Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-15 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 15, 1963 Jíszéeéé&&ikefctchégi... Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkeszioseg álláspontjává!. Vtn WWWWflMiflW ^MAWiWtfWIWWWWWU^^VWWWWWWWWWWWVUVnAWWWWfl/WW A Magyar Szó nem vicclap Amikor kénytelen vagyok hozzászólni Bálint Imre kritikájához a magyarországi irodalmat illetően, tiltakozom egyszersmind az ellen is, hogy a munkásmozgalom fontos kérdéseit, úgy amerikai, mint nemzetközi vonalon, humor tárgyává tegyék. ízléstelennek és sértőnek tartom, hogy az egész világon végbemenő küzdelmet a békéért ilyen verseléssel támogassa az egyik munkástárs: “nem baj, hogy megcsal a feleségem, csak béke legyen a világon.” Vagy pedig Hacsek—Sajó utánzattal intézze el valaki más a munkásmozgalom legtragikusabb kérdését, a kinai—szovjet elvi vitát. Nem csoda ezekután, ha Bálint Imre bátorságot vett magának, hogy a szocialista országok nagy kultúráját humoros formában tárgyalja. Szeretem a humort, a szatirát, magam is szivesen gyakorolom, főleg akkor, ha csattanója az ellenség bőrét csipi fel, de a fentnevezett problémákkal csak azok viccelnek, akik életbevágóan fontos kérdésekhez nem mernek hozzászólni, hanem előre “alibit” bizonyítanak, hogy “kérem, én csak vicceltem.” Bálint Imre a fiatal magyar költőket rosszhiszeműen állitja be, amikor azt Írja, hogy ha egy ifjú "taknyos” kiszurkol egy verset, akkor rögtön benyomják egy volt grófi kastélyba, ahol ezüst tálcán szolgálnak fel mindenféle jókat és ezért csak “költenie” kell; ha már kiizadt egy kötetrevalót, akkor azt rögtön kinyomtatják sokezres példányban. Bálintnak tudnia kell, hogy ez nem igy van, hiszen azért humorizál, mert igy nem kell a tényékhez ragaszkodnia. Gúny tárgyává teszi a szocialista országok egyik legszebb intézményét, áz “Alkotó Házat”, ezek tényleg léteznek a gyönyörű parkokban lévő volt grófi kastélyokban, melyekben az elismert irók, szobrászok, festők, zeneszerzők hosz- szabb, rövidebb ideig tartózkodhatnak, hogy ott alkossanak. De ez nem menedékhelyet, vagy ingyen konyhát jelent, hanem műhelyt, miután Magyarországon sok tízezer lakásra van szükség, valamint kórházakra, iskolákra, s igy nem építhetnek stúdiókat, műtermeket minden művésznek, melyekből — hála az istenkének — sok van. A “fiatalok” kérdése Bálintnál az “öregség kérdése”, már mint az ő öregségéé. Nem tudja megbocsátani a fiataloknak, hogy ha ma a szocialista rendszerben valaki tehetséges, nem kell évekig nyomorognia ahhoz, hogy érvényesüljön, vagy pedig elsüllyedjen, mint az a mi időnkben történt, amikor Rákosi Jenő, Pékár Gyula, Herczegh Ferenc, Tisza Pista, stb. szabta meg, hogy ki lehet iró, vagy más művész. Erre csak büszkék lehetünk, Bálint szaktárs, miként arra is, hogy — mig a 180 milliós Egyesült Államokban a legismertebb költőnek a müve “legfeljebb'500 példányban jelenik meg”, addig a tiz millió lakossal rendelkező Magyarországon “sok ezres” példányszámban jelennek meg ezek a könyvek és főleg arra, hogy el is kelnek és olvassák is azokat. Érdekes, hogy Magyarországon is felüti fejét néha az öregek morgása a fiatalok ellen az irodalomban, a művészetben, a pártban, a szakszervezetekben, gyárakban, hivatalokban. A régi, érdemekben megőszült harcosok kifogásolják a fiatalok előretörését. 60 éves munkásmozgalmi és újságírói távlatból nyugodtan állíthatom, hogy az öreg bajtársaknak nincs igazuk, nemcsak azért, mert természetszerűleg a fiataloké a jövő, hanem azért sem, mert az öregeket sem szorítják háttérbe, hanem a tudás, a képesség dönti el, ki hol áll a szocialista társadalom építésében. Bálint öregségi kirohanása felett elnézhetünk, mert nem is ez a lényeg, hanem az. hogy miért MRS. KISH NYARALÓJA, a CENTER LAKE INN a gyönyörű Berkshire hegyekben, BECKET, MASS.-ben, ÚJRA NYITVA Jó ellátás, szép szobák, csónakázás, halászás. Heti $48.00, napi 10.00 gyermekeknek 12 éven alul heti $25.00 Információért hívják New Yorkban Mrs. Paula Hirsch-et, Ha 6-8452 számon nem olvassa a mai magyar irodalmat? Amint Írja, azért, mert ma az “izmusok dirigálnak”,-'s mert kifogásolja a témákat, a “paraszt filozófiát”, a “traktort és az ülnökét”, a “termelőszövetkezetet és az elnökét.” Igen, itt van a kutya eltemetve, és itt lehet felismerni Bálint “tiszta művészetért” filozófiáját, ez adja meg az ő humorának értelmét is. A gyomra ugylátszik nem veszi be, hogy a parasztról, a munkásról is lehet Írni, szobrot mintázni, képet festeni. Erről is van szó a szocialista országokban, ott is vannak elefántcsont toronyban csücsülő Bálint Imrék, akiknek hekuba a szocialista társadalom építése, a dolgozók világmozgalmai, az elnyomott népek szabadságharcai, melyeknek igenis, a főszereplői a parasztok, mérnökök, munkások, a szövetkezetek, a vezető parasztasszonyok. De ezeknek az élete, küzdelmei, szerelme nem lehet regénytéma, ezekről nem lehet verset Írni, képet festeni, szobrot faragni, zenét szerezni, ez “izmus”, irányított művészet. Ez viszont kiváltja azt a nézetet, hogy le kell leplezni az úgynevezett “tiszta művészetet” minden téren és reá kell mutatni, hogy ez a művészi szabadság az eltorzítása az egyetlen szabad művészetnek, amely a szocialista országokban létezik és soha el nem képzelt méretekben virágzik, s eljut a nép széles rétegeihez, s legfőbb eszköze az igazi népművelésnek. Nem féltem a szocialista országok kultúráját sem Bálinttól, sem mástól, s nincs kifogásom a kritika ellen, ha az a tények felsorolásával történik. De olyasmi, mint “nem-ismerem a mai magyar irodalmat, de azért agyonütöm, mert az izmusok irányítják, stb”, nem a mi lapunkba való. Ennek a lapnak az olvasói nagy többségben az ösz- tályharc alapján állnak és lapunk is, ahogy az egyik szerkesztő megjegyzi, s ez az Írókra is kötelezettséget ró; s ha az iró erről megfeledkezik, úgy a szerkesztő kötelessége, hogy — még ha humoros is az irás a papírkosárba dobja, vagy felhívja az iró figyelmét, hogy azt a hatalmas, soha el nem képzelt kulturmunkát igy lebunkózni csak “hasból” már még sem lehet. Boldog vagyok azonban, hogy az olvasótáborból ilyen alapos visszahatást váltott ki ez az ügy és hogy azt a szerkesztő köte- lességszerüen lehozza. K. E. Hozzászól a vitához DUQUESNE, Pa. — Már többen hozzászóltak Bálint Imre cikkéhez, de milyen furcsák az emberek! Mindegyik másképpen látja ezt az ügyet. A magam részéről igazán élvezettel olvastam a lap jul. 25-i számát, mert 2 oldalt foglaltak le a Bálint-rovat feletti kritikák. Pl. Pika Józséf “Megkritizálom a kritikusokat” c. levelét 90 százalékban helyesnek tartom, abban pedig, hogy a kintlévőkre is szükség van, száz százalékban egyetértek.A cikkében irt néhány szót, vagyis ahol azt Írja, hogy vagy szépet, vagy semmit, akár csak a halottakról, nem találom helyesnek, mert néha a szép is csúnya szint mutat. Pika bátyámnak igaza van abban is, hogy az egyházak és azoknak a vezetői majdnem száz százalékban halálos ellenségei a munkásosztály haladottabb részének, mért ők az uralkodó osztály legerősebb bástyái, s ami a legrosszabb, a nép közül kerülnek ki a talpnyalóik. Tehát vigyázni kell, mert az ellenség résen van mindig és mindenütt. Én nem kívánom, hogy a lap szerkesztősége ne szóljon hozzá a kérdésekhez, s azt sem állítom, hogy helyes volt-e Bálint cikke, vagy sem, mert én őt nem ismerem, s nem tudom, hol állt 30— 40 évvel ezelőtt. Mint a flushingi olvasó kérdezte, vajon Bálint barátunk melyik irónemzedékbe sorozza magát? Ezt a kérdést is tisztázni kell. Igaz, hogy — mint Pika irta — az irás nagyere- jü propaganda-eszköz, de én nem szeretem a propaganda szót, mert sok ember nem is tudja, hogy az valójában mit is jelent? Én amondó vagyok, hogy a Magyar Szó ne kerteljen, hanem írja meg a valóságot, akár rossz az, akár jó. Csak olyasmit dicsérjenek, ami azt megérdemli; nekem propaganda nem kell sem a kapitalistáké, sem a másik oldalé, mert a közmondás is azt tartja, hogy köny- nyebb a hazugot utolérni, mint a sánta kutyát. Szerintem minden hozzászóló írásában vannak jó helytálló sorok, ha nem is ért mindenki egyet velük. Tehát ne ölelgessük keblünkre a csörgőkígyókat, mert azok megmarnak. Szarka János Szerk. megjegyzés: Szarka munkástársunk helytelenül értelmezi a “propaganda” szót, ha azt a hazugsággal azonosítja. És mert azt Írja, hogy “sok ember nem is tudja, hogy az valójában mit is jelent”, hadd álljon itt a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának magyarázata: “Eszméknek, tanoknak, nézeteknek, politikai elméleteknek szóban vagy írásban, illetve más módon (rádió, film, stb, utján) való céltudatos, tervszerű hirdetése, megismertetése és terjesztése, népszerűsítése.” Mint minden más eszközt, úgy a propagandát is lehet ártalmas célokra felhasználni, öntudatos és józanul gondolkodó ember azonban képes megkülönböztetést tenni a kettő között. Rév. Grösst nem hagyja bántani . . NEW JERSEY. — Huszár Gergely hűséges olvasó levele nagyon zavaros és úgy látom, hogy mást mond, mint amit érez. Ha ezt egy egyszerű proli elolvassa, akkor felforr a vére. Szeretném tudni, vajon mióta olvassa a munkáslapot? Úgy támadott rá Rev. Grossra, mint énrám az én gúnárom, amely hátulról csipkedte a nadrágomat. Rev. Gross elismert, meg nem alkuvó tudós és ha úgy tetszik, diplomata is. Ha Kennedy elnök egy tucat olyan minisztert nevezett volna ki Washingtonba, mint amilyen Rev. Gross, akkor a világ demokratikus szabadsága egészen más képet mutatna. M. G. Hozzászól a levelekhez MIAMI BEACH, Fia. — Kérem, adjanak helyet nekem is, hogy hozzászóljak Bálint cikkéhez, ö tudatában volt annak, hogy a helytelen jelzőkkel a szerkesztőség és az olvasók érzékenységét bántani fogja. Egyes levélírók is bátorságot kaptak olyan kritikára, mely az olvasók megütközésével találkozik. Gondolok itt olyan megjegyzésre, hogy a szerkesztőség a békéért folyó harc folyamán is hadilábon kell, hogy álljon a pápával, az 500 millió katolikus képviselőjével. Én nem féltem a szerkesztőséget attól, hogy letér a helyes útról és bennünket bucsujárásra visz. Még az olaszországi kommunista párt négy millió tagja is hálával fogadta a pápa békeszózatát, mert az emberiség boldogabb jövőjének előfeltétele a béke megnyerése. Egy másik levélíró célbaveszi Rév. Grösst, mindnyájunk által megbecsült külmunkatársunkat, aki becsületesen harcol az igazságért. Akkor érhetné őt kritika, ha nem üdvözölte volna a pápa békés álláspontját. Ilyen pap bizony kevés van. Sajnos egynéhány más levél sem tükrözi vissza hűségesen a lapolvasók véleményét, de meg lehet bocsátani, mert nem régen olvassák lapunkat; aki akar, az tanulhat belőle. A szerkesztőség tagjai hivatásuk magaslatán állnak és tudásuk legjavát adják. Arról nem tehetnek, ha egyik, vagy másik olvasó félreérti egyes cikkek tartalmát. Az egyik levél Gyetvai János nevével foglalkozik. Itt nem mulaszthatom el, hogy vissza ne emlékezzek Bebrits Lajosra, Gyetvai Jánosra és Gárdos Emilre, akik nappal a szerkesztőségben munkálkodtak, estéiket pedig szónoki teendőikkel töltötték, sovány keresetük ellenében. Nem felejthetem el Bebrits vékonytalpu cipőjét, s azt, hogy télen, nyáron egy ruhát viselt. Tanulmányaik végeztével a munkásmozgalomnak szentelték életüket, elviselve az üldözéseket a jobb jövőért folyó harcban. Emlékszem, amikor Gárdos a clevelandi City Hallban tartott angol gyűlésen 5,000 ember előtt beszélt. Bizony jólesik tudni, hogy mindhárman életük alkonyán az uj Magyarországban élnek, nyugdíjban és gondtalanul. Üdvözlöm Kovács Jánost Írásáért és a közölt versért. S. P. EZ ÉV ELSŐ HAT HÓNAPJÁBAN 99 millió tonna nyersolajat termeltek a Szovjetunióban. (A múlt év azonos időszakában 89.3 millió tonna volt a termelés.) A földgáztermelés 44.5 milliárd köbméterre emelkedett, ami 22 százalékkal több, mint a tavalyi első félévben volt.---------------------------------------------------------------\ Uj magyar melódiák a lemezpiacon Barát Sándor énekel, Surányi Rudi és cigány- zenekara muzsikál Ára $4.95 postázás a US.-ben 25é Kanadában 80é Rendelje meg a következő címen: Alex Barát Record Co. 315 E. 77 St. N. Y. 21 NY LE. 5-8691 S._______________________________________r
