Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-15 / 33. szám
Thursday, August 15, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Bebrits Lajos: Kaukázusi tájak i. Magas' hegyláncolatok kétszer szépek. Akkor, amikor a hegyoldalakon tartózkodunk, vagy kiugró csúcsaikról széttekintünk s akkor, amikor a mélységes és szűk völgyeikben rohanó vízfolyások, vízesések sorát nézhetjük, amikor a havasi mezők ezer vadvirága van előttünk, vagy pedig völgyeket és hegyoldalakat takaró ősi erdőrengeteg. De szép a magas hegylánc akkor is, amikor messziről először látjuk. Ehhez természetesen kristálytiszta légkör, felhőtlen időjárás is kell és ez bizony nem mindig van meg. így például azt mondják, hogy Nehru nem látta még a Himalája magaslatait, pedig ez országának északi határát képezi többezer kilométer távolságon. Lenyűgöző csodálatos látvány, amiért kirándulók messzire utaznak Delhitől északra, ameddig a vasút elér Dardzsilingig, a Himalája előtti hegyláncok egyikének magaslatáig,, de ott is némelykor hetekig várakoznak, mig a sűrű felhők függönyéből előbukkannak az örök glecs- cserek által fedett óriási csúcsok vonalai. Nagyon szép figyelni például az Alpesek északra elterülő láncait Milánótól északra haladva a Lombárdi síkságról. A láthatár szélén először a fénylő napsugárban ezüstös pontok viliódznak, később tovább haladva egy összefüggő vonal alakul ki. hófehér is, de a kékbe átjátszóan gyémántos ragyogásu. A vonal egyre vastagabb lesz és végül az északi láthatár alját egészen elfoglalja. Aki addig nem tudta mi ez, rádöbben, hogy az Alpok csúcsainak vonalát látja. Ha most Armavirtról a Szovjetunióban, a kubányi síkságon haladunk dél felé, ugyanilyen látvány tárul elénk, de sokkal hosszabb, talán háromszorosa is annak, mint amit Milánóból láthatunk az Alpesek felé közeledve. Armavirttől jóval délre a Kaukázus, a nagy Kaukázus, a Fekete-tengertől a Káspi-tengerig húzódó hegyláncának magas csúcsai először tündéri fehéres kékes fényben, később sötéten, feketén tűnnek elénk a hegyek törzsei, a végtelenbe nyúló egész hegyláncolat: a Kaukázus. Messziről is szép. de még sokkal csodálatosabb egészen közelről, mikor már benne vagyunk. Némely fölrajzkönyvben, különösen azokban, amelyek a Szovjetunióról nem akarnak tudomást venni, és csak mellékesen kezelik, azt olvashatjuk, hogy Európa legmagasabb hegyvidéke az Alpesek és a legkiemelkedőbb csúcsa a Montblanc, a maga 4,816 méterével. De ez tévedés; a Szovjetuniónak is van európai része, óriási területen és annak egyik tartozéka a déli részén fekvő kaukázusi hegyvidék. A nagy kaukázusi hegylánc legmagasabb csúcsai az Elbrusz 5,633 méter, a Kazbek 5,210 méter, tehát lényegesen magasabbak és ezek tarthatnak számot arra, hogy Európa legmagasabb hegycsúcsainak nevezhessük. A hegycsúcsok leküzdése Temérdek érdekes mondanivaló volna a Kaukázusról. Csak éppen a legfontosabbakat említeném. De milyen rendszerrel? Kezdjük talán legfelülről, úgy, ahogy már az eleje e cikknek is a hegymagaslatokról beszélt, a legmagasabb csúcsokkal. Mindkettő egészen az 1870-es évekig ember által elérhetetlen magasban feküdt. A bennszülött népek legmerészebbjei, a hegyoldali zergék vadászai sem mentek magasabbra a 4.000 méternél és az óriási hótömegek és a jeges tájak, a gleccserek által borított csúcsra már nem jutott fel senki. Külföldi, svájci és angol alpinisták mászták meg először a két magaslatot. Tulajdonképpen három magaslatról van szó, mert az Elbrusznak két csúcsa van, mindkettő majdnem egyforma magas. A Kaukázus alatt terül el Grúzia és grúz nyelven kapta az Elbrusz elnevezést, ami annyit jelent, mint leánykebel. Hófehér tisztaságban és szüzességben- maradt az Elbrusz sokáig. Az első hegymászókat csak évtizedek múlva követték orosz és grúz származásúak. Csak a Szovjetunió fennállása óta indult meg, mint igazi tömegsport, az alpinizmus is; először csak néhány ember érdeklődése a magasabb hegyi tájak felé, aztán mind többen és végül már ezrek és tízezrek kedvelt sportága lett. Sport, amely talán a legkeményebb kiállást igényli. Minden erő megfeszítésére szükség van, hogy előbbre jussanak a jeges meredekeken, dacolva faggyal, hóviharral, mely sokszor napokig is eltart. Az útban lévő glecs- csernyilások, a hegyoldalon elfekvő nagy szikladarabok leküzdésével lehet csak célhoz érni a csúcs felé. Ott természetesen a legnagyobb jutalomban részesülnek, mert a páratlan, feledhetetlen kilátás csodával határos és a leggyönyörteljesebb érzést fakasztja mindaz, amit szemük ott áttekint; a ritka levegő egészen közel hozza a sok kilométer távolságra fekvő szomszéd csúcsot is. De amíg ide feljutnak! Ma már az ut ismeretes, ha nem is kitaposott, mert uj és uj hótömegek, a belőlük tömörülő uj és uj gleccserképződmény a régi ösvényt elsodorja, befedi és mindig újat kell alkotni. Az irány azonban már ismeretes és ez irány mellett nem egy, hanem több sir fekszik, olyanoké, akik minden erejük megfeszítésével is, az utolsó lehelle- tükig, utolsó szívdobogásukig küzdöttek azért, hogy a magaslatot elérjék, de sajnos holtan dőltek ki a versenyből és sziklasir, a sziklában emléktábla jelzi e szomorú, de az alpinizmusban elkerülhetetlen események bekövetkeztét. Süvítő hóviharok, gleccserpatakok örök zúgása, mintha emlékük előtt tisztelgő zenei hangáradat lenne. Évszázmilliókkal ezelőtt szinte szüntelen vulkanikus kitöréseknek volt színhelye e táj. Akkor képződött az észak-kaukázusi nagy hegylánc. Rettenetes nagy belső feszítőerők emelték, lökték a magasba, óriási lávatömegeket hoztak a mélyből e kitörések, amelyek azután megfagyva, megdermedve szédítő magasságú sziklaszirtként maradtak meg napjainkig. De nemcsak a föld felülete változott meg lényegesen. Egy időben lent a mélyben is nagy átalakulások mentek végbe. A feltörő láva egész sor olyan kémiai elemet hozott közel a felszínhez, amely csak nagy mélységben fordult elő: kén, foszfor, fluorit, ammóniák, arzén, számos só és egyéb minden volt ott a felkavart, felfelé sodort anyagtömegben. A lehűlés és megszilárdulás stádiumában aztán nagy repedések képződtek a föld alatt, melyekben viz keringett. Egyre több lett a viz, mert felülről az esővíz, az olvadó hó leve is beszivárgott. Együttesen a vizek egyre oldják a lerakodott kémiai vegyületeket és beveszik magukba a föld alatti repedésekben felgyülemlett gázokat is. Sok helyen a nagyobb mélységekben átveszik az ott uralkodó meleget. Sokezer ága van a földalatti csatornahálózatnak, a viz sodró ereje által kimosott folyosóknak. Sok belőlük egészen a felszínig is eljut és forrás keletkezik általa. Már nem meleg, sőt hideg is talán s gyöngyözően szalad ki belőle a legkiválóbb, a legüditőbb ásványvíz. Nem is egy forrásból, hanem százból is, nem mindig ugyanazon tartalmú, hanem más és más. Lenn az Elbrusz alján mindinkább szélesedő völgy nyílik és itt jelentkezik a legtöbb, a hegyoldalból előtörő forrás. Rájöttek arra, hogy majdnem minden forrás vize üdít, gyógyít, uj életerőt ad. Nemcsak a szív, de a beteg gyomor,' vese és máj lesz újból egészséges a használatától. A vizek radioaktívak. Az évszázmilliókkal ezelőtti geológiai forradalom a föld mélyéből, a csodás rádiumból is felvetett nagy mennyiséget. Ennek kisugárzása a források’ vizeit is éri. E nagy völgyben fakadó forrásokat az “örök ifjúság” forrásainak nevezték el. A viz azonban még nem minden. A gyógyító hatáshoz más is hozzájárul. A források környéke közel ezer méter magasságban fekszik. Hegyi levegő, kristálytiszta, szinte pezseg, s mikor magábaszivja az ember, úgy érzi, hogy ize van. Jó ize. Az anyatejnek lehet ilyen kimondhatatlan jó ize. Azonkívül pompás, szubalpin növényzet, tömérdek gyümölcs, fent pedig a hegycsúcsoknál is magasabban az örökké felhőtlen kék ég látható és az aranyos meleg napsugár. Olyan kombinációja ez a természet gyógyító erőinek, ami szinte páratlan. E völgyben fekszik egymás után a gyógyfürdőhelyeknek számítható Pjatigorszk, Minerali Vöd, Zselezno- vodszk és végül Kiszlovodszk. Mindegyik egy-egy gyöngyszem, de a gyöngyök gyöngye Kiszlovodszk; mellette fakadnak fel a narzán források, ezek a leghíresebbek. Gyógyító fürdőt és csodásán üdítő és gyógyító kristályvizet adnak. A narzán és a szívbetegség Már beszéltünk a többszáz, talán ezer kilométeres földalatti ásványvizes üreghálózatról és most egy egészen kicsiny, szintén üreghálózatot, az érrendszert vizsgáljuk meg. Másfél méterre terjed ki és néhány milliméter csak az ér átmérője. Ami bennük rohan, meleg és piros. Ami bennük szalad, az élet nedve, a vér. Az érhálózat központjában szívó, nyomó készülék — a szív. A szívizmok működését külön ideg szabályozza. Ha ez az ideg elfárad, a szív lüktetése ellassul. A vér már nem rohan végig az ereken, nem sepri azokat tisztára. A véredények falára mész rakódik le. Ha sokat dolgozik az ember, s ha ugyanakkor keveset alszik. S nem táplálkozik rendszeresen, a szivideg egyre lustább lesz. a szív lassúbb és a mészképzödés gyorsabb. Ez kihat az általános szervezetre, állandó fáradtság van jelen és sokan úgy érzik, hogy ez a vég kezdete. De a végnek nem kell bekövetkeznie. Ott a narzán. Van belőle elég és nemcsak millió poharat lehet megtölteni vele (borral vegyítve is kitűnő), de a fürdőkádak hosszú sorát is. A beteg belefekszik a kádba. Mozdulatlanul marad igy 10— 15 percig. A szénsavas gáz megszámlálhatatlan mennyiségű buborékban rakodik a testére. A gáz kisebb gyöngyei a porusnyilásokon is betolakodnak és ingerlő hatással vannak olyan idegszálakra, melyeknek a szivideggel van kapcsolatuk. Az inger átterjed a szividegre is és gyorsabb működésre készteti magát a szivet. A vér nagyobb erővel lüktet az erekben és ostrom alá veszi a meszes gátakat. Egyiket a másik után rombolja le és sodorja el. Az állandó fáradtság érzése eltűnik, mozoghatunk gyorsan, játszva mehetünk fel a magaslatokra. Még az arc ráncai is kisimulnak. A fürdőcsarnokokból újjászületett, megifjodott emberek kerülnek ki. A vidék bennszülöttei időtlen-idők óta ismerik e vizek gyógyhatását. Mikor a cárizmus csapatai, még százötven évvel ezelőtt elfoglalták a Kaukázust, a bennszülöttek sokáig titkolták a hódítók előtt a narzán természetét. Később mégis megtudták. Gazdag kereskedők, földesurak, tábornokok jöttek ide gyógyulást keresni. Ami ezután történt, a fürdőhelyek történetében páratlanul áll. A benn- ’ szülöttek halálosan gyűlölték az orosz urakat és ahol csak tehették, ennek tettekben is kifejezést adtak. Egy-egy magányosan sétáló fürdővendéget alaposan elvertek, sőt agyonütésre is sor került. Kiszlovodszk első fürdőépülete vár volt, amelynek falain ágyuk álltak, a vendégeket pedig szuronyos őrizet mellett vitték a fürdőkhöz. Az erőd falain túl senki sem merészkedett. A múlt század végével gyorsabban indult meg a kaukázusi gyógyhelyek fejlődése, de még akkor is kizárólag az uralkodó osztály céljait szolgálta. Sok gazdag urnák külön kastélya volt itt. Kiszlovodszkhoz hasonlóan ment végbe a többi előbb említett fürdőhely fejlődése. Mindegyik más és más vizekkel. Hires volt gazdag vendégeiről Zseleznovodszk is, ahol Bochara emirje is kéjlakot emeltetett, idevitte háremének egy részét is. Ma a kaukázusi gyógyhelyekre a Szovjetunió dolgozói mennek elsősorban. 1928-ban már 90 ezer, 1934-ben 170,000, 1935-ben több mint 200 ezer dolgozó üdült itt. Ma már túl vannak a félmillión és lassan a milliós számot is elérik. A kastélyokban a dolgozó emberek vannak elhelyezve, de ma már ez korántsem kielégítő. Számos uj szanatórium, uj gyógyszálló épült 8—10 emelet magasságban. A hegyoldalakon, a kisebb hegycsúcsokon cement, acél és üvegből készült csodálatos épületek emelkednek. Ezer beteg is elfér egy-egy ilyen modern épületben, s mégis a legnagyobb nyugalmat, kényelmet és lukszust biztosítják a vészükre. Az asztalok mindig válogatott bőségben megrakva finom ételekkel. A napsugár és az ózon- dus levegő szabad utat talál az összes helyiségekbe. Óriási kulturcsarnok. külön fürdőtermek, ahová bevezetik a narzánt. A vendégek kedvenc kirándulóhelye az ásványvizes völgy messzi, magasabb fekvésű része. Az odavezető ut vadregényes csodákkal van teli. Az észak-kaukázusi hegylánc hófedte csúcsaira innen többször nyílik kilátás. Az eredeti narzánt s a többi ásványvizet isszák a völgy mentén fakadó forrásokból. Pjatigorszk táján van egy tó, amelybe számos ásványvizes forrás ömlik bele. A tó alján hatalmas iszapréteg keletkezett az ásványi sókból. Ez a legkitűnőbb gyógyszer reumás és csuzos izületi bántalmak ellen. Más betegek százezreire is biztos gyógyulás vár. Most látom, hogy tulajdonképpen a nekem adható hasábok végére értem. De hol vagyok még a Kaukázus többi részének leírásától?! Csak az elsőkig jutottam el, a magas hegyekig és az alattuk lévő örökifjusági forrásokig. Ezzel be is fejezem, de lesz e cikknek még több folytatása. MINDENKI IRHÁT JÓ ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. k__________________-—r
