Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-17 / 42. szám
Thursday, October 17, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Teller, Molnár és Speed Irta: PAAL MÁTHÉ Amint az “Az Ember” szept. 28-i számában áll, a szerkesztő “az én vallásom legnagyobb ünnepének áhitatos hangulatában” találja a legalkalmasabbnak a három fenti névvel megtölteni lapját. Ha nem is ájtatos hangulatban, de az igazságnak megfelelően én is foglalkozni kívánok a fenti nevek viselőivel. Teller Ede Azzal érdemelte ki a szerkesztő ur nagyra becsülését, hogy a reakciós déli politikusokon, stb. kiviil ő volt az egyetlen tudós, aki harcolt, hogy meggátolja a három atomhatalom megegyezését az atomcsendet illetően. A másik oldalon ott állt kormányunk Kennedy elnökkel, a pápa, a világ tudósainak túlnyomó többsége, s természetesen több mint száz állam kormánya, köztük Izraelé is. Hiába mondta az elnök és a hadügyminiszter, hogy országunk biztonsága szempontjából nincs szükség a további atomrobbantásokra, hiszen már annyi atombombánk van, hogy többszörösen ki tudjuk irtani az emberiséget, beleértve sajátmagunkat is: ugyanakkor a radioaktiv lecsapódások veszélyeztetik gyermekeink és a jövő generáció életét. Hiába hangsúlyozta ki elnökünk az atomtilalmi egyezmény azonnali eredményeit és a békés kibontakozás lehetőségeire vonatkozó jelentőségét, s hiába fogadta el a szenátus többsége az egyezményt, amit az egész világon örömmel fogadtak, még mindig vannak köztünk olyanok, akik nem tudják az atomtilalmi egyezményt elfogadni, köztük Goldwater és Teller, valamint a különböző szocialista országokból kiebrudalt nyilasok és nácik. Goldwater ezzel akar reklámot csinálni elnökjelöltségéhez. Teller ur azonban ezúttal alaposan túllőtt a célon, mert kísérletével úgy megtépázta babérjait, hogy még az amerikai sajtó is leszedte róla a szentelt vizet és az olyan jól hangzó apaságtól is megfosztották, beigazolva, hogy a hidrogénbombának csak részben lehetett az atyja, mert egy másik tudós legalább annyira jogos erre a cimre, mint ő, habár az nem használta ezt fel reklámra. A magyarországi hiradási szervek pedig egy cseppet sincsenek elragadtatva attól, hogy Teller ur magyar, mint ahogy a zsidó szervezetek sem ujonganak Teller zsidósága felett, melyet Kiár doktor olyan büszkén emleget. Dr. Kiár haragszik, mert a magyar rádió kommentátora — mint ő állitja — azt mondta, hogy Teller “veszett ember, aki nem törődik sem a magyar, sem az amerikai, sem más népek sorsával.” Egy bizonyos, hogy ezt a jelzőt nem a magyar rádió találta ki, mert az amerikai és világlapok kommentátorai és a karikaturisták egy cseppet sem maradnak el magyar kollégájuk mögött dr. Téliért illetően. Az azonban mégicsak sok, hogy dr. Kiár Pasteurhöz, Erlich-hez és Semmelweiss-hez hasonlítja dr. Téliért. Ezek a nagy tudósok az emberiség megváltói voltak, akik emberek életéért harcoltak eredményesen, mig dr. Teller azért harcolt, hogy még több bombát, még nagyobb hatásút gyártsunk, nem törődve gyermekeink, unokáink sorsával, az egész emberiség életével. Dr. Kiár nagy szívességet tenne dr. Tehernek, ha hallgatna gyászos szerepléséről. Molnár Ferenc Nem én, hanem dr. Kiár helyezte Molnár Feren- éet dr. Teher mellé. Ezt a párhuzamot helytelenítem, mert mig Molnár Ferenc az élet, addig dr. Teher a halál szerelmese. Tehát semmi lelki közösség nincs köztük magyar származásukon kívül. Most, amikor az “Az Ember” feleleveníti Molnár Ferenc emlékét, nem mulaszthatom el, hogy ismét ne foglalkozzam vele. Azért irom, hogy ismét, mert egy Ízben, halála alkalmával, foglalkoztam Molnár irói és emberi tevékenységével a “Bérmunkás” hasábjain. Ezen Írásom nem tetszett az “Az Ember” akkori szerkesztőjének, de teljesen egyetértett vele az akkor itt élő nagy magyar iró, Ignotus, valamint dr. Vámbéry Rusztem világhírű jogász és iró. Egész fiatal koromban nagy szerelmese voltam Molnár Ferenc Írásainak, különösen nem-szinpadi müveinek és ma is mondom, hogy Molnár Ferenc nagy iró volt, aki olyan Írásait, mint pl. a “Széntolvajok”, felcserélte könnyed, a burzsoáziát ki- csufoló színdarabokkal. Meg kell állapítani, hogy ezen a téren világsikert ért el, amilyet előtte magyar iró nem mondhatott el magáról. Az akkor meg életvidám, virágjában élő burzsoáziának nagyon tetszett, hogy ilyen ügyesen kifigurázzák anélkül, hogy az uralmát veszélyeztette volna. Ezt az írásmódot Molnárnál senki sem tudta jobban gyakorolni és annak ellenére, hogy tipikusan magyar és pesti volt, Európa és Amerika színpadjain is óriási sikerrel mutatták be színmüveit. A magyar munkásosztály is szerette Molnár müveit, mert ezeken keresztül belelátott a burzsoázia életébe, de a hivatalos Magyarország, a reakció, ellenezte és ez is hozzájárult, hogy a munkásság melléje állt. Tragikus volt, hogy Horthyék kiüldözték az országból, mert 1919-ben nagyon közelkerült a munkásosztályhoz. Külföldön nem tudta megtartani azt a nagy irói képességét, ami nála is, mint annyi más Írónál és művésznél a hazai talajból fakadt. Mig régi színdarabjait állandóan műsoron tartották, Amerikában irt müvei egymásután buktak meg. Magyarországon a felszabadulás után több mint tiz évig nem játszották színdarabjait, aminek meg is volt az oka. Idő kellett ugyanis ahhoz, hogy elfelejtsék Molnárnak, hogy amikor kenyértörésre került a sor, mint ember nagyon szomorú, szerepet játszott. Mig Európában és igy Magyarországon is dühöngött a nácizmus, az egész világ nagy emberei Amerikában kerestek menedéket. írók, művészek, tudósok tömegeit fogadta be ez az ország, akik mind felsorakoztak a nácizmus elleni frontban, köztük magyarok is szép számmal. Ezek. a szélrózsa minden irányából idekerült kiválóságok minden tudásukat, képességüket a nácizmus elleni harc szolgálatába állították, csak egyetlen világhiresség volt, akit nem lehetett megmozdítani, egyetlen nagy ember, akinek a szava messze hatott volna, s ez az ember Molnár Ferenc volt. Hiába kérték aláírását egy náci-ellenes kiáltványra olyan nagy emberek, mint Einstein, vagy a hires német iró, Thomas Mann, Molnár nemet mondott. Amikor Magyarországon a baloldali, a liberális és a zsidó val- lásu írókat kidobták az újságok szerkesztőségeiből, amikor nemcsak a munkásvezetőket, hanem munkásokat és zsidókat is munkatáborokba vittek tízezrével, hiába kérték őt magyar irótársai a tiltakozásra, Molnár hallgatott. Akkor is hallgatott, amikor Szálasiék kerültek uralomra Magyarországon és gyorsított menetben vitték 600 ezer hittestvérét a megsemmisítő táborokba. Mindez nem indította meg a nagy magyar irót. Mindezt legjobban kapzsiságával lehet megmagyarázni. Féltette tekintélyes vagyonát, amely főleg házakban volt, féltette a színdarabjai után járó összegeket, mert csodálatosképpen nem hitt a náci-ellenes front győzelmében még Sztálingrád után sem. De rosszul számított és ezért nem ment haza a felszabadulás után sem. Ezért nem játszották közel 15 évig színdarabjait a magyar színpadokon és csak nemrégen adták ki összegyűjtött politikai Írásait Magyarországon. Nagy iró volt Molnár Ferenc, de mint ember törpe maradt, amikor az emberi kultúra halálos ellenségeivel szemben kellett volna harcolnia. Speed Ibolya Az “Az Ember” harmadik cikkével, mely Speed Ibolyát, dr. Speed Albertnét méltatja, teljesen egyetértek. Minden igazságos ember a legnagyobb elismeréssel gondolhat arra az önzetlen jótékony munkára, amit Ibolya asszony évtizedek óta végez a newyorki magyarok, közelebbről a rászoruló zsidók érdekében. S annak ellenére, hogy zsidó szervezetekben fejt ki tevékenységet, bármikor felkérték, mindig hajlandó volt nem-zsidó akciókban is résztvenni. A haladó munkások nem nagyon hisznek a jótékonyságban, mert az legtöbbször a jómódú, gazdag hölgyek és urak szereplési vágyának kielégítését szolgálja, s az ilyen célra összegyűlt pénz jó része a legtöbb esetben nem a rászorulók kezébe jut. De amikor Speed Ibolya kezeihez folynak be a gyűjtési összegek, azok minden esetben odajutnak, ahová az adakozók szánták, mert az ő munkáját az emberszeretet sugalmazza. Mrs. Speedet abból az alkalomból ünnepelték, hogy a zsidó kivándorlókat segélyező világszervezet (HIAS) női divíziójának elnökévé választották. A sok üres jelző helyett, melyekkel az "Az Ember” Mrs. Speedet elhalmozza, engedjék meg nekem, hogy még egyszer kihangsúlyozzam önzetlen szere- tetét, magyar mivoltát, amire olyan büszke még az Amerikában eltöltött 45 év után is, s hogy nemcsak ő maga, hanem gyermekei is jól beszélnek magyarul. A szülőhazával kapcsolatban vallott érzéseit pedig hadd mondja el ő maga: — Hamarosan megszerettem az Egyesült Államokat. Ennek ellenére mindig örültem, hogy egy időre Magyarországra jöhettem látogatóba. A második világháború után, 1946-ban is siettem megtekinteni szülőhazámat. — Én két hazát fogadtam be a szivembe. Hü vagyok választott hazámhoz, de nem lettem hűtlen szülőhazámhoz sem. Az az ember, aki képes arra, hogy megtagadja szülőhazáját, nem lehet lojális polgára fogadott hazájának. — Nemcsak én szeretem, hanem az amerikai magyarok széles rétegei is szeretik a magyar irodalmat és a magyar újságokat. Budapesten nem tudják eléggé, hogy milyen visszhangja van olykor az amerikai magyarok körében egy-egy magyar könyvnek. Természetesen különösen nagy a rezonanciája az olyan müveknek, amelyek elősegítik a hidverést az Óhaza és az Ujhaza között. Ezért olvastam fokozott érdeklődéssel Sós Endre könyvét: ezt az izgalmas regényt Benjamin Franklin életéről. Mindig nagy örömet okozott nekünk a Magyar Hírek olvasása. — Az utóbbi 25 évben különböző magyar szervezetek elnöke voltam és vagyok. Egy idő óta a newyorki Magyar Zsidók Világszövetsége női tagozatának elnökeként dolgozom. A newyorki Magyar Zsidók Világszövetsége asszonyai részéről idén is sokan látogatták meg Magyarországot. Kollégáink közül nemrégiben itt járt Nánási Joli és Wahl Mela. — Turistákként érkeztünk ide, mégsem tudtuk elkerülni, hogy a fehér asztal mellett ne folytassunk “félhivatalos” beszélgetéseket is olyan barátainkkal, akik a magyar zsidóság vezetői. Egy hetet töltöttünk a Balaton mellett. Egyik napunkat arra használtuk, hogy kiránduljunk a Dunakanyarba és Esztergomba. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy sehol sem lehet olyan jól nyaralni, mint Budapesten. Három év alatt háromszor voltunk Magyarországon. A jövőben ugyanilyen gyakran szeretnénk idejönni. Ez is mutatja, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Köszönjük mindenkinek — nemcsak rokonainknak és barátainknak —, hogy nagyon szép fogadtatásban részesítettek bennünket. CM Remélem, hogy Mrs. Speedre nem fog dr. Kiár haragudni, mint Ince Sándorra, vagy Wertheimer Elemérre és meg fogja neki bocsátani, hogy jól érezte magát Magyarországon. Azt persze nem hiszem, hogy Ibolya asszony nemes, emberi kijelentései megtérítik dr. Kiárt és megváltoztatják véleményét Magyarországgal kapcsolatban, hogy belenyugszik, hogy a szülőhaza népe boldogul, szép jövő elé néz, nem valahol a távolban, hanem napnap után. De talán négyszemközt megkérdezhetné dr. Speedéket, vagy esetleg Sunshine Oszkárt, hogy érezték-e az általa annyit emlegetett rendőrterrort, rokonaik éheznek-e, vagy pedig tisztességes munkával emberi életet teremtenek maguknak? De'hogyan is mondja Ibolya asszony?. . . “Ábrándok és zsarolás” Fenti címmel Ivan Artyomov, a TASSZ hírmagyarázója leleplezi azokat, akik koholmányokat közölnek a külföldi szovjet gabonavásárlásokkal kapcsolatban, s arról ábrándoznak, hogy esetleg meg lehet zsarolni a Szovjetuniót. Az utóbbi időben mindenféle hazug jelentések tűntek fel arról, hogy Moszkvában “bevezették a kenyér fejadagolását.” A hírmagyarázó megállapítja: ezek a jelentések nem mondják meg, miféle “fejadagolásról” van szó: a háborús időkhöz hasonlóan jegyrendszert vezettek-e be, vagy pedig valamilyen más intézkedés történt. — A dolog lényege — írja Ivan Artyomov —, hogy Moszkvában ugyanúgy, mint a Szovjetunió más városaiban nem adnak két kilónál több kenyeret vagy pékárut. Ezt az intézkedést majdnem 16 évvel ezelőtt, 1947 decemberében vezették be. Az intézkedés gyakorlatilag nem jelent hátrányt egyetlen városi családra sem, csupán azok számára jelent bizonyos korlátozást, akik az olcsó kenyeret jószágaik takarmányozására szeretnék felhasználni. A hírmagyarázó hozzáfűzi, hogy az idén a Szovjetunióban felvásárlásra kerülő gabona- mennyiség körülbelül az 1959-es és 1960-as színvonalon fog mozogni. *WIAAIWWWWWW*AAAAAAfVWVMWVWWVXA«WV' TOKIÓBAN két Gorkij-dráma is szerepel a színházak őszi műsorán: a Jegor Bulicsov és a Dosztyi- gajev és a többiek. > RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < y 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8184 < Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar- < k Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország 4 ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ^ A. Jl. -A- „A-. «fis. Á.,^—Aa-A. A. mi
