlás, a megyék szempontjából annál jelentősebb. A kutatók az I960—61-es évek adataiból indultak ki. A megyék közti vándorlást mindenekelőtt az iparosodás von­zó hatása befolyásolja. Az alapulj vett években elég jelentős mozgást tapasztalhattunk, azóta nem emelkedik, és nem is csökken. De hogyan ve­títhetik a mostani képet a jövőbe? Munkájuknak éppen az a jelentősége, hogy ezen a ponton a mai tendenciák mellett tükrözi a lélekszám alakulá­sát. Ha a megyék közötti vándorlás a következő években sem változna, akkor például Baranya me­gye lakossága az 1960-as 399 ezerről 1980-ra 487 ezerre növekedne, mig Bács megyéé ugyanakkor 587 ezerről 535 ezerre csökkenne. íme, néhány adatban a feladatok egész sora is, hiszen az ipar­telepítés, a városiasodás döntően befolyásolhatja a belső vándorlást. A népesség előre számítása értékes iránytűt ad a tervgazdálkodásnak. Megközelítő pontossággal jelzi, hol számolhatunk elegendő munkaerővel, hol építsünk uj üzemeket, hogyan befolyásolhatjuk a belső vándorlást. E fiatal tudományág nemzet­közi viszonylatban is egyre nagyobb szerepet kap. A Nemzetközi Népességtudományi Unió jövő évi belgrádi konferenciáján külön szekció foglalkozik módszereivel. A magyar szakemberek, kutatók is készülnek a nagy jelentőségű nemzetközi találko­zóra, hogy az ottani tapasztalatok felhasználásá­val tovább fejleszthetik eredményeiket, még biz­tosabb iránytűt adhatnak a gazdasági irányítók kezébe. Befejezésül Írjuk ide a sok részadat egyetlen összefoglalóját: számítások szerint 1980 végén tizmillió-kilencszázezer ember él majd Magyaror­szágon ! L. F. AKIK VÉGEZTEK ÉS AKIK MOST INDULNAK 833 uj általános orvos, 128 fogorvos és 221 gyógyszerész, 1,300 fiatalt vesznek fel az idén az orvosegyetemekre Az érdekeltek körében évek óta az orvosi egye­temi felvételeket kiséri a legnagyobb figyelem, mert a középiskolások közül még mindig igen so­kan igyekeznek a szenntük Ígéret földjét jelentő orvosi pályára. Általában háromszor-négyszer annyian jelentkeznek, mint ahány férőhely van az egyetemeken. Ezért nagy körültekintést igé­nyel a jelentkezők elbírálása, a hivatástudat csirái nak felfedezése, a szaktárgyakhoz szükséges ■ ala­pok ellenőrzése, s nem utolsósorban annak meg- érttetése, hogy ne válassza ezt a hivatást olyan fiatal, aki egyéni érdekeit nem képes összeegyez­tetni az egészségügy általános, országos igényei­vel. A z utóbbi ugyanis parancsolóan a vidéki há­lózat fejlesztését követeli, s a hajdan nagyon el­hanyagolt vidékre szólítja a gyógyító munkát vállalókat. Bizonyítvány vagy hivatástudat Magyarországon jelenleg 17 orvos jut minden tízezer lakosra. Olyan fejlett országokat előznek meg, mint Svédország vagy az Egyesült Államok, ahol 10, illetve 13 orvos jut tízezer lakosra. Álta­lában tehát nem állnak rosszul. Vannak azonban megyék, ahol még mindig sok a betöltetlen orvo­si állás. Mint Kovacsics János dr., az Egészség- ügyi Minisztérium főosztályvezetője elmondotta: ezért már az egyetemi felvételeknél arra törek­szenek, hogy egyre nagyobb arányban kerüljenek orvosi pályára olyan fiatalok, akik a diploma megszerzése után szívesen visszatérnek szülőföld­jükre, lakóhelyükre. A négy egyetemi város — Budapest, Debrecen, Pécs és Szeged — mindenek­előtt a körzetükből jelentkezőket fogadja. Az idén a budapesti orvosegyetemre 340, a pécsire 200, a debrecenire és a szegedire 180—180 fiatalt vesz­nek fel az általános orvosi karra. Ebben az évben —a gyógyszerész- és fogorvoshallgatókkal együtt — 1300-an indulnak majd az első évfolyamon. A létszám körülbelül azonos a tavalyival. Az uj felvételi rendszer előírásainak megfele­lően következetesen szakítanak a korábbi helyte­len gyakorlattal, amikor az általános kitűnő bizo­nyítvány túlértékelését tapasztalták. Az ilyen bi­zonyítványt felmutató fiatal könnyen hihette, hogy előtte minden pálya nyitva áll, tehát nem az egyéniségének legjobban megfelelőt, hanem a leg­divatosabbat választotta. Az uj felvételi rendszer alapján fokozatosan figyelembe veszik a középis­kola javaslatát, véleményét, valamint a szaktár­gyakban — a biológiában és fizikában — meg­szerzett tudást. A vidéki körzetek várják a friss erőket A vidéki egyetemek általában saját körzetüket látják el szakemberekkel. Ez természetes. Buda­pesten nehezebb a helyzet. A főváros kevesebb uj orvost követel, mint ahányan Budapesten végez­nek. Nyilvánvaló, hogy a fővárosból sok fiatal or­vos kerül vidékre. Ezzel a ténnyel számoljanak a felvételt kérők is. Az egyéni és a közösségi érdek összeegyeztetése nemcsak a felvételkor eléjük tett nyilatkozat sablonos aláírását jelenti — eb­ben vállalják, hogy a diploma megszerzése után vidéki munkahelyet is elfoglalnak —, hanem an­nak tudatos felismerését, hogy a vidéki egészség­ügy fejlesztése hosszú évekig a legjobb erőket követeli. Ebben az évben 833 általános orvos, 128 fogor­vos és 221 gyógyszerész végez az orvostudományi egyetemeken. Mindegyiküket akár több állás is várja. Budapesten azonban mindössze 60—70 ál­lást tölthetnek be, pedig a fővárosi általános or­vosi kar csaknem 400 fiatalt bocsát ki, közülük 240 fővárosi lakost. Más szóval: a közeli hóna­pokban 170—180 pesti fiatal orvosnak kell meg­barátkoznia az egészségügy vidéki munkahelyei­vel. Az uj diplomásokat elsősorban kórházakban, egészségügyi intézményekben helyezik el két év­re, s csak kivételes esetekben engedélyezik, hogy a legnagyobb orvoshiánnyal küzdő megyék rövi- debb kórházi gyakorlat után kapjanak egyetem-

Next

/
Thumbnails
Contents