Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-26 / 52. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 26, 1963 Victor Perlő: A katonai bázisok csökkentésének jelentőségéről Keating newyorki szenátor kifakadása egyes katonai bázisok tervezett lezárása ellen, merő dema- gia volt. Előzőleg sem őt, sem a többi tiltakozót nem nyugtalanította az a gyakori esemény, hogy nagy összegeket kitevő katonai megrendeléseknek egyik nagy fegyverérdekeltségtől a másikhoz való kapcsolása következtében a munkások tízezrei váltak munkanélkülivé. És nem fakasztotta őket könnyekre a Studebaker mostani bejelentése sem, hogy autóüzemét végképpen lezárja South Benden. A republikánus hidegháborús lovagok természetesen politikai előnyöket és hasznothozó lehetőségeket keresnek barátaik számára. De ennél tovább menően, a bázisok tervezett lezárásában lépést látnak a béke felé, amit szeretnének felrobbantani. Nincs kizárva, hogy rábírták az adminisztrációt a hadikiadások tervezett csökkentésének korlátozására, hogy ne terjedjen a jelképesnél nagyobb arányúvá. Három év folyamán 16,000 munkást érintene ez a lépés és ez a szám a Pentagon és a rendeléseit teljesítő vállalkozók alkalmazottainak csak fél százalékát teszi ki. Miért hozta nyilvánosságra az adminisztráció a tervezett lezárásokat? Elsősorban azért, mert John son elnök megegyezik bankár tanácsadóival, hogy a kormány deficitjét nem lehet a végletekig nyújtani és fontosnak tartja a takarékosság bevezetését, különös tekintettel az adómódosító törvényjavaslatra és elfogadásának biztosítására. És azért is, mert ezzel és más utakon is, reagál a belső és nemzetközi nyomásra, a feszültség enyhítése céljából — és hozzájárul a folyamat fejlődéséhez. Ezek a kisarányu beszüntetések előjelei lehetnek az amerikai háborús gazdaság mélyebb megnyirbálásának. A Wall Street Journal a Pentagon azon tervéről jelentett (dec. 13-án), hogy a következő öt éven keresztül évente 5 milliárd dollár csökkenést szándékszik eszközölni. Ez 10 százaléknál kevesebb évente. De az erről közölt részletek 50 százalékos csökkentésre engednek következtetni a katonai felszerelések megrendelése terén, belértve úgy a stratégiai, mint a hagyományos fegyvernemeket. Nagyon lehetséges, hogy ez a híresztelés céltudatos volt, hogy felkeltsék vele a háborús megrendelések élvezőinek éles tiltakozását a fegyverkezési verseny jelentősebb lelassítása ellen. De jelenti ez azt is, hogy ez nagyon reális, élő kérdés, amit a békeerők megnyerhetnek, ha megfelelő mozgósítást hajtanak végre érte. Hogy a tervezett levágások k'eresztülvihetők legyenek, szükséges az elbocsátott munkások más foglalkoztatására vonatkozóan terveket kidolgozni és életbeléptetni. Minden helyi szakszervezetnek, kereskedelmi kamarának, néger szervezetnek arra kell törekednie, hogy közösen olyan közmunkálatokra és termelő vállalatokra dolgozzanak ki terveket, amelyek nagyobb számú munkaerőt képesek alkalmazni, mint amennyit a jelenlegi katonai aktivitások foglalkoztatnak — és mint szokott lenni, kevesebb költséggel, mert minden kiadott dollár kevesebb pazarlással és profitharácsolással, de több munkábahelyezéssel jár, a polgári vállalkozásoknál, mint a katonai munkálatoknál. Vegyük például a hajóépitéssel foglalkozókat. A feleslegessé vált tengerészeti üzemeket (Navy Yards), vagy a tétlenné vált magán hajóépítő üzemeket, évtizedekig lehetne foglalkoztatni azzal, hogy kereskedelmi hajókat építenének, amelyekre az ázsiai, afrikai, latin-amerikai és az európai szocialista országoknak nagy szükségük van flottájuk kiegészítésére, s amiket megvásárolnának hosszúlejáratú kölcsönnel. A kormánynak valószínűleg szubvencionálni kellene a hajóépítő üzemeket. De ha ezeknél teljes munkairam indulna meg, a szükséges * szubvenció aránya sokkal kisebb lenne a mostaninál, amikor a kormány a valóságban fedezi a tulajdonosok költségeit és profitját, mialatt MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. az üzemek termelő kapacitásának csak jelentéktelen része van használatban. Hughes, New Jersey állam kormányzója az elnöktől kért segítséget Dél-Jersey városai számára, “amelyeket a védelmi szerződések megnyirbálása” súlyosan érintett. Azt jelentette, hogy Mr. Johnson “szimpátiát fejezett ki” és az a véleménye, hogy az elnök “közreműködne, ha konkrétabb ajánlatokat dolgoznának ki.” Ez megfelelő célzás arra, hogy a vezetők most azonnal lássanak munkához, alapos tervek elkészítésére. Sokat lehetne tenni a most létező közmunkálatokra és másra szánt pénzkiutalásokkal. De a szakszervezeteknek különösképpen fel kell készülniük. M'eg kell szerezniük a kongresszus tagjainak és jelöltjeinek a támogatását egy törvényjavaslatra, amely a védelmi üzemekben és bázisokon dolgozó munkások jogait védelmezné. Ezzel kell biztosítást nyújtani számukra a személyi tulajdonuk vagy házuk elvesztése ellen, a szükségüknek megfelelő végkielégítésre, az átképzésre és ami a legfontosabb, a kereseti lehetőségre. Ilyen törvény a szövetségi kormányt pénzzel és felelősséggel ruházná fel, amit arra használna, hogy ezeket a jogokat társadalmilag hasznos termelésben, építkezésben és kutató munkában váltsa valóra. A bázisok bezárásának bejelentését követő napokban fontos események voltak nálunk, a Szovjetunióban és más országokban, amelyek arra mutatnak rá, hogy a lehetőségek fennállanak a közeljövőben a nemzetközi közeledés irányába történő jelentős lépésekre. Tudatában vagyok annak, hogy a lefolyt eseményekben ellentétek is léteznek. Mr. Johnson kezdeti lépései azonban összhangban voltak azon kijelentésével, hogy "az adminisztrációjának központi célkitűzése és elsődleges óhaja a világbéke létrejötte." (N. Y. Times, dec. 15.) Az ehhez a célhoz vezető utján az elnök az egész amerikai nép segítségét és támogatását megérdemli. Vannak, akik nézeteimet túlzottan optimistának tartják. Előző Írásaim bizonyítják azonban, hogy nem voltak rózsás illúzióim, amikor másoknak voltak. Most azonban úgy érzem, hogy optimizmusom a valóságban létező erők és egy bizonyos irányvonalat jelző események helyes értékelésén alapulnak. Pesszimistáknak tartom azokat, akik ölhetett kezekkel, fitymáló kritikával mondanak véleményt. Mert a nép aktiv és tevékeny támogatása nélkül, még a legjobb akarattal rendelkező elnök sem képes felülkerekedni a gonosz erőkön, amelyek ellenzik a leszerelést. Egy olyan gazdasági program, amely a leszerelésből nagyarányú munkalehetőséget és magasabb életszínvonalat nyújtó helyzetet teremt, a támogatók millióit sorakoztatja fel az adminisztráció mindenegyes békéhez vezető lépése mögé. Ilyen támogatás segíteni fogja azt az irányzatot mindent elsöprő győzelemhez vezető, impozáns programmá építeni. AZ EGYETEMI ATLÉTA OXTALAN MEGGYILKOLÁSA Manapság sokat olvasunk a bűnözésről, lapunk is többször foglalkozott a probléma társadalmi hátterével és adatokat közölt az ifjúsági bűnözés egyre nagyobb elterjedéséről. A newyorki City College egyik hallgatóját olyan körülmények között, gyilkolták meg, ami a gyakran előforduló eseteknél még jobban érzett iszonyattal tölti el az embert. Ennek a gyilkosságnak nem volt semmiféle meg magyarázható háttere, vagy oka. A City College sporttermében, a Rensselaer egyetem sportcsapatán döntő győzelmet arató basketball mérkőzés után. Michael Schaffer, a City College 19 éves növendéke és kiváló atlétája, fiuk és lányok társaságában a közeli ice cream parlor felé tartott. Egy arrahaladó kocsiban 4 fiatalember közül az egyik Edward Weissman, ráismert egy lányra a társaságból és ebből következőleg veszekedés fejlődött ki a két csoport között. A következő pillanatban Weissman behajtotta kocsiját a csoportba és halálra gázolta a fiatal Schaffert. Meg sem állt, hanem továbbrobogott, autójával hurcolva a legázolt fiatalembert. Szemtanúja volt a jelenetnek Solomon Blatt, a City College egy másik atlétájának apja, aki azonnal felismerte Weissmant, mint aki csak pár perccel azelőtt, a járdára felhajtva, őt magát is majdnem halálra gázolta. Mr. Blatt megtette a jelentést a rendőrségen és onnan kijövet, a sok izgalom következtében szívrohamot kapott és holtan esett ösSze. A rendőrség Weissmant szándékos elgázolással véghezvitt gyilkossággal vádolja, amit a vádlott tagad. Azt áliitja, hogy nem volt tudomása arról, hogy az autójával elütött valakit. A szemtanuk cáfolják ezt az állítást. Nem tudjuk, milyen bírósági kimenetele lesz ennek a tragikus esetnek, de a terhelő mellékkörülmények feltornyosulása ijesztő képét adja a köz biztonságnak és az emberi élet értékének New Yorkban. Arra enged következtetni, hogy nemcsak megrögzött gonosztevők fenyegetik a járókelőket, hanem felindult és “lelkileg kiegyensúlyozatlan” egyének is megtámadhatják, minden látszólagos érdek, vagy ok nélkül a mitsem sejtő embereket. A fiatal Weissman életének viszgálásánál a hírlapok jelentették, hogy gyermekkorában átlagos tanuló volt, később a középiskolában hanyatlott, majd teljesen kimaradt az iskolából. Ezután különféle helyeken dolgozott, legutóbb mint gyári alkalmazott. Háziorvosa úgy vélekedett róla, hogy “lelkileg kiegyensúlyozatlan”, gyakori dührohamai vannak és hogy az elmúlt év folyamán egy ideg- gyógyászhoz ajánlotta kezelésre. A “lelkileg kiegyensúlyozatlan” jelzőt elég szabadon alkalmazzák a pszichológusok, a pedagógusok és a közönség is társadalmi viszonylatban. Meglehetősen laza fogalom, mert nem lehet pontosan megállapítani, hogy hol a határvonal a kiegyensúlyozottak és ki nem egyensulyozottak között. Több-kevesebb mértékben majdnem mindenkire lehet alkalmazni ezt a megnevezést. Tragédiák bekövetkezése után a szakértők utólagosan gyakran megállapítják, hogy a tettes már gyermekkorában kiegyensúlyozatlan volt. Ha ez olyan gyakori jelenség, miért van az, hogy ennek az állapotnak a gyógyítására képzett ideggyógyászok és pszichológusok segítségét csakis a jómódúak engedhetik meg, akik a költséges kezelésekkel úgyszólván monopolizálják ezeknek a hivatásoknak a működését? Hogy miért fejlődnek ki ilyen lelki betegségek, és ha már megvannak, miért válnak súlyossá és kergetik kritikus helyzetekbe az ebben szenvedőket, arra választ ad_ a gazdasági rendszer kilátás- talansága, különösen a fiatal generációt illetőleg. William Fitz Ryan, newyorki demokrata képviselő mondotta, hogy annak ellenére, hogy az Egyesült Államok “a világon a legnagyobb jólétben dúskáló ország”, a sokmillió ifjúnak nem nyújt reményt a jövőre. “A dúskáló jólétben nem vesz- sziik észre az ifjúság útját álló sötét zsákutcákat.” Willard Wiftz munkaügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy azok a fiatalok, akik high school érettségi nélkül keresnek munkát,- “gazdasági öngyilkosságot” követnek el. Az iskolázatlan ifjúságnak vannak a legkevesebb kilátásai, ezek élnek a legmostohább életkörülmények között és ők néznek szembe a legtöbb sikertelenséggel. Ez a réteg, gazdasági hátterével és reménytelenségével a legtermékenyebb talaj a lelki betegségek kifejlődésére. Az ifjúságot fenyegető egyre nagyobb gazdasági problémákkal, ha ez az irányzat meg nem változik, a gyilkosságok és egyéb bűnözések egyre aggasztóbb elterjedése várható. j AMERIKAI MAGYAR SZÓ i 130 East 16th Street ] New Yörk 3, N. Y. Elolvastam mutatványszámként küldött | lapjukat és kérem, hogy további mutatvány- | példányokat küldjenek címemre, minden kö- | telezettség nélkül. I Név: ................................................................. | Cím: ................................................................................ } Város:......................................Állam:............. Megrendelem laüiukat □ egy évre □ félévre (A lap kedvezmfenyes előfizetési ára uj ol- | vasóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) jiniiuudMMtiHtiiiiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiii.iJiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiuiiiuaH
