Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-16 / 16. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 16, 1964 és szakszervezeti hirek Munkabér levágás s kevesebb vakáció PITTSBURGH, Pa.—A Steel Workers Union el­fogadta a Blaw-Knox Co. követelését, hogy egyik üzemének 850 munkása bérét és jóléti juttatásait csökkentse. A vállalat az üzem lezárásával és a munkások elbocsátásával fenyegetőzött. A vállalatnak Blawnox, Pa.-ban nagykiterjedésü üzemei vannak, amelyekben acélgyár felszerelése­ket, építőipari felszereléseket, más ipari gépeket, az ürtudomány részére kutatási műszereket gyárt. A gyár vezetősége azt állította, hogy a szóbanfor- gó üzemben a termelés nem hozta meg a várt hasz­not és azért be fogja zárni, a munkát a többi üze­meibe fogja beosztani. A Steelworkers Union 19-ik kerülete és két lo­kál vezetősége, amelyek a 850 munkást képviselik, 18.5 cent órabér levágásába egyeztek bele. Ez az összeg az utóbbi években az alapbérhez csatolt drá­gasági pótlékot képviseli, amit az acélmunkások a szerződés értelmében a megélhetési árak emelke­dése szerint kapnak. Ezenkívül eltörölték a meg­hosszabbított vakációkat, ami a multévi szerző- désmegujitás alapján járt volna a munkásoknak. Ez két hét lett volna a magasabb seniority-val rendelkező munkások 50 százalékának és egy hét a másik 50 százalékának. A vállalat szószólója szerint, ezek a kikötések 500,000 dollárral csökkentik a vállalat munkaerő kiadásait. Az összeg legnagyobb részét a leszüki- tett vakációs juttatásokon takarítják meg. Pincérek a magas adók ellen harcolnak Mig a millió dolláros évi keresettel rendelkező munkásnyuzók évi 40 milliárd dollárral károsítják meg az országos adóhivatalt az adófizetés alóli ki­búvókkal, az adóhivatal a kiskeresetű munkások bőrén akarja behajtani ezt a veszteséget. New Yorkban a pincérek, akik a borravalókkal egészítik ki alacsony fizetésüket, a U. S. Tax Court-on harcoltak az adószedők beállítása ellen, akik a keresetükhöz 15 százalék borravalót akar­nak hozzácsatolni és azon az alapon akarják adó­tartozásukat kiszámítani. A pincérek azt állítják, hogy ez túlzott és hogy a 7 és fél, vagy 8 százalék jobban megközelíti a valóságot. Igaz, hogy a Pan American Air Ways legújabb Útikalauza azt ajánlja a New Yorkba látogatóknak, hogy a vendéglőkben 15 százalék, a drágább étter­mekben pedig 20 százalék borravaló a korrekt el­járás, a pincérek, akik heti $40 és néha ennél ke­vesebb fizetésért dolgoznak, azt állítják, hogy évi keresetük — a borravalóval együtt — nem ha­ladja meg a 4,000 dollárt. Kb. 30 pincér jelent meg a bíróságon ebben az ügyben. Némi felvilágosítást nyújtottak J. E. Mur­dock bírónak a vendégek különböző szokásairól a borravalót illetőleg, úgyszintén a munkakörülmé­nyekről, amelyek szintén befolyásolják a tippe- lést. Az is számit, hogy ki milyen asztalokhoz van beosztva. Mért pl. azok a vendégek, akik a vendég­lő elülső részében szeretnek helyet foglalni, bőke­zűbbek, mint azok, akik a hátsó asztalokkal is meg vannak elégedve. A magas adóztatás ellen tiltakozó pincérek azt is elmondták, hogy a társadalmi biztosítás, vagy a munkanélküli biztosítás kiszámításánál, az illeté­kes hivatalok vagy nem veszik egyáltalán számí­tásba a borravalót, vagy sokkal alacsonyabb átla­got fogadnak el, mint amit az adóhivatal a meg­adóztatásuk szempontjából meg akar állapítani. így hát ezek a munkások mindenütt a rövideb- bet húzzák. Nem csoda tehát, hogy azt az óhaju­kat fejezték ki, bárcsak megszüntetnék a “leala­csonyító” borravaló-rendszert, adnának rendes fi­zetést a munkájukért és akkor ennek alapján “igazságosabban” járnának el velük szemben úgy az adófizetésnél, mint a társadalmi biztositó hi­vatalokban. Elégedetlenek a szénbányászok A rájuk kényszeritett munkaszerződés nem felel meg a követelményeknek Több mint 10,000-re nőtt az uj munkaszerződé­sük ellen sztrájkoló puhaszén bányászok száma Pennsylvaniában, West Virginiában, Ohioban, Kentuckyban, Indiánéban és Illinoisban. A bányá­szok elkeseredettek, mert megkérdezésük nélkül olyan munkaszerződést kényszeritett rájuk a bá­nyászukon vezetősége, amely egyetlen szükség­letüket sem elégíti ki. 1958 óta nem volt szerződés megújítás a bánya­iparban. Tavaly októberben számos lokál vezető­sége közös gyűlésen követeléseket állított fel, me­lyek kibővített vakációt, megszigorított biztonsági intézkedéseket a munkahelyeken, több munkalehe tőséget teremtő intézkedéseket helyeztek előtérbe. Tony Boyle, a bányászok elnöke, a bányatulajdo­nosokkal folytatott néhány heti tárgyalás után alá­írta az uj szerződést, amelynek részletei ismeret­lenek voltak a tagság előtt. Éppen ezért a Policy Committee két tagja tartózkodott a szavazástól Washingtonban, amikor a szerződést a többség jó­váhagyta. A bányásztagok az újságokból tudták meg az uj szerződés pontjait. Ezek között van 2 dollár béremelés, amelyből $l-t most csatolnak napi bérükhöz, másikat a kö­vetkező januárban. Ennek nagyrészét a jövedelmi adó fogja elvinni, mondják a bányászok, semmi hasznuk nem lesz belőle. 225 dollárt fognak kapni két heti fizetett szabad­ság fejében. A bányászok szerint ez nem felel meg annak az összegnek, amit két heti munkával keres­nének. Johnson elnök beavatkozása akadályozta meg, hogy csütörtökön, ápr. 9-én éjfél után országos vasutas sztrájk lépjen érvénybe. A vasutas szak- szervezetek és vasutvállatok között már több mint négy éve folyó harcban a munkaviszonyokat illetőleg, kormánybeavatkozás már többször meg­akadályozta a szakszervezeteket attól, hogy egyetlen fegyverüket, a sztrájkot, igénybe ve­gyék és ezzel a fennálló nézeteltéréseket dűlőre vigyék. Az országos vasútvonalak tulajdonosai profit­juk növelése szempontjából a vasutakon és a va­súti munkahelyeken a szakszervezetekkel kötött szerződésekben lefektetett munkaviszonyok meg­változtatására folytatnak erőteljes kampányt, hogy ezzel a munkások tízezreit elbocsássák és megfosszák megélhetésüktől. A vasutas szakszer­vezetek és a munkások kitartóan küzdenek ez el­len, bár ebben az igyekezetükben szemben talál­ják magukat a kormány által létesített különbö­ző egyeztető bizottságokkal és magával a kong­resszussal is, amennyiben a megegyezésre vonat­kozó minden eddigi határozat a vasúttársaságok előnyét szolgálta. Az eddig hozott határozatokat és döntéseket a vasúttársaságok mindig készsége­sen elfogadták, de a szakszervezetek visszautasí­tották, mert a munkások szempontjából rombo- lóak voltak és fellebbezést nyújtottak be felsőbb fórumokhoz, a döntések életbeléptetésének meg­akadályozására. A sztrájkhelyzetet jelenleg az idézte elő, hogy a vasúttársaságok, a szakszervezetek tiltakozásai ellenére önkényesen változtatásokat határoztak el a munkaviszonyokban és ezeknek életbeléptetését csütörtökön éjfél után szándékoztak nyilvánosság­ra hozni. A vasutas szakszervezetek kijelentették, hogy ha ez megtörténik, akkor minden vasútvona­lon sztrájkot indítanak. Ezt megelőzően, az Illinois Central Railroad vo­nalon egy nappal előbb sztrájkba léptek a munká­sok miután a munkáltatókkal nem tudtak meg­egyezni bizonyos munkafeltételek kérdésében. Johnson elnök közbelép Miután Willard Wirtz munkaügyi miniszter 24 órai próbálkozásai a sztrájk elkerülésére nem jár­tak sikerrel, Johnson elnök a Fehér Házba hívta az egyezkedőket. Négy órai tárgyalás után, kérésére, hogy mindkét fél halassza el szándékát 20 napra, megegyezés jött létre. A szakszervezeti vezetők azonban ellenezték a 20 napot, s igy 15 napi ha­lasztásban állapodtak meg. Az egyezkedést másnap folytatták az elnök ké­résére. Wirtz munkaügyi miniszter, James J. Reynolds helyettes miniszter és Francis A. O’Neil, a National Mediation Board elnökén kívül részt vesz benne még dr. George W. Taylor, a Pennsyl­vania Egyetem tanára és Theodore W. Kheel newyorki ügyvéd és egyeztető. Nyilvánosságra került, hogy egyes kormány- tisztviselők ellenezték a beavatkozást a sztrájk elhalasztására, hogy ezzel a kollektiv egyezkedés útjára tereljék vissza a nézeteltérések feletti tár­gyalásokat. Az elnök azonban úgy vélte, hogy po­Még egy fizetett ünnepnap járna, de ezt a mu káltatók kikerülhetik azzal, hogy beszüntetik a te melést arra az időre. Ezt más munkáltatók, űr­iparban is megteszik. Minden bányászgép kezelője mellé segédmu kást rendel a szerződés. Ez nem szolgálja a mu kások számának szaporítását, mert a munkáltatc ezt egyszerűen úgy oldják meg, hogy a dolgozó közül állítanak valakit a géphez, hogy felváltsa gépkezelőt, amikor ebédelni megy. A seniorityra vonatkozó uj szabály jogot nyu a munkáltatónak arra, hogy elbocsásson régi mu kásokat azzal a kifogással, hogy nem végzik j- a rájukbizott munkát. Az sem megoldás, hogy a szerződés 40 cent he­lyett 80 cent jóléti hozzájárulást hajt be büntetés­képpen minden olyan tonna szén után, amit bánya- tuladjonosok megvásárolnak szervezetlen bányák­tól újbóli eladásra. Ez az eljárás, mondják a bá­nyászok, még több bányatulajdonost fog arra ösz­tökélni, hogy a szakszervezettől megszabaduljon, nünt azt már annyian tették. Az iparban az a véle­mény, hogy az ország széntermelésének egyne­gyed részét szervezetlen bányákban végzik. Az évekkel ezelőtt 500,000 tagú bányászunió jelenleg csak kb. 100,000 dolgozó bányászt képvisel. A sztrájkoló bányászok a szakszervezeti vezető­ség, valamint a bányatulajdonosok nyomása alatt ■vannak, hogy menjenek vissza dolgozni. litikai szempontból előnyösebb lesz megpróbálkoz­ni a sztrájk elkerülésével. Roy E. Davidson, a Brotherhood of Locomotive Engineers vezetője azonnal kijelentette, hogy az Illonios Central Railroad ellen folyamatban levő sztrájkot a szakszervezetek leállítják. A vasúttársaságok előzetes intézkedése követ­keztében, sok vasútvonalon megszűnt a közleke­dés. Tartva az éjfélre tervezett sztrájktól, a leg­több vonatjáratot nem indították meg, vagy út­közben leállították. Elintézésre váró kérdések BÉREZÉS: A munkáltatók változtatni akarják a jelenlegi bérezési szabályzatot, amely a munká­ban töltött órákra és a beutazott távolságra van alapítva. Hajlandók alávetni magukat egy elnöki bizottság ajánlatainak, amelyek béi-javitást nyúj­tanának kb. 200,000 alkalmazottnak. A szakszer­vezetek szerint a munkáltatók által kívánt válto­zások csökkentenék a munkások egyharmadának jelenlegi bérét. MUNKABEOSZTÁS: A munkáltatók követelik, hogy legyen joguk a vasútvonalakon dolgozó al­kalmazottakat más munkára is beosztani. A “jog­terület” megszüntetésével 36 millió dollárt akar­nak évente megtakarítani. SZEMÉLYZET: A munkáltatók csökkenteni akarják az önműködő felszerelésekkel ellátott vo­natok személyzetét. SZOLGÁLATI MÉRFÖLDEK: A munkáltatók meg akarják hosszabbítani azt a távolságot, amit a jelen szabályok szerint a személyzet beutazhat leváltás előtt. Ez és a fentebb felsorolt követelé­sek, sokezer munkaalkalom beszüntetését vonnak maguk után. Ezért a szakszervezetek ellenzik eze­ket a követeléseket. TÚLÓRÁZÁS: A szakszervezetek a túlórázás bérezését akarják rendezni, úgy, hogy ez évben nyolc órai munka után fizessenek máfélszeres órabért és jövő évben hét munkaóra ledolgozása után kezdődjön a tulórázási bérezés. FIZETETT ÜNNEPEK: A szakszervezetek hét fizetett ünnepnapot kérnek. Eredetileg kilencet követeltek. KÜLÖN KIADÁSOK: Ha a munkások szolgá­latukból kifolyóag munkaállomásuktól messzire kerülnek, az ebből eredő külön kiadásuk megtérí­tését kérik. ÉJSZAKAI MUNKA: A szakszervezetek 5 szá­zalékos prémiumot kérnek éjszaka végzett mun­káért. BÉR ÉS MUNKA BIZTOSÍTÁSA: Attól függő­en, hogy heti, vagy havi szolgálatra vannak be­osztva, a szakszervezetek a munkások számára heti 5 napi munkát, vagy a bérezés biztosítását, illetve havi 22 napi munkát, vagy a bérezés biztosí­tását követelik. avvmm\mwv\v\\vv%m\w\wvAm« A FOLYÓBA ZUHANT egy autóbusz Törökország fekete-tengeri partvidékén, Giresun üdülőhely kö­zelében. A busz utasai közül harmincötén életüket vesztették. ELHALASZTOTTÁK A VASÚTI SZTRÁJKOT

Next

/
Thumbnails
Contents