Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-05 / 10. szám

Iá AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 5, 1964 iflit véd Amerika Vietnamban? A Natonal Guardian hetilap tudósitója újabb ri­portot küldött Dél-Vietnamból, amely még a janu­ár 30-iki puccs előtti eseményekről számol be. Mr. Burchett beutazta Dél-Vietnam felszabadított terü­leteit, meghallgatta sokszáz egyén személyes ta­pasztalatainak beszámolóját, és az ezekből szerzett adatok felháborító képét adják a U.S. által szolgál­tatott “segélynyújtásinak és “tanácsadásinak nevezett, de valóban szégyenteljes, közvetlen be­avatkozásnak. A fizikai és lelki kinzásoknak legkülönbözőbb fajtájáról számolnak be ezek az interjúk, amelye­ket a generálisok juntája éppoly veszett emberte­lenséggel alkalmazott, mint az előbbi Ngo Diem- kormány. Á letartóztatás minden esetben kínzást jelentett. Az elfogottak közül, még azokat is, akik hajlandók voltak “vallani”, előzetes “megpuhitá- si” kínzásnak vetették alá. Az már magától érte­tődött, hogy a kikérdezések kínzás mellett történ­tek. A módszerek azonban felülmúlták még a leg­sötétebb középkorban alkalmazott kínzásokat is. A rég bevált módszerekhez hozzáadták a huszadik század technikai vívmányainak eljárásait, amelyek­nek segítségével pl. az áldozatok mellét és nemi szerveit villanyárammal kínozták. Amellett, a ki­szemeltek nagy tömegeit repülőgépről és helikop­terről való üldözéssel kerítették kézre és úgyszól­ván futószalag-rendszerrel szállították őket a kin- zókamrákba. Éppúgy, mint ahogy a letartóztatás minden eset­ben kínzást jelentett, minden 50 évnél fiatalabb nő letartóztatása megerőszakolással járt. Sok eset­ben a nők nemi szerveit avval az indokolással kí­nozták, hogy “ne tudják szaporítani a Viet Kong létszámát.” A kinzókamrák Mr. Burchett beszámol azokról a vérfagyasztó megpróbáltatásokról, amelyeken a szerencsétlen áldozatok a “szabad világinak nevezett Dél-Viet- namban keresztül estek. Leírja egy szelidhangu asszony csendes beszámolóját arról, hogyan tépték ki csecsemőjét karjaiból a pribékek, hogyan ver­ték agyon a börtön kövezetén és hogyan vezették őt magát a kinzókamrába. A riporter sok tanúvallomást hallott amerikai tisztek közvetlen részvételéről a kínzásokban, vagy ezeknek felügyeletével — különösen Közép-Viet- nam területén — olyan esetekben, amikor “fon­tos” személyről volt szó. Ilyen volt például az át­pártolt vezetőségi emberek esete, amikor az átpár- tolás okának felderítésére U.S. tisztek vezették a kínzásokat. A cikk írója sok esetben beszélt olya­nokkal, akik igyekeztek ejrejteni megkínzott ke­züket, vagy vonakodtak attól, hogy lefényképezze vállukat, amelyből a kínzók forró fogókkal tépték ki a husdarabokat. Attól féltek, hogy azt találja gondolni, hogy a vietnamiak mind barbárok, mig megnyugtatta őket, hogy a fasizmus nem faji, vagy nemzeti kérdés. Jól tudjuk, hogy nem min­den német volt SS-legény s az algériai kinzómeste- rek nem képviselik egész Franciaországot, vagy az angol katonaság Kenyában és Malayában nem kép­viseli az angol népet. Vietnamban a tébolyodott, vérszomjas pribékek az északi földetvesztett földbirtokosok fiaiból ke­rülnek ki, a börtönök gyilkos söpredékeiből, aki­ket a rendőrség egyenruhába bujtatott és akiknek a karmaik közé került szerencsétlenek felett telj­hatalmat adott. A fizikai kínzások borzalmai mellett, a lelki tor­túrák még ennél is kegyetlenebbek. Elrettentő példái ennek sokezer családnak az erőszakos szét­zilálása, olyan esetekben, amelyeknél az 1954-es Genfi Egyezmény értelmében a férfiakat ideigle­nesen áthelyezték Észak-Vietnamba. Dél-Vietnam egesz területén kínzással kényszerítenek minden asszonyt, akinek férje Észak-Vietnamba került, hogy váljon el tőle. A letartóztatás fenyegetésével arra is kényszeritették őket, hogy újból férjhez- menjenek és evvel bebizonyítsák, hogy titok­ban nem rokonszenveznek a “Viet Kong”-gal. Csak azok az asszonyok menekültek meg ettől, akik há­zasságukat titokban tartották, vagy akik a halált, vagy bizonytalan idejű bebörtönzést választották. A Genfi Egyezmény értelmében a Vietnami Néphadsereg a szélesség 17-ik fokától északra vo­nult. Ez kizárólagosan ideiglenes megállapodás volt, mert az Egyezmény megszabta, hogy két éven belül, szabad választások megtartása után, egyesí­tik Észak- és Dél-Vietnamot és megszűnik a de­markációs vonal. A U.S. által támogatott Diem- kormány semmibevette az Egyezményt és a demar­kációs vonal az országot végkép két részre osz­totta. A történelemben azonban még nem volt pél­da arra, hogy bármilyen megszabott határ elvá­lasszon családokat, férjeket a feleségeiktől, apá­kat a gyermekeiktől. Jellemző a Diem-kormány csalárd, hipokrita po­litikájára, hogy a U.S. által mindvégig támogatott kormány ultra-katolikus volt. Diem amerikai kato­likus szemináriumban tanult, fivére hercegprímás volt es a kormány gyakran kapta Spellman bíboros hivatalos áldását. Kellett, hogy a katolikus kor­mány ellenezze a válást. Madame Nhu-nak sikerült kierőszakolnia, hogy a nemzetgyűlés megszavaz­zon egy törvényt a válás betiltására. Kit terhel a felelősség? A kéhyszerü válásokért a U.S.-t terheli a fele­lősség. Ezek éppoly részei voltak a U.S. “pszicho­lógiai hadviselés”-i taktikájának, mint a sokezer tudatlan parasztnak és halásznak a félrevezetése olyan csalárd módszerekkel, hogy Dél-Vietnamba küldték őket CIA röpiratokkal, amelyeknek szöve­ge arról szólt, hogy a Szűz Mária útban van Dél- Vietnam felé és a “hitetlenek” mind elpusztul­nak atombombák által. Meg kell érteni Konfucius tanainak erkölcsi hát­terében élő vietnami nép szoros családi kapcsola­tait ahhoz, hogy felfogjuk milyen tragédiát jelent a családi életnek ez az erőszakos szétbontása. Az anyáknak sokszor választaniok kellett, hogy fér­jeikhez hűségesek maradjanak-e a börtönben és magukra hagyják gyermekeiket, vagy beleegyez­zenek a kényszeritett válásba. A lelki kínzásnak másik válfaját, férjezetlen fel­nőtt leányok ellen alkalmazták. A rendőrség gya­kori zaklatásokkal és faggatásokkal próbálta ki­csikarni belőlük, hogy vajon azért nem mentek-e férjhez, mert “Viet Kong szeretőik”-re várnak. Határidőt adtak nekik, amelyen belül vagy férj- hezmennek, vagy börtön vár rájuk. A rendőrség sokszor olyan trükkhöz folyamodott, hogy egy “vietkongi” szerelmeslevél után való házkutatás­sal a sajátmaguk által megirt levelet csempészték a lakásba, amely elég ürügy volt arra, hogy a leányt halálra Ítéljék. Egy asszony, aki résztvett a francia-ellenes fel­szabadító háborúban és akinek férje és gyermekei a Diem-rémuralomnak estek áldozatul, s rkit ma­gát is majdnem halálra kínoztak, mondotta: “El sem képzelhetik, milyen lelki kínokon mentünk át. A diemisták azt követelték, hogy az anyák és feleségek töröljenek ki az emlékezetükből min­dent az ellenállási időszakból, ha nem akarják, hogy ‘Viet Kong’-barát-nak tekintsék őket. El kel­lett égetniök legkedvesebb emlékeiket, férjeiknek, fiaiknak leveleit, fényképeit... minden olyan tár­Kitüntetést nyert szovjet film a Gameoban Az elmúlt héten alkalmunk volt megtekinteni a newyorki Cameo filmszínház uj műsorát, melynek fő­attrakciója az “Optimistic tragedy” c. szovjet film. Azóta megtoldottak a progamot egy csodálatosan szép régi szovjet filmmel, a Chapayev-vel, amelyet. — ha láttuk is a múltban — érdemes ismét megtekinteni. Ezenkívül műsoron van a legutolsó MÁJUS 1. Moszk­vában, amely gyönyörű színekben vetíti elénk a kato­nai parádét és a gyermekek gyönyörű tornamutatvá­nyait. De itt elsősorban a fő filmattrakcióról kívánunk né­hány sorban beszámolni, amelyet érdemes mindenki­nek megtekinteni. A film alcíme: A lángoló évek és ennél találóbb alcímet nem is adhattak volna ennek a majdnem két órás, szélesvásznú filmalkotásnak, amely csodálatos meglátással tárja elénk a forrada­lom panorámáját. Az Optimista tragédia 1963-ban elnyerte a francia- országi Cannes-i filmfesztiválon a “legjobb forradalmi eposz” diját. A forradalomban komolv szolgálatot tett matrózok egy csoportja anarchista gyülekezéetté válik, s igy nem szolgálhatná továbbra is a forradalom nagy ügyét. Egy fiatal nőnek, akit mint komisszárt külde­nek közéjük, válik a feladatává, hogy a helyes útra vezesse őket. Meg kell küzdenie a férfiak szemtelen­ségével, az erőszakkal és torz eszmékkel, magasabb emberséget kell elvetnie az eldurvult lelkekben, s mindezen küzdelmek közepette nem veszti el sem hu­morát, sem gyengédségét. Kitűnő alakítást nyújt ebben a nagyszerű szerepben Margarita Volodina, aki — mikor már sok küzdelmen át végre a rév felé jut — elpusztul. Férfi partnerei, Boris Andreyev, az anar­chista vezér, Tikhonov, a fiatal matróz és a többiek mind nagyszerű alakítást nyújtanak. A film csodála­tos kifejezése annak, hogy milyen erős szálak kötik egymáshoz a legszemélyesebb emberi érzéseket és a legnagyobb történelmi eseményeket, melyekben, a gyat, amely szeretteikre emlékeztetett.: Még férje vagy fia sírjának meglátogatása Is okot adott ar­ra, hogy egy asszonyt elfogjanak és kegyetlenül megkinozzanak.” Megemlítette, hogy a francia ha­talom elleni felszabaditási harcok alatt megalakult egy “Katonák Anyja” egyesület, amelyben asszo­nyok, mint saját fiaikat védték, rejtették, ápolták és etették az ellenállási mozgalom felkelőit. A hős asszonyok Ez a hős asszony, akinek 14 éves leánya többna­pos kínzás után a karjai között halt meg, elismétel­te azt, amit sokan mások is mondottak, hogy ele­jétől kezdve meg kell tagadni minden közreműkö­dést a kínzókkal, mert aki csak kicsit is enged, at­tól még többet várnak. Mr. Burchett többektől hallotta egy asszonynak az esetét, aki hosszas kínzás után sem volt haj­landó elárulni férjének és 4 fiának hollétét, akik, mint az ellenálló hadsereg volt katonái, a letartóz­tatás elől az erdőbe szöktek. Végül szivére muta­tott és azt kiáltotta kínzóinak, hogy férje és fiai ott vannak mind a szivébe zárva és ha meg akar­ják találni őket, vágják ki a szivét. Ott helyben, egy “kommunista-ellenes” gyülekezetnek kellős közepén, kínzói kivégezték. Jellemző az is, hogy a Diem-kormány mindent megtett arra, hogy a szilárd erkölcsi meggyőződé­sű népből, amelyet nem tudott kellően idomítani, másfajta, cinikus népet neveljen ki. Olyanokat tekintettek igazi “hazafiaknak”, akik kártyások, iszákosok voltak, verték a feleségüket és szüleiket és általában züllött életet éltek. A becsületes, a családjához hűséges és a szomszédjait kisegítő em­bereket a kormány politikailag megbízhatatlannak tartotta. Téved, aki azt hiszi, hogy mindez már elmúlt és a U.S. felelőssége megszűnt a Diem-kormány megdöntésével, vagy hogy mindezek Amerika tud­ta nélkül történtek. Ma is ugyanezek történnek Dél-Vietnamban, azzal a különbséggel, hogy a buddhistákat nem üldözik olyan nyíltan. Ugyan­azokat a kínzásokat alkalmazzák, ugyanazokban a börtönökben, hasonló emberek ellen és hasonló törvények szerint. A novemberi puccs csak annyit ért el, hogy megváltoztatta a kínzó pribékek veze­tőségét, mert nem tudott olyan eredményeket fel­mutatni, mint amit az amerikai irányítók megkí­vántak. A Diem-kormány 9 éves fennállása alatt egy percre sem szűnt meg a U.S. által nyújtott po­litikai, katonai és morális segítség. Az elnyomatás legkegyetlenebb időszakában, a rendőrség irányí­tására, külön U.S. bizottság érkezett Saigonba és amerikai politikai “tanácsadók” lepték el az or­szág minden részét. Ennek az amerikai dollárokkal és fegyverekkel alátámasztott, borzalmasan embertelen államgépe­zetnek a története lemoshatatlan foltot hagy az u.n. “szabad világ” becsületén, amely Ázsiában nem fog egykönnyen feledésbe menni. világgal együtt, szinte forradalmi tempóban változik az ember. Ilyen változást látunk a fiatal matrózban, Aleksei-ben, Beringben, az arisztokratikus tisztben, sőt az anarchista vezérben is, akit végül saját embe­rei végeznek ki. Egymást követik az izgalmas esemé­nyek, melyek között talán a legdrámaibbak azok, amikor a matrózok fegyverrel a vállukon masíroznak a szteppén keresztül, s útközben megvívnak az ellen­forradalmárok egy csapatával, vagy amikor árulás következtében fogságba esnek, ahol a komisszárnő és a fiatal matróz szerelme végre kibontakozik. De már túl késő, mert az ellenforradalmi banditák halálra kí­nozzák a fiatal nőt, s csak holttestét vihetik társai magukkal a végső győzelem felé. Nem voltunk meglepve, hogy a Nejv York Times ri­portere nem vette észre, hogy milyen rendkívüli mon­danivalója van ennek a filmnek."De mit is várhatunk egy ilyen polgári újságírótól? ő bizonyára állandóan arra várt, hogy mikor fognak csókolózni, vagy mikor lesz valamilyen pikáns jelenet; nem hisszük, hogy megértette azt a mély emberi érzést, ami végigvonul a filmen és amjelynek hatása alól nem térhet ki a néző még akkor sem, amikor már kijött a moziból. C„ R. ^ KÉTFORINTOS Shakespeare-bélyeget ad ki a tervek szerint a magyar posta az Évfordulók, ese­mények sorozatban. >UtUUtVU\MUWUVVmtU«WHV(VV\t«U<\ww* MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y, >_____________________________________r

Next

/
Thumbnails
Contents