Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-16 / 16. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 16, 1964 és szakszervezeti hirek Munkabér levágás s kevesebb vakáció PITTSBURGH, Pa.—A Steel Workers Union elfogadta a Blaw-Knox Co. követelését, hogy egyik üzemének 850 munkása bérét és jóléti juttatásait csökkentse. A vállalat az üzem lezárásával és a munkások elbocsátásával fenyegetőzött. A vállalatnak Blawnox, Pa.-ban nagykiterjedésü üzemei vannak, amelyekben acélgyár felszereléseket, építőipari felszereléseket, más ipari gépeket, az ürtudomány részére kutatási műszereket gyárt. A gyár vezetősége azt állította, hogy a szóbanfor- gó üzemben a termelés nem hozta meg a várt hasznot és azért be fogja zárni, a munkát a többi üzemeibe fogja beosztani. A Steelworkers Union 19-ik kerülete és két lokál vezetősége, amelyek a 850 munkást képviselik, 18.5 cent órabér levágásába egyeztek bele. Ez az összeg az utóbbi években az alapbérhez csatolt drágasági pótlékot képviseli, amit az acélmunkások a szerződés értelmében a megélhetési árak emelkedése szerint kapnak. Ezenkívül eltörölték a meghosszabbított vakációkat, ami a multévi szerző- désmegujitás alapján járt volna a munkásoknak. Ez két hét lett volna a magasabb seniority-val rendelkező munkások 50 százalékának és egy hét a másik 50 százalékának. A vállalat szószólója szerint, ezek a kikötések 500,000 dollárral csökkentik a vállalat munkaerő kiadásait. Az összeg legnagyobb részét a leszüki- tett vakációs juttatásokon takarítják meg. Pincérek a magas adók ellen harcolnak Mig a millió dolláros évi keresettel rendelkező munkásnyuzók évi 40 milliárd dollárral károsítják meg az országos adóhivatalt az adófizetés alóli kibúvókkal, az adóhivatal a kiskeresetű munkások bőrén akarja behajtani ezt a veszteséget. New Yorkban a pincérek, akik a borravalókkal egészítik ki alacsony fizetésüket, a U. S. Tax Court-on harcoltak az adószedők beállítása ellen, akik a keresetükhöz 15 százalék borravalót akarnak hozzácsatolni és azon az alapon akarják adótartozásukat kiszámítani. A pincérek azt állítják, hogy ez túlzott és hogy a 7 és fél, vagy 8 százalék jobban megközelíti a valóságot. Igaz, hogy a Pan American Air Ways legújabb Útikalauza azt ajánlja a New Yorkba látogatóknak, hogy a vendéglőkben 15 százalék, a drágább éttermekben pedig 20 százalék borravaló a korrekt eljárás, a pincérek, akik heti $40 és néha ennél kevesebb fizetésért dolgoznak, azt állítják, hogy évi keresetük — a borravalóval együtt — nem haladja meg a 4,000 dollárt. Kb. 30 pincér jelent meg a bíróságon ebben az ügyben. Némi felvilágosítást nyújtottak J. E. Murdock bírónak a vendégek különböző szokásairól a borravalót illetőleg, úgyszintén a munkakörülményekről, amelyek szintén befolyásolják a tippe- lést. Az is számit, hogy ki milyen asztalokhoz van beosztva. Mért pl. azok a vendégek, akik a vendéglő elülső részében szeretnek helyet foglalni, bőkezűbbek, mint azok, akik a hátsó asztalokkal is meg vannak elégedve. A magas adóztatás ellen tiltakozó pincérek azt is elmondták, hogy a társadalmi biztosítás, vagy a munkanélküli biztosítás kiszámításánál, az illetékes hivatalok vagy nem veszik egyáltalán számításba a borravalót, vagy sokkal alacsonyabb átlagot fogadnak el, mint amit az adóhivatal a megadóztatásuk szempontjából meg akar állapítani. így hát ezek a munkások mindenütt a rövideb- bet húzzák. Nem csoda tehát, hogy azt az óhajukat fejezték ki, bárcsak megszüntetnék a “lealacsonyító” borravaló-rendszert, adnának rendes fizetést a munkájukért és akkor ennek alapján “igazságosabban” járnának el velük szemben úgy az adófizetésnél, mint a társadalmi biztositó hivatalokban. Elégedetlenek a szénbányászok A rájuk kényszeritett munkaszerződés nem felel meg a követelményeknek Több mint 10,000-re nőtt az uj munkaszerződésük ellen sztrájkoló puhaszén bányászok száma Pennsylvaniában, West Virginiában, Ohioban, Kentuckyban, Indiánéban és Illinoisban. A bányászok elkeseredettek, mert megkérdezésük nélkül olyan munkaszerződést kényszeritett rájuk a bányászukon vezetősége, amely egyetlen szükségletüket sem elégíti ki. 1958 óta nem volt szerződés megújítás a bányaiparban. Tavaly októberben számos lokál vezetősége közös gyűlésen követeléseket állított fel, melyek kibővített vakációt, megszigorított biztonsági intézkedéseket a munkahelyeken, több munkalehe tőséget teremtő intézkedéseket helyeztek előtérbe. Tony Boyle, a bányászok elnöke, a bányatulajdonosokkal folytatott néhány heti tárgyalás után aláírta az uj szerződést, amelynek részletei ismeretlenek voltak a tagság előtt. Éppen ezért a Policy Committee két tagja tartózkodott a szavazástól Washingtonban, amikor a szerződést a többség jóváhagyta. A bányásztagok az újságokból tudták meg az uj szerződés pontjait. Ezek között van 2 dollár béremelés, amelyből $l-t most csatolnak napi bérükhöz, másikat a következő januárban. Ennek nagyrészét a jövedelmi adó fogja elvinni, mondják a bányászok, semmi hasznuk nem lesz belőle. 225 dollárt fognak kapni két heti fizetett szabadság fejében. A bányászok szerint ez nem felel meg annak az összegnek, amit két heti munkával keresnének. Johnson elnök beavatkozása akadályozta meg, hogy csütörtökön, ápr. 9-én éjfél után országos vasutas sztrájk lépjen érvénybe. A vasutas szak- szervezetek és vasutvállatok között már több mint négy éve folyó harcban a munkaviszonyokat illetőleg, kormánybeavatkozás már többször megakadályozta a szakszervezeteket attól, hogy egyetlen fegyverüket, a sztrájkot, igénybe vegyék és ezzel a fennálló nézeteltéréseket dűlőre vigyék. Az országos vasútvonalak tulajdonosai profitjuk növelése szempontjából a vasutakon és a vasúti munkahelyeken a szakszervezetekkel kötött szerződésekben lefektetett munkaviszonyok megváltoztatására folytatnak erőteljes kampányt, hogy ezzel a munkások tízezreit elbocsássák és megfosszák megélhetésüktől. A vasutas szakszervezetek és a munkások kitartóan küzdenek ez ellen, bár ebben az igyekezetükben szemben találják magukat a kormány által létesített különböző egyeztető bizottságokkal és magával a kongresszussal is, amennyiben a megegyezésre vonatkozó minden eddigi határozat a vasúttársaságok előnyét szolgálta. Az eddig hozott határozatokat és döntéseket a vasúttársaságok mindig készségesen elfogadták, de a szakszervezetek visszautasították, mert a munkások szempontjából rombo- lóak voltak és fellebbezést nyújtottak be felsőbb fórumokhoz, a döntések életbeléptetésének megakadályozására. A sztrájkhelyzetet jelenleg az idézte elő, hogy a vasúttársaságok, a szakszervezetek tiltakozásai ellenére önkényesen változtatásokat határoztak el a munkaviszonyokban és ezeknek életbeléptetését csütörtökön éjfél után szándékoztak nyilvánosságra hozni. A vasutas szakszervezetek kijelentették, hogy ha ez megtörténik, akkor minden vasútvonalon sztrájkot indítanak. Ezt megelőzően, az Illinois Central Railroad vonalon egy nappal előbb sztrájkba léptek a munkások miután a munkáltatókkal nem tudtak megegyezni bizonyos munkafeltételek kérdésében. Johnson elnök közbelép Miután Willard Wirtz munkaügyi miniszter 24 órai próbálkozásai a sztrájk elkerülésére nem jártak sikerrel, Johnson elnök a Fehér Házba hívta az egyezkedőket. Négy órai tárgyalás után, kérésére, hogy mindkét fél halassza el szándékát 20 napra, megegyezés jött létre. A szakszervezeti vezetők azonban ellenezték a 20 napot, s igy 15 napi halasztásban állapodtak meg. Az egyezkedést másnap folytatták az elnök kérésére. Wirtz munkaügyi miniszter, James J. Reynolds helyettes miniszter és Francis A. O’Neil, a National Mediation Board elnökén kívül részt vesz benne még dr. George W. Taylor, a Pennsylvania Egyetem tanára és Theodore W. Kheel newyorki ügyvéd és egyeztető. Nyilvánosságra került, hogy egyes kormány- tisztviselők ellenezték a beavatkozást a sztrájk elhalasztására, hogy ezzel a kollektiv egyezkedés útjára tereljék vissza a nézeteltérések feletti tárgyalásokat. Az elnök azonban úgy vélte, hogy poMég egy fizetett ünnepnap járna, de ezt a mu káltatók kikerülhetik azzal, hogy beszüntetik a te melést arra az időre. Ezt más munkáltatók, űriparban is megteszik. Minden bányászgép kezelője mellé segédmu kást rendel a szerződés. Ez nem szolgálja a mu kások számának szaporítását, mert a munkáltatc ezt egyszerűen úgy oldják meg, hogy a dolgozó közül állítanak valakit a géphez, hogy felváltsa gépkezelőt, amikor ebédelni megy. A seniorityra vonatkozó uj szabály jogot nyu a munkáltatónak arra, hogy elbocsásson régi mu kásokat azzal a kifogással, hogy nem végzik j- a rájukbizott munkát. Az sem megoldás, hogy a szerződés 40 cent helyett 80 cent jóléti hozzájárulást hajt be büntetésképpen minden olyan tonna szén után, amit bánya- tuladjonosok megvásárolnak szervezetlen bányáktól újbóli eladásra. Ez az eljárás, mondják a bányászok, még több bányatulajdonost fog arra ösztökélni, hogy a szakszervezettől megszabaduljon, nünt azt már annyian tették. Az iparban az a vélemény, hogy az ország széntermelésének egynegyed részét szervezetlen bányákban végzik. Az évekkel ezelőtt 500,000 tagú bányászunió jelenleg csak kb. 100,000 dolgozó bányászt képvisel. A sztrájkoló bányászok a szakszervezeti vezetőség, valamint a bányatulajdonosok nyomása alatt ■vannak, hogy menjenek vissza dolgozni. litikai szempontból előnyösebb lesz megpróbálkozni a sztrájk elkerülésével. Roy E. Davidson, a Brotherhood of Locomotive Engineers vezetője azonnal kijelentette, hogy az Illonios Central Railroad ellen folyamatban levő sztrájkot a szakszervezetek leállítják. A vasúttársaságok előzetes intézkedése következtében, sok vasútvonalon megszűnt a közlekedés. Tartva az éjfélre tervezett sztrájktól, a legtöbb vonatjáratot nem indították meg, vagy útközben leállították. Elintézésre váró kérdések BÉREZÉS: A munkáltatók változtatni akarják a jelenlegi bérezési szabályzatot, amely a munkában töltött órákra és a beutazott távolságra van alapítva. Hajlandók alávetni magukat egy elnöki bizottság ajánlatainak, amelyek béi-javitást nyújtanának kb. 200,000 alkalmazottnak. A szakszervezetek szerint a munkáltatók által kívánt változások csökkentenék a munkások egyharmadának jelenlegi bérét. MUNKABEOSZTÁS: A munkáltatók követelik, hogy legyen joguk a vasútvonalakon dolgozó alkalmazottakat más munkára is beosztani. A “jogterület” megszüntetésével 36 millió dollárt akarnak évente megtakarítani. SZEMÉLYZET: A munkáltatók csökkenteni akarják az önműködő felszerelésekkel ellátott vonatok személyzetét. SZOLGÁLATI MÉRFÖLDEK: A munkáltatók meg akarják hosszabbítani azt a távolságot, amit a jelen szabályok szerint a személyzet beutazhat leváltás előtt. Ez és a fentebb felsorolt követelések, sokezer munkaalkalom beszüntetését vonnak maguk után. Ezért a szakszervezetek ellenzik ezeket a követeléseket. TÚLÓRÁZÁS: A szakszervezetek a túlórázás bérezését akarják rendezni, úgy, hogy ez évben nyolc órai munka után fizessenek máfélszeres órabért és jövő évben hét munkaóra ledolgozása után kezdődjön a tulórázási bérezés. FIZETETT ÜNNEPEK: A szakszervezetek hét fizetett ünnepnapot kérnek. Eredetileg kilencet követeltek. KÜLÖN KIADÁSOK: Ha a munkások szolgálatukból kifolyóag munkaállomásuktól messzire kerülnek, az ebből eredő külön kiadásuk megtérítését kérik. ÉJSZAKAI MUNKA: A szakszervezetek 5 százalékos prémiumot kérnek éjszaka végzett munkáért. BÉR ÉS MUNKA BIZTOSÍTÁSA: Attól függően, hogy heti, vagy havi szolgálatra vannak beosztva, a szakszervezetek a munkások számára heti 5 napi munkát, vagy a bérezés biztosítását, illetve havi 22 napi munkát, vagy a bérezés biztosítását követelik. avvmm\mwv\v\\vv%m\w\wvAm« A FOLYÓBA ZUHANT egy autóbusz Törökország fekete-tengeri partvidékén, Giresun üdülőhely közelében. A busz utasai közül harmincötén életüket vesztették. ELHALASZTOTTÁK A VASÚTI SZTRÁJKOT
