Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-22 / 34. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 22, 1963 Nyíregyháza, 1963 Nyíregyházán, a város déli részén, uj víztorony emelkedik a magasba. Az apró házak között olyan, mint egy hatalmas beton fagylalttölcsér, amit já­tékos óriások véletlenül éppen itt szúrtak a földbe. Aki felkapaszkodik negyvenöt méterre, a tetejére, s onnan nézi a csaknem hatvanezer lakosú várost .— bizony alapos csalódást érezhet. Amit lent a néhány utcára terjedő város- központban, a régi, cirádás, emeletes épületek, sa­rokpaloták között hajlandó városnak nézni — az innen, a magasból, tengernyi faluként tárul a sze­me elé, girbe-gurba utcákkal, összevissza konyha­kertekkel, ütött-kopott földszintes házakkal, de — amott már uj, emeletes házsor, rendezett utcarész­let tűnik elő. Az óriás falu és a víztorony — mond­hatnánk — a régi és az újjászülető Nyíregyháza jelképe. A múlt két évszázadnak és a jelen néhány esztendejének keze nyoma maradt ott az alaktalan várostesten, amelyet lélekszáma alapján vidéki vá­rosaink között , ma is az előkelő hetedik hely illet meg. Kétszáztiz év A város múzeumában őriznek egy 1753-ban kelt sárgult pergament, Károlyi Ferenc gróf pátens­levelét, amely kétszáztiz év távlatából idézi a má­nak Nyíregyháza ujabbkori történetének kezdetét. Tiszántúli és felvidéki jobbágyainak ebben adta tudtul a gróf, hogy benépesíteni szándékozván “... az ns. Zabolcs vármegyében. . . Nyíregyháza és Cserkesz nevű pusztám. . . azért az kinek fog tetczeni, ezen írásomra bízvást jöhetnek.” Az ősök (— nagyobbrészt tirpákoknak, szenve­dőknek nevezték magukat, s valóban szenvedve, verejtékezve robotolhattak — birkóztak a homok­kal, mocsarakat csapoltak, nádasokat irtottak, tör­ték a sziket. A Nyirság összefutó útvonalainak ta­lálkozásánál rövid idő alatt beépítették, benépesí­tették a grófi pusztát, Nyíregyházát, messzire nyú­ló határában uj kultúrákat— kukoricát, dohányt, krumplit — honosítottak meg. Első címerükbe ekevasat, szőlőt, búzát, fát — a föld és a munka jelképeit vésték. Történelmükkel, küzdelmeikkel ismerkedve, a ma embere is csak tisztelettel adóz­hat határtalan szorgalmuknak, amellyel Nyíregyhá­zát, a legkésőbben fejlődésnek indult mezővárosok egyikét, a százados előnyökkel biró hasonló mező­városok színvonalára emelték. A XIX. század dere­kára Nyíregyháza — a városhálózatban Debrecen­nel és Miskolccal alkotva egymást kiegészítő há­romszöget — a Nyírség kereskedelmi és forgalmi központjává küzdötte fel magát. Ám ez időtől kezdve meg is tört felivelő fejlő­dése, megrekedt a falusias agrárváros színvonalán. Noha a kiegyezés évében megyeszékhely - lett, a XX. század közepéig sértetlenebbül konzerválódott itt a feudalizmus, mint másutt, mammutbirtokok- kal, a táji adottságokkal nem számoló, fejletlen mezőgazdasággal, jogtalan cselédekkel, elképesztő szegénységgel, tudatlansággal. Károlyiak, Dessewf- fyek, Kállayak voltak a föld és a hatalom urai, vármegyei hivatalnokká kopott dzsentrik a köz­igazgatás hatalmasságai és együtt esküdt ellensé­gei a legcsekélyebb társadalmi haladásnak is. Móricz Zsigmond, aki ezt a tájat — szülőföldjét *— is bejárta, alig harmincöt éve irta: “Itt még ma js vannak nemesi kúriák abban az állapotban, "mint Nagy Lajos korában élhettek. . . a jobbágyságnak, a kisnemességnek s a nagybirtoknak, az uradalom­nak levegője sehol oly tisztán és egyetemlegesen nem maradt meg, mint ezen a tájon...” A telepes ősök kései ivadékai egyre inkább hon­talanná váltak városuk falai között. “... a nyír­egyházi embernek semmi köze a városi élethez. ..” — irta Nyíregyháza szülötte, Krúdy Gyula 1924- ben. A vasárnaptól vasárnapig tartó sóstói úri kártyacsaták árnyékában a gazdálkodó nép cse­léddé lett, kiszorult, elmenekült a város körüli bo­kortanyákra, ezekre a sajátságos nyírségi se falu, se tanya településekre, “ahol verejtékező munká­ban tölti életét a tirpák. ..”, s nem kell neki sem­mi a várostól, csak ne bolygassák. . . Mai gondok, uj igények A felszabadulás utáni Nyíregyháza életének egyik legjellemzőbb vonása, hogy éppen ez a fo­lyamat, a várostól való elidegenedés szűnt meg, és fokozatosan az ellenkezőjére fordult. Az utóbbi ti­zenkét évben több mint tízezerrel nőtt a város la­kosságának száma. Ma Nyíregyháza és a megye né­pe sokoldalú, uj igényekkel fordul a város felé. Megyéink sorrendjében Szabolcs-Szatmár, terü­letét tekintve az ötödik, népességszámával a má­sodik, népszerűségével a harmadik helyen áll. A tízezer főre jutó foglalkoztatottak számát tekintve azonban rosszul áll. A megye és a város két nagy gondja: munkát ’biztosítani az elyhelyezkedést ke­resőknek, szakképzési, tanulási alkalmat a fiatalok­nak, kiművelni a Nyírség még gyorsabb felemelke­désének mezőgazdasági és ipari szakmunkásait, magasabb képzettségű szakembereit. A borsodi iparvidék és a Nyíregyházához leg­közelebbi két nagyváros, Debrecen és Miskolc, mindkét probléma megoldásához nagy segítséget nyújt, ezért is oly nagy, elsődleges az elszívó hatá­suk Szabolcsra. Azonban Nyíregyházától távolabb, az egész északkeleti országrészen nem találunk olyan várost, amellyel Nyíregyháza igy megoszt­hatná gondjait, szerepkörét. Több mint félmillió embernek ez a város a megyeszékhelye, politikai, termelésszervezési, igazgatási centruma. De mint­egy háromszázezer embernek Nyíregyháza több en­nél: a legközelebbi nagyváros, a legkönnyebben el­érhető kulturális, kereskedelmi, forgalmi központ. A város lakosságán kívül ez a háromszázezer em­ber is innen várja elhelyezkedési, iskolázási, szak­képzési, művelődési, egészségügyi, áruellátási igé­nyei kielégítését, mert saját lakóhelyén, járási székhelyén csak részben, vagy egyáltalán nincs er­re módja. És ehhez hozzá kell számítani még a vá­ros lakosságának igényeit a kulturáltabb, városia­sabb színvonalú életre. A mai Nyíregyházát ezek az igények emelik — és kényszerítik is — a Nyírség tájszervező köz­pontjának nem névleges, hanem valódi rangjára; a városnak a lakóihoz és a környezetéhez fűződő uj kapcsolata avatja Nyíregyházát a nagy jövőjű tájegység igazi “fővárosává”. Megnövekedett szellemi erő Eleget tud-e tenni a város ezeknek az uj követel­ményeknek? Krúdy egy nemzedékkel ezelőtt még olyan Nyír­egyházát látott, amelyben “. . .mindenki aludt. .. és mindenki magának élt”. Ez a kicsinyes, tunya szellem már kihalóban van. A város gyors Ütemű átalakulásában egyre erőteljesebben érzékelhető szellemi erejének növekedése, aktivitása, kisugár­zása a vele kapcsolatban levő tájra. Bizonyítékul nem az újjáépült szép színházra gondolunk, amely­nek vonzóereje túlterjed a városon, s amely tár­sulat nélkül is színházi évadot tart a Déryné, a deb­receni, a- miskolci és az egri színház jóvoltából; nem a 87 kisebb-nagyobb közkönyvtárra, vagy a mozilátogatók egymillión felüli számára, bár ezek sem lebecsülendő tényezők. A szellemi erő növe­kedését, célirányosságát jobban jelzi, hogy — első­sorban a megye és a város szorgalmazására — az utóbbi négy évben megnyitotta kapuit a felsőfokú tanítóképző, majd a közép- és felsőfokú mezőgaz­dasági technikum, újabban pedig a tanárképző fő­iskola, s az utóbbi években több átalakult érettsé­gizett ipari és mezőgazdasági szakmunkásokat kép­ző szakközépiskolává. A Mezőgazdasági Gépgyár­ban az iparitanuló-képzés egyik megyei központja alakult ki. Kibővült a hatósugara a Nyírségi Mező- gazdasági Kísérleti Intézetnek — uj kémiai, életta­ni, izotóplaboratóriuma most épül a városban — s nemcsak a táji termelési adottságokat kutatja, hanem a gyakorlati alkalmazás közvetlen tanító­ja, tevékeny népszerűsítője. Nyíregyháza a távoli kis községekből is ezerszám gyűjti falai közé is­kolára, tanfolyamra a jó képességű embereket, fiatalokat. Mint tanultabb szövetkezeti vezetőt, pe­dagógust, tanárt, technikust, szakmunkást, egy-egy uj termelési eljárás ismerőjét küldi vissza oda, ahol ma még égető a hiány a legegyszerűbben kép­zett emberekben is. S az erőfeszítések nemcsak a mának szólnak — felkészülést jelentenek a holnapra is. Mert a táj, az egész Nyírség, átalakulásban van, művelői uj homoki honfoglalásra indultak. Itt az ország egyik legnagyobb gyümölcstermelő területén, legkivá­lóbb almafajtának, a jonatán fő termőhelyén, csu­pán a mostani ötéves terv végéig 30,000 hold uj gyümölcsöst telepítenek. A távlatok még meré­szebbek: 1980-ig 100,000 hold. S ez csak egy része a messzire tekintő programnak, amely megváltoz­tatja a megye mezőgazdaságának szerkezetét; mun­kaigényes kultúrákkal népesíti be a nyírségi homo­kot, munkát, jólétet biztosit az itt élő embereknek. A jövő A hatalmas táji átalakulás kirajzolja a város jö­vőjét is. Ipar, közművesítés, lakásépítés — évtize­des, egymással összefüggő gondjai ezek Nyíregy­házának. Most minden irányba egyszerre indult meg a tervezés, az építés, amelynek végeredménye Nyíregyháza szocialista várossá fejlesztése lesz. A régi képviselőválasztásokon minden honatya­jelölt közmüveket ígért a városnak. A vizvezeték terve még 1926-ban elkészült, jóváhagyta az akkori népjóléti minisztérium, s azután “a gazdasági vi­szonyok javulásáig” félretették. Nyíregyháza a mos tani ötéves tervben kap vízmüvet, víztárolót, szennyvíztelepet, vizvezeték- és csatorna-fővezeté­ket. Két év múlva Kótajból, 11 kilométeres távve­zetéken, naponta nyolc és fél millió liter vízhez jut a város. S ez megalapozza a nagyarányú városias lakásépítkezést is. Ma 8,500 lakás van a város bel­területén. 1975-ig pedig 9,000 uj lakást építenek. A mai házak háromnegyede vályogból, sárbr? épült, csak két százaléka emeletes kőház s a laká­sok kétharmada egy szobából, vagy egy helyiségből áll. Az uj Nyíregyháza — 2,600 uj lakását 1965 végéig birtokba veheti a város — téglából, beton­ból, üvegből épül, túlnyomóan emeletes házakkal, kulturált, fürdőszobás, közműves lakásokkal. Fel­építésük uj városképet alakit ki, sugárutakkal és körutakkal, rendezett utcákkal, a város uj és átala­kuló alközpontjaival, modern városközponttal. A fejlődés lendületét érzékelteti, hogy csupán a mostani ötéves tervben 1 milliárd 900 milliós be­ruházással gazdagodik a város; csaknem annyival, mint a két világháború között egy egész negyed­század alatt. ~ Noha ipar és város nem azonos fogalmak, a vá­rosiasodásnak mégis ez az egyik legfontosabb té­nyezője, kiváltképp Nyíregyházán, amely iparilag még lehetőségeinek határai között is nagyon elma­radott. A felszabadulás után is voltak évek, ami­kor a város nem kapott ipari beruházást, mert nem közmüvesitették, mert iparilag nem fejlődött. Még is : ami ipar van a városban — mintegy 5,000 mun­kással 52 ipari termelőhely, közöttük három-négy nagyüzem —, az is a felszabadulás után fejlődött ki, vagy épült fel. A közművesítés most megkönnyíti az iparfejlesz­tést. 250 milliós beruházással épül, ősszel részlege­sen már termelni kezd itt az ország egyik legkor­szerűbb konzervgyára, Nyíregyháza és Szabolcs megye ez ideig legnagyobb ipari létesítménye. Bő­vül, gyarapodik a többi üzem is, de mindez még nem old meg minden problémát. Sok ezren eljár­nak innen messzi vidékekre dolgozni, s a városban és környékén sokan, főleg nők, fiatalok, munkát keresnek. A távlati terv ezzel is számol s fő vona­laiban meg is határozza az adottságoknak megfe­lelő további iparfejlesztést. Mindenütt feltúrt utcák, frissen ásott árkok, uj téglafalak. Mintha kamaszkorát élné a város — egyszerre nőtt ki mindent, esetlen, néha bosszantó is, zsörtölődésre fakasztja lakóit, akik mégis sze­retik és nagyon sokat dolgoznak érte. A városért, amelynek jövőjét formálják. Sz. S. (WMWWMMWWW/UWtMM/WWWVUUWVUWM CSAKNEM ÖTMILLIÓ forintért művelődési há­zat és mozit, egymillió 400 ezerért pedig gimnáziu­mi tornatermet építenek Bácsalmáson. A kivitele­zés tervét most hagyták jóvá, s a létesítményeknek két éven belül kell elkészülniük. A GRÉBICS-PUSZTAI Uj Élet Tsz-ben a tavalyi négy holddal szemben az idén 20 holdon termeltek anyarozsot, s több mint 70 ezer forint bevételre számit ebből a tagság. Jól kifizetődő vállalkozásnak bizonyult a spárga termelése is. 2800 ölről eddig 30 ezer forintot “szedtek” le. C-K3 A BAJAI TANÍTÓKÉPZŐBEN több mint hatvan fiatal végzett ismét. Többségük a falusi iskolákban vállalt nevelői állást. Negyvenhetén a Bács megyei falvakban, a többiek a szomszédos megyék iskolái­ban oktatnak majd. AZ IDEI második negyedévben 238 porszivót, 1028 mosógépet, 179 hűtőszekrényt, 2764 kerék­párt, 400 darab motorkerékpárt, 79 uj személy- gépkocsit és 606 rádiót vásárolt Vas megye lakos­sága. Ez a mennyiség jóval több, mint a múlt év azonos időszakának eredménye volt. Mt Történik*2

Next

/
Thumbnails
Contents