Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-31 / 44. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 31, 1963 Az ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. WWWVWWUWWW»flftlWWWWWWWWWW»»'VI«nW«WWWWWWVVVVWVWWWlWftl>/W>W Mi történik, ha a gyár költözik? KANADA. — Jelenleg Oakville, Ont.-ban lakom, az ideköltözött Ford automobilgyárban dolgozom. Még 19C>l-ban elköltöztették az üzemet Windsor- ról, miáltal súlyos anyagi csapást mértek a városra és környékére. Vagy 4—5,000 ember esett áldozatul csak a Fordnál és a többi, apró részeket készítő kisebb társulat is, mint a kiscsirkék a kot- lós után, mentek a nagy gyárral. 1956-ban majdnem véglegesen elvesztettem a munkámat, 13 év után. ami hét évig tartott, többeknek még tovább, mig végképpen kiestek a munkából, vagyis elvesztették a seniority jogukat. Mivel Windsor valóságos “ghost-town” (kisértet-varos) lett, a városi vezetőség és az állami közegek ki tudták járni, hogy 1963-ban újból 3—4 department ideköltözött és igy a seniority jogon keresztül ismét munkát kaptunk. A munkások 25 százalékát helyezték el. 1953-ban az akkori Ford-főnök azt hirdette úgy a rádión, mint a sajtóban, hogy nem kell megrettenni a Ford-gyár szerelő részének az elköltözteté- se miatt, mert az nem fogja érinteni a windsori és környéki dolgozókat. Azután az itteni szerelési részleget ifjú munkásokkal rendezték be, elsősorban a gyorsabb munkatempó miatt, másodsorban a társulat igyekezett megszabadulni egy csomó idős, segelyre szoruló munkástól. Még akkor, 1953- ban a szakszervezetünk vezetői sem vették észre a veszélyt, s csak később ébredtek reá, hogy ez sok helyen szokássá vált országszerte. Sok gyár még külföldre is menekül az idős munkások és a magasabb órabérfizetés elől. Még a bányákat is elvinnék, ha a földet fel tudnák fordítani. Csak azok veszik ezt észre, akik beleesnek ezekbe a változásokba. Még a szakszervezeti vezetők is könnyen elnéznek az események felett és ma is hallgatnak azok, akiknek a hangjukat fel kellene emelni. Az alsóbb vezetők józanabb gondolkodásúak, de ezeket igyekeznek háttérbe szorítani, s hamar rájuk fogják. hogy az ország technikai fejlődését szabotálják, ha kell, még vörösre is befestik őket. Hoó Bernát könyvét én is elolvastam, miután a laptól megrendeltem. Azután pedig, hogy az éles kritikát a lapban olvastam, ismét fontolóra vettem a könyv tartalmát, de legfeljebb csak 95 százalékban tudok azzal megegyezni. Szinte szerettem volna megszorítani Hoó Bernát honfitárs kezét, amiért mint egy sorsüldözött munkásember, az idegei megengedték, hogy borzalmas életútját ecsetelje, ami lényegében azonos a mi múltúnkkal, sőt még a jelenünkkel is. Ábrahám Sándor Miért jött apám Amerikába? CALIFORNIA. — A legtöbb ember visszaemlékezik még a hat éves korában történtekre is, különösen, ha valami nagy eseményről van szó. Az én apám juhász volt a báró tanyáján, irni-olvasni nem tudott, csak a nevét tudta leírni. De a természet- tudományhoz és a juhok orvoslásához kitünően értett. A nagybátyám magtáros volt a faluban, Nagy Gályán, a báró is ott lakott (a nevét már nem tudom), emlékszem a nagy kastélyra, 30 hold bekerített vadaskerttel, halastóval. Mindig beszöktünk játszani, ha nyitva volt a kapu, amig a csősz ki nem kergetett. A nagybátyám kijárta a bárónál, hogy apámat költöztesse be a faluba segédmagtárosnak; igy kerültünk a báróval egy utcába, hátsó udvari cseléd- lakásba, ami egy szobából állt és nem volt nagyobb 20x20 lábnál. Mind a négy oldala egy-egy szobának volt beosztva, egy festetlen ajtóval és zsinóros kilinccsel. Abban az évben valamilyen járvány volt azon a vidéken, bátyámmal beleestünk a betegségbe •\nvám mondta később, hogy tífuszjárvány volt, ami két kisebb húgomat el is vitte; nekem a fülem mögött, bátyámnak a torkán egy nagy daganat keletkezett. Jajgattunk a fájdalomtól, mig egy este apám hazajött a munkából és alig lépett be a szobába azt mondta: Anyjuk, megölöm a gyerekeket, tedd a lavórt a székre és elővette a borotváját. Fogd meg a gyereket, tartsd a fejét a lavórba s zipp, a daganat ki volt vágva. Telefonunk persze nem volt, de a hir mégis eljutott a csendőrségre. Arra jól emlékszem, amikor a csendőrök meghúzták a kilincset és lábbal berúgták az ajtót. Szurony szegezve jöttek, az egyik csendőr a mellényzsebből kivett egy Írást és olvasta: A magyar királyi törvényszék nevében, a 303 paragrafus értelmében le van tartóztatva, menjen előttünk. Apám kezét megvasalták és a Fő-utcán kisérték végig, majd bezárták. Másnap eljött a járási körorvos és jóváhagyta az operálást, s igy apám csak 10 korona büntetést fizetett és elengedték. Attól kezdve a falu réme lett, hogy meg akarta ölni a gyermekeit. Egy napon azután azt mondta: Anyjuk, itt nem lehet megmaradni, kimegyünk Amerikába. így történt, hogy apám Amerikába került. S. Szilágyi Akik bedőlnek a hazugságoknak PENNSYLVANIA. — Gondolom már olvasták a William Penn (volt Verhovay) konferencia lezajlásáról szóló hirt. Az uj elnök Károly Elemér lett, aki a mi osztályunk elnöke. Régi jó barátom ugv ő, mint az itteni delegátusunk. A legutóbbi gyűlésünkön kérdeztem tőlük, hogy miként zajlott le a konferencia? Azt mondták, hogy elég jól; erre én azt kérdeztem, hogyan engedhették meg, hogy táviratot küldjenek az elnöknek, hogy ne ismerje el a Kádár-kormányt és ne segítsék Magyarországot! A válasz az volt, hogy csak hallanám, mit mondanak egyesek, akik visszajöttek, hogy a szegény embernek a háztáján van egy kis kertje, de még azt is elveszik tőle. Én pedig erre azt mondtam, hogy tudomásom szerint több ezer köblöst adtak a parasztoknak. Igen, volt a válasz, odaadták nekik megmunkálni, de amit terem, azt elveszik. Egy másik ember még azt is mondta, hogy egy tyúkot sem szabad tartaniok. Kérdem erre, hogy akkor mit esznek? Hát elmennek az üzletbe, úgy mint mi. Erre kérdem, hogy a pénzt az üzletben való vásárláshoz honnan veszik? Erre már nem tudott az illető felelni. J. L, Hiányzik neki Rev. Gross cikke BRONX, N. Y. — Nagyon fájlalom, hogy mostanában nagyon ritkán olvashatom lapunkban Rév. Gross igen érdekes és tanulságos cikkeit. Remélem, hogy nincsen semmi komoly oka annak, hogy nem igen ir és őszintén kívánom, hogy Rev. Gross gyakrabban ékesítse lapunkat gyönyörű cikkeivel, melyek minden alkalommal nagy örömet okoznak nekem és barátaimnak is. M. Sulyok VIGYÁZZUNK EGÉSZSÉGÜNKRE A levegőn keresztül terjesztett betegségek Egyáltalán nem használ egészségünknek, ha belélegezzük az autókból kipuffogó gázokat. Ezt általában minden ember tudja, de most már tanulmányok is igazolják ezt a tényt. A U.S. Public Health Service és a Harvard School a Public Health kivizsgálói összejöttek és az egyik bostoni alagutnál szolgálatot teljesítő 60 alkalmazottat kikérdezték egészségi állapotukra vonatkozóan. A válaszokból megállapítást nyert, hogy 22-en, vagyis 36.7 százalékuk valamilyen krónikus légzési zavarral küzd, ami kétszer annyi, mint amennyi a lakosság körében általában felfedezhető. Nagy részüknek krónikus bronchitise van. Azok között, akik több mint tiz éve dolgoznak az alagutnál, aránylag több volt a beteg, mint azok között, akik csak rövidebb ideje dolgoznak ugyanott. Vagyis minél több füstöt szívnak be az évek folyamán, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy betegek lesznek. A dohányzás esetleges következményeit sem hagyták figyelmen kívül, de amikor minden adatot összeegyeztettek, az autókból kipuffogó gázok hatása látszott a legdöntőbbnek. Mit tehetünk tehát? Elsősorban is a levegő megfertőzése (air pollution) azt is jelenti, hogy nemcsak betegek lehetünk, de bizonyos százalékát a betegeknek ez meg is öli. Másodszor a levegő megfertőzése sokszor az autók kipuffogó gázától származik, amit közösségi és egypni lépésekkel orvosolni lehet, ha komolyan és elegen cselekszünk annak érdekében. (A N.Y. Tuberculosis & Health Ass’n közleménye) Hozzászólás a nagy vitához BRONX, N. Y. — Mostanában volt először al- kálmam lapunkban olvasni a kínai—szovjet álláspontokról és igen vegyes érzelmekkel, sőt megdöbbenéssel vettem a dolgokat tudomásul, de mi mást is tehetnék? Mint régi harcos, kénytelen vagyok a kínai álláspontot támogatni. De meg lehet érteni a Szovjetunió álláspontját is, mert 45 éven át az általános munkásmozgalom élén állt, s az emberiség jövőjéért mindent megtett, ami sok áldozattal járt. Még lehet érteni tehát a szovjet polgárokat, hogy most már kissé jobban szeretnének élni és próbálják levezetni az atomháború lehetőségét. Ok is tudják, hogy nem lehet az imperializmusban bizni, bármit is írnak alá, mert azt megszeghetik, ha érdekük úgy kívánja. De mégis megmutatják a világnak, hogy a szovjet nem akar atombombát használni. Valamit szeretnék tisztázni, ami nagyon zavarólag hat reám. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindaz, amit a Szovjetunió a különböző államokba, mint India, Egyiptom, Szíria, Kuba, stb. befektet, egy nap a szovjet ellen lesz felhasználva, mindezért majd a személyi kultuszt fogják okolni? Hogyan lehet azt megmagyarázni, hogy Szíriában megöltek oly sok kommunistát, vagy Nasser börtönben tartja a kommunistákat, s Indiában is több mint a fele a baloldali elemeknek a börtön fenéken van, vagy azt, ami a Kongóban történt? Úgy gondolom, hogy Kina álláspontját igazolja a most felmerülő helyzet, hogy a Szovjet, 45 évi tervgazdálkodás után, Kanadához és az Egyesült Államokhoz fordul búzáért, ahol viszont nincs terv- gazdálkodás. S mindezekért arannyal kénytelen fizetni, nem pedig valamilyen ipari cikkel. Le akarom itt szögezni, hogy ez a lap a haladó munkásokat képviseli és nem szeretném, hogy ha ebből a kérdésből kifolyólag egyenetlenség fejlődne ki. Sajnos öreg vagyok és egészségem nem engedi meg, hogy résztvegyek a munkában, de a múlt tapasztalatai késztetnek arra, hogy figyelmeztessem az olvasókat: a széthúzást nagyon könnyen elő lehet idézni, de visszacsinálni annál nehezebb. Gondoljanak csak arra a régi olvasók, hogy mi volt azelőtt, mennyi olvasója volt a lapnak és mi a helyzet. A kínai—szovjet nézeteltérést nem ez a maroknyi Magyar Szó olvasó fogja eldönteni. A személyi kultusz leleplezése és megszüntetése bennünket is megtanított arra, hogy nyitott szemmel nézzük az eseményeket. Kérem az olvasókat, hogy akár megegyeznek, akár nem ezen írásomban felvetett kérdésekkel, írjanak a laphoz, de ne személyeskedő hangon, mert az csak árthat lapunknak. Egyben feltétlenül meg kell egyeznünk: lapunkra okvetlenül szükség van és azt meg kell őrizni. Mautner Bandi ' Uj ultrahangos gyógykezelő készülék A nagyhírű szovjet ultrahangos gyógykezelő készülékek családja a közelmúltban újabb egyed- del gyarapodott: elkészült az UTP—1 tipusu uj hordozható készülék, amely kiválóan felhasználható a betegek otthoni gyógykezelésére. Beépített szabályozó rendszere utján az ultrahangsugárzás időtartama és erőssége nagy pontossággal szabályozható. A kísérletek szerint pillanatnyilag az UTP—1 az egyetlen eszköz, amellyel a hátgerincmerevedés eredményesen kezelhető. KÉM KELL CSOMAGOLNI! — " ^ NEM KELL VÁMOT FIZETNI! ,, A legrövidebb időn belül segithe- \ < ti rokonait IKKA-csomagokkal! < ► 4 ► Felvessünk rendelést gyógyszerekre. A "Kultúra” < IK meghízottja. — Magyar könyvek. — Saját könyj - veit Magyf r::o^?oól kihozhatja áltatunk , ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < : JOSEPH BROWNFIELD \ '»15 Purk Row New York 38, N.Y. < ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek < ► Telefon: BA 7-1166-7 < ajla a. aaaÍaaaaa
