Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-24 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 24, 1963 -------—-------------------------Rácz László: Latin-Amerika tragédiája Kuba kisértete járja be egész Amerikát. Ezt juttatja gifejezésre Kennedy elnök távirata is, melyet röviddel ezelőtt intézett a katolikus békeszövetség kongresszusához. Kihangsúlyozva a “szövetség a haladásért” akciója jelentőségét, ebben a következőket mondotta: “Latin-Amerika ma a világ legkritikusabb pontja. Együttesen kell odahatnunk, hogy ezen a földrészen ne legyen több kommunista ország. Ezért az Egyesült Államok feladata, hogy segítsen déli szomszédjain.” Tekintsünk el egyelőre annak a vizsgálásától, hogy miben áll ez a “segítség”. Megelégszünk hirtelenében azzal a megállapítással, hogy csaknem szószerint ugyanezzel az érveléssel indokolták meg két közép-amerikai országban: a Dominikai Köztársaságban és Hondurasban, generálisok és ezredesek, nyílt katonai diktatúrájuk proklamálását a legutóbbi hetekben. A Dominikai Köztársaságban több mint harminc éven át a véreskezü diktátor: Trujillo fosztogatta tervszerűen az ország dolgozó osztályait, mígnem a múlt évben elérte végzete: meggyilkolták. Családtagjai, a zsákmánnyal, több száz millió dollárral, külföldre menekültek. Megszabadulva a zsarnok diktátortól, szabályos parlamenti választások utján Juan Bosh tanárt választották meg köztársasági elnöknek. Bosh komolyan vette a “szövetség a haladásért” akció programját. Mérsékelt földreformot ígért az ország túlnyomó többségét kitévő szegény földmunkásoknak; kilátásba helyezett arányos adóztatást, jobb iskoláztatást. De gazda nélkül számított. Az uralkodó kaszt: földbirtokosok és nagykereskedők — az előző Trujillo-diktatura haszonélvezői — görbe szemmel nézték alig hét hónapos kormányzása alatt, még csak az Ígéreteket is a tekintetben, hogy akár mérsékelt reformokkal is, előjogaikat megcsorbisták. Miután a hadvezetőtőség ennek a kiváltságos kasztnak a hűséges kiszolgálója, jól megszervezett akcióval lefogta és kül földre deportálta a köztársasági elnököt, majd utána kihirdetve az ostromállapotot, börtönbe vetettek több száz “kommunista gyanús” munkást, parasztot és diákot. Győzelmüket azzal jelentették be Washingtonnak, hogy a demokrácia védelmében nyúltak a katonai diktatúra alkalmazásához, mert igy megakadályozták, hogy országukban Castro győzelmes forradalma megismétlődhessék. Még kurtábban bántak el Hondurasban a polgári kormánnyal, Villeda Morales köztársasági elnökkel. Hondurasban parlamenti választások álltak küszöbön. A kormánypárt jelöltje — kinek győzelme előrelátható volt — nyilatkozataiban a polgári demokrácia megerősítését helyezte kilátásba, a túltengő uralkodó kaszt és hűséges kiszolgálói, a katonai vezetők ellen. Ezek — a United Fruit Co. csendes jóváhagyásával — azonosan fegyveres akcióba kezdtek. Száműzték a köztársasági elnököt Costa Ricába, felfüggesztették az alkotmányt és lefújták az október elejére esedékes parlamenti választásokat. A nyílt katonai diktatúrával szemben Uiég áll az egyenlőtlen fegyveres küzdelem, melynek során — megbízható hírek szerint — több száz halott és sebesült áldozatról tudnak. A börtönöket itt is megtöltötték kommunistákkal és Kubával szimpatizáló polgári elemekkel. A hondurasi katonai diktátorok véres állam- csinyjüket azzal próbálják Washington előtt magyarázni, hogy a demokrácia védelmében jártak el, amikor megakadályozták, hogy a közelgő parlamenti választások során, egy “a kommunizmussal és Kubával rokonszenvező” kormányrendszer alakulhasson. A dominikai és hondurasi generálisok és ezredesek a jól betanult nótát fújják, akár a többi latin- amerikai szaktársaik. Hogy erőszakkal, erős kézzel kell elnyomni még azokat a polgári kormányokat is, amelyek reformokkal és a fennálló erőszakszervezetek gyöngitésével akarnak kormányozni. Ez történt röviddel ezelőtt Argentínában, ahol ugyancsak katonai puccsal távolították el Frondizi elnököt. Ez ismétlődött meg előbb Peruban, majd Salvadorban és Ecuadorban. Mégcsak Guatemalában sem kegyelmeztek annak az Ydigoras nevű generális és közt. elnöknek, aki köztudomásúlag élénk részt kért a Kuba elleni fegyveres invázióban, de korlátoltságában túllőtt a célon. A meglevő nyílt katonai diktatúrákhoz oda kell még számítani a burkoltakat is. Nicaraguát — ahol a “megtakarított” száz milliónyi dollárjaival, ideiglenesen visszavonult Somoza generális, előre meg szervezett “választásokkal” átengedte a hatalmat volt államtitkárának. Úgyszintén Paraguayt, ahol Stroessner nevű generális hasonló módon választatta meg magát újabb hat évre diktátornak. Mindezek a diktátorok Latin-Amerikában a demokrácia bajnokai. Egyöntetűen hirdetik, hogy erős kézzel a kubai forradalom megismétlődését igyekszenek megakadályozni. Valóban, csak a mód szerben különböznek a washingtoni “szövetség a haladásért” akciójának elgondolásától. Mig ez az utóbbi azt hirdeti, hogy az Egyesült Államok segítségével, az egyes országok uralkodó osztályainak megértő belátásával, szerény reformokkal meg lehet szüntetni a borzalmas tömegnyomort, a hatalmukhoz görcsösen ragaszkodó latin-amerikai uralkodó kasztok elleneznek minden változást, minden reformot. Mert félnek, hogy vérig zsarolt tömegeik nem fognak megelégedni tessék-lássék engedményekkel, hanem az egész mai fél-gyarmati rendszer megdöntésére fognak törekedni. Miután az “erős kéz” politikája jut szemmel láthatólag túlsúlyba, a wall-streeti diplomácia mind szorongatottabb helyzetbe került. Hiszen már Venezuelában és Brazíliában is felülkerekednek a katonai erők, amelyek az USA finánctőkéje hallgatólagos jóváhagyásával reformok helyett, fegyverekkel akarnak a kubai kísértet ellen küzdeni. Hogy mi történjen az elharapózott katonai diktatúrákkal Latin-Amerikában, e tekintetben egyelőre nincs döntés. A vitás kérdést az “amerikai államok szervezete” hatáskörébe utalták. Ebből a mondva csinált kontinentális szövetségből már eleve kizárták Kubát, a megmaradt húsz amerikai állam delegátusainak többsége viszont a nyílt és burkolt katonai diktatúrákból kerül ki. Az Egyesült Államok állandó delegátusa:* De Lesseps — New Orleans A fiatal Josephine Baker tehetséges énekesnő hazájában nem tudott érvényesülni. Az amerikai közéletben, de különösen á szinpacfi körökben fenn álló faji előítélet arra kényszeritette a St. Louis- ban született művésznőt, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Már fiatal korában beutazta az egész világot és rendkívüli egyéniségével és kiváló tehetségével mindenütt a legnagyobb sikereket aratta. A legnagyobb népszerűségre Franciaországban tett szert és ott is érezte magát legjobban, ezért évekkel ezelőtt Párizsban telepedett le. Azóta is Amerikában csak újsághírekből értesültek azokról a nagy művészi sikerekről, amelyekben Josephine Baker részesült. Párizsban férjhezment Jo Buillon francia zeneművészhez és az emberi testvériségről szerzett hü meggyőződéséhez híven, az évek folyamán 11 különböző nemzetiségű árva gyermeket adoptált. Az anyagi sikerekben is bővelkedő énekesnőnek Franciaország déli részében nagy birtoka van, ahol jelenleg férjével és adoptált gyermekeivel lakik, bár tisztában vannak különböző származásukkal, a legnagyobb szeretetben élnek együtt boldog családi életet. A gyermekek Koreából, Finnországból, Japánból, Colombiából, Izraelből, Algériából, Venezuelából, Elefeántcsont Partról és Franciaországból származnak. Most 12 évi távoliét után ismét itt van szülőhazájában, de csak látogatóban. Az aug. 28-i washingtoni egyenlőségi felvonulásra érkezett, a múlt héten pedig a Carnegie Hallban pompás programban mutatta be ragyogó művészetét az amerikai közönségnek. Az előadást négy polgárjogért harcoló szervezet és a saját maga által felállított nemzetközi árva-otthonok javára rendezte. Jövő hónapban egész családját magával hozza Franciaországból, mert hosszabb ideig szándékszik itt tartózkodni. Országszerte tart majd előadásokat a polgárjogi szervezetek és a nemzetközi árva-otthonok javára. Hit nyárt Amerika a Mai invázióval? A U.S. Information Service nyilvánosságra hozott egy azelőtt titkos, a kubai malac-öbölbeli partraszállástól alkotott, közvéleményről szóló statisztikai adatot. A partraszállás után készített gyors közvélemény tanulmány megállapítja, hogy: “A bi- bizonyos mértékben megnyilvánult helyeslés ellenére a latin-amerikai városokban végzett véleménykutatások azt mutatják, hogy túlnyomó többségben ellenzik a U.S. katonai beavatkozását a Castro-rendszer ellen.” Számokban kifejezve ilyen eredményeket tüntetett fel a tanulmány: Rióban volt polgármestere — köztudomásúlag Trujillo diktátor meghitt barátja volt. A szervezet elnökének öccse Zuleta viszont Colombiában az United Fruit aligazgatója. Semmi kétség, hogy a “szövetség a haladásért” elgondolás hívei fogják a rövidebbet huzni. Annál is inkább, mert ez utóbbi, amelyet előszeretettel a Marshall-tervvel szoktak összehasonlítani, kezdettől fogva eredendő hibában leledzik. Mint a jó magyar népszólás mondotta: azt akarja, hogy a “kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon.” Segíteni akar a feudális elnyomásban szenvedő latin-amerikai dolgozókon, de anélkül, hogy az USA gyarmati kizsákmányolását csorbítaná. Kölcsönöket igér — magas kamatláb mellett persze — latin-amerikai nagybankok utján, de még csak nem is gondol arra, hogy ugyanekkor az USA imperialistái piócákként szívják ki az egyes országok gazdasági lehetőségeit. Potom áron vásárolják fel és viszik ki nyers termékeiket és uzsora áron adják el azokat készáru formájában. Latin- Amerikának. Ezen a címen milliárdokat habzsolnak be évente profitban. Hogy csak néhány kirívó példára mutassunk rá: United Steel húsz centet fizet tonnánként a Venezuelából kivitt nyers vasércért, de ugyanekkor hét dollárt vesz be ugyanezen mennyiségért acél készáru exportjánál. United Fruit Co. kizárólagos kiviteli jogot biztosított magának hat “banán országból” Közép-Amerikában (köztük Hondurasban is). Ezen a réven évente másfél milliárd dollár profitot zsebel be, amit ezeknek a vérszegény országoknak életerejéből von el. (Idézve a The Nation szept. 28-i számából.) így mutatkozik meg Latin-Amerika tragédiája. Mert valóban nehéz a választás az ottani vérig zsarolt dolgozó osztályok számára. Nyílt katonai diktatúrák csizmája alatt nyögve is, azt kell mondják, mentse meg őket a sors, a “szövetség a haladásért” zászlaja alatt vonuló és “segíteni” akaró wall-streeti barátoktól is. 73% ellenezte, 14% pártolta a beavatkozást. A többi nem fejezett ki véleményt. Limában 48% ellenezte és 28% helyeselte ugyanezt és Mexico City lakosságának 46%-a volt ellene és 34%-a volt mellette a U.S. katonai beavatkozásnak. Az amerikai államoknak esetleges közös Kuba elleni támadását Rióban 69% ellenezte, 26% pártolta, Mexico Cityben 44% ellenezte és 21% pártolta, ugyanez az arány Limában 52% és 28% volt. Hasonló eredmény mutatkozott arra a feltett kérdésre is, hogy milyen véleményt alkotnának közös U.S. és latin-amerikai partraszállás esetén. Korábbi adatokkal összehasonlítva az is megállapítható, hogy a malac-öböli partraszállás után az arány lényegesen emelkedett: a partraszállás előtt 44%, utána pedig 68% ellenezte a támadást. A tanulmány végül azt is megállapítja, hogy az U.S. iránt alkotott közvéleményre sem volt jó hatással a kubai kaland, ami különösen Rióban és Mexico Cityben volt észlelhető. Ezer tonna paradicsom hektáronként A Szovjetunió mezőgazdasági-fizikai kutatóintézetének tudósai Moskov professzor vezetésével oly uj eljárást fejlesztettek ki, amellyel évenként ezer tonna paradicsom termelhető egy hektár földön. A kutatók több éven át kísérleteztek különböző fényforrásokkal, továbbá melegházakkal és olyan uj rendszert dolgoztak ki, amely évenként hat paradicsomszüretet tesz lehetővé, s a terméshozam eléri a négyzetméterenkénti 18—20 kilogrammot. A kutatók vizsgálatai szerint a mesterséges fényben felnevelt paradicsomnak jobb az ize s kétszer akkora a cukor- és vitamintartalma, mint a természetes körülmények között termesztetté. Eredményes kísérleteket végeznek az uborka, a retek, továbbá a szamóca uj rendszer szerinti, mesterséges fényben való termesztésével is. •nfWtMWUiAAAAMUVWVIrMUMHnAWMM KWVWWW AZ EGYESÜLT ABAB KÖZTÁRSASÁG és a külföldi olajtársaságok között létrehozott koncessziós szerződés végrehajtását rövidesen megkezdik. A szerződés értelmében az olajtársaságok a nyugati sivatagban, a Nilus-deltában 130 ezer négyzetkilométernyi területen fognak olaj után kutatni. GHÁNÁI lapok támadják Bonnt, mert Nyugat-Né- metország kölcsön formájában 66 millió font sterlinggel járul hozzá a dél-afrikai apartheidpolitika képviselőinek támogatásához. í\\XW\V\\V\VWAWV.SV\V«.\VWÍ\WVX«t A MUNKÁSOK LAPJA AZ IGAZSÁGOT ÍRJA, FIZESS ELŐ A MAGYAR SZÓRA! Josephine Baker sikere a Carnegie Hallban 4
