Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-12 / 11. szám

Vol. XIII. No. 11. Thursday, March 12, 1964 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397. KIK HARCOLNAK A NÁCIZMUS ÉS ANTISZEMITIZMUS ELLEN A U.S.-BEN Lapunk, haladó szellemű hagyományához hűen, állandó­an foglalkozunk a fasiszta irányzatok leleplezésével, s azzal a mindent felülmúló szükséglettel, hogy a nép minden rétegé­nek fel kell sorakoznia a hazánkban is felburjánzó fasiszta veszedelem eltiprására. Az utóbbi időben többször irtunk arról az országos meg­mozdulásról, amelynek élén Rabbi S. Burr Yampol, a chica-1 goi zsidó egyházi közület egyik vezetője áll. Rabbi Yampol, a National Committee Against Nazi Criminals and Nazism in America elnöke, főszónoka volt a New Yorkban február 27- én, a nevvyorki Committee Against Nazism and Anti-Semitism | égisze alatt megtartott náciellenes gyűlésnek. Erről a gyűlésről lapunk multheti számában részletes be- ( számolót adtunk. A gyűlésen és azóta is többoldalról, felme­rült a kérdés: Miért nem volt a newyorki kiterjedt magyar i;>dó kolónia képviseletében senki sem ezen a fontos gyű­lésen? Ennek megvan a maga sajnálatos oka és megvan a törté- j nete is. A Diplomat Hotelben megtartott gyűlés vezetője, Mr. Sam Pevzner, a náciellenes bizottság newyorki igazgatója, \ amint a gyűlésen megjelentek összetétele is mutatta, a város j náciellenesnek ismert szervezeteit, a különböző nemzetiségi csoportokat értesitette ezen akcióról és felkérte őket. hogy j megjelenésükkel támogassák. Mr. Pevzner szervezőképessége és a megközelített csoportok és vezetőik helyes mérlegelése a nácizmus veszedelméről, megmutatkozott a gyűlés sikerében. Mr. Pevzner lapunk kiadóhivatalánál érdeklődött a new­yorki magyar, s főleg magyar-zsidó szervezetek felől. Jóhisze­műen dr. Kiár Zoltán nevét adtuk át neki, tekintettel “Az Ember” hasábjain gyakran szembetűnő náci-ellenes beállított­ságára. t Itt azonban Mr. Pevzner nemes munkája nem járt siker-1 rel. Mikor a Diplomat Hotel báltermének szónoki emelvényén ott láttuk a fasizmus amerikai variációia ellen harci sorokba tömörült néger nép egyik kiváló vezetőjét, az amerikai béke- j mozgalom, a fasisztajellegü háborús uszítás ellen harcoló or-1 szágos és nemzetközi hirnévre szert tett női vezetőjét, egy I német és más nemzetiségű, fasizmus ellen összefoqó tagokkal rendelkező szakszervezet elnökét, egy fasiszta kilengéseket ellenző városi tanácsnokot, egy nagyszerű minden fasiszta je­lenség ellen országos mozgalmat vezető zsidó rabbit, akkor méltán kérdezhetjük: "Miért nem volt ott Kiár Zoltán, a MUSZ-osok elnöke, a Magyar Zsidók Világszövetséqének disz- elnöke és az, aki önmagát a fasizmus ádáz ellenségének nevezi?" Ha valaki azzal felelne erre a kérdésre, hogy: “talán nem tudott róla,” itt vannak a tények: Kiár Zoltán igenis tudott róla. mert kapott errevonatkozólag elegendő értesítést. Sőt, Mr. Pevzner, szervezői minőségében telefonon is beszélt vele és kérte őt. hogy lapjában, “Az Ember”-ben adjon publicitást erről a fontos összejövetelről. Dr. Kiár biztosította Mr. Pevz- nert. hogy őt nagyon érdekli az ügy. A másik megdöbbentő tény az, hogy dr. Kiár lapjának, “Az Ember”-nek olvasói a gyűlést megelőző egyik lapszám­ban sem olvashattak egy sor értesítést sem erről, az őket minden szempontból érdeklő összejövetelnek az előkészületé­ről. Épp ugv nem olvashattak arról sem, hogy a gyűlést meg­tartották és hogy az ott megjelentek terveket fektettek le a nácizmus amerikai terjedésének a megakadályozására és le­küzdésére. Megállapítjuk, hogy dr. Kiár Zoltán cserbenhagyta olva­sóit. Vagy azt hiszi, hogy a MUSZ-osok, vagy a megmenekült zsidók, vagy a szeretteiket gyászoló amerikai zsidók csak az anyagiasság, a kárpótlási összeg erejéig viszonyulnak a fasiz­mushoz? A saját és gyermekük jövője, életveszélye nem ér­dekli őket? Az lehet, hogy az érdemes szerkesztő ur csak a “Kiár Akció”-ban látja a fasizmus összeomlását, de esetleg vannak, akik nem épp igy látják a helyzetet, hanem nagyobb erőt keresnek az egységes összefogásban, náci-ellenes tömeg­megmozdulásban. Kiárnak alkalmat kellett volna adni olva­sóinak, hogy maguk határozzák meg náci-ellenes állásfogla­lásuk módszerét. De ő elhallgatta, eltitkolta előttük ezt a le­hetőséget. Teljesítette Kiár “szerkesztő” és “vezetői” felelősségét a newyorki zsidósággal szemben? Felelet: Kiár teljesen fele­lőtlenül viselkedett! Ezért a felelőtlenségért válasszal tartozik saját lelkiisme­retének, olvasóinak, mindazoknak, akik bármi bizalommal is viseltetnek irányában és a történelemnek. ELNÖKI BIZOTTSÁG AZ AUTOMATIZÁLÁS ÉS MUNKANÉLKÜLISÉG TANULMÁNYOZÁSÁBA A kongresszushoz intézett üzenetében Johnson elnök részletesen foglalkozott az automatizálással és a növekvő munkanélküliséggel. Számos ajánlatot tett a-helyzet megol­dására és leszögezte, hogy er­re ‘az adómódosítás nem elég.’ Kijelentette, hogy 14 tagú bizottságot fog kinevezni, amely gyökeres kivizsgálás alá veszi az automatizálást és an­nak az ország munkaerő tábo­rára vonatkozó következmé­Auschwitzi szemtanú vallomása A náci bűnösök Frankfurt­ban folyó tárgyalásán Her mann Langbein iró a vádlót tak közül 10 egyént azonosí­tott, akiket azonnal felismert, mint az auschwitzi koncentrá­ciós tábor leghirhedtebb pri­békjeit. Ezek között megne­vezte Wilhelm Boger-t, Josef Klehr-t és Oswald Kaduk-ot. akik a legkegyetlenebbek vol­tak. Mr. Langbein két évi ausch­witzi fogsága alatt szemtanú­ja volt annak, hogy Boger ma­ga választott ki agyonlövésre hat egyént, brutálisan ütlegel­te a foglyokat és, külön kinzó- szerszámot szerelt fel az egyik barakkban a politikai foglyok vallatására. A szemtanú azt is vallotta, hogy Klehr választotta ki azo­kat, rnkiket sziv-injekciókkal öltek meg és személyesen is I résztvett ezekben a kivégzé- 1 sekben. Kaduk állandóan ré­szeg volt, ami még félelmete­sebbé tette kiszámíthatatlan brutalitását. A járványos be­tegségben szenvedők nem mertek betegségükről jelen­tést tenni, mert az biztos ha­lált jelentett és a járvány aka­dálytalanul terjedt. Langbein tagja volt a kon- ! centrációs táborban működő ellenállási mozgalomnak, mely megmentette sok embernek az életét. Elmondotta azt is, hogy 1944 elején a mozgalom- i nak sikerült Krakóba esem pésznie az S.S. legényeknek ! egy névsorát, amelyeket ké- egy nézsorát, amelyeket ké sőbb Londonon keresztül egész Európában nyilvánosság ra hoztak. Ennek megtörténte , után az őröknek egy része hu­mánusabb magatartást tanúsí­tott. nyeit. Újból rámutatott arra, hogy a munkanélküliség főleg az ifjúságot, különösen a né­ger és más kisebbségi csopor­tok ifjait, azonkívül a női munkaerőt és az idősebb kor­osztályt sújtja legjobban. A megfelelő iskolázottság és a szakképzettség hiánya megne­hezíti ezeknek a rétegeknek a munkába való elhelyezkedését — mondotta. A következő években a munkaerőtábor évenkénti növekedése kb. 1 millió 200 ezer lesz és ehhez ; viszonyítva lesz szükség a munkaalkalmak szaporítására is. Az elnök errevonatkozó ajánlatai kiterjednek a szövet­ségi és a helyi adminisztrá­ciók valamint a magánválla­latok együttműködésére ala­pozott intézkedésekre. Ezek­nek az ajánlatoknak az ismer- I tetésével a közeljövőben rész­letesebben szándékszunk fog­lalkozni. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG a fogyasztó közönség részére nagyfontosságu határozatban kimondta, hogy a gyárosok sza badon lemásolhatnak és áruba bocsáthatnak minden olyan gyártmányt, amelyet nem véd szabadalom. KHANff GENERÁLIS MÉG TÖBB FEGYVERT AKAR Romlik a helyzet. Az adminisztráció keresi a megoldást. A háború kiterjesztésének veszélyes gondolata Robert S. McNamara védel­mi miniszter Dél-Vietnamba utazott — most már negyed­szer —, hogy az ottani hely­zetet tanulmányozza. Vele ment Maxwell D. Taylor gene­rális, az egyesült hadvezető­ség elnöke; David E. Bell, az | Agency for International De­velopment, a külföldi segély- program intézőjének vezetője; William Bundy helyettes ál­lamtitkár, a távolkeíeti ügyek intézője és John A. McCone, a Central Intelligence Agency elnöke. Elindulása előtt McNamara a Pentagonban tartott sajtóin- terjun nyilatkozott utazásának céljáról. Megismételte, amit az utóbbi időben gyakran han­goztatnak politikai körökben, hogy a helyzet nyugtalanító, hogy a harcos népi erők Észak Vietnamtól kapnak segítsé­get, de nem tisztázta azoknak a híreszteléseknek valódisá­gát, hogy a háborút az Egye­sült Államok ki akarja ter­jeszteni Észak-Vietnamra. Johnson elnök megismétel­te február 21-én Los Angeles­ben tett kijelentését, hogy Észak-Vietnam “súlyosan ve­szélyes játékot üz.” Ezt politi­kai szakértők és hirmagyará- ! zók úgy értelmezték, mint a vietnami háború kiterjesztésé- (Folytatás a 15-ik oldalon) •••••••••••••••••MUMMMNGNMHNNIMMMNMMGMMHMMMGMMMMMMM E. H. Neuwald: Vita-est az enyhülésről Amikor egy éveken át foly­tatott politikát az események annyira aláásnak, hogy tartha­tatlansága nyilvánvalóvá vált, akkor fel kell adni az esemé­nyek megváltoztatásának hiá­bavaló kísérletét és változtat­ni kell a politikán. Ha a szükség egy mondatra korlátozna, akkor ebben a mondatban sűríteném össze annak a vitaestnek a tanulsá­gait, amely a los-angelesi Stat- ler Hilton szálloda Mission ter­mében, február 28-án este folyt le. Nézzük a vitaest előzménye­it és annak lefolyását. “A Szabadságharcos (Nem­zetőr) Szövetség Kaliforniai Szervezete vitaestet rendez, amelyen mindenki közölheti értesüléseit és előadhatja vé­leményét.” “A vitaest nyilvános, belé­pődíj nem lesz. . . Szeretettel hívunk és várunk mindenkit az érdekesnek Ígérkező ren­dezvényre.” A meghívás a Californiai Magyarság február 21-i szá­mában jelent meg, ugyanazt a Magyar Rádió is közvetítette. A meghívás bevezetőjében “a Vezetőség” hangoztatta, hogy: “A magyarországi esemé­nyek érthető módon minden­nél jobban érdekelnek ben­nünket, száműzött és kivándo­rolt magyarokat. Otthonma­radt véreink élete, sőt a mi jövőnk is függ az óhaza sorsá­tól, az ottani politikai változá­soktól. Figyelemmel fogadjuk a hazai híreket, amelyek e?v- re számosabbak, és tegyük hozzá egyre meglepőbbek. . .” (Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents