Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-22 / 34. szám

Thursday, August 22, 1963 AMERIKAI MA*. YAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 REKORD-PROFITOT JELENTENEK A KORPORÁCIÓK A nagy korporációk a történelem legmagasabb profiteredményeiről jelentenek részvényeseiknek ez év második negyedévének befejeztével. Remé­lik, hogy a következő évnegyed legalább hasonló eredményekkel fogja őket gazdagítani. A Wall Street Journal táblázata 496 vállalat össz- profitját, az adók kifizetése után, 3,304,968,000 "dollárban mutatja ki. Ez az összeg az 1962-es máso­dik negyedév profitjánál 16 százalékkal magasabb. Ezen belül kiemelkedik néhány iparágnak külön­legesen magas nyeresége. És pedig, 25 acélgyár­nak összevetve 96 százalékkal volt magasabb a profitja a tavalyinál és 25 vasúttársaságnak pedig csak 53.2 százalékkal. Ennél az utóbbinál meg kell állnunk egy percre, mert a méltatlankodás kényszerit erre. Az utóbbi hetekben úgyszólván országos krizist teremtett a vasúttársaságok azon makacs követelése, hogy 40 ezer kazánfűtőt bocsássanak el azonnal a szolgálat­ból, mert azok úgynevezett “felesleges” beosztás­ban töltik idejüket és ez kb. 600 millió dollár vesz­teséget okoz a vállalatoknak évente. És ime, mit látunk? A 25 vasutvállalat 1963 április-junius idő­szakában 127,894,000 dollár profitot zsebelt be a tavalyi ugyanazon idő alatti 83,461,000 dollárral szemben. Tehát ugyanazon három hónap alatt, ugyanazokkal a munkásokkal 44,433,000 dollárral kerestek többet. Ez egy negyed évre vonatkozik. Szorozzuk ezt meg néggyel és szerény számítással is évi 177,732,000 profittöbbletet találunk. Ez a vasutbárókat azonban nem elégíti ki. Nekik hiány­zik még az a 600.000,000 dollár, amit néhány tíz­ezer munkás asztaláról, gyermekeinek szájából el­tulajdoníthatnának. Úgy állapítják meg, hogy eh­hez a “szabad vállalkozási rendszerben” joguk van, mert ez a rendszer legelsősorban a profit biztosí­tását szolgálja és a munkások létkérdése nem szá­mottevő tényező. Aki pedig ennek a rendszernek ezt a tantételét kifogásolja, az egyszerűen kommu- nista-gyanusnak teszi ki magát. De térjünk vissza az acélvállalatokhoz. 21 válla­lat tavalyi háromhavi 116,055,000 dollárnyi pro­fitja ebben az évben ugyanarra az időszakra 227,- 647,000 dollárra emelkedett. Azaz 96 százalékkal több. Csekélység. Az acéliparban a termelés ará­nya állandóan hullámzik és sohasem éri el a teljes kapacitást. Junius óta a legtöbb vállalatnál csök­kent a termelés, a munkásokat százával bocsátot­ták el. Sokan közülük szabadságon vannak és az üzemvezetők kételkednek abban, hogy szeptember­ben újra beállíthatják őket a munkába. Várják, hogy talán szeptemberben az acélrendelések növe­kedni fognak, de nem nagyon bíznak ebben, mert — amint mondják — “a rendelések áprilisban, májusban és júniusban jöttek be.” Akkor folytak a tárgyalások a szakszervezettel és az acélfeldolgo­zók sztrájktól féltek, tehát felsrófolták a rendelést. A 96 százalékos profittöbblet azonban nem vo­natkozik minden vállalatra. A Bethlehem Steel-nél csak 29.7% volt. Ezzel szemben a Republic Steel 152%-os és a Jones & Laughlin cég 180.2%-os ha­szontöbbletet jelentett. Az olajtársaságok, gyógyszergyárak, vasúti be­rendezést, iroda berendezést, épület berendezést és anyagot gyártók, repülőgép gyárak, repülő tár­sulatok, autógyárak és autó felszereléseket gyártók átlagos profittöbblete 13% és 29.5% között válta­kozik. Az autógyárak közül érdemes kiemelni a Chrysler Corporationt, amely ezen negyedévben a tavalyi 10,600,000 dollárról 41,700,000 dollárra, azaz 293.4%-kal emelte profittöbbletét. Más iparvállalatok sem panaszkodhatnak. Elszór­tan olyanok is vannak, amelyeknek ebben a ne­gyedévben sikerült veszteséget kimutatni. Ehhez nagyban hozzájárult a kormánynak az az enged­ménye, amely lehetővé tette a korporációknak, hogy jelentős összegeket vonjanak le bevételükből berendezés értéktelenedés címén. Ez növelte a veszteség rovatot és csökkentette a nyereségét. A valódi profit tehát mindenütt több volt, mint amennyit kimutattak. Az utóbbi időben sok iparcikk árát emelték, u m. villamossági motorokét, ólomét, cigarettáét, fa- cellulózét, az aluminium bizonyos típusáét. Egyes vállalatok már bejelentették, hogy jövedelmük ja­vítása szempontjából a következő hónapokban uj áremelést léptetnek életbe. A következő negyed­évi haszon arányát döntően befolyásolhatja a még eldöntetlen helyzet a vasutaknál. Úgy a vasutak, mint a szállítást igénylő korporációk tartanak egy esetleges vasutas sztrájktól. De ki törődik a vasutasmunkásokkal, akik sztrájkkal kényszerülnek puszta megélhetésüket megvédeni? MIÉRT VAN MÉG ÉHSÉG A VILÁGON? Sokszor belefáradunk napról-napra hallani azo­kat az elcsépelt frázisokat, amelyekkel a “szabad világ”, a “szabad egyéni vállalkozás” rendszerét dicsérik és amint sietve felsorolják mindazokat az előnyöket, életnivóbeli eredményeket, amelyekkel a “nem szabad” szocialista államok még nem ren­delkeznek. A frázisok mellett azonban, egyre gyak­rabban kilátszik a “lóláb”, a való igazság arról, hogy a kapitalista államokban élő népek nagy tö­megei milyen alacsony színvonalon élnek és hogy a modern élettel járó jólétben csak milyen kis szá­zalékban részesülnek. Érdekes és említésre méltó kijelentéseket tett a Cyanamid International üzemi aligazgatója, H. F. Bliss Jr. egy Newarkban tartott kereskedelmi ban­kett alkalmával. . Mr. Bliss rávilágított arra, hogy a kereskedelmi vetélytársak mellett, vannak világviszonylatban is vetélytársak. Ezek a különböző gazdasági rendsze­rek, amelyek a világpiacon próbálják legyőzni egy­mást. A szabad vállalkozás és a kommunista rend­szer közötti versengés napvilágra hozza mindazo­kat a hibákat, gyöngeségeket, amelyek eddig nem voltak annyira kirivóak. Mr. Bliss ezeket mondot­ta: “A szabad vállalkozási rendszer istápolói szá­mára könyörtelen megvilágításba kerül a szabad világ számos területén fennálló csődötmondó filo­zófia — a nyomor filozófiája. Ez az a világnézet, amely a tömegnyomort az élet valóságának fogad­ja el, amely egy fejlődésben levő államban — mint pl. Colombia — a népnek csak avval a 19 száza­lékával törődik, amelyik megengedheti magának, hogy élvezze a modern élet előnyeit, a nép többi 81 százalékát elhanyagolja. Ez a filozófia könnyen eljut azokhoz a rétegekhez, amelyek a végén kiüt­hetnek bennünket előnyös helyzetünkből.” Megemlítette azt is, hogy néhány évtizeddel ez­előtt az amerikai nép egyharmada rosszul öltözött, rossz lakásban lakott és rosszul táplált volt. “Az­óta elvetettük hazánkban a szegénység filozófiá­ját”, mondja a rosszul informált korporációs al­igazgató és úgy állítja be a helyzetet, hogy a sze­génység most már csak a rajtunk kívülálló világ­ban létezik, amelynek “kétharmada rosszul táplált, rosszul öltözött és rossz lakásviszonyok között él.” Mr. Bliss igy is komolyan figyelmeztette üzlet­társait, hogy ezt a helyzetet ne tekintsék csupán elvont problémaként, mert “mint üzletemberek — különösen, mint nemzetközi üzletemberek, létünk és fennmaradásunk függ ennek a küzdelemnek a kimenetelétől.” Hasonló témát hangoztatott Fulbright szenátor május 4-én a Friends (Quaker) Committee on Leg­islation “Washington Newsletter”-jében. Figyel­meztetett, hogy mig 20 milliárd dollárt költünk arrg, hogy egy amerikai a Holdon megvesse lábát, sok száz milliárdot más ürkisérletekre és hadicé­lokra “a világ lelkiismeretét leírhatatlan nyomor és betegség terheli.” Mindezeket a megállapításokat megerősítette az ENSZ-nek júniusban megtartott Világ Élelmezési Kongresszusa, ahol 104 ország 1400 delegátusa a következő tényeket hozta napvilágra: “Az ENSZ szakértői becslése szerint a világon minden este 400 millió egyén fekszik le üres gyo­morral — és ezeknek a száma növekedőben van.” “A világ lakosságának száma 3 milliárd, mely évente 60 millióval növekszik és az évszázad végé­re megduplázódik.” “A 400 millión kívül, akik éhesen térnek nyugo­vóra, a szakértők szerint a világ lakosságának egy­harmada rosszul táplált, azaz a lényeges eledelek valamelyikét nélkülözi.” “A hét minden napján kb. 10 millió ember hal meg éhen, több mint bármikor az emberiség történel­mében.” “Csak Indiában 50 millió gyermek fog meghalni a következő tiz évben hiányos táplálkozás követ­keztében.” “A világ lakosságának több mint a fele él örö­kös éhezésben.” Megdöbbentő volt egyes szakértők véleménye, hogy az Egyesült Államokban annyi ételt eldobnak naponta, amennyi Kina 650 millió népének néhány napi táplálkozására elég lenne.” Egy Nobel-dijas olasz professzor kijelentette: “Az emberiségnek módjában van mérhetetlenül növelni mezőgazdasági termelését újabb tudomá­nyos felfedezések nélkül is, csupán az ismert eljá­rások helyes alkalmazásával, melyeket könnyen le­het különböző klimatikus és talajviszonyokra al­kalmazni,” Most, amikor már az emberiség meghódította az űrt és az óceán mélységeit, nincs semmi valóságos ok arra, hogy éhínség legyen a világon. Csakis az idejétmúlt imperialista kapitalizmus a kerékkötője a haladásnak, amellyel az éhséget, a nyomorúsá­got, a betegséget és a háborút az egész világon meg lehetne szüntetni. MRS. KISH NYARALÓJA, a CENTER LAKE INN a gyönyörű Berkshire hegyekben, BECKET, MASS.-ben, ÚJRA NYITVA Jó ellátás, szép szobák, csónakázás, halászás. Heti $48.00, napi 10.00 gyermekeknek 12 éven alul heti $25.00 Információért hívják New Yorkban Mrs. Paula Hirsch-et, Ra 6-8452 számon HAZAI HANGULATOK= NEMZETI LÁTVÁNYOSSÁG? — Billie Sol Estes, texasi szélhámos, akit csalás és szédelgés vádja alatt elitéltek, turista látványossággá avatta Pe­cos, Tex.-ban levő tanyai házát. Nagy neonreklá­mot helyezett a bejárat elé, mely kihirdeti, hogy ez az ő birtoka és megtekinthető. Belépődíjat is számit, autónként 5 dollárt. Idegenvezetőt is alkal­maz, aki előre beszedi a dijat. A végén talán senki sem volna hajlandó fizetni, mert az UPI tudósító­ja szerint, Spanyolországból importált szőnyege­ken, Estes családi portrékon kívül csak a konyhá­ban felhalmozott piszkos edény volt a kiállítás tárgya. NEW JERSEY állam kormányzója szives meghívást intézett Andarko, Oklahomába, az indián Deleware Törzs Tanácsához, hogy jöjjenek segíteni megün­nepelni New Jersey fennállásának 300-ik évfordu­lóját. A Deleware indiánokat a fehér telepesek ki­űzték New Jerseyből és úgy kerültek Oklahomába. Az utolsó összeütközés 1757-ben folyt le közöttük, amikor többet megöltek közülük. Jelenlétük ter­mészetesen színesebbé tenné az ünnepségeket és a fehérek ezért ajánlják fel a békepipát — ha az indiánok ugyan elfogadják. CELINA, Tenn.-ben már aug. 5-én megindult a tanítás a High Schoolban, hogy a tanulók tavasz- szal az eperszedésnél dolgozhassanak. A 450 tanuló között 10 négert is felvettek. Ezzel megindították a deszegregációt minden különösebb incidens nél­kül. NEW YORKBAN a United Federation of Teach- ers-hez tartozó tanítók sztrájkra készülnek szep­temberben fizetésemelésért és jobb iskolai viszo­nyokért. A Parents-Teachers Associationba szer­vezett szülők megígérték, hogy támogatni fogják a tanítók sztrájkját, akiket a hatóságok a sztrájk- ellenes Condon-Wadlin-törvénnyel fenyegetnek. MINEOLA, L. l.-on hét férfi és két női rendőrt tartóztattak le azzal a váddal, hogy üzletekből 10 ezer dollár értékű árucikket loptak el. KISÁRUHÁZAT NYITOTT Bácsbokodon a föld- müvesszövetkezet. A három osztállyal működő bolt vas-müszaki cikkekből, méter- és divatáruból, kon- fekciós ruhákból áll. Készletének értéke 2 millió 100 ezer forint volt a megnyitáskor. Már az első nap 50 ezer forintos forgalmat bonyolított le aí áruház.

Next

/
Thumbnails
Contents