Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-08 / 32. szám

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y Vol. XII. No. 32. Thursday, August 8, 1963 AMERICAN HUNGARIAN WORD, ÍNC., lot) E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397. ■NSW ÉVFORDULÓJÁRA E héten, augusztus 6-án, világszerte nagyon sok helyen megemlékeztek Hiroshima atomtragédiájának 18-ik évfordu- j lójáról. 1945 óta az emberiség békeszerető tömegei minden j évben azzal áldoztak a Hiroshimában és Nagaszakiban az első ' atommerénylet által elpusztitott és örökre nyomorékká tett százezrek emlékének, hogy fogadalmat tettek: meg fogjuk j akadályozni, hogy az emberiség ellen ilyen merénylet még egyszer megtörténhessen. 18 év nehéz és veszélyekkel terhes küzdelme után, a vi­lág békeerői végre bizodalmuk és kitartásuk első gyümölcse­ként részleges, de örvendetes eredményről számolhatnak be. A három atomhatalom között létrejött moszkvai egyezmény az atomfegyverkisérletek betiltásáról, uj világhelyzetet terem­tett meg. Mindnyájan megkönnyebbülve vehetjük tudomásul elsősorban, hogy megszűnik légkörünknek az egészségünket állandóan veszélyeztető nukleáris szennyeződése, ami naponta rettegéssel töltött el bennünket. Az atomtilalmi egyezmény a Szovjetunió által vezetett béketábor, a békés egymás mellett élés elvének gyakorlatban i bebizonyosodott győzelme. A nemzetközi feszültség enyhülése ’ máris érezhető és további fejlődése várható. Politikai körök- j ben mindenütt arról beszélnek, hogy a kelet—nyugati tár-1 gyalásoknak tovább kell folyniok, hogy lépésről-lépésre meg-; oldják a háború elkerülését szolgáló problémákat, az általános ! leszerelést eredményező megegyezésig. El kell ismerni, hogy j ez az ut hosszú és nehéz és azt is, hogy csak ez az ut áll nyitva az emberiség előtt, hogy békében élhessen és a jobb jövőt építhesse. Moszkvában e héten ismét baráti hangulatban gyülekez­tek a három atomhatalom vezető személyiségei. Egyben azért, hogy hivatalos aláírásukkal lássák el az atomtilalmi egyez­ményt. továbbá azért is, hogy következő egyezmények lehető­ségeiről is beszélgessenek. Napirenden van a Kruscsev által ajánlott meg-nem-támadási javaslat, amely a'NATO és a Var­sói Egyezmény országait Európa békéjének biztosítására kö­telezné. Kemény dió, de arravalók a tárgyalások, hogy meg-. puhítsák. Nem szabad szem elől téveszteni a nemzetközi helyzetnek ama reális viszonyait sem, amelyek elől a nyugati politikusok nem térhetnek ki és amelyek az emberiség békevágya mellett nyomós okul szolgálnak a feszültség enyhítésére irányuló lé­péseknek. A háborús felkészültség telítettsége (annyi atom­fegyver van, amennyi az emberiség és a Földön való életlehe­tőségek többszöri elpusztítására is elegendő), az elnyomás alól felszabadult népek háborúellenessége, a kapitalista és imperialista gazdaság hanyatlása, stb., uj meglátásokra, “gyöt­rő átértékelésére kényszerítik a nyugati vezetőket, akik kö­zött már vannak, akik kételkednek abban, hogy háborúval megoldhatják a problémáikat. A fennforgó hatások kénysze­re alatt, óvatosan ugyan, de rátérnek az egyetlen járható ösvényre, a békés egyezkedésre. Nem áltatjuk magunkat, tudjuk, hogy a győzelem még nem teljes. Nemcsak a béke biztosítása van messze, hanem az atomtilalmi egyezmény elfogadását sem lehet még befe­jezett ténynek tekinteni. Ehhez hazánkban a szenátus kéthar­mad szavazatára van szükség és az ultrajobb reakciósok, a háborús érdekeltségek kiszolgálói, elég hangosan gáncsoskod- nak. Általában azonban az a vélemény, hogy a kétharmad sza­vazat meglesz. Az amerikai nép határozottan az atomtilalom támogatására sorakozott fel. A közvélemény hallatja hangját. Egy newyorki irodaépület liftkezelője pl. a maga által szer­kesztett petíción 177 aláírást gyűjtött Kennedy elnökhöz az egyezmény támogatására. A hírszolgálat beszámol arról, hogy a világ országainak túlnyomó többsége már bejelentette hajlandóságát az egyez­mény aláírására. Határozottan Franciaország és a Kínai Népköztársaság kormánya jelentette ki, hogy ellenzi az egyez­ményt. Az Adenauer-kormány — miután biztosították, hogy a Német Demokratikus Köztársaság aláírása nem jelenti még annak kötelező elismerését — szintén hajlamos az egyezmény elfogadására. DeGaulle hatalmi törekvése és a kínai vezetők szembenállása a békés egymás mellett élés elvével, képezi alapját a két kormány visszautasításának. A többség pozitív álláspontja azonban feltétlenül hatással lesz a két országra is. Az emberiség élni-akarása és az élet józan követelményei, amelyek a béketábor eddigi munkáját ezzel a részleges, de je­lentős eredménnyel koronázták meg, továbbra is befolyással lesznek a történelem fejlődésére, amely elkerülhetetlenül a békés kialakulás utján halad és meg fogja hozni a mindenki által óhajtott békét. Enélkül nincs jövő és nem lehet élet. Csatlakozzunk a Hiroshima elleni bűntett még élő áldo­zataihoz, akik betegen is a világbéke érdekében fejtenek ki tevékenységet. A békét előmozdító törekvések támogatása mindenkinek emberi kötelessége. Baráti légkörben Írták Moszkvai Egyezményt Ünnepélyes fogadtatás a Kremlin Palotában A Kremlin palota egyik nagy­termében, az Egyesült Álla­mok, Anglia és a Szovjetunió 70 politikai vezető személyi­sége és U Thant ENSZ--főtit- kár jelenlétében, három or­szág külügyminisztere hétfőn, aug. 5-én aláírta a Moszkvai Egyezményt, amely kimondja az atomfegyverkisérletek be­szüntetését a levegőben, a ma­gas légürben és a viz alatt. A történelmi esemény mind­végig ünnepélyes és baráti hangulatban folyt le. A hír­szolgálat a jelenlevők legőszin tébb örömének és a békés ki­alakulás lehetőségébe vetett reményének kifejezéséről ad jelentést. Az aláírást Gromyko Dean Rusk és Lord Home fel­köszöntője , követte, akik a szovjet, az amerikai és az an­gol kormány nevében fejezték ki a béke felé vezető “első lé­pés” sikere feletti megelége­désüket. A hangsúlyt a “béke és barátság” további fejleszté­sére fektették. Azután U Thant, az ENSZ főtitkára gra­tulált a három nagyhatalom egyeztetőinek, akik végre át­törték az évek óta folyó lesze­relési tárgyalások falát. Re­ményét fejezte ki, hogy a to­vábbi tárgyalások az atom­fegyverek terjesztésének meg­akadályozását és hordozó esz­közeinek (rakéták) csökkenté­sét fogják eredményezni. Sür­gette az atomfegyverek hasz­nálatának betiltását esetleges háborúban, atom-mentes zó­nák felállítását a föld külön­böző területein, a meglepetés- szerű támadás lehetetlenné té­telét és a leszerelés megoldá­sát. Az aláírást követő közös nyi­latkozat a nemzetközi feszült­ség enyhülésének jeleként ér­tékelte az Egyezményt és an­nak az óhajnak adott kifeje­zést, hogy más országok is Kína ellenzi az atomtilalmi egyezményt összkormányfői konferenciát ajánl magukévá teszik a tartalmát. Kruscsev miniszterelnök az aláírás megtörténte után ren­dezett fogadáson szólalt fel. Az egyezményből eredő nem­zetközi előnyökre rámutatva, kiemelte a még megoldandó problémákat, amelyek még mindig háborús veszélyt jelen­tenek. A megkötött egyezmény eredetileg szovjet javaslat volt és a békeerők kitartása ered­ményezte a megegyezést, mondotta Kruscsev, amit a vi­lág népei nagy örömmel fo­gadtak. Az amerikai delegáció Dean Rusk külügyminiszter vezeté­sével fontos kongresszusi ve­zetőkből állott. Fulbright, Humphrey, Sparkman, Pas- tore demokrata és Aiken, Sal- tonstall republikánus szenáto­rok. valamint Stevenson ame­rikai ENSZ-megbizott voltak a nagyszámú delegáció fonto­sabb tagjai. Úgy nyilatkoztak, hogy a szenátus minden bi­zonnyal ratifikálni fogja az Egyezményt. A Kínai Népköztársaság kor­mánya állást foglalt a moszk­vai atomtilalmi egyezmény el­len. Ugyanakkor ajánlatot tett a világ minden országának kormányfői találkozójára ab­ból a célból, hogy mindenféle nukleáris fegyvert megsemmi­sítsenek. A julius 31-én kiadott kínai nyilatkozat az atomtilalmi egyezményt “piszkos csalás”- nak nevezte és hogy “ez az Egyesült Államok és a Szovjet­unió összeesküvése Kina el­len”; hogy a három szerződő fél “atom-monopóliumot” akar létesíteni a többi országok el­nyomására és a Szovjetuniót “az amerikai imperializmus előtti kapitulációval” vádolta. A moszkvai újságok közöl­ték a kínai nyilatkozatot, va­lamint a szovjet kormány vá­laszát. A szovjet külpolitika •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••I “példátlan” és “sajnálatos”... j “becsmérlése” a kínai állás­pont “reménytelenségét és pesszimizmusát” tükrözi visz- sza, mondja a szovjet nyilat­kozat, továbbá, hogy ez nem fogja a szovjet kormányt elté­ríteni attól az igyekezettől, hogy a nemzetközi nézetelté­réseket békés utón oldja meg. A kínai javaslat, amit min­den ország kormányához el­juttattak, ajánlja még a kato­nai támaszpontok és nukleáris fegyverek eltávolítását külföld ről; atomfegyvermentes zónák létesítését a Csendes-óceán, Közép-Európa, Latin-Amerika és Afrika területén; az atom­fegyverek export-importjának és készítési ismertetésének be­tiltását és mindenfajta atom­fegyverkisérletek beszünteté- i sét. Haitiben lázadók szálltak partra Haiti északi részén, a Liber- té öbölben, egy külföldön élő haiti-i lázadó csoport, Leon Cantave generális vezetésével partraszállt és a hírek szerint három várost különösebb el­lenállás nélkül elfoglalt. A Cap Haiti-ben működő rádió- tudósitó megerősítette a hirt, hogy a támadók behatoltak. A fasiszta Duvailer-kormány zat alatt szenvedő Haitiben már számos forrongás volt az utóbbi hetekben. A zavaros helyzet kihasználására a többi reakciós és fasiszta csoportok is életbe léptek. "Munkát és S” “Munkát és Szabadságot” a jelszava az augusztus 28-iki washingtoni felvonulásnak. Ez van ráírva arra a jelvényre, amit a szervező bizottság erre az alkalomra elkészített, és amelynek közepén baráti kéz­fogásban fonódik egybe két kéz. egy fehér és egy fekete. “A polgárok milliói, feketék ás íehereK, vannak munkanél­küli mondja a “Felvonulás Washingtonba Országos Bi­zottsága” röpirata, amely min­denkit az akció támogatására I és az abban való tényleges részvételre szólít fel. Ezzel ad nyomatékot annak a ténynek, hogy a munkával való ellátás nemcsak a néger nép ügye, hanem a fehérek problémája is és hogy együttesen kell ki­harcolni a tisztességes megél­hetéshez szükséges intézkedé- I seket. Ezért kell a washingto ; ni felvonulást színesebbé ten- j ni, vagyis nagyszámú fehér részvevővel tarkítani. A felvonulás támogatására az ország minden részéből je lentkeznek. A National Coun­cil of Churches washingtoni főirodája felhívást bocsátott ki a protestáns egyházakhoz az országban, hogy legalább 40 ezer részvevővel képviseltes­sék magukat Washingtonban. Hasonlóan a Chicagóban gyü- lésező* National Catholic Con­ference határozati javaslatban részvételre szólította fel hí­vőit. Szakszervezetek, politikai és társadalmi szervezetek aktivan (Folytatás a 12 ik oldaton)

Next

/
Thumbnails
Contents