Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-15 / 33. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 15, 1963 ki amerikai földművelésügyi miniszter sajtóértekezlete Freeman, az Egyesült Államok földművelésügyi minisztere Moszkvában sajtókonferencián számolt be a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. Kije­lentette, “a Szovjetunió ugrásszerű fejlődést ért el a gabonatermesztésben”, és hozzáfűzte, hogy ez a megállapítása vonatkozik a kukoricára is. “Az ugrásszerű fejlődés megmutatkozik a gépesítésben és a művelési módszerekben egyaránt” — mon­dotta. A miniszter ezután elmondotta az újságíróknak, hogy az amerikai mezőgazdasági szakemberekből álló küldöttség több mint két hetet töltött a Szov­jetunióban, megtekintette a szüzföldeket, járt Tashkentben, Szamarkandban, Szocsiban, Kraszno- darban, Kijevben, Minszkben, Leningrádban és Moszkvában. Kijelentette, hogy mindenütt a leg- szivélyesebb fogadtatásra találtak. “Úgy beszélget­tem a szovjet munkásokkal és parasztokkal, mint­ha csak otthon lettem volna” — mondotta. A két ország mezőgazdaságában — a miniszter szavai szerint — sok azonos probléma van. Ide tartozik a harc a növényi betegségekkel, a gyom­növényekkel és a természet szeszélyeivel. Mindkét országban a mezőgazdasági szakemberek és a me­zőgazdasági vezetők sok hasznosat tanulhatnának, ha kicserélnék eszméiket, tapasztalataikat, értesü­léseiket. A szüzföldek meghódítása vitathatatlanul hozzájárult a gabonatermés növeléséhez, mon­dotta. — Őszintén üdvözöljük a baráti versengést a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — hangsúlyozta, majd arról beszélt, hogy a mezőgaz­dasági küldöttségek kölcsönös látogatásai, a ta­pasztalat- és információcsere elősegíti a két ország közötti kapcsolatok megszilárdulását. Kruscsev miniszterelnök a Kremlben fogadta Freernant és a vezetése alatt levő amerikai mező- gazdasági küldöttséget. A beszélgetés barátságos légkörben folyt le. Az amerikai miniszter kőből készült indián békepipát nyújtott át Kruscsevnek. A francia farmerek elajándékozzák terményeiket Súlyos helyzetük megvilágítására, a francia far­merek a Rhone völgyében főzeléket, bort és ba­romfit ajándékoztak el az alvajáróknak. A piacon nem tudják megfelelő áron értékesíteni amit ter­melnek és az Európai Közös Piac még hozzájárul ahhoz, hogy ez egyre jobban túlszárnyalja a ke­resletet. Az országutakon 27 ezer üveg bort, 6 tonna gyü­mölcsöt, 4 ezer csirkét és 6 ezer tojást adtak in­gyen az arra haladó autósoknak. Ugyanakkor nyom látványokat is mellékeltek hozzá, amelyben kérik a közönséget, hogy a nagy áresés miatt támogassa a farmerek részére a kormánytól kért árkülönbö­zeti segélyt, szubvenciót. Letartóztatják a sztrájkoló aszturiai bányászokat Az aszturiai bányászok folytatják sztrájkharcu­kat gazdasági követeléseik kielégítéséért, a szabad és független szakszervezetekért és a sztrájkjogért, amelytől a francóista törvényhozás 1939-ben meg­fosztotta őket. Látva, hogy a vállalkozók és a kormányszervek fenyegetései nem ingatták meg a bányászokat, a francóista hatóságok a nyílt megtorlás eszközeihez folyamodnak. Madridban bejelentették, hogy a rendőrség letartóztatásokat hajtott végre az asz­turiai dolgozók között. A letartóztatottakat “felfor­gató röplapok” terjesztésével vádolják, hogy a “fegyveres lázadásáról szóló törvény hatálya alá vonhassák őket. A spanyol dolgozók és más országok, köztük Franciaország munkásai is, szolidaritást vállalnak az aszturiai munkásokkal és anyagi segítséget nyújtanak nekik. Kérdések, melyek feleletre várnak Kennedy elnök legutóbbi berlini látogatása al­kalmával a direkt erre a célra készült emelvény­ről vetett kiváncsi pillantásokat a várost kettészelő “fal” másik oldalára. Első tekintete arra a nagy plakátra esett, amely a következőket tartalmazta: “A Potsdami Egyezményben az Egyesült Álla­mok két elnöke, Roosevelt és Truman kötelezték magukat “a német militarizmus és nácizmus kiirtására, “ a háborús bűnösök letartóztatására és meg­büntetésére, “a német militarizmus újjászületésének megaka­dályozására, “minden militarista és náci propaganda eltil­tására, “annak biztosítására, hogy Németország soha többé ne veszélyeztesse szomszédait és a vi ág­békét. “Ezeket a kötelezettségeket a Német Demokrati­kus Köztársaság teljesítette. Mr. Kennedy, mikor fogja ezeket az Ígéreteket Nyugat-Németörszág és Nyugat-Berlin is teljesíteni?” Kennedy elolvasta a plakátot, de nem volt sem­mi mondanivalója. ­(Az Associated Press jelentése a Wash­ington Evening Star, jun. 26-i szamában.) MAAMAMIUWWVWVWVWMM/MW\MIWVWVVWWMIWMIVVMAMUVWVIAAAIVUUVMAMIMWVWVMAAfl A shelter mint tömegsír Az adminisztráció még mindig melegen szorgal­mazza az óvóhelyek építésének kérdését. A House Armed Services albizottság nyilvános- kihallgatást tartott az ügyben és bár egyes szakértők nyomós ellenérveket sorakoztattak fel a shelterek szüksé­gessége, eredményessége és erkölcsiessége szem­pontjából, a bizottság mégis elfogadta az elnöki költségvetésben a julius 1-el kezdődő financiális évre kért 175 millió dollárnak kiutalását erre a célra. (Ugyanakkor egy szenátusi albizottság 284,800,- 000 dollárt vágott le abból az összegből, amit a költségvetés a munkaügyi, egészségügyi és mű­velődési minisztériumok számára kért a követke­ző évre.) Nagyon érdekes adatok kerültek felszínre a ki­hallgatás folyamán. A polgári védelemmel foglal­kozó és a shelterek építését forszírozó szervek ed­dig előszeretettel mindig csak azzal foglalkoztak, hogy atomháború esetén mennyi életet menthet­nek meg a shelterek. Kerülgették a választ arra a kérdésre, hogy hányán fognak még igy is meghal­ni, ha jönne az atombomba. A kihallgatás anyagát tartalmazó kiadványban azonban megtalálható az a jelentés, amit a védelmi minisztérium helyettes titkára, Stewart L. Pittrhan adott az albizottság­nak errevonatkozóan, s mely elrettentő helyzet­képet tár fel. Ki marad élve? A táblázat szerint — óvóhellyel vagy óvóhely nélkül —, az ipari-városi-katonai gócpontokat érin­tő 1,000 megatonos bombák 50,000,000 halottat fognak eredményezni. 5,000 megatonos bombák következtében, a shelterek mellett is, 80 millió ha­lottra lehet számítani. Ha a támadás 10,000 mega­tonos bombákkal történik, akkor a halottak szá­ma meghaladja a 100 milliót.. A táblázat nem megy tovább a 10,000 megatonos atombombánál. Azonban egy előbbeni kimutatás, amely az Institute of Defense Analysis tanulmá­nyát ismertette, azt állította, hogy 20,000 megato­nos atombomba támadás mindenkit meg fog ölni, akár a shelteren-kivül, akár belül lesz. Tudjuk, hogy léteznek 100,000 megatonos atom­bombák is. A kihallgatáson Wm. F. Schreiber, a Mass. Insti­tute of Technology villamos-mérnöki szaktanára is elmondta véleményét. “Gondosan tanulmányozva a teljes nukleáris háború veszélyének fejlődési fo­lyamatát a 60—70-es években, a következő követ­keztetésre jutottam: ha a shelterek már megvol­nának és holnap háború törne ki, nagyon kevés életet mentene meg. Továbbá, ha a tervek szerint 1968-ra elkészülnének, akkor már teljesen használ­hatatlanokká válnának és valójában emelnék, nemhogy csökkentenék, az esetleges atomháború áldozatait. A programot tehát már nem tekinthet­jük ugv, hogy ha nem használ, hát nem is árt. A shelter olyan védelmi stratégiai eszköz, amely csak bizonyos körülmények mellett eredményes, viszont megváltozott helyzetben, s különösen ahogyan én látom a bekövetkező változásokat, határozottan ár­talmassá válik.” Schreiber professzor azután rátért azoknak a kifejlett atomtámadási módszereknek a leírására, amelyek lehetővé teszik, hogy az irányított rakéta elkerülje a rakéta-elleni-rakétát (anti-missile-mis- sile) és a célpontra érve a pusztítás maximumát eredményezze. Ameddig a robbanás és a tüzfer- geteg hatása elér, földön, földalatt élőlény nem marad, mondotta Scheiber. Iskola helyett iskolai shelter? Dr. Johan W. Eliot a Friends Committee on Na­tional Legislation (Quakerek) kiküldöttjeként ta­núskodott a kihallgatáson. Ö morális alapon tá­madta a shelter programot és az arra tervezett óriási kiadásokat. Az állam által kiutált Összeg egyik rendeltetése az volna, hogy a következő 5 évben középületekben — iskolákban, kórházak­ban és más intézményekben — 95 millió személy részére építendő óvóhelyet szubvencionáljon, Min­den négyzetláb terület felépítési költségéhez az állam $2.50-el járulna hozzá, a többit a közönség­nek kellene fedeznie. “Milyen segítséget jelent $2.50, amikor az az iskola, amit a mi városunkban az iskolaszék felépí­teni szándékszik, a legnagyobb körültekintéssel és gazdaságos tervezéssel is 14 dollárba kerül négy­zetlábanként ... Nincs okunk azt remélni, hogy szükségszerűen megerősített földalatti építmény jelentősen kevesebbe kerülne, mint a gazdaságos felülépitménv. Ez hatalmas terheket róna az adó­fizetőkre. Nálunk a szavazók visszautasították az ajánlatot, hogy az említett iskola érdekében köt­vényeket bocsássanak ki. Mit gondolnak, hogy fo­gadnák azt a kérést, hogy ők fizessék az iskola alá építendő földalatti shelter költségeit? “Nem lesz ironikus és erkölcstelen eljárás, ha a kongresszus szubvenciót szavaz meg földalatti épít­kezésekre az iskoláknak, amikor megtagadja a fel­színre építendő iskolák józan programjának támo­gatását? Mit fognak a gyermekeink rólunk gon­dolni és mit gondolunk mi őróluk, amikor ilyene­ket csinálunk?”, tette fel a kérdést dr. Eliot. Semmi kétség afelől, hogy miután az amerikai nép általában közönnyel fogadta az utóbbi évek ki­terjedt shelter agitációját, a kongresszus még az eddiginél is kevesebb támogatást fog találni shel- terprogramjának kivitelezésére. Az a felfogás, hogy az atomháborútól semmi sem védhet meg bennünket, csak a béke, mélyen begyökerezett a nép tudatába. Az amerikai nép — Goldwaterék ki­vételével — lelkesen támogatja a Moszkvai Egyez­ményt az atomrobbantások megszüntetésére és el­várja, hogy a kormányok további tárgyalásokkal távolitsanak el minden akadályt, ami a békés ki­bontakozás útjában áll. Minek erre a shelter? Oregon állam volt az első, amely az egész pol­gári védelmi apparátust, a shelter-,programmal együtt — mint hasznavehetetlent — a sutba dob­ta. Ezt követte Los Angeles városi tanácsa is. A békeszervezeteken a sor. hogy más államokban és városokban hasonló álláspontot és eljárást érvé­nyesítsenek. Azt a sokmillió dollárt, amit a föld alá Szeretné­nek eltemetni a békét óhajtó nép elpusztítására, használják fel inkább iskolaépületek gyarapításá­ra, tanitók fizetésének javítására és sok más olyan kiadásokra, amivel az emberek jólétének emelésé­hez járulnának hozzá. Shelterekre semmiképpen nincsen szükségünk. LEÉGETT EGY SVÉD FALU Sundsvall közelé­ben. A XVII. századból származó, a viking idők építkezési emlékeit őrző Harv falucska 22 faháza közül 19 elpusztult. A tüzet egy traktor kigyulla­dása okozta. ^ AMCR1KAI w Fublished every week by Hungarian Word. Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N, Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952. under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre §10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre S6.50. 84

Next

/
Thumbnails
Contents