Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-26 / 52. szám
Thursday, December 26, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 auoGyan éh€átom... Írja: FT RONCSOK A TENGERBEN i. A Melrose Avenue egyik mellékutcájában, mind járt a sarkon, az autóban ültem és figyeltem az utcai forgalmat. Meleg nap volt, ezért tűnt fel a borotválatlan, 35—40 év körüli ember, akin nehéz felsőkabát volt. Ahogy befordult az Avenue-ról, megállt a sarkon és óvatosan körülnézett. Két keze a felsőkabát zsebében — talán ez adta a gondolatot, hogy alkalmas pillanatot vár a sarki ital-bolt “hold-up”-jára. Megint körülnézett, a mellékutcából nem jött senki, az Avenue-ről sem, engem nem láthatott az autóban: elérkezett a tett ideje. Hirtelen lehajolt és felvett két cigaretta- véget. Ezt a szerény műveletet akarta észrevétlenül, tanuk nélkül végrehajtani, nem “hold-up”-ra készült hát! A cigaretta-végeket kis dobozba helyezte és visszafordult az Avenue-re. Néhány pillanat és elnyelte az utcai forgalom. A valószínűség, hogy soha nem látom többé a szégyenlős embert... Eltűnt a szemem elől, de vele kapcsolatos gondolataim velem maradtak. Ki lehet ez az ember? Hogyan jutott odáig, hogy cigi-végeket szed össze az utcán? Van-e családja és ha igen, mostani helyzetében hogyan gondoskodik feleségről, gyerekről? Tudtam, hogy ezekre a kérdésekre soha nem kapok választ, de az agy működését, a képzelet csa- pongását megállítani nem lehet. Biztos, hogy jobb napokat látott az eltűnt ismeretlen, talán nem is olyan régen, mert egyelőre még rösteli csinálni, amit csinál. Ezért szemléli a terepet, mielőtt lenyúl a cigaretta-végekért. Mi történhetett, hogy letört és nincs pénze cigarettára sem? Sok minden történhetik egy emberrel. .. Ha cigarettára nincs pénze, talán ennivalóra sincs, lakbérre meg pláne nincs. Valószínű, hogy nincs is lakása, azért visel nehéz felsőkabátot a meleg californiai napon. Nincs hol hagyja a kabátot, nincs hol borotválkozzék, ezért volt borostás. Kiléptem az autóból és az Avenuet szemléltem, látom-e mégegyszer a.szégyenlős ismeretlent. Talán beszélni kéne vele, megtudni valamit a múltjáról és a jövőjéről — ha van jövője. Nem láttam őt sehol, eltűnt a nagy város forgalmas utján. De különben is: nem beszélhetek minden olyan letört emberrel, aki Los Angelesben cigi-végeket szed fel az .utcán. Jobb lesz elfelejteni az egész esetet. Mikor történt e z?Öt-hat hónap előtt? Vagy talán annál is régebben? Hogy van az, hogy nem tud- tem elfelejteni a szégyenlős embert és a szürke nehéz felsőkabátot? II. A bérház, amelyben lakást bériünk az utca és az “alley” között fekszik. Az alley-ben vannak a garázsok és az épület alatti parkoló helyek. A garázsban voltam, ahonnan könnyű kilátni, de kívülről nem lehet belátni. Ezért volt könnyű meglátni a kis öreget, aki engem nem Iáhatott. A szembenlevő épületből jött ki, körülnézett és óvatosan lépkedett a szemetes kannák felé. Felemelte az egyik fedelét, szeméttel teli papírzacskót dobott bele, aztán jobbra nézett, balra nézett és amikor látta, hogy tiszta a határ, a zsebéből előhúzott és a kannába dobott egy fél- pintes, üres viszkis üveget. Mint aki dolgát jól végezte, sarkon fordult és önelégülten sétált a lakása felé. Itt az alkalom — gondoltam — megint feltenni kérdéseket: Miért kell a kis öregnek titokban eldobni a viszkis üveget? Biztosan azért, mert a viszkit is titokban kell elfogyasztania. Miért veszi az italt félpintes üvegekben, amikor igy drágább, mintha kvartonkint vásárolná? Biztosan azért, mert a félpintes üveget könnyebben lehet elrejteni, mint egy nagyobb üveget. Ki előtt kell rejtegetni az italt? A feleségétől tart? A szomszédok elől próbálja leplezni a gyengeségét? Talán érzi — tudat alatt —, hogy a kelleténél többet iszik és ezt próbálja titokban tartani? Olyan kérdések, amelyekre csak a kis öreg tudna válaszolni, — ha lenne, aki megkérdezze és ha kedve lenne válaszolni rá. III. A fent említett alley-ben a szintén említett szeles kannákat azért sorakoztatják fel, hogy a lakók abba rakják a hulladékokat. Ételmaradékokat -és minden mást, ami hasznavehetetlen. Időnkint ki is vesznek a kannákból olyan emberek, akik a mások hulladékában is találnak (rájuk nézve) “értékes” dolgokat. Egy idős ember és egy idős asszony, akik rendszeresen járják a santa-monicai alley-ket, üzletszerűig végzik a dolgukat: nem néznek jobbra, nem néznek balra, mindig csak előre a kannák irányába. Nehéz megállapítani, hogy mik azok az “értékes” dolgok, amelyeket elvitelre érdemesnek talál az idős ember és az idős asszony, mert a holmikat mindjárt nagy papirzsákba helyezik és mennek a következő kanna-sorhoz. Van egy harmadik kanna-kutató is, hórihorgas, sovány ember, aki amatőrnek tűnik a szakmában. A másik két szaktárstól elütően, akik bizony meglehetősen kopott öltözetben végzik a dolgukat, a hórihorgas aránylag jól öltözött. Már amit általában jólöltözöttnek nevezünk Dél-Californiában: rendes nadrág és tiszta ing van rajta állandóan. A kezében füles papirzsákot cipel, de olyan könnyedén, olyan nem-törődöm módon, amit a francia “nonchalant” kifejezés fed a legjobban. Röviden: úgy viselkedik, mintha csak az alley- ben végzett séta és a friss levegő érdekelné, semmi más. A kannákra rá se néz, mintha méltóságán aluli lenne szemet vetni szennyes szemetes kannákra. Azért félszemmel jobbra-balra kacsingat és ha látja, hogy nincs a közelben senki, a biztonság kedKÖZVETLENÜL BÁLINT IMRE rovata KARÁCSONYI KÖNYVELÉS... ! Hogy mit hoz a kis Jézuska az idén, még nem tudom, ezért ez a beszámoló a tavalyi, meg az azelőtti karácsonyokról szól, úgy husz-harminc évre visszamenőleg. A múlt tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy az idei is valahogy olyan lesz, mint a multbaniak voltak, már ami az ajándékokat illeti. Nemzedékem azon része, aki hallgat a papjára, karácsonykor szokott megütközni velem, aki még akkor se hallgatnék a papomra, ha volna papom. Ámbár elösmerem, hogy karácsonyra nagyon helyesen prédikálják a papok a hívőknek, hogy a karácsonyi ajándék csak mutatványszám legyen, csekélység, ami csak a szeretetünket akarja kifejezni, megemlékeztetni rokonainkat, barátainkat, hogy legalább egyszer az évben gondolunk egymásra. É akiktől én kapok ajándékot, mind vagy hallgat papjára, vagy született ravasz rókák, de mindt J “csekélységet” kapok ajándéknak. Tavaly elsőnek érkezett be egy gombolyag drót- szerüség, amely és erre nehezen jöttem rá csak miután hirdetni láttam huszonkilenc centért, hogy gyertyatartónak kell használni. Egy valódi fa-só- tartót kaptam. Párját, a borstartót, az idén fogom kapni. Remélem. A kettő, ha együtt lesz, egy dollár huszonötbe került légyen. Gyapjuzoknit kettőt is kaptam egyszerre egy igen nagylelkű rokontól, amit az idén visszaküldenék valakinek, akárkinek, akinek tizenhármas lába van. Nincs olyan óriás a láthatáromon. Nekem tiz és feles kell. Bejött egy női lábszárberetva. Csak tévedés lehetett. Mert ha szőrösök volnának a lábszáraim, büszke volnék rájuk és nem beretválnám azokat. Elküldeném valamelyik nőismerősömnek, csak félek, hogy megsértődne. Tagadják. Pedig a televízión egy igazán gyönyörű modell nemcsak beretválja minden nap hatszor a lábszárát, hanem még pénzt is kap érte. Látszik rajta, hogy nem ingyen csinálja. Kilencvenkilenc cent lehetett a beretva ára. Kaptam egy töltőtollat. Nem érdemes tintát venni hozzá. Labdavégü tollat elfogdanék de azt nem kaptam, mert a bankárok avval Írnak. Kaptam egy Zane Gray regényt. Western. Egy huszkötetes kiadás első kötetét. A következőket tizenkilenc évre beosztva fogom kapni. Amivel elmaradok, a másvilágra küldi majd utánam a kedves- rokon, hogy ne vedd zokon! Két papirvágót is kaptam, _ mindkettőn kézifestéssel virágszerüségek voltak csinálva. Művészi rettenet! Elküldtem európai rokonoknak, akik előzőleg Írták, hogy ne küldjék már több télikabátot nekik, mert sok a vám és már van nekik mindenük. Hátha papirvágójuk még nincs! Kézi festéssel. Kaptam egy muzsikáló ár- nyékszékpapir-tartót, amelyre ha csak ránézett az véért hátrafelé is néz és ha a szélrózsa minden irányában szabad a levegő, gyorsan belenéz a szemetes kannákba. Ami érdekli, azt ügyes mozdulattal kiemeli, gyorsan a papirzsákba dugja, megint körülnéz, kiemeli, bedugja és ezt a műveletet any- nyiszor ismétli, ahány kanna van előtte. Abban a pillanatban, hogy meglát valakit, vagy lépéseket hall, — félbehagyja a kiemelést és be- dugást, “nonchalant” tovább sétál, már megint nem érdekli a világon semmi, csak a séta és a friss levegő... Jólöltözött ember, szemérmes, aki úgy végzi a felemelőnek nem nevezhető munkát, hogy senki ne lássa, senki ne sejtse, hogy ő szemetes kannákba néz, onnan olyasmiket húzogat ki és tesz papirzsákba, amit más hasznavehetetlennek talált és eldobott. Uj találós kérdések: mi van a hórihorgas ember mögött? Mit gyűjt, hogyan került ilyen helyzetbe, a szemérmességét és büszkeségét milyen kényszerhelyzet verte le és van-e jövője, jobb vagy rosszabb a jelennél? ★ i A sok ember-roncsnak három példánya a nagyváros utcáin. Időnkint hire jár, hogy elsüllyedt hajók roncsait emelik ki a tengerből. Pár héttel ezelőtt Kuba felett kémkedő, lezuhant “U-2” repülőgép roncsait emelték ki a Mexikói-öböl vizéből. Mikor emelik ki az ember-roncsokat a szükség és nyomor tengeréből? A küszöbön álló uj esztendőben? A következő évtizedben? Vagy a következő évszázadban? Erre ki tud választ adni? ember muzsikált. Svájci óraszerkezete volt. Tudom,. Láttam. Szétvettem. Azután már nem muzsikált. Azóta is, hogyha azt a nótát hallom, hogy “Happy Days Are Here Again... ”, amit az a masina muzsikált, utálat fog el. A mandzsettagomb azért volt érdekes, mert egyetlen ingem sincs, amelyik mandzsettára járna. (Hetvenöt cent.) Tettem hozzá az idén egy nyakkendőt, három szem zsebkendőt és elküldtem valakinek, akit úgy szeretek, mintha a hóhérom lenne. Csekélységek... Sajna, nekem nem lévén kezemügyébe kerülő paptanácsadó, sikerült ugyan egy pár év előtt kapott vacaktól megszabadulni azáltal, hogy visszii- küldtem azokat másoknak, főleg feleségem tanácsára tettem azt is, ámbár mindegyiket megtoldottam valamivel, hogyha nem is jobb, de több legyen és ha ezekhez hozzászámítjuk a postaköltséget és miután tavaly kiszámitotttam, hogy kerek háromszáz százalékkal többet adtam, mint kaptam, kérdem, hát üzlet ez? Erről jut eszembe ez a hosszú szakállas öreg vicc egy kereskedőről, aki panaszkodik, hogy minden nap ráfizet az üzletére. “Hát akkor miből élsz?”, kérdezte a barátja. “Vasárnap zárva tartok.” Ha sok karácsony volna egy-egy évben, tönkremennék. ÖT CENTIMÉTERREL hosszabbak a csecsemők napjainkban, mint az első világháború előtti gyerekek — állapították meg a nyugatnémet orvosok* A hatesztendős gyerekek átlagosan 10 centiméterrel magasabbak, mint a múlt században. C+-S CENZÚRA. — Nyugat-Németországban 22 perccel megrövidítették a Kilencedik kör cimü jugoszláv filmet; eltávolították azokat a részleteket, amelyekben leginkább kifejezésre jut a film nácizmus- ellenessége. C*J> NÉGY fegyver- és lőszerraktárt fedezett fel az olasz rendőrség a 2,000 méter magasságban levő barlangokban, az olasz—osztrák határ táján. Feltételezik, hogy a fegyverraktárak a Dél-Tirol területén működő terrorista csoportok birtokában voltak. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East I6th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a; előfizetésem. Itt mellékelek $. .. . .............-I Cim: ..................................................................... Név: ..................................................................... Város:............................................Állam: ....
