Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-18 / 29. szám
Thursday, July 18, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Dráma Allerton Ave.-n, Bronxban előfeltétele a szocialistaéwJő.. ..sráouohd i.z(te Történelmi előadást tartanak néhány hét óta minden este — és nappal Bronxban, az Allerton Avenuen a Boston Road sarkán. A színpad: a White Castle nevű hamburger árusító hely. A díszletek a legegyszerűbbek: rendőrségi kordonkorlátok, plakátok. A szereplők: a White Castle üzletvezetősége, tüntetők, rendőrök, fiatalkorú — és nem olyan fiatalkoru-bíinözőjelöltek. A közönség: a vidék lakossága, minden este szinültig megtölti a “színházat”, a White Castle környékét. A dráma, leegyszerűsítve, három felvonásból áll. Az első felvonásban a hamburger árusító hely vezetősége visszautasítja a néger lakosság képviselőjének jogos követelését, hogy alkalmazzon négert is, hiszen a vásárlóközönség jelentékeny része néger. A tulajdonos ridegen visszautasítja a követelést. A második felvonásban — a nyiltszintéri előadás tulajdonképen ezzel a második felvonással kezdődik — a néger nép és az ő jogos követelésüket támogató fehérek egy csoportja piketelni kezdi a White Castle-t, hogy ezzel a törvényileg szentestitett módszerrel nyomást gyakoroljon a, vak önző tulajdonosra a megkülönböztetés megszüntetése érdekében. A dráma bonyolódni kezd amikor a Bronx, sőt Westchester minden részéről összegyülemlik a romlott, rothadt lelkű az amerikai csatornasajtó és csatorna televizió által mérgezett sihederek söpredéke és szavakkal, és időn- kint tettleg sértegetni kezdik a piketetlőket. A rendőrök, akik erre az alkalomra dupla kesztyűt húztak magukra, joviális megértéssel hesegetik, csendesítik a fiatalkorúak csürhéjét. A harmadik felvonásban a banda vérszemet kap a rendőrök elnéző magatartása következtében és rohamot próbál intézni a piketelők ellen. Egy másik csoportjuk a szomszéd utcákba nyomul be, megtámadja a néger járókelőket és rálő az autókra, amelyekben négert vesznek észre. Mások zsidó üzletek ablakait verik be. A rendőrök erre kénytelen kelletlen akcióba lépnek: elkergetik a “szinhelyről” a fiatalkorú gazember söpredéket. A dráma amint láthatjuk, nem nyer megoldást. Függőben marad. A tulajdonos nem ismeri el a jogos követelést, a piketelők kitartanak igazságuk mellett. A rendőrség nem nyúl bele erélyes kézzel a csőcselék szétszórására. • Az amerikai néger nép nagy történelmi egyen jogusági harca ezzel elért az eddig csöndes, az eseményeket mintegy csak páholyból szemlélő Bronxba is. Az Allerton Avenue és Boston Rd. környéke népe most a saját portáján szemlélheti — egyelőre mérsékeltebb kiadásban — a harcot, amelynek egyes fejezeteiről eddig csak a sajtó s televizió utján, birminghami, jacksoni, little-rocki keltezés alatt szerzett tudomást. A bronxi eseményeknek azonban van egy uj és becsületes amerikaiakat joggal nyugtalanító sajátossága. Sokan azt hitték, hogy az, ami a rabszolgahagyományokkal átitatott déli államokban, déli városokban megtörténhetett, az a “liberális” New York városában, annak is egyik “legliberá- lisabb” negyedében (Allerton környéke lakossága politikailag viszonylag progresszív) nem történhet meg. Kiderült, hogy a faji gyűlölet, a fasizmus határán mozgó reakciós beállítottság csaknem annyira elterjedt a Bronxban is, mint Bir- minghamban, Jacksonban, vagy más déli városban. E sorok írója az elmúlt hetekben több ízben figyelte, közvetlen közelről, a fiatalkorú félfasiszta csőcseléket a White Castle környékén. Nem “Bowery tipusu” csavargók ezek. Nagyrészük jó autón “érkezik” meg a tüntetés szinnelyére. Legtöbbjük 15—19 év közötti fiatal, kisebb hányaduk diák, utcasarkokon candy store-okban lézengő munkanélküli, vagy szakmanélküli ifjúmunkásnak néz ki. A hidegháborús “kultúra” és politika kitermeltje ez a lipus. A newyorki csatornasajtóban a hollywoodi csatorna-filmekben, a televízió gyilkosságra, rablásra kéjre koncentrált embertelen erkölcstelen programjain nőtt fel ez a generáció. Otthonaikban, ugyancsak félrenevelt szüleiktől faji gyűlöletet és minden piketelésben radikálisokat vagy kommunizmust sejtő világnézetet szívtak magukba. Sötét tekintetű, hol vihogó, hol dühtől torzult arcukba nézve, úgy éreztem, hogy a peekskilli lincselő fiatalokat, vagy az Oxford Miss-i egyetemen tomboló banda ikreit látom. Egy beteg társadalom, beteg fiataljai ezek. Nagyon sok leckére, nagyon intenzív oktatásra lesz szükség, hogy ezt a mérgezett lelkű fiatalságot demokráciára, a más szinü, más fajú embertársaik jogainak tiszteletbentartására nevelhessék. Kennedy elnök beszéde a néger nép jogos követeléseiről, jó volt, szép volt. Csak nem volt elég. Ha Németországon volt ideje hat-nvolc szónoklatot tartani a német népnek, kell hogy találjon időt az amerikai nép nevelésére is. Rockelefeller kormányzó is jobban tenné, ha kevesebbet nyaralna és több időt szentelne New Yorkra s Bronx- ra. És ez vonatkozik Wagner polgármesterre is. A bronxi nyílt szintéri történelmi dráma azt látszik bizonyítani, hogy nincs sok vesztegetni való idő. Figyelő U. I. — Negyedik felvonás: Újabb szereplők, a National Renaissance Party fasiszta szervezet tagjai jelentek meg a színtéren egy sárga teherautóval, hogy a piketelőket megtámadják, mert azok “kommunisták”. Amikor a piketelők elkergették őket, egyenesen a rendőrségre mentek panaszt emelni. A rendőrök a következő fegyvernemeket találták a teherautóban: egy uj ijpuskát a hozzávaló acélhegyü nyilakkal, egy revolvert, egy rakéta puskát, egy töltött rövidcsövű nagy pisztolyt, 2 könnygáz pisztolyt, egy 9 inch hosz- szu konyhakést, egy doboz 22-es revolvergolyót, egy kampót, egy csomag horgot, egy csomó trágár irodalmat és a Renaissance Party által kiadott gyülöletszitó nyomtatványokat. A rendőrség három názit a helyszínen s további ötöt a lakásán tartóztatott le, ahol meg nagyobb fegyverkészletet talált. Ezek a fasiszta bűnözők bevallották, hogy a fegyvereket a piketelők ellen akarták használni, “provokáció esetén.” Mellék jelenet: A White Castle tulajdonosa leállította a hűtőkészüléket az étteremben és begyújtotta a fűtőkészüléket. A hőmérséklet 112 fokra emelkedett a helyiségében. Az ülő tüntetők hősiesen állták, de négy összeseit közülük és kórházba kellett őket szállítani. A tulajdonos és a kiszolgálók egy másik szobából nézték a német nácik gázkamráira emlékeztető kínzó eljárásuk eredményét. Még nem hallottuk, hogy eljárás indult volna ellenük ezért. Kártérítést követelnek LOS ANGELES, Cal. — A House Un-American Committee Kaliforniában ütötte fel sátrát, hogy sorozatos kihallgatást tartson az Egyesült Államokból Kubába történt, hivatalosan nem engedélyezett, utazások kérdésében. Egyelőre 15 kaliforniait idéztek be tanúnak. Négy kaliforniai azonnal pert indított a HUAC tagjai ellen és egyenként 6,000 dollár kártérítést követelnek azért, mert a bizottság nevüket nyilvánosságra hozta, még mielőtt megjelentek volna a kihallgatáson. Ez az eljárás ellenkezik a bizottság munkaszabályaival is, azonkívül igen sérelmesen érintheti a megnevezett egyének hírnevét, társadalmi és kereseti viszonyait. Robert E. Randolph, George Waegell, John Allen Johnson és felesége Frances E. Johnson perelik a HUAC-ot. A kongresszusi bizottság uj vezetője, (Francis Walter meghalt) Edwin C. Willis képviselő Louisi- anából. Reakciós felfogása vetélkedik az elődjé- volt. Egyike azoknak, akik 1956-ban aláírtak egy nyilatkozatot, hogy harcolni fognak a Legfelsőbb Törvényszéknek az iskolák integrálásáért hozott döntése ellen. ELMARADT A VASUTAS SZTRÁJK Kennedy julius 29-ig halasztást kért, a probléma kivizsgálására Kennedy elnök kérésére a vasutas szakszervezetek beleegyeztek a múlt hét csütörtökre kitűzött sztrájk elhalasztásába. A probléma megoldása nehéz dió az adminisztráció számára, mivel a szak- szervezetek minden olyan ajánlatot visszautasítottak, amely a kötelező döntőbíráskodást foglalta magában. Ilyen alapon visszautasították Arthur Goldberg főbíró személyét is, akit Kennedy kiválasztott, hogy a vasúttársaságok és vasúti szakszervezetek között négy év óta húzódó problémát megoldja és akinek a döntése kötelező lett volna. A vasúttársaságok készséggel fogadták el Goldberget, mert bíztak abban, hogy az ő határozata is, mint minden eddigi döntés, az ő javukra szól. Az elnök kérését, hogy julius 29-ig halasszák el a munkások elbocsátásának kivitelezését, szintén elfogadták. A kormány Labor-Management Advisory Com5 mittee hattagú albizottsága fogja felülvizsgálni a helyzetet a kérdésben. Az albizottság élén két miniszter lesz: Wirtz munkaügyi miniszter, mint elnök és Hodges kereskedelemügyi miniszter, mint alelnök. Két ipari mágnás: Joseph L. Block, az Inland Steel Co. elnöke és Stuart T. Saunders, a Norfolk and Western Railway Clerks vezetője és George Meany az AFL-CIO központi elnöke, lesz még az albizottság tagja. Ez az albizottság julius 22-én vizsgálatainak eredményét benyújtja a kongresszushoz, hogy az döntsön a kérdésben. Ám a szakszervezetek az elnökhöz intézett válaszukban leszögezték, hogy kötelező döntésnek nem vetik alá magukat. Ez az eljárás ártalmas hatással lesz a szakszervezetek évtizedek óta gyakorolt “collective bargaining” egyezkedési jogaira. Ebbe elvből nem egyezhetnek bele, mert ha a kormány egyszer is alkalmazza a munkásokkal szemben ezt a módszert, akkor lehetőség nyílik arra, hogy az állam sztrájkellenes gépezetének állandó eszközévé fog válni. 40,000 kazánfűtő azonnali elbocsátásáról van szó, akik a vasutbárók szerint szükségtelenekké váltak a mozdonyokon. A szakszervezetek ragaszkodnak ahhoz, hogy a munkában szerzett tapasztalat alapján mozdonyvezetői munkára alkalmasak a későbbi megüresedések és állások betöltésére. A zsák és a foltja Joseph Me D. Mitchell hazatalált. Nyilatkozatban bejelentette, hogy a John Birch Society alkalmazottja lett. Ősztől kezdve a keleti partvidéki államokat fogja szerencsétleniteni azzal, hogy szervező munkát végez a fasiszta szervezet érdekében. Mitchell akkor vonta magára az ország közfi • gyeimét, amikor mint Newburgh város ügykezelője embertelen szabályokat akart életbeléptetni a város közsegélyre utalt szegénysorsu lakosaira vonatkozóan. Azután vádat emeltek ellene, hogy 20 ezer dollárt fogadott el megvesztegetésként két telekügynöktől, akik a város zónázását akarták üzletük érdekében megváltoztatni. A könyörületésséggel nem nagyon bővelkedő állami segélykiosztó szervek vezetőit is megbotránkoztatták Mitchell ajánlatai a nyomorúságban élőkkel szemben. Mitchell a segélynyújtást csak három hónapra ajánlotta korlátozni évente, a segélyben részesülő munkabíró férfiakat heti 40 órai városi munkára akarta kényszeríteni (vizsgálat kimutatta, hogy nem volt munkabíró férfi a segélyezettek között), újonnan érkezetteknek két hétnél tovább nem akart segítséget nyújtani és házasságon kívül született gyermekeket teljesen kizárt volna a segélyezés alól, ha az anyának előbb is volt törvénytelen gyermeke. A közvélemény éles tiltakozása azt eredményezte, hogy ezeket a javaslatokat visszautasították, valamivel enyhébb rendszabályokkal helyettesítették őket. Az állami fő- biróság későbben ezeket is érvénytelenítette, egy pont kivételével. De Barry Goldwater szenátor és társai szivében visszhangot keltett Mitchell programja. Mitchellt az ellene hozott megvesztegetési vád alól is felmentették. Ezzel érettnek találtatott arra, hogy a Birch Society képviseletében folytassa népellenes tevékenységét. Remélhetőleg éppoly kevés eredménnyel, mint amennyivel előbbi próbálkozásai jártak. A fasiszta ügynök próbálkozásait azonban figyelemmel kell kisérni a demokratikus társadalmi szervezeteknek és a közjó érdekében mindig le kell leplezni. Egy aszfalfgyár - egy munkás LOS ANGELES, Cal. — Dél-Kaliforniában szünetel az utak aszfaltozása, miután az International Operating Engineers 12-es lokálja az Industrial Asphalt Co. 29 üzemében sztrájkot rendelt, minek következtében más aszfalt üzem is beszüntette a munkát. 400 műszaki mérnökről van szó, akiket az üzemek el akarnak bocsátani, mert automációt vezettek be. A sztrájk és a “lockout” következtében 7.000 munkás, akik a nyersanyag szállítást végezték, szintén tétlenek lettek. 97 szóbanforgó üzem naponta egymillió dollár értékű aszfaltot termelt, 45.000 tonna mennyiségben. A szakszervezet követelése az, hogy biztonsági szempontból legalább két munkást alkalmazzanak minden üzemben. Eddig átlagban 3—4 alkalmazottal működtek az üzemek, de a munkáltatók most azt állítják, hogy az automatizált termelést egyetlen munkás is elláthatja. Tehát ki velük az utcára. WWWUWIMWWVWAMMAMWWWVtnmMMUWAAn/tM ORSZÁGOS iskolaegészségügyi ankétot rendeznek Kőszegen a Gyógypedagógiai Intézet dísztermében.
