Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-24 / 43. szám

Thursday, October 24, 1963 AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Ásatások a budavári Táncsics Mihály utcában Kossuth, Táncsics börtöne helyén A budai járókelő aligha sejti, hogy a Táncsics Mihály és Kossuth Lajos emléktáblájával ékes Táncsics Mihály utca 9. szánni kétemeletes lakó­házhoz — a Várnegyed legnagyobb középkori osz­tású telkéhez — sok történeti emlék fűződik. Ma ezen a területen két épület helyezkedik el. Mindkettő újkori. Az utcára néző kétemeletes la­kóházat a múlt század elején építették. Ez volt a régi József-laktanya,, vagy Stok-ház. A szabad­ságharcot megelőző és követő elnyomatás éveiben szomorú hire kelt ennek a háznak. Itt töltötte rabságát Wesselényi Miklós, Táncsics, Kossuth, Czuczor Gergely. Egy ideig Batthány Lajos is itt raboskodott. A telek második épülete az úgynevezett Erdé­lyi-bástyán helyezkedik el. Tömör, vaskos falait az 1720-as években lőportár céljára emelték. Kö­zépkori épületmaradvány sem a felső udvaron, sem az Erdélyi-bástya felszínén nem maradt fenn. Hol állt a XIII. századi "régi királyi nagy kúria"? Több mint tizenkét éve — még a Vár-hegy déli részén végzett palotafeltárások idején — merültek fel azok a meggondolások, amelyeknek nyomán a Budapesti Történeti Muzeum 1962-ben a Táncsics utcai ásatásokat megindította. E meg­gondolások körül mindmáig éles szakmai viták folynak. A Táncsics utcai régészeti feltárásoknak kell ugyanis eldönteniük, hogy — ha helytáll az a nézet, mely szerint a Várhegy déli királyi palo­táját csak az Anjou-királyok építették meg —va­lóban ezen a helyen állt-e IV. Béla királynak s utódainak régebbi rezidenciája. A régészeti érdeklődést a budai középkor okle­veles emlékei terelték a Vár-hegynek erre a pont­jára. Az az ingatlan, amelyet a középkori okleve­lek királyi nagy kúriának vagy Kammerhofnak említenek, 1382-ben Nagy Lajos király adomá­nyából került a budai pálosok birtokába. A bará­tok e házukat 1416-ban a Cilleiekkel cserélték el. Ciliéi Ulrik halála után Mátyás király nádorának, Országh Mihálynak rezidenciája lett a “régi ki­rályi nagy kúria”. Az Országhoké maradt egé­szen Buda 1541. évi elestéig. A pontos hely meghatározását Paulus Jovius- nak, a XVI. század Írójának köszönhetjük. Jovius jegyezte fel ugyanis, hogy 1532 és 1541 között az Erdélyi-bátyát János király az Országhok házai­nál építette fel. Az Erdélyi-bástya pedig itt áll ma is a Táncsics utca 9. számú teleknek a Vízi­városra tekintő sarkán. Paloták maradványai a XIII—XV. századból A tavaly nyolc hónapon át végzett ásatások a Táncsics utca 9 sz. telek felső udvarának és az Erdélyi-bástya egyes részeinek átvizsgálására irányultak. Mintegy 2,000 köbméter földet moz­gattak meg. A romterület hatalmas kiterjedésére jellemző, hogy mindez csak annyit jelent: a múlt évben a kritikus terület hatezer négyzetméteré­ből négyszázötvenet tárhattak fel. Az ásatás tudományos munkatársaival, Nagy Emese és Gerő Győző aspiránsokkal megállapítot­tuk, hogy a mai udvar felszíne alatt átlag kétmé­teres mélységben egy — 50 méter hosszan, 30 méter szélességben feltárt — Mátyás-kori udvar kövezete helyezkedik el. A kutatás sok helyen át­törte ezt a XV. századi szintet, és alatta további két méterrel egy egységes XIII. századi udvar ré­tegét találta. A hatalmas középkori udvart a XIII. századtól középkori épületek valóságos füzére veszi körül. A XIII. századi kőházaknak egy részét már a ké­ső-középkorban elbontották. Ugyanekkor meg­emelték a várfalat és az udvart feltöltötték. A feltárás területén eddig hét — egymással szervesen összefüggő —kőépületnek, közte két to­ronynak alapfalait érték el. Egyes épületeknek sziklára alapozott falait hat-nyolc méter mély­ségben találták meg. Az építészeti emlékek sorában jelentős az egyik gótikus épület alagsori sarokterme. Ennek az egykori palotarésznek boltozata, a felette levő emelet vörös öntött-padlójával kőfaragványaival •— köztük egy gyémántmetszetes ablakosztóval .— az 1686. évi ostrom idején omlott be az alag­sorba. A sarokteremnek mind gótikus ajtaja, mindpedig két — a Rózsadomb felé tekintő — eredeti ablaka épségben megmaradt. Az ablako­kat az 1686-os ostromkor a török még lőrésnek használta. Ehhez a saroktermes épülethez kelet felé egy 50x11 méternyi palotának s hét toronynak alap­rajza csatlakozik. Majdnem olyan hosszú épület ez, mint a Mátyás-templom. Alagsora ennek is meg­maradt; felépítményét az 1686-os ágyúgolyók omlasztották az alagsorba. Az udvarról boltozott lépcső vezet e hatalmas palota alagsorába; ezt a nagy ostromkor a törökök tömték el. E nagy pa­lota hosszháza lenyúlt az Erdélyi-bástya helyén állt s részben feltárt régi kaputoronyig. A kaputo­rony alapfalában, nyolc méterrel a mai szint alatt, egy középkori ajtócskán át bejáratot talál­tak a torony alatti szövevényes barlangpincék­be. Vájná György vezetésével a Fővárosi Tanács barlangkutatói az eltömött pincejáratok feltárá­sa során értékes leleteket hoztak felszínre. Nagy meglepetés volt, hogy a barlangpincék talppont­jának elérésekor felszökött a viz. Valaha, a Vár megtelepítése idején ezek a barlangkutak szol­gáltatták az ivóvizet. A feudális élet anyagi emlékei Az ásatás során több száz ládányi lelet s egy kőtárra való középkori kőfaragvány került fel­színre. Egyik legszebb kőfaragványt egy, a XIII. század derekáról származó festett ivdarabot, az egyik lépcső betömési anyagába helyezték a tö­rökök. Cserépedények, üvegpoharak töredékeit, gótikus könyvsarkok, ijak és fegyverek, gótikus kályhaszemek töredékeit emeltek ki. A kis leletek közül különösen értékes egy kódexiráskor hasz­nált festékestégely, egy csont napóra, s egy szo­katlanul nagyméretű, gótikus gipsz szobortöre­dék. Az építések kezdeti korára Kun László négy ezüst dénára is utal. Tervek, lehetőségek A várfalra támaszkodó épületek megsertimisü- léséről vagy félszáz ágyúgolyó ad magyarázatot; 1686- ban ezekkel bombázták le az emeletes épületeket. 1686 után a pusztulás teljes volt. A most feltárt paloták maradványait már nem is jelzik az egykorú helyszinrajzok. (Amit viszont 1687- ben még mint fennálló házakat jelölnek, an­nak ma nincs nyoma: az utca felé eső főépületek maradványait 1687 és 1720 között bontották le. 1720 körül a mai felső udvaron egy 50x8x2 mé­ternyi törmelékhalom állt; ezzel töltötték be az A fecskék gólyák után most ő is utrakész: Im­re bácsi, a szőlőcsősz. Ahogy bebotorkálok a kes­keny gyaloguton, amit az ő bakancsa taposott ki, már zárva találom a kunyhó ajtaját. S az ajtó előtt, ahol olyan sokat üldögélt napnyugtakor, az eget kémlelve, már összekészítve a motyója. Nem nagy kupac, egy kisebb láda, talán a fia katona­ládája volt, vagy az övé? Pokrócba kötött holmi, a rozsdás bádoglavor, s a tarisznyában az aprósá­gok. A botot a falnak támasztotta. Itt van még, nem megy csak estére, alkonyai­kor lopakodik majd ki csendes léptekkel az öreg csősz a szőlőből. Mert nincs már itt mit őrizni, széteső karokkal rimánkodnak a venyigék az ég felé, amely most csodálatosan kék. — Azelőtt ilyenkor még javában tartott a “szó- gálat” — mondja az öreg, ahogy előkerül. Kezé­ben egy szép fürt. Itt hagyták a szüretelők. Azt forgatja nézegeti, majd megizleli. — Várni kel­lett volna még! Igen, várni, ha lehetett volna. De rothadt a szőlő, s emiatt sietve leszedték errefelé mind. A “szolgálat” még most is tart, mert szeptember végéig megfogadták, de október közepéig is itt szokott tanyázni Imre bácsi a határban. De mit ücsörögjön itt, az idén nincs mire vigyázni. Ká­roghatnak a varjak, jöhetnek csapatostól a se­regélyek. A diót is leverték, hazahordták, elcsen­desült errefelé a határ. Csak a dűlő túlsó végé­ben pöfög egy traktor. De arrafelé már nem ter­jed ki Imre bácsi birodalma, ö csak erre a szőlő­re vigyázott itt Harta és Ujsolt között. — No — indítom az öreget — ha nincs már itt dolga, akkor elviszem. Nem kell cipelni a ba­tyut. — Jött volna a lányom estére. .. ö hozta min­dig a kenyeret is. Meg a tisztát. MINDEN harmadik nap jött a lánya. Ma is kijön, megvárhatná, még elvolna itt, üldögélne a csend ben. Búcsúzna. De most restelli előttem a búcsút, s csak int. Aztán már markolja is fel a pokrócot. A vállára billenti, tesz néhány lépést, majd meg­áll. Hogyan is tudna elmenni innen búcsú nélkül? Visszatér a kunyhóhoz, megrázza az ajtót, jól be- zárta-e? S látom, a tenyere tovább marad a ki­eredetileg belül üres, ágyutermes Erdélyi-bástyát.) Felvetődik a kérdés: mi az értéke az eddigi fel­tárásoknak ? Az ásatás eddigi eredményei — ezt, mint az úgy­nevezett budai “vita” elindítója s az ásatás vezető­je elmondhatom —: arra a kérdésre, hogy itt állt-e IV. Béla királynak budai rezidenciája, ma még nem perdöntőek. A telek északi részének, épületei a XIII. századnál későbbiek; az itt talált korai maradványok pedig mellék épületek romjai. Az egész kérdés szempontjából azonban elgon­dolkoztató, hogy az eddig feltárt épületrészek­kel máris a középkori Várnegyed legnagyobb mé­retű, világi rendeltetésű épületcsoportját hozták napvilágra. Jelentős az is, hogy noha az épület- csoportnak a Táncsics utca felé eső részeit — va­lószínűleg a korai főépületet — nem volt mód megközelíteni, de meg lett állapítva, hogy aTán- csics u. 9. számú ház középkori sziklapincéi szer­vesen kapcsolódnak a 13. sz. ház pincéihez. Ezen a helyen tehát egy egységes — mintegy 30 méter hosszú homlokzatú — középkori kőház állt. Ez a feltételezett főépület éppúgy feltárásra vár. mint ahogyan tisztázni kell az Erdélyi-bástyán elhe­lyezkedő kaputoronyrendszert is. Nem véletlen, hogy ennek pincéjéből került elő egy épségben megmaradt XIII. századi cseréppalack. Ami pedig az egész romterület további sorsát illeti, a régész feladata egyszerű. A beépítetlen területről el kell távolítani mind azt ami felesle­ges: az újkori betöltést. Ez a nagy udvar ma egyetlen szakasza az egész hajdani polgárváros­nak, ahol könnyűszerrel, épületek bontása nélkül,, visszaállítható a középkori állapot. A mai udvar­szintet le kell süllyeszteni a XV., helyenként a XIII. századi udvar szintjéra. így felmagasodnak a nagy udvart körülvevő középkori épületek alag­sori helyiségei, azok gótikus ajtói, ablakai, kilö­vőrései. i A munka folytatása és befejezése kettős ered­ményt igér. Egyrészt véglegesen lezárhatják a budai korai királyi szállás helyrajzával kapcsola­tos vitát s az ennek megoldásából sarjadzó, a vá­rostörténet kezdeteire nézve kritikus kérdéseket. Másrészt a fővárost és Budát a régi polgárváros egyik legnagyobb és legszebb XIII. — XV. száza di romparkjával lehet megajándékozni. Dr. Zolnai László lincsen. Aztán a kúthoz lép, beletekint. Már nem olyan tiszta a vize, s az első eső után teljesen za­varossá válik. Mert nem húzza már senki fel a vödröt, hogy a szomját oltsa. Ide jártak a kör­nyékről vízért, néha gyermekek jöttek a korsó­val, olykor az öreg segített betölteni a vizet. Két tenyerét a vödör széléhez szorította, s csak egy résen engedte, úgy folyt olyan sugárban, mintha csücsön jönne. De hol vannak már azok a gyerekek? Ülnek az iskolapadban, a korsó otthon pihen üresen, a bo­rok meg forrnak a kádakban, erjednek a hordók­ban és mustillata mustize van az egész környék­nek. Egy csapat seregély húz el fölöttünk, az öreg békés tekintettel követi röptűket. Szánjanak csak, ő már nem hessegeti őket. Ma leteszi a szol­gálatot a tsz-elnök kezébe, s aztán ki se jön töb­bé. Viszi előttem a pokrócba csavart batyut. Le­hajtott fejjel lépked, s csak akkor tekint fel. ami­kor a dűlőn veszteglő gépkocsihoz érünk. Berak­juk a lavórt, a kopott ládát. DE mielőtt beül, visszanéz s megigazítja fején a kalapot. Mintha köszönne. A nyárnak, ami olyan gyorsan elszállt. Illés Sándor Zöldellnek a vetések a tsz-ekben Az idős szövetkezeti gazdák sem emlékeznek még Olyan vetésekre a hajdúsági földeken, mint amilyen szépek a vetések ezen az őszön. A kórai vetéseket már földben találta a szeptember elejei eső, és kedvező, meleg időjárás következtében jól keltek és gyorsan fejlődtek a növények. A hajdú­sági tsz-ek földjein olyan zöldellő árpa- és rozs­táblák vannak, amelyekből már nem látszik ki a fogoly. A kedvező időjárás nemcsak a vetéseknek kedvezett, hanem a költségeket is jelentősen csök­kentette. A múlt esztendőkhöz viszonyítva egy­másfél normál holddal kevesebb talajmunka szük­séges egy hold elvetéséhez. A SKOPJE ÚJJÁÉPÍTÉSÉRE kiirt nemzeti kölcsön­ből eddig több mint 28 milliárd dinárt jegyeztek a jugoszláv dolgozók. A kölcsönjegyzés folytatódik. MAAMnAMWWWWWWtfWWWWWWWWWWMM/WWIMAAfWWWIAAAArMWWWWWWWWIIWWWWWWWWVWWWWWWVWWWWVVyWVWV BÚCSÚZIK A SZŐLŐCSŐSZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents