Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-16 / 16. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 16, 1964 Vidor Perlő: Az autóvállalatok^évi jelentései A három legnagyobb gépkocsigyártó vállalat legújabb évi jelentései egész világos fényt vetnek a szakszervezetek azon elhatározására, hogy jelentős engedményeket nyerjenek a munkairam csökkentésére, a pihenés és a felváltás idejének emelésére és hogy alacsonyabb nyugdij korhatárt biztosítsanak a munkásoknak. Mint már ismeretes, a General Motors több kocsit adott el és nagyobb profitot zsebelt be 1963- ban, mint bármilyen társulat bármikor azelőtt. Az adók kifizetése előtti profit, beleszámítva az ügyvezetőség tagjainak fizetett különleges bonusz és részvénykiváltságok kiadásait, 3 milliárd 466 millió (3,466,000,000) dollárt tett ki, vagyis a vállalat minden alkalmazottja után átlagban 5,416 dollárt. Minden egyes kocsi 580 dollár profitot hozott, s ez az elárusítók profitjával együtt 1,000 dollárnál több volt darabonként. Az 1963-as termelési év profitemelkedése félmilliárd dollárral, azaz 18%- kal volt az 1962-es felett. *’* Világviszonylatban 5.7%-kal több munkás 14%- kal több közlekedési jármüvet termelt. A General Motors fantasztikus profitemelkedését az utóbbi években a gyorsan emelkedő munkatermelékenység hozta létre. Az 1959 és 1963 közötti években 82.3%-os volt a profitemelkedés, s országosan 57.5%-kal több személy- és teherkocsit termeltek, mig a munkások száma csak 13.5%-kal nőtt. Az átlagos óránkénti munkateljesítmény kocsitermelése az 1959-es 9.49 arányról 1963-ban 13.17-re emelkedett — ami 8.5%-os átlagos évi emelkedést jelent. Ha a túlórázás megnövekedett idejét is számításba vesszük, akkor az óránkénti munkateljesítmény átlagos évi emelkedése 6.7%. Eszerint a General Motors alaposan kijátssza a munkások juttatásai javítására megállapított 2.5%-os “improvement factor”-t. Vagyis a munkásod munkatermelése nem 2.5%-kal emelkedett, hanem majdnem megháromszorozódott. General Motors munkáslétszáma az Egyesült Államokban csak egy árnyalattal magasabb, mint 1960-ban volt és még mindig az 1955-ös létszám alatt van. Ám a profitja egyharmaddal meghaladja az 1955-ös profitarányt. A Ford társulat bizonyos piacterületet vesztett versenytársai előnyére. De még igy is 488.5 millió dollár hasznot jelentett, adófizetés után. A hazai alkalmazottainak száma csupán 0.7%-kal nőtt, mig a kocsitermelésben a növekedés 4.7%-os volt. Az 1957 óta eltelt hat évben (az 1959-es év nem képez megfelelő kiindulási pontot, mivel abban az évben különböző gyártmányváltoztatás volt Fordnál) az egy munkásra eső teljesítmény 3.5%-kal emelkedett évenként — nem éppen annyi, mint a GM-nél, de mégis több mint az “improvement factor”. És a Ford-munkások az Egyesült Államokban mégis több kocsit termelnek egy-munkás-év szerinti arányban, mint a többi vállalatoknál. Az 1963-as év a Chrysler társulat számára is jövedelmező volt. Az árusítás 50%-kal magasabb dollárbevételt hozott és az adófizetés előtti profitja 325 millió dollár rekordmagasságot ért el, 30%- kal többet, mint az előző, 1957-es magas arány. Chryslernek sikerült a legmagasabb munkatermelékenységet kisajtolni. Az 1963-as évben magában, a munkásonkénti termelés a U.S.ben 20.6%-kal emelkedett. Az 1959-es évhez viszonyítva, 11.3%- kal kevesebb munkás 42.6%-kal több kocsit termelt, ami munkásonként 60.7% munkatermelékenység többletet jelent. Ez, összesített átlagban, évente 12.5%-kal emelte a munkatermelékenységet, vagyis ötszörösét annak, amit az “improvement factor” százalék feltételezett. Az a tény, hogy a Chrysler munkatermelékenység gyorsabb arányban emelkedett, mint a Ford-é, vagy a GM-é, különleges jelentőséggel bir. Pénzügyi nehézségek miatt, Chrysler az 1960—1962-es években élesen csökkentette tőkeberuházását. Még az 1963-as évi némi fellendülés után is csak 57%- át tette ki annak, amit értékveszteségként számított fel. Csak egy-nyolcadát költötte el annak, amit Ford és egy-tizenhatodát annak, amit a General Motors. így, az automatizálás nagyon csekély szerepet játszik a Chrysler munkások munkatermelékenységének mesébe illő növekedésében az utolsó négy év folyamán. A munkaalkalmak lemorzsolódásának fontosabb okát a munkairam fokozásában kell keresni, a speed-up közvetlen és alattomos bevezetésében: — a futószalag meggyorsítása, a nagyobb kvóta megállapítása, a felváltó személyzet csökkentése, a pihenési idő megszorítása, stb. Nem kétséges, hogy mindez Fordnál és GM-nél is megtörtént, de az automatizálás a két nagyobbik vállalatnál elterjedtebb volt. Az embertelen munkaviszonyok enyhítése volt talán a legdöntőbb eredmény, amit a United Auto Workers Union kezdeti hősi harcaiban megnyert tagjai számára. Úgy látszik, hogy az autóvállalatok az utóbbi években jelentős lépéseket tettek az embertelen viszonyok visszaállítására. Ez az oka annak, hogy az autómunkások 1964-ben ezeknek a viszonyoknak a megjavítására összpontosítják erejüket, hogy életben maradhassanak és a nyugdíjkorhatár csökkentésére, hogy maradjon néhány év a számukra, amelyekben élvezhessék az életükön keresztül végzett megfeszített munkájuk gyümöl• 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • j A SZÁMOK BESZÉLNEK! « írja Eörsi Béla • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • PANAMA - SZEGÉNY KÖZTÁRSASÁG Panama szegény közép-amerikai ország, de területén van az Egyesült Államok egyik legértékesebb földterületé, amelyen keresztül a Panamacsatornát építették. Hogyan is jutott hozzá ehhez az értékes örök bérlethez az Egyesült Államok? 1903-ban lefizetett az amerikai kormány tiz millió dollárt a Panamai Köztársaságnak és kötelezte magát, hogy évi $250,000 bért fog fizetni, amit 1955-ben $l,900,000-re emelt fel. A csatorna 1953 ban 37.5 millió dollárt hozott, 1962-ben már $107.- 457,716-t, melyből a tiszta haszon több, mint 7 millió dollár volt. Nem szabad. elfelejteni azt sem, hogy jól jövedelmező vasúti és más üzleti érdekeltségei is varinak a U.S.-nek Panamában, amellett, hogy hadihajóink szabadon közlekedhetnek a két óceán között, aminek értékét pénzben felmérni lehetetlen. Ha a csatorna nem volna az Egyesült Államok tulajdonában, akkor New Yorktól San Franciscóig 13,- 135 mérföld utat kellene a hajóknak megtenniök, ami a csatorna használatával csak 5,562 mérföldet tesz ki. 1888 dec. 14-én a francia Panama-csatorna-tár- saság csődbe jutott. Gróf Ferdinand de Lesseps — a Szuezi-csatorna megteremtője —- és fia börtönbe került, s negyed billió dollár — a francia kispolgárság megtakarított tőkéjéből elveszett. Ilyen ngy csődtömegnél rendszerint az ügyvédek és néhány svindler meggazdagszik. így történt ez alkalommal is és ezért használják a “Panama” szót, amikor valamilyen csalásról beszélnek. Sok ezer épitőmunkás vesztette el nemcsak a kenyerét, de minden pénzét is, úgyhogy annyi sem maradt nekik, amivel hazautazhassanak. Végre Jamaica és Chile könyörületből ingyen hazaszállította az ottrekedt 50,000 munkást. Ekkor jelent meg egy francia kalandor, Philippe Bunau-Varilla, akinek neve gyűlőltté vált Panamában. 100 millió dollárért próbálta meg ez az úriember az építkezésbe befektetett munkát értékesíteni. Nem akadt vevője, mert akkoriban ez a terület a Colombia köztársaság tulajdonát képezte. Colombia kormánya tudatában volt annak, hogy ha a csatorna építését a megjelölt időre nem fejezik be, akkor ingyen hozzájuthat az egész befektetéshez. Bunau ur tehát forradalomra gondolt. Talált is egy orvost, egy professzionális forradalmárt dr. Amador Guerrero személyében, aki egy szép napon benyitott a newyorki Waldorf-Astoria hotel 1162-es szobájába és forradalmi lelkesedéssel segítséget kért Bunau úrtól. Bunau összeköttetésbe lépett az amerikai kongresszus egyes tagjaival, bankárokkal, ügyvédekkel, a külügyi hivatal tagjaival, sőt magával Theodore Roosevelt akkori elnökkel is, majd magához hivatta dr. Amador Guer- rerot, aki időközben forradalmi bizottságot — juntát — alakított. Régi raktárokban elrejtett négy ezer darab fegyver és 1,500,000 töltény — melyhez csodálatos módon jutott — elég volt bármely hadsereg ellen, amely délről jött volna. Bunau adott neki 100,000 dollár értékű aranyat azzal a megbízással, hogy abból fizesse ki a colombiai katonák zsoldját. Az Egyesült Államok pedig—óvatosságból — odarendelte “Nashville” nevű cirkálóját a panamai vizekre. Az amerikai Panama-vasút vezetőségének szabotálása, valamint a partraszállt tengerész-gyalogság (marines) révén Panamának sikerült — majdnem teljes vérveszteség nélkül —• megnyerni a forradalmat. Bunau urat azonnal kinevezték Panama washingtoni nagykövetévé és pár nap leforgása alatt megkötötték vele az előnyös szerződést. Mire dr. Amador Guerrero megérkezett, Bunau ur, a francia állampolgár, már egy örökérvényű szerződést kötött Washingtonnal — Panama nevében. Dr. Amador Guerrero ennek hallatára igy sóhajtott fel: “Az egészből talán az a haszna lesz Panamának, hogy a sárgaláztól megszabadul.” (Ez a betegség volt ugyanis Közép-Amerika réme.) Huszonegy év elteltével az amerikai kormány bocsánatot kért Colombiától és 25 millió dollár fáj dalomdijat fizetett ki az ország kormányának. Majd William Crawford Gorgas orvos-őrnagyot küldték Panamába, aki együtt dolgozott Walter Reed, Jessie Lazear és Carrol önfeleldozó tudósokkal Kubában; ők állapították meg, hogy a sárgalázat a szúnyogok csípése okozza. Gorgasnek amerikai hivatalos segítség nélkül sikerült Panamát ettől a szörnyű betegségtől megszabadítania. Pár nappal az első világháború kitörése előtt, 1914 aug. 15-én a csatornát átadták rendeltetésének. Bunau-Varilla ur jól járt: 16 millió dollárt kapott munkájáért. A Sullivan & Cromwell nevű amerikai ügyvédi iroda pedig 800,000 dollárért végezte a közvetítést, egy amerikai politikus pedig megelégedett 60 ezer dollárral. Állítólag a J. P. Morgan & Co. ismert amerikai bankház utján 40 millió dollár jutott el valakihez, de ezt és azt is, hogy kaptak-e az eredeti tőkebefektetők bármit is, mély titok fedi. Panama gazdasági nívója állítólag magasabb, mint a szomszédos úgynevezett “banán-köztársaságoké”, de amióta a Szuezi-csatorna Egyiptom kezébe került, a panamaiak úgy vélik, hogy mivel az eredeti szerződést náluk is emberek kötötték, azt meg is lehet változtatni. , A varsói gettó felkelésének évfordulója 21 éve annak, hogy a varsói gettó zsidó foglyai fellázadtak a német fasiszta rabtartóik elnyomása és öldöklése ellen. Hősiességük a világtörténelem és a fasizmus elleni háború emlékezetes eseménye. Mint minden évben, New Yorkban ez évben is megemlékeznek a varsói zsidó hősökről. Április 19-én, vasárnap d. u. 1 órai kezdettel emlékösszejövetel lesz a Manhattan Centerben, 34. utca és 8. Ave.-nél. A szokásos szertartást William Wolf kántor fogja vezetni és Ossie Davis színművész rendezi a drámai bemutatót. Az előadásban a Jewish Philharmonic People’s Chorus is részt vesz. A szónokok között van dr. Marian Dobrosrelski, a Lengyel Népköztársaság követségi ügyvivője és Sir Robert Watt tudós is. A programot Sam Federman fogja levezetni. Jegyek ára $1.20. Kapható a helyszínen, vagy a Warsaw Ghetto Commemoration Committee irodájában, 1133 Broadway, Room 732. Telefon: WA 9-2488. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a< előfizetésem. Itt mellékelek . ..........4 Cim: .................................................................. Név: .................................................................. Város:..........................................Állam: .... cseit. Amellett a kérdés ilyen megközelítése nagyban szolgálja a munkaalkalmak lemorzsolódásának megállítását és lehetőleg — legalább ideiglenesen — néhány újabb munkaalkalom megteremtését, ami természetes következménye kellene, hogy legyen az autóiparban észlelhető legnagyobb fellendülésnek, ami még eddig volt. A jelen helyzetben az az irányzat, hogy az automata technikának szinte varázslatos erőt tulajdonítanak, hogy ezzel fedezzék a munkások erejének a kitartás határáig való kihasználását. Az amerikai autó-üzemeknek, a legmodernebb felszerelésük mellett is, sokkal több munkásra van szükségük, mint amennyit alkalmaznak,, hogy emberibb munkaviszonyokat nyújthassanak. A vállalatok pénzügyi jelentései arról tanuskod-. nak, hogy mindazt, amit a munkások a munkaviszonyok és a pénzbeli térítés terén követelnek, a korporációk képesek teljesíteni és amellett még mindig tekintélyes profitot zsebelhetnek be.
