Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-19 / 12. szám
Thursday, March 19, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 MAI ESEMÉNYEK — TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK VIETNAM, LAOSZ, KAMBODZSA Szakadatlanul dörögnek a fegyverek, robbannak a bombák az indokinai félszigeten: Dél-Vietnam szinte teljesen lángokban áll, fel-felugatnak a fegyverek Laoszban is, Kambodzsában pedig sorra robbannak a politikai és diplomáciai bombák. E robbanásokba — a 20 ezer kilométernyi távolság ellenére — beleremegnek a Fehér Ház ablakai Washingtonban. Saigonban az amerikai nagykövetség köré drótakadályokat és a katonai őrség hármas védelmét vonják. A Dél-Vietnamban harcoló amerikai katonák, főleg a tisztek hozzátartozói között pánik kezd úrrá lenni: félnek, hogy elvesztik életüket; zavar van a Fehér Házban és a Pentagonban, félnek, hogy elvesztik Dél-Vietnamot s vele együtt délkelet-ázsiai befolyásukat. Katonai kudarcaik miatt az amerikaiak hibáztatják a helyi diktátoraikat (ketten már lakoltak is; Diemet meggyilkoltatták, Van Minh uralmát megdöntötték, Khanh egyelőre még lábon áll); dühösek a franciákra is, akik az U.S. gyarmatosítói nehézségeit kihasználva, megpróbálják visszaszerezni a tiz éve elvesztett pozícióikat, pedig kudarcaik, közelgő elkerülhetetlen vereségük oka egyes-egye- dül a nép egységes és hősies ellenállása. Találóan jegyezte meg a Newsweek cimü amerikai hetilap: “Vietnamban a legutolsó kísérlet, hogy a nép támogatása nélkül nyerjenek meg egy háborút, Dien Bien Phunál végződött.” Kambodzsa, Laosz, Vietnam népeinek mai közös harca a békéjüket, függetlenségüket, épitőmunká- jukat fenyegető, elnyomó imperialista hatalmak ellen évszázados, sőt évezredes, dicső hagyományokkal rendelkezik. Véres évszázadok Az indokinai félsziget északi részében élő vietnami törzsek a túlerővel folytatott hosszú küzdelemben, már időszámításunk előtt a II. században, a rájuk zuduló kínai császári csapatok uralma alá kerültek. Több mint ezer év telt el ebben az igában, mig a szakadatlan felkelések nyomán elűzték az elnyomókat, s megalakították az első egységes vietnami királyságot. A törzseknek ez az egyesülése mentette meg őket az évszázadokon át megismétlődő újabb kínai, majd mongol leigázási kísérletektől. A tenger felől megújuló in'váziós kísérleteknek- a feltartóztatása és visszaverése biztosította a félsziget belsejében élő más népek erősödését és önállósodását. A szomszédos Kambodzsa a IX. századtól Khmer birodalom néven ismeretes, amely 1357-ig a félsziget nagy részét magába foglalta. Ekkor a szomszédos Thai. királyság (a mai Thaiföld elődje) iszonyatos vérengzés közepette szétzúzta a Khmer birodalmat, feldúlták fővárosát, a csodálatos építészeti remekműveiről világhíres Angkort. Majdnem száz évvel később alakítják meg egy csodalátó, gazdag özvegyasszony látomásának helyén épített domb körül az ország mai fővárosát, Phnom Penht, amelynek jelentése: Penh asszony dombja. A mai Laosz területén Lang Szang (millió elefánt országa) néven, Fa Ngum herceg alakította meg az első laoszi királyságot. A millió elefánt országa a XVII. században élte fénykorát, ekkor az inaokmai félsziget legerősebb állama volt. A komisszárius püspök E három feudális monarchián belül állandó törzsi villongásokat szítottak az egymással versengő oligarchacsaládok. Vietnamban a múlt század elején a Trinhek és a Nguyenek zsarnoki uralma ellen győztes parasztfelkelés robbant ki. Egy francia misszionárius jó érzékkel kapott az alkalmon, s a menekülő Nguyen kényur fiát Párizsba vitte a király elé. A pap — Pineau de Béhaine — “Franciaország királyának kokinkinai komisszáriusa” címmel, és francia katonákkal tért vissza Vietnamba. Három év alatt megtörték a parasztfelkelők ellenállását, a felkelők csapatát lemészárolták, a vezetőket pedig “elrettentő ünnepélyességgel” kivégezték. Pineau de Béhaine püspökké neveztette ki magát s megnyitotta a misszionáriusok áradata előtt az utat, akik — püspökük példáján — a “tévelygő lelkek térítése” helyett a rizsföldek felvásárlásával foglalkoztak, ök voltak a francia gyarmatosítók előőrsei, akik előkészítették a talajt a kereskedők és a bankárok számára. Amikor 1858-ban a vietnami partok előtt megjelentek a francia hadihajók, az expedíció vezetői azzal az ürüggyel léptek Vietnam földjére, hogy “meg kell védeni a misszionáriusokat, mert rosszul bánnak velük.” A franciák támadást indítottak Tourane város ellen, majd elfoglalták Saigont és a Mekong delta-vidékének egy részét. Saigon utcáin még fel sem száradt az ellenállók vére, máris megalakult a gyarmati kizsákmányolás száz éven át működő és milliárdokat összerabló hírhedt központja, az Indokinai Bank. A bank azonnal megkapta a francia kormánytól a bankjegykibocsátás jogát, megszerezte az ellenőrzést a rizskereskedelem, kau- csuktermelés, az egész szén- és fémbányászat felett. Egy hivatalos okiratban a bank igy vallott magáról: “Indokínában egyetlen kereskedelmi vagy ipari vállalkozás sem képzelhető el nélkülünk ...” Szurony a király torkán A francia expediciós hadsereg vezetői vietnami támaszpontjukról megkezdték az előnyomulást Kambodzsa és Laosz felé. Kambodzsában már ott voltak a gyarmatosítók előőrsei, a misszionáriusok. Mikor az első francia hajó megindult fel a Mekon- gon Phnom Penhbe, az ott működő francia misz- szionáriusok meggyőzték a laoszi királyt Francia- ország “békés” szándékáról. Az expediciós. csapatok aztán néhány óra alatt III. Napóleon “védnöksége alá” helyezték Kambodzsát. A kambodzsai király négy elefántagyar, két rinocéroszszarv és más ajándékok kíséretében, panaszos levelet küldött Párizsba, de onnan csak újabb és újabb expediciós csapatok érkeztek. A király haláláig várta az írásos választ — hiába. Már az 1860-as években kitört az első felkelés, amelyben a kombolzsai és a vietnami hazafiak összefogásának ragyogó példája jelentkezett a gyarmatosítók ellen. A felkelést kétévi harc után vérbe fojtották ugyan, de a nép újra szervezkedett, a királyok pedig tovább panaszkodtak, de most már nem levélben. Jukanthor trónörököst királyi apja — a kambodzsai helytartó tudta nélkül — petícióval küldte Párizsba. “A francia kormány bizonyára nem tudja, milyen eszközöket alkalmaztak odáig, amig 1879-ben különböző fokozatok után a királyi hatalom átment a protektorátus ügynökeinek kezébe — hangzott a naiv petíció. — 1884-ben Thomson ur államcsínnyel érte el azoknak a szerződéseknek az aláírását,' amelyek teljes politikai hatalmat biztosítottak neki Kambodzsában. Emberei behatoltak a királyi palotába, szuronyt szegeztek a király torkának, eltávolítással, deportálással fenyegették...” A trónörökös ezekkel a szavakkal egészítette ki apja panaszát: “Torkig vagyunk az Ígéretekkel! Cselekvésre van szükség — de olyanra, amelynek valóban értelme van.'” S a francia kormány cselekedett: elrendelte a trónörökös letartóztatását. Pisztoly a kalap alatt Vietnam és Kambodzsa után Laosz is áldozatul esett a gyarmatosítóknak. így a század végén a három országból kialakult a Francia Indokina. A franciák, hogy olcsóbbá tegyék a gyarmati rablást, változatlanul átvették a közigazgatási — illetve adóbehajtási — apparátust a számukra meg bizható feudális földbirtokosokkal együtt. Ezzel e terület népeire a kizsákmányolás és az elnyomás kettős terhe nehezedett: a gyarmatosítóké és a hazai feudálisoké. A következmény az volt, hogy 1944 végén és 1945 elején — még a japán megszállás alatt — kétmillió ember halt éhen Vietnamban. Az elnyomott és kizsákmányolt nép kezdettől kettős ellenséggel volt kénytelen felvenni a harcot. 1860 és 1945 között egyedül Vietnam területén 85 népi felkelés tört ki az idegen uralom és a földesúri kizsákmányolás ellen. Több tucatra tehető a kambodzsai és a laoszi felkelések száma is. A gyarmatositók mind nehezebben tudták leverni a felkeléseket, mert azok már a század elején az erők egyesítésén alapuló partizánharcokká kezdtek átalakulni. A gyarmatositók sehogy sem bírtak a felkelőkkel, ezért a laosziak legendás hirii vezetőjét Ong Keót békés tárgyalásokra hívták. A tárgyalás előtt kölcsönösen megmotozták egymást, majd a testőrök visszavonultak. A francia helytartó ekkor kalapja alól pisztolyt rántott elő és agyonlőtte a felkelés vezetőjét. Húszezer éhes paraszt A nép szabadságát, a mozgalom szélesedését azonban már nem fojthatta el sem árulás, sem fegyver. A mindjobban tudatossá váló forradalmi elégedetlenség napról napra éleződött. A cselekvésre Vietnam adta meg a jelt: az 1930-ban alakult Indokinai Kommunista Párt vezetésével hatalmas arányú tömegtüntetések zajlottak le. Vietnam parasztjainak, ültetvénymunkásainak első szervezett tiltakozása volt ez az adó, a haszonbér és a rossz munkafeltételek ellen. Nghé-Anban húszezer éhhalál szélén lévő paraszt felkelése nyomán megalapították a népi tanácsokat, amelyek megkezdték a föld felosztását. A gyarmatositók'és a feudális urak kegyetlenül vérbe fojtották a forradalmi kísérletet. A harcosok azonban nem adták fel a reményt, s uj csatára készültek. De ezt már a japán megszállók ellen kellett megvívniuk, akik a második világháború idején kiűzték a franciákat indokinai paradicsomukból. A nép viszont ellenállási mozgalomba tömörült a függetlenségi harc megvívására. Összefogásuk és hős harcuk győzött: 1945 szeptember 2-án Ho Chi Minh elnök, a legendás hirü forradalmár Vietnamban kikiáltja a köztársaságot. Az 1946 elején megtartott általános választásokon még az egész vietnami nép részt vett. Megválasztották a parlamentet, amely uj alkotmányt adott az országnak, s Ho Chi Minh vezetésével megalakították a nemzeti koalíciós kormányt A Dien Bien Phu-i lángtenger A választások még folytak, amikor az angolok segitségével visszatért franciák elfoglalták Saigont, s hozzákezdtek a gyarmati rend visszaállításához. Ebben támogatást kaptak az Egyesült Államoktól, amely fokozódó érdeklődéssel figyelte az Indokínában folyó eseményeket. A koreai háború kirobbantásától — 1950—tői — kezdve olyan nagyarányú pénzügyi és katonai támogatást nyújtottak a harcok folytatásához Francia- országnak (1954-ig hárommilliárd' dollár!), hogy a “piszkos háború” egyre inkább az amerikai érdekekért, francia vérrel vívott háborúvá változott. 1950 nyarán, röviddel a koreai háború kirobbantása után, tizenkilenc tagú amerikai vezérkari misszió érkezett Erskine tábornok vezetésével Vietnamba. Ezt a bizottságot az amerikai monopóliumok képviselői követték, s még a háború utolsó éveiben megkezdődött a franciák katonai, gazdasági és politikai pozícióinak elfoglalása. A vietnami, laoszi és a kambodzsai nép hősiesen küzdött igazi függetlenségéért. Harcukat eredményesebbé tette, hogy 1951-ben megalakult Vietnam—Laosz—Kambodzsa népeinek nemzeti egységfrontja. Dulles, akkori külügyminiszter ebben az időben fenyegette meg az atombomba bevetésével az indokinai népeket. De ahol az imperialisták fegyverei nem értek célt, fenyegetéseik sem segítettek: 1954. május 7-ikén Dien Bien Phunál — hónapokig tartó, majd szuronyrohammal végződő elkeseredett csata után — megpecsételődött a francia gyarmatosító hadsereg sorsa. A százéves francia gyarmatosítás elhamvadt a Dien Bien Phu-i lángtengerben. A genfi nemzetközi értekezlet pedig Írásba foglalta Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei évszázados harcának eredményét: a volt Francia Indokina helyén megalakult három független, szuverén állam, Kambodzsa, Laosz és Vietnam. Ez utóbbit a 17. szélességi fok mentén ideiglenesen kettéosztották egy 1956-ra tervbe vett választásokig, amelyen a nép maga dönthetett volna további sorsáról. A franciák helyére befurakodott amerikai imperializmus azonban mind a mai napig elszabotálta a genfi egyezmény végrehajtását. Kovács István WUWVVWWVVUVVIUVinmMVVVMUUtfUVUVVWVVUlMV A BAATH PÁRTBAN heves torzsalkodás folyik a pozíciókért. Kizárták a pártból Szaadit, az iraki baathhisták volt vezetőjét. Szaadi ezután Beirutban megrendezte saját híveinek értekezletét, amelyen megválasztották “a Baath Párt uj összarab vezetőségét.” ★ MAGASÁLLÁSU angol hivatalnokok “torkig vannak” az amerikai kormánytisztviselők eljárásaival és hipokráciának nevezik, hogy nagymennyiségű élelmiszert és más segítséget adnak Sukarnónak, Indonézia elnökének, aki angol katonákra lövet, közben pedig panaszkodnak amiért Anglia autóbuszokat ad el Kubának.
