Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-31 / 44. szám
Thursday, October 31, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Victor Perlő: A GAZDASÁGI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS IGAZI LÉNYEGE A népszámlálási hivatal minden eddiginél széle- sebbkörü statisztikát bocsátott ki, amelyben összehasonlítja a fehér és szinesbörü férfiak keresetét kor, iskolázottság, foglalkozás és vallás szerint. Dicséretet érdemelnek, akik az adatokat, Howard Brunsman vezetése alatt, összeállították és az 1960- as népszámlálásra alapítva Kereset és iskolázottság szerinti elhelyezkedés címén kiadták. E kötetben részletesen áttekinthetjük a gazdasági megkülönböztetés anatómiáját. Azt találjuk, hogy a faji megkülönböztetés mélyen gyökerezik és minden korban, iskolázottsági színvonalon és foglalkozási ágban megtalálható. A táblázat a gyakorlott férfimunkásoknak fizetett átlagos béreket mutatja ki az 1959-es évre: Fehéreknek $6,112 Nem-fehéreknek $3,260 Különbözet $2,852 A nem-fehérek keresetének százaléka a fehérekéhez viszonyítva 53%. Itt a nem-fehér férfimunkások a fehérek 10%-át teszik ki, de a fizetési skála tetején, a 10,000 dollárnál többet keresők között a számuk 1%-ra csökken és a legalacsonyabb színvonalon, az egyezer dollárnál kevesebbet keresők között ez az arány 35 százalék. Általánosan elfogadott vélemény az, hogy a négerek alacsony keresete az alacsony iskolázottságra vezethető vissza. Természetes, hogy az alacsony iskolázottsági színvonalat a faji megkülönböztetés okozza és az alacsony javadalmazásnak részben — de nem egészen — ez az oka. A 8 éves iskolázottsággal rendelkező nem-fehérek jövedelme 69%-át képezte az ugyanolyan iskolázottsággal rendelkező fehérek keresetének; a középiskolából érettségizetteknél (high school) az arány 64%-os és az egyetemet végzettek jövedelménél 55%-os. Minél több az iskolázottság, annál nagyobb a megkülönböztetés. Miért? Mert az iskolázott négernek előnyei vannak a többi négerekkel szemben, de távolról sem olyan mértékben, mint az iskolázott fehéreknek a többi fehérekkel szemben. Ilyenformán az egyetemet végzett néger átlagos keresete kb. ugyanany- nyi, mint a high schoolból kimaradt fehéreké. 21 éves korban a nem-fehérek, a fehérek fizetésének 67%-át keresik; 30 éves korban 59%-át, 40 éves korban 54%-át, 50—60 éves korban csak 49 %-át. Miért? Mert a néger férfinek élete teljében sokkal kevesebb alkalma van előmenetelre és amint öregszik, sokkal hamarabb kiteszik állásából. A faji megkülönböztetés mentegetői azt hozzák fel érvül, hogy a négerek keresete az alacsony képzettséget tükrözi vissza, de a különböző foglalkozási ágakban fennálló jövedelemkülönbségek ezt meghazudtolják: csak a megkülönböztetést gyakorló munkáltatók és szakszervezeti vezetők ferdített koholmányai. Sok napszámos munkára kényszerült négernek több képzettsége van, mint számos fehér szakmunkásnak. De még ha ezt nem is vesszük számításba, akkor is kitűnik, hogy a képzettség éppúgy, mint az iskolázottság másodrendű dolog. Az adatok azt mutatják, hogy a gazdaságban előforduló megkülönböztetés nagyobbára csak közönséges faji előítélet, egyszerűen kevesebb fizetés, ugyanolyan munkáért. A néger munkások fele a déli államokban lakik és a megkülönböztetés ott még sokkal rosszabb, amint ez a táblázat kimutatja: Átlag fizetés (dollárban) Terület fehérek nem fehérek % Észak és nyugat 6,356 4,123 65 Dél 5,407 2,427 45 Északon a fehérek 50 százalékkal, a déli állaWWWWVWWWWWWWVWWWVWWWVUW' írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Foglalkozás fehérek nem fehérek % Orvosok 19,908 9,393 47 Tanítók és tanárok 6,148 4,742 77 Levélhordók 5,298 4,996 94 Raktárnokok 4,654 3,616 78 Ácsok 4,618 2,928 63 Autóbusz vezetők 4,468 3,708 83 Teherkocsi vezetők 4,943 3,018 61 Gyári munkások 4,855 3,618 75 Farmmunkások 2,118 1,255 59 Egyéb munkások 3,895 2,802 72 ötvenhatosok éhazai látogatását, rokonok idelátogatását, családtagok kihozatalát, óhazába látogatást hajón, vagy repülőgépen elintézünk. — Román, magyar, csehszlovák vízumokat gyorsan beszerzünk. — Az összes hajó- és repülővonalakat képviseljük. TUZEX, IKKA ÁTUTALÁSOK RENNER & GROSS CHELSEA TRAVEL SERVICE 222 W. 23rd St., New York, N. Y. — WA 4-4500 vagy Renner és Gross, 1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Conn. Telefon: 335-6902. Ha minden foglalkozási ág százalékát összeadjuk, azt találjuk, hogy átlagban ugyanolyan képzettséggel, a négerek a fehérek jövedelmének csak 68%-át keresik. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az u. n. képzettségbeli különbségek nem valóságosak, hanem Az igazi gazdagság A hozzáértők azt állítják, hogy az emberiség ismeret-gazdagsága (vagy össztudása) a jelenlegi évtizedben — tehát 1960 és 1970 között — a kétszerese lesz annak, ami 1960 előtt volt. A szakértők szerint az ilyen “megduplázás” eddigelé háromszor fordult elő az emberiség történetében. Ha a kőkorszaktól az 1750-ig megszerzett tudásgyüjteményt tekintjük alapnak, akkor ez az alaptudás 1750 és 1900 között a kétszeresére növekedett; 1900 és 1950 között újra megduplázódott; majd 1950 és 1960 között ismét megkétszereződött. A most folyó ismeret-gazdagulás (1960 és 1970 között) tehát a negyedik megduplázódáshoz fog vezetni. . . Ki vagyok én, hogy vitába szálljak a szakértőkkel? Elfogadom a szentenciájukat, hiszen megcáfolni úgysem tudnám, (ők viszont bizonyítani nem tudják.) De a magam szerény személyét illetőleg erős kételyeim vannak aziránt, hogy én, aki az ismereteim legjavát az 1900 és 1950 közötti érában szereztem, 1950 és 1960 között megdupláztam volna korábban elsajátított tudásomat és hogy a most folyó évtized alatt útban vagyok az újabb megduplázódás felé... Pedig talán nem túlzás, ha azt merem állítani, hogy általában igyekszem lépést tartani a korral; nem vagyok maradi, ember; az emberiség sorsát érintő minden fontosabb mozzanatról iparkodom magamat alaposan tájékozni; többet olvasok és utazom, mint az átlagember és az ítélőképességem is meglehetősen éles. Való igaz, hogy mindennap tanulok valami újat, de azért nehéz elhinnem, hogy néhány év múlva háromszor annyit fogok tudni, mint amennyit tudtam 1950-ben... De mondom: nem szándékozom vitába szállni a tudós szakértő urakkal. Viszont, ha elfogadom ezt a teóriát, akkor érdemes egy percre megállni és elgondolkozni felette. Aki egy kissé tovább lát az orra hegyénél, az könnyen kiszámíthatja ennek az elméletnek az alapján, hogy a mai létező rendszerek közül a jövőben melyik lesz a leggazdagabb tudásban és éppen ezért: legerősebb az emberi törekvések minden terén — gazdasági, szellemi, erkölcsi és kulturális téren. És az is magától értetődő dolog, hogy amelyik rendszer ezt az elsőbbséget ki tudja vívni magának, annak lesz a legnagyobb befolyása a többi rendszerekre: Lehet vajon afelett vitatkozni, hogy az a rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az immár negyedszer megkétszereződő, kollektiv emberi ismeret-gazdagság (vagy tudásvagyon) a legszélesebb alapon oszoljék meg a benne élő népek minden rétege között, egyszersmind a legerősebb, legbefolyásosabb, legtiszteltebb és leg- irigyeltebb rendszer lesz, amelynek a szomszédságában minden más rendszernek, amely nem hajlandó a példát követni, lassan, de biztosan el kell sorvadnia??! Efelett vitának helye nem is lehet! Ahol ez a töméntelen “tudásvagyon” nem a kiváltságos, jobbmódu osztályok privilégiuma, hanem — anyagi viszonyoktól függetlenül — megszerezhető mindenki számára, akiben él a tudásszomj, ott a népnek nagyobb százaléka fogja magáénak vallhatni az elérhető tudásgazdagságnak a magasabb mokban két és negyedszer kerestek többet, mint a négerek. Mik az utóbbi fejlemények? A fenti adatokban feltüntetett különbözetek nem adják meg a módját annak, hogy az 1950-es adatokkal pontosan ösz- szehasonlitsuk. Hozzávetőleges áttekintéssel azonban megállapíthatjuk, hogy az egész ország területén egybevéve az átlag bérkülönbség valamivel kevesebb, mint tiz évvel ezelőtt volt (kb. 2—3 százalékkal). A déli és az északi államokban azonban ez az arány valamivel több mint tiz évvel ezelőtt volt! Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy 1950-ben a néger férfimunkásoknak csak 39 százaléka volt az északi és a nyugati államokban, de 1960-ban már 48 százalék volt ezeken a helyeken, ahol a fizetéskülönbségek aránya kisebb. így az országos átlagban az utóbbi években észlelhető kisebb bérkülönbséget a néger lakosság vándorlása okozta. Azt jelenti-e ez, hogy hiábavalók voltak az eddigi küzdelmek? Egyáltalán nem. Már az maga is eredmény, hogy olyan sok néger a délről a jobb lehetőségeket kínáló északi államokba költözködhetett. A gazdasági egyenlőségért folyó igazi nagy harcok pedig csak 1959 után kezdődtek. >AAA»\AnnAAA<>VWVVVVVVWV\AA/VVtA(VWMVVV<IV régióit, mint egy olyan rendszerben, amelyben elvétve akadnak ugyan egyéni kivételek, de nagy általánosságban mégis az a valóság, hogy a nagytöbbség tudásszomjának a kielégítése anyagi (és sokszor faji meg társadalmi) feltételeken múlik. Olyan rendszert, amelyben a jelenlegi szédületes tudásvagyon, valamint annak további várható gyarapodása valóban széles alapon oszlik meg a benne élő népek minden rétege között, e pillanatban csak egyet ismerek: a szocialista rendszert. Ezzel nem akarom lekicsinyíteni a kapitalista rendszerben felgyülemlett tudásvagyont. Távolról sem! Készséggel elismerem, hogy ha például Amerika népességének a legtanultabb tiz százalékát összehasonlítjuk Szovjetoroszország népességének a legtanultabb tiz százalékával, akkor nem sok különbséget fogunk felfedezeni a két csoport között. De menj csak tovább vagy húsz százalékkal és hasonlítsd össze a népesség harminc százalékát mindkét oldalon és rögtön rájössz, hogy a Szovjet-lakosság 30 percentjének az össztudása sokkal impozánsabb, alaposabb és mélyebb, mint az amerikai hasonló arányú népességé. Világos, hogy a szocialista rendszerben, ahol a tudás megszerzésének egyetlen feltétele van: a rátermettség, a műveltség sokkal mélyebbre hatol a népesség között, mint egy olyan rendszerben, ahol a rátermettségen kívül (ha ugyan ez megvan!) egyéb tényezők is döntően befolyásolják a műveltség megszerzésének a lehetőségét. Egy rendszernek a jövője nem épülhet arra, hogy a lakosság tiz percentje hatalmas tudásva- gyonnal rendelkezik, mig a fennmaradó 90 százalék csak morzsákat kap ebből a hatalmas vagyonból. Ebből a nagy versenyből az a rendszer fog győztesen kikerülni, amelyiknek gondja van arra, hogy a 90 percentnek is annyi jusson ebből a gazdagságból, amennyit meg tud emészteni. És a legszebb a dologban az, hogy ehhez a győzelemhez minden véres háborúság nélkül is el lehet jutni. . . A vatikáni zsinat vitája a kát. egyház és más vallásuak kapcsolatáról A vatikáni zsinat október 17-i ülésén kezdődött meg a vita a De Ecclesia harmadik fejezetéről, a katolikus egyház és a hívők, illetve a klérus és a más vallásuak, továbbá a nem hívők viszonyáról. Minthogy ez a téma a klérus egyházon belüli, valamint a társadalomban elfoglalt pozícióit érinti, szenvedélyes vita bontakozott ki. Ez ismét felszínre hozta, sőt növelte a távolságot az egyház “újítói” és a konzervatív irányzat képviselői között. Az utóbbiak egyik vezéralakjának, Ruffini szicíliai érseknek tulajdonítják a következő állásfoglalást: “Az egyháznak joga, hogy parancsoljon. Hangsúlyozni kell a papok jogait és elsőbbségüket az ösz- szes hívőkkel szemben.” A vitának egyik legfigyelemreméltóbb hozzászólása Marcel Dubois francia püspöké volt, aki kijelentette: “Habár Isten népe mindenekelőtt a mi egyházunk, amelyet a pápa és - püspökök vezetnek, de magában foglalja az »rtodoxokat, zsidó testvéreinket, a protestánsokat, a muzulmánokat és az ateistákat, akik tagadják Istent, de ennek ellenére Isten népéhez tartoznak” — mondotta Dubois, úgyszólván ismételve XXIII. János pápa szavait. Dubos felszólalása tükrözi a zsinat “újítói” erő feszítéseit, hogy hidat építsenek egyrészt a katolikus egyház, másrészt a többi egyház és a más világnézetű emberek között.
