Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-23 / 17. szám

Thursday, April 23, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Washington közelében nemrégen kétnapos ér­tekezletet tartott a Religion and Labor Council of America. Az értekezlet tárgya: “A korporációs ha­talomnak a köz érdekében való irányítása.” Egy házi személyek, tanárok, szakszervezeti tisztvise­lők, kormánytisztviselők és csupán két kapitalista voltak a résztvevők. A kérdést egy angliai katolikus lelkész, Rév. John F. Maxwell, vezette be. Élesen elitélte a va­gyon növekvő koncéntrálását a kapitalisták kezé­ben és a terjedő szegénységet. Bennem a legna­gyobb érdeklődést jelentésének az a része váltot­ta ki, amelyben az amerikai kapitalizmusnak Chile elszegényedésében való szerepét tárta fel részlete­sen, mint példaképét annak, hogyan működik ez nemzetközi méretekben. Ezeket a bajokat a kapitalista erkölcstelenség­nek tulajdonította, amit a korporációs törvények testesítenek meg. Az volt a véleménye, hogy a gazdagok ezzel terjesztik a kommunizmust. Maga­sabb erkölcsi álláspontból kiindulva, el kellene fogadniok terveket olyan rendszer felállítására, amelyben elkerülhetők lennének úgy a kapitaliz­mus, mint a kommunizmus kilengései, s amely ugyanakkor ösztözően hatna a munkásságra, hogy emelje a termelést. Ezen a vonalon a következőket ajánlotta: j-" Csökkentsék a részvénytulajdonosoknak fize­tett osztalékot, mialatt kibővítenék a munkásság számára az ipari tulajdon birtoklás lehetőségét részvények vásárlásával, az egész gazdaságra ki­terjedően, nemcsak egyes vállalatoknál. ^ A dolgozó munkásságnak biztosítsanak na­gyobb javadalmazást a magasabb termelési telje­sítmény arányában. Állítsanak fel közös iparvezetői-munkás ta­nácsokat olyan személyekből, akiknek jelentős be­folyásuk van az illető iparban. A kapitalizmusra vonatkozó kritikája majdnem egységes megegyezést váltott ki, de széleskörű né­zeteltérések keletkeztek a bajok orvoslása tekin­tetében. Otis Brubaker, a United Steelworkers Union kutatási osztályának igazgatója széleskörben elfogadott nézeteket fejezett ki. Nem egyezett meg Rév. Maxwell azon nézetével, hogy a prob­léma alapjában erkölcsi kérdés, azt inkább a munkáltatók kapzsiságának és a munkáltatók és munkások között hagyományosan fennálló érdek­összeütközésnek tulajdonította. A kapitalizmus és a munkásság csak maradjon továbbra is ellenfél, mintsem közös ágyba bújjanak, mondotta. Éppen ezért ellenez minden olyan ajánlatot, amelynek haszonrészesedési és “népi kapitalizmus” színezete van. A munkások növeljék szervezett gazdasági és politikai erejüket a szakszervezeteken keresztül, hogy jobb bérezést és munkaviszonyo­kat nyerhessenek és több társadalmi szolgálatot a kormánytól. A munkabéreket emeljék a ter­melékenység növekedésével, de nem lefektetett, korlátozó “irányvonal” alapján. Felszólalásomban marxista szempontból rámu­tattam, hogy Rév. Maxwell ajánlatai a kapitalista bűnök limitált megnyilvánulásait támadják, nem azokat, amelyek a legnagyobb szenvedést és ellen­tétet okozzák. Nem ajánlotta gépezet felállítását a munkanélküliség, a faji diszkrimináció megszün­tetésére, a fejletlen országok imperialista kizsák­mányolása, a kormánynak a kapitalisták általi ural­ma, a háború, a gazdaság militarizálása ellen. Bár elitélte a “kilengéseket”, nem vette tudomásul a rendszer alap-erkölcstelenségét, amely szentesíti egy személynek milliók feletti hatalmát, amire a véletlenül örökölt hatalmas vagyon alapján tart jogot. Azt mondtam, hogy a célkitűzések az igazságta­lanságok megszüntetésére; a teljes foglalkoztatott­ság és a megélhetés, az erkölcsi és kulturális élet­színvonal gyors emelésére; az egyéni és társadalmi incentiva összeegyeztetésére; csak a szocialista tár­Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Mellékelem hozzájárulásomat, $.................... Keszthelyi Rita, bajai kislány részére. \ Név:............................................................................... Cim: ............................................................................. Város: ..............................................Állam:.............. sadalomban valósíthatók meg. Személyes megfigye­léseim a Szovjetunióban meggyőztek arról, hogy ott jelentős eredményeket értek el ebben az irány­ban; és különösen abban, hogy a legtöbb ipari munkásban kifejlődött a vállalatával szembeni fe­lelősség érzete a hozzátartozás és irányításban való részvétel felismerésével. Azonban lehetőnek és kívánatosnak fogadtam el azt, hogy a kapitalizmusban is keressük az elő­rehaladást e célok felé és kifejtettem, hogy az Egyesült Államokban olyan időszak kezdetén le­hetünk, amelyben ilyen haladás lehetséges. Rámu­tattam, hogy vannak Rév. Maxwell megközelíté­sében olyan tényezők, amelyekkel megegyezhetünk és a szakszervezeti szószólóval is megegyeztem ab­ban, hogy a munkásság hatásosabb politikai tevé­kenysége alapvető követelmény. Az értekezlet komoly hiányosságai: \ A legtöbb ajánlat a dolgozó munkások felé irányult, elhanyagolva a munkanélküliek sokkal sürgősebb problémáit. Az errevonatkozó kérdésre Brubaker azt felelte, reméli, hogy a szakszerveze­tek kiterjeszthetik szolgálataikat több munkanél­küli érdekében, de ellenezte a munkanélküliek kü­lön megszervezését, olyanformán, mint azt az 1930-as években tették, s amellyel oly sok ered­ményt értek el. Ugylátszik az acélmunkások veze­tői még mindig félnek a harcos és baloldali befo­lyástól a munkásság politikai aktivitásaiban. ► Nem voltak néger résztvevők sem a munkás, sem polgárjogi szervezetek, sem az egyház részé­ről. Ebben az időszakban, amikor néger egyházi személyek a történelemben páratlanul álló jelen­tős szerepet játszanak az egyházak és a munkásság együttműködésében, ilyen mulasztás nagyon saj­nálatos, még akkor is, ha nem céltudatosan, hanem a Council hiányos kapcsolataiból kifolyólag tör­tént. Az értekezlet legkifejezettebb jellegzetessége a kölcsönös tisztelet szelleme és a társadalmi elő­nyök keresése volt. ami végig kitartott. Az, hogy a marxista nézőpontot barátságosan meghallgat­ták és megvitatták, kidomborítja a haladást, amit a legrosszabb McCarthy-ista idők óta megtettünk. A Pentagon nem él el eredményt Vietnamban (Folytatás az első oldalról) Dean Rusk külügyminiszter Saigonban megbe­széléseket folytatott Khanh elnökkel és más poli­tikai vezetőkkel, valamint a katonai parancsnok­sággal. Visszatérése előtt Ígéretet tett a dél-viet­nami háború további támogatására, mindaddig, amig elérik a teljes győzelmet a “Vietcong”-nak nevezett népi hadsereg felett. Ott tartózkodása alatt a népi csapatok ágyutüz alá vettek egy Saigon közelében levő erődítményt és egyik hadoszlopuk Mytho-nál a U.S. katonai ál­lomás közvetlen közelébe jutott. A néphadsereg egyszerre több helyen támadásba kezdett és ágyu- tüzeléssel válaszolt a kormánycsapatok elhárító tüzére. Rusk külügyminisztert, nagy katonai kivo- nultsággal őrizték és messzemenő óvintézkedéssel vigyáztak biztonságára. Meggyőződés nélkül harcolnak Az ottani amerikai katonai szakértők, akik tár­gyilagosan látják a helyzetet, azon a véleményen vannak, hogy a katonaságnál az inditóok hiánya és a tehetetlenség a legnagyobb akadály, amivel szem benéznek. Úgy látják, hogy ninqs olyan nagymé­retű katonai segély, vagy gazdasági és társadalmi támogatás, amely helyettesíteni képes a csapatok lelkesedését, az elvben meggyőződött népi csapa­tokkal szemben. A csapatokat nem hajtja semmi a győzelemre és a katonáknak nincs harci kedvük. A kormány avval igyekszik ezen segíteni, hogy egyes esetekben fizetésjavitásokat és uj egyenruhá kát utal ki, de evvel nem orvosolja az általános korrupciót. Az előléptetések mind politikai jelle­gűek és a szigorú és igazságtalan büntetések még jobban aláássák a katonaság lelkesedését. Minden katonai vereség még inkább fokozza a csapatok egykedvűségét. (Lásd korábbi cikkünket a 12-ik oldalon.) »»UMVVHWMWWMWWWMHWWWMMVV«« DR. LÉVAY KÁROLY, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese Szófiába utazott, ahol részt vesz a Bolgár Vöröskereszt V. kongresszusán. Goldwater az atomtilalom megszegésére uszít (Folytatás az első oldalról) halmozása további bizonyítéka annak, hogy ezek már nem csupán a védelem célját szolgálják, ha­nem határozottan támadó jellegűek, melyek első és második csapást is képesek leadni. Fegyverkezési előnyünk növekszik A Pentagon által szolgáltatott adatok kimutat­ják, hogy a légierők állandó készenlétben tartanak 540 stratégiai, hosszutávolságu bombázót. A Szov­jetuniónak összesen 270 közép- és nehézsúlyú bom­bázó áll rendelkezésére, de ezeknek lőtávolsága csak Alaszkáig és a U.S. északnyugati részéig ter­jed. A légierőknek 750 interkontinentális távlövege áll kilövésre készen, a Szovjetunió 188 hasonló lö- vegével szemben. A U.S.-nak 192 nukleáris tenger­alattjáróra felszerelt és a viz színe alatt kilőhető, 1,500 mérföld hatáskörű “Polaris” lövege van. A Szovjetunió lényegesen kevesebb hasonló löveg- gel rendelkezik és azok között is kevés van nuk­leáris hajtású tengeralattjáróra felszerelve. Hatás­körük kevesebb, mint 500 mérföld és kilövésük csak a viz színéről történhet. A honvédelmi minisztérium már a múltban is újból igyekezett bizonyítani a U.S. fegyverek túl­súlyát a Szovjetunió fegyvereivel szemben. Jelen­leg Goldwater szenátor abból igyekszik politikai tőkét kovácsolni, hogy kérdőre vonja az ország biztonságát a felhalmozott fegyverek mellett és azt állítja, hogy fegyvereink túlsúlya és hatóképessége egyre csökkent; kárhoztatja, hogy a U.S. nem vé­gez próbákat a hosszutávolságu nukleáris távlöve- gekkel. Evvel nyilván az atomcsend-egyezmény megszegését ajánlja. Hasonló hangokat ütött meg LeMay generális, aki kifogásolta, hogy az egyéb felszerelések mellett a Pentagon még nem fejlesz­tette ki a 100 megatonos atombombát. * Tulhalmozott fegyverkészletünk van A fegyverkezésről nyilvánosságra hozott adatok azonban meghazudtolják mindezeket a hipokrita vádakat. A jelentés felsorolja a következőket: 1961-ben mindkét országnak csak elenyészően kevés interkontinentális távlövege volt. Azóta a U.S. hadügyminisztérium 17 milliárd dollárral nö­velte a hadiköltekezést, amellyel Amerika lénye­ges túlerőt nyert a fegyverkezésben. ► A stratégiai légierőknél 100 százalékkal gya- lapodtak a nukleáris gyújtófejek. ► Nyugat-Európában a stratégiai nukleáris gyuj tófejek 60 százalékos gyarapodást mutatnak. ► 45 százalékkal gyarapodtak a készenlétben álló hadosztályok. ► 35 százalékkal gyarapodtak a légierők takti­kai védelmi osztagai. ► A légiszállitási erők 75 százalékkal emelked­tek. ► A hadihajógyártás irama 100 százalékkal meg­növekedett. A Szovjetunió hadiereje csak a támadás vissza- ütését szolgálja. A szovjet szószólók már számta­lanszor kifejtették az atomversengés hiábavalósá­gát, mert egyetlen atomtámadással és az erre rea­gáló visszaütéssel az ellenfelek végzetes csapást mérnének egymásra. Habár az Egyesült Államok­ban a közvélemény egyre jobban tisztában van ezekkel a tényekkel, a Pentagon, a kormány és a nagyipar még mindig nem képes komoly irányvál­toztatást tenni s az ország hadi* költekezésre alapi­zott gazdaságát békés termelési alapokra átszer­vezni. svw\v\\\\vv\\%\\\\vv\vv\v\\s\\vvv,\\\w EGY VENEZUELAI TANKHAJÓ kormányhiba kö­vetkeztében nekiütközött a Maracaibói-öbölön át vezető hid pillérének. A hid kétszáz méteres szaka­szon beomlott; az első jelentések szerint húsz sze­mély meghalt. r ~~—------jy | magyar szó kiadóhivatala 130 East 16th Str-et I New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a*. előfizetésem. Itt mellékelek $........................-1 Cim: ........................................................................ Név: ........................................................................ Város:..............................................Állam: .... Victor Perlő: Az egyház és a munkásság

Next

/
Thumbnails
Contents