Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-26 / 13. szám

Vol. XIII. No. 13. Thursday, March 26, 1964 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397. LEHULLT AZ ÁLARC Az Egyesült Államok kormánya ezentúl barátságosabban fog viselkedni katonai diktátorokkal szemben, akik megdön- tenek demokratikus kormányzatokat. Ezt az “uj”-nak nevezett állásfoglalást adta tudtukra a latinamerikai államokban szolgáló amerikai kormányképvise­leteknek Thomas C. Mann, a State Department helyettes titká­ra, aki az amerika-közi ügyek intézésével van megbizva. Az “uj” politika szerint tehát megszüntetik az utóbbi években gyakorolt eljárását, hogy hatalmat bitorló jobboldali és katonai diktatúráktól megvonják az elismerést és a dollár­segélyt, amig ígéretet nem tesznek arra, hogy a lehető legrö­videbb időn belül helyreállítják a demokratikus kormányfor­mát. Már amit Washington “demokratikus”-nak tart az impe­rializmus járma alatt nyögő országok számára. A gyakorlatban az ígéret nem késett és a diktatúrák megkapták az elismerést, a dollárokat és készséggel kiszolgálták az amerikai monopó­liumokat és érdekeket. Az egyetlen “uj” Mr. Mann bejelentésében az, hogy ezt egyáltalán szóvátette. Az amerikai külpolitika sohasem szűnt meg népelnyomó és katonai diktatúrákat elismerni, sőt létre­hozni, amikor imperialista szempontból azt szükségesnek vél­te. A latinamerikai országok történelme sorozatos példákkal szolgál errevonatkozólag. Ha a dollárdiplomácia nem érte el egymagában a kívánt eredményt, akkor mindig kéznél voltak a hadihajók, az amerikai tengerészek, akik siettek partra szállni, hogy “rendet teremtsenek” (értsd: elnyomják a nép ellenállását saját hazai elnyomóikkal szemben). Az amerikai külpolitika ezt a gyakorlatot Latin-Ameri- káról átvitte Délkelet-Ázsia országaiba is és különösen Dél- Vietnamban alkalmazza a maga nyers, brutális valóságában. Nyolcadik éve korlátlan dollár, fegyver- és katonai segítség­ben részesíti először a Diem-dinasztia terrorkormányát és utána az azt felváltó kétrendbeli katonai puccs vezetőit. Ha ezt ilyen nyíltan űzik külpolitikai vezetőink a messze Ázsiá­ban, miért szükséges akkor a demokrácia álarcát viselni a ke­reskedelmi érdekeinket közelebbről érdeklő Latin-Ameriká- ban? Ez csak gátolja, fennakasztja cselekvési szabadságun­kat. A legjobb elvetni. Ez a nyilatkozat, amelynek azt a magyarázatát adta Mr. Mann, hogy az Egyesült Államok nem szándékszik többé be­avatkozni a latin-amerikai országok belső politikájába, bizta­tásul szolgálhat a választás és demokratikus változás előtt ál­ló országok reakciós elemeinek. Igyekezzenek csak a hatalmat megragadni azon módszerrel, mit éppen legeredményesebb­nek tartanak, Amerika, a demokrácia őre, szemethuny. Chi­lében, Brazíliában a helyzet nem éppen az imperialisták érde­keinek megfelelően alakul. A nemzeti érdekek képviselői elő­re törnek, de ezt a folyamatot el kell gáncsolni, mert ennek Washington szemében Castro-szinezete van. A félreértések elkerülése végett, amikor Mr. Mann ar­ról beszélt, hogy Washington többé nem tesz különbséget a demokráciák és diktatúrák között, leszögezte azt is, hogy a kommunizmussal szemben nem változtat álláspontot. Eszerint Kuba, az egyetlen demokratikus latin-amerikai ország, nem számíthat erre a megértő megbirálásra. Az amerikai földrészt az Egyesült Államok imperialistái saját vadászterületüknek szeretnék megtartani és nyugtalanul tekintenek mindenre, ami a Monroe Doktrínával megrögzi- tettnek vélt helyzetet megváltoztatná. DeGaulle múlt héten Mexikóban tett baráti látogatása és az őszre több más latin- amerikai országba tervezett utazása is ilyen nyugtalanító kö­rülmény. Megtörténhetik, hogy ezek az országok kiszélesítik egymásközti kapcsolataikat és megtörik a dollár-hegemóniát és az amerikai gyarmati kizsákmányolást Latin-Amerikában. Mint mindenütt, az amerikai külpolitika itt is a legreak- ciósabb, dollárral és más kiváltságokkal megvásárolható kor­rupt rétegre támaszkodik, hogy céljait elérje. De ha kesztyűs bánásmódot igér a katonai diktatúráknak, ez még nem kötele- zi egyik latinamerikai ország népét sem, hogy szintén kesztyűs kézzel bánjon elnyomóival. Stevenson nyilatkozik az ENSZ békéltető szerepéről A Princeton Egyetem által i sem fizeti a reá kivetett részt Hammarskjöld volt ENSZ fő- és más orzságok is azt az állás­titkár emlékére rendezett ősz- j pontot foglalták el, hogy az szejövetelen, Adlai Stevenson ENSZ-nek ebben a kérdésben az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének békét fenntartó szere­péről nyilatkozott. Kifejtette, hogy a megváltozott világhely­zetben a felmerülő nézetelté­rések “korlátozott fegyveres összecsapások”-ban jutnak ki­fejezésre, melyek békés egyez kedéssel végződnek. A borzal­masan pusztító atombombák­tól való félelem korlátozza a kis háborúknak kiterjesztését, ami pedig az előző korszakok természetes k ö v etkezménye szokott lenni. Ebben az uj korszakban az Egyesült Nemzetekre hárul a békéltetés felelőssége, mon­dotta Stevenson és ezen az alapon azt véleményezte, hogy az ENSZ-nek állandó békélte­tő gépezetet kell fenntartania. Stevenson ezekután rátért az ENSZ tagállamok pénzügyi kötelezettségére ezzel kapcso­latban és arra, hogy a Szovjet­unió nem hajlandó ilyen kö­telezettséget vállalni. Megis­mételte azt az álláspontját, hogy ezért a Szovjetuniót meg lehet fosztani szavazati jogá­tól az ENSZ közgyűlésén. Washington politikai körei­ben hasonló fenyegetések hal­latszottak “nem fizető” álla­mok irányában. Franciaország hozott határozata szabályelle­nes, mivel ez a Biztonsági Ta­nács hatáskörébe tartozik, nem pedig a Közgyűléshez, ahol a nyugati hatalmak ke­resztülhajtották akaratukat. A Szovjetunió ENSZ-kiren- deltsége múlt héten nyilatko­zott azzal kapcsolatban, hogy ebbeli tartozásának kifizetésé­re akarják kényszeríteni. A nyilatkozat leszögezte, hogy ilyen lépést “barátságtalan in­tézkedésként” fognak minősí­teni és hogy ennek súlyos kö­vetkezményei lehetnek, eset­leg az ENSZ felbomlásához vezethet. i Az amerikai ENSZ kirendelt ség egyik tagja kijelentette, hogy Mr. Stevenson csupán a Johnson-adminisztráció véle­ményét fejtette ki princetoni beszédében. Meggyilkoltak egy néger nőt Jacksonville-ben Minden provokáció nélkül, egy elhaladó autóból lelőttek egy 11 gyermekes néger anyát Jacksonville, Fla.-ban. Az ál­dozat, Mrs. Johnnie Mae Cha- pell a város külterületén fek­vő országúton haladt, amikor váratlanul revolverlövések ér­ték. A nap folyamán számos za­vargás tört ki Jacksonville- ben. A fehér bujtogató faj­gyűlölők a National Associa­tion for the Advancement of Colored People helyi irodájá­ra koncentrálták támadásai­kat, mert ez a szervezet irá­nyította a szegregáció kikü­szöbölésére irányuló tünteté­seket a színházak, szállodák, vendéglők és motelek ellen. A néger lakosság avval vá­dolta a rendőröket, hogy be­Kiegyeztek a gyógyszergyárral rúgták az NAACP iroda ajta­ját és letartóztattak 35 ottlevő személyt, mind négereket. Vafikífli megbízottak Budapesten tárgyalnak A Vatikán két megbízottja Bu­dapesten tárgyalásokat folyta­tott a magyar kormánnyal az egyház és Magyarország viszo­ny ánok jövőjét illetőleg. A megbeszélések kulcskérdése Mlndszenty biboros szabad kiuta zása körül forog. A börtönbün­tetésre Ítélt biboros az 1956-os események óta a budapesti ame­rikai követségnél talált menedé­ket és azóta is ott tartózkodik. Kállay Gyula, helyettes mi­niszterelnök helyeslőleg nyilat­kozott Vr. Pál pápa kiegyezési igyekezeteiről, mely szerint “be­látja, hogy szükséges a magyar j kormánnyal megegyezésre jut- I ni.” Bíróságon kívüli megegye­zéssel végződött 5 egyén sze­mélyi kártérítési pere a Ri- chardson-Merrell Inc. gyógy­szergyár ellen. A felperesek az eredetileg kért 1.9 millió dollár kártérítés helyett 246 ezer dollárt fogadtak el. A per abból eredt, hogy a panaszos feleken a cég által gyártott MER-29 gyógyszer rövid idei használata következtében bőr- hámlás, hajhullás és szemhá­lyog tünetei jelentkeztek. A rol csökkentését szolgálta. Ugyanazon cég ellen továb­bi eljárást szándékszik indíta­ni 7 egyén, akik a cég által gyártott “thalidomide” hasz­nálatának következtében nyo­morék gyermekeket hoztak a világra. A legelső beadványt Peter és John Settle, Hamil­ton, Ont.-i ikrek ügyében tet­ték. A ma már 2 éves, testi hibával született ikrek anyja a terhesség idején a thalido­Az elnök az autómunkások előtt Lyndon Johnson megismé­telte az adminisztráció állás­pontját arról, hogy az inflációt csakis az akadályozhatja meg, ha a munkások visszalépnek bérköveteléseiktől és a gyáro­sok nem emelik termékeik árát. Az elnök a United Auto Workers Union-nak Atlantic City-ben megkezdődött kon­vencióján mondott beszédet Hasonló értelemben beszélt Walter Heller, a Gazdasági Tanácsadó Bizottság elnöke Detroitban, az Economic Club előtt. Az autómunkások szakszer­vezete a küszöbön álló szerző- désmegujitási tárgyalásokon legalább 4.9%-os béremelést tervez kiharcolni tagjai részé­re, Walter Reuther bejelenté­se szerint. Reuther az elnök beszéde után is ragaszkodott ehhez a tervhez. Az elnök a polgárjogi tör­vényjavaslattal és a Medicare- vel is foglalkozott beszédében s azt állította, hogy a kongresz szus mindkét javaslatot el fog­ja fogadni, “még ha hónapo­kat is fog igénybe venni.” gyógyszer a vérbeli koleszte- j midé csillapitószert használta. ELNÖKI ÜZENET A SZEGÉNYSÉG LEGYŐZÉSÉRE Johnson elnök a kongresz- szushoz küldött átiratában fék tette le az adminisztráció ter­veit az ország lakóinak egy- harmadrészét sújtó szegény­ség leküzdésére. A részlete­zett munkaprogramban a leg­nagyobb súlyt a fiatalságra helyezte és kijelentette, hogy különböző eljárásokkal leg­alább félmillió fiatal fog meg­segítésben részesülni és alkal­mat kapni arra, hogy kikerül­jön a szegénység gyűrűjéből. A felsorolt eljárások kivi­telezésére , 962,500,000 dollár kiutalását kérte a kongresz- szustól. Az összeg felhasználá­sát a következőképpen osztá­lyozta: 315 millió dollár. Ebből az összegből a kormány az or­szág széliében minden helység kiadásainak 90 százalékát térí­tené meg, amit a szegénység felszámolását célzó intézkedé­sekre költ a saját területén. A helyi adminisztrációk az erre kidolgozott tervüket be kell, hogy nyújtsák elfogadás vé­gett. 190 millió dollárt szán 100 munkatábor felállításának ki­adásaira, ahol 40,000-től 100 ezerig menő fiatalember két éven keresztül valamilyen szakkiképzésben és oktatás­ban fog részesülni. Egyrészük természetkarbantartó (erdésze ti, vízügyi) munkálatokon, más részük oktatási és más szak­képző központokban lesz el­helyezve. 150 millió dollár állami és városi adminisztrációk kiadá­sainak 90 százalékát fogja fe­dezni, ahol fiatalokat a ren­(Folytatás a 13-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents