Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-17 / 42. szám

Thursday, October 17, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Teller, Molnár és Speed Irta: PAAL MÁTHÉ Amint az “Az Ember” szept. 28-i számában áll, a szerkesztő “az én vallásom legnagyobb ünnepé­nek áhitatos hangulatában” találja a legalkalma­sabbnak a három fenti névvel megtölteni lapját. Ha nem is ájtatos hangulatban, de az igazságnak megfelelően én is foglalkozni kívánok a fenti ne­vek viselőivel. Teller Ede Azzal érdemelte ki a szerkesztő ur nagyra be­csülését, hogy a reakciós déli politikusokon, stb. kiviil ő volt az egyetlen tudós, aki harcolt, hogy meggátolja a három atomhatalom megegyezését az atomcsendet illetően. A másik oldalon ott állt kor­mányunk Kennedy elnökkel, a pápa, a világ tudó­sainak túlnyomó többsége, s természetesen több mint száz állam kormánya, köztük Izraelé is. Hiába mondta az elnök és a hadügyminiszter, hogy orszá­gunk biztonsága szempontjából nincs szükség a további atomrobbantásokra, hiszen már annyi atombombánk van, hogy többszörösen ki tudjuk irtani az emberiséget, beleértve sajátmagunkat is: ugyanakkor a radioaktiv lecsapódások veszélyez­tetik gyermekeink és a jövő generáció életét. Hiá­ba hangsúlyozta ki elnökünk az atomtilalmi egyez­mény azonnali eredményeit és a békés kibontako­zás lehetőségeire vonatkozó jelentőségét, s hiába fogadta el a szenátus többsége az egyezményt, amit az egész világon örömmel fogadtak, még mindig vannak köztünk olyanok, akik nem tudják az atom­tilalmi egyezményt elfogadni, köztük Goldwater és Teller, valamint a különböző szocialista orszá­gokból kiebrudalt nyilasok és nácik. Goldwater ez­zel akar reklámot csinálni elnökjelöltségéhez. Tel­ler ur azonban ezúttal alaposan túllőtt a célon, mert kísérletével úgy megtépázta babérjait, hogy még az amerikai sajtó is leszedte róla a szentelt vizet és az olyan jól hangzó apaságtól is megfosz­tották, beigazolva, hogy a hidrogénbombának csak részben lehetett az atyja, mert egy másik tudós legalább annyira jogos erre a cimre, mint ő, habár az nem használta ezt fel reklámra. A magyarorszá­gi hiradási szervek pedig egy cseppet sincsenek el­ragadtatva attól, hogy Teller ur magyar, mint ahogy a zsidó szervezetek sem ujonganak Teller zsidósága felett, melyet Kiár doktor olyan büszkén emleget. Dr. Kiár haragszik, mert a magyar rádió kom­mentátora — mint ő állitja — azt mondta, hogy Teller “veszett ember, aki nem törődik sem a ma­gyar, sem az amerikai, sem más népek sorsával.” Egy bizonyos, hogy ezt a jelzőt nem a magyar rá­dió találta ki, mert az amerikai és világlapok kom­mentátorai és a karikaturisták egy cseppet sem maradnak el magyar kollégájuk mögött dr. Téliért illetően. Az azonban mégicsak sok, hogy dr. Kiár Pas­teurhöz, Erlich-hez és Semmelweiss-hez hasonlítja dr. Téliért. Ezek a nagy tudósok az emberiség meg­váltói voltak, akik emberek életéért harcoltak ered­ményesen, mig dr. Teller azért harcolt, hogy még több bombát, még nagyobb hatásút gyártsunk, nem törődve gyermekeink, unokáink sorsával, az egész emberiség életével. Dr. Kiár nagy szívességet tenne dr. Tehernek, ha hallgatna gyászos szerepléséről. Molnár Ferenc Nem én, hanem dr. Kiár helyezte Molnár Feren- éet dr. Teher mellé. Ezt a párhuzamot helytelení­tem, mert mig Molnár Ferenc az élet, addig dr. Teher a halál szerelmese. Tehát semmi lelki közös­ség nincs köztük magyar származásukon kívül. Most, amikor az “Az Ember” feleleveníti Molnár Ferenc emlékét, nem mulaszthatom el, hogy ismét ne foglalkozzam vele. Azért irom, hogy ismét, mert egy Ízben, halála alkalmával, foglalkoztam Molnár irói és emberi tevékenységével a “Bérmunkás” hasábjain. Ezen Írásom nem tetszett az “Az Em­ber” akkori szerkesztőjének, de teljesen egyetér­tett vele az akkor itt élő nagy magyar iró, Ignotus, valamint dr. Vámbéry Rusztem világhírű jogász és iró. Egész fiatal koromban nagy szerelmese voltam Molnár Ferenc Írásainak, különösen nem-szinpadi müveinek és ma is mondom, hogy Molnár Ferenc nagy iró volt, aki olyan Írásait, mint pl. a “Szén­tolvajok”, felcserélte könnyed, a burzsoáziát ki- csufoló színdarabokkal. Meg kell állapítani, hogy ezen a téren világsikert ért el, amilyet előtte ma­gyar iró nem mondhatott el magáról. Az akkor meg életvidám, virágjában élő burzsoáziának nagyon tetszett, hogy ilyen ügyesen kifigurázzák anélkül, hogy az uralmát veszélyeztette volna. Ezt az írásmódot Molnárnál senki sem tudta job­ban gyakorolni és annak ellenére, hogy tipikusan magyar és pesti volt, Európa és Amerika színpad­jain is óriási sikerrel mutatták be színmüveit. A magyar munkásosztály is szerette Molnár müveit, mert ezeken keresztül belelátott a burzsoázia éle­tébe, de a hivatalos Magyarország, a reakció, elle­nezte és ez is hozzájárult, hogy a munkásság mel­léje állt. Tragikus volt, hogy Horthyék kiüldözték az or­szágból, mert 1919-ben nagyon közelkerült a mun­kásosztályhoz. Külföldön nem tudta megtartani azt a nagy irói képességét, ami nála is, mint annyi más Írónál és művésznél a hazai talajból fakadt. Mig régi színdarabjait állandóan műsoron tartották, Amerikában irt müvei egymásután buktak meg. Magyarországon a felszabadulás után több mint tiz évig nem játszották színdarabjait, aminek meg is volt az oka. Idő kellett ugyanis ahhoz, hogy el­felejtsék Molnárnak, hogy amikor kenyértörésre került a sor, mint ember nagyon szomorú, szerepet játszott. Mig Európában és igy Magyarországon is dühön­gött a nácizmus, az egész világ nagy emberei Ame­rikában kerestek menedéket. írók, művészek, tu­dósok tömegeit fogadta be ez az ország, akik mind felsorakoztak a nácizmus elleni frontban, köztük magyarok is szép számmal. Ezek. a szélrózsa min­den irányából idekerült kiválóságok minden tudá­sukat, képességüket a nácizmus elleni harc szol­gálatába állították, csak egyetlen világhiresség volt, akit nem lehetett megmozdítani, egyetlen nagy ember, akinek a szava messze hatott volna, s ez az ember Molnár Ferenc volt. Hiába kérték alá­írását egy náci-ellenes kiáltványra olyan nagy em­berek, mint Einstein, vagy a hires német iró, Tho­mas Mann, Molnár nemet mondott. Amikor Ma­gyarországon a baloldali, a liberális és a zsidó val- lásu írókat kidobták az újságok szerkesztőségeiből, amikor nemcsak a munkásvezetőket, hanem mun­kásokat és zsidókat is munkatáborokba vittek tíz­ezrével, hiába kérték őt magyar irótársai a tiltako­zásra, Molnár hallgatott. Akkor is hallgatott, ami­kor Szálasiék kerültek uralomra Magyarországon és gyorsított menetben vitték 600 ezer hittestvérét a megsemmisítő táborokba. Mindez nem indította meg a nagy magyar irót. Mindezt legjobban kapzsiságával lehet megma­gyarázni. Féltette tekintélyes vagyonát, amely fő­leg házakban volt, féltette a színdarabjai után járó összegeket, mert csodálatosképpen nem hitt a ná­ci-ellenes front győzelmében még Sztálingrád után sem. De rosszul számított és ezért nem ment haza a felszabadulás után sem. Ezért nem játszották kö­zel 15 évig színdarabjait a magyar színpadokon és csak nemrégen adták ki összegyűjtött politikai Írá­sait Magyarországon. Nagy iró volt Molnár Ferenc, de mint ember törpe maradt, amikor az emberi kultúra halálos ellenségeivel szemben kellett volna harcolnia. Speed Ibolya Az “Az Ember” harmadik cikkével, mely Speed Ibolyát, dr. Speed Albertnét méltatja, teljesen egyetértek. Minden igazságos ember a legnagyobb elismeréssel gondolhat arra az önzetlen jótékony munkára, amit Ibolya asszony évtizedek óta végez a newyorki magyarok, közelebbről a rászoruló zsi­dók érdekében. S annak ellenére, hogy zsidó szer­vezetekben fejt ki tevékenységet, bármikor felkér­ték, mindig hajlandó volt nem-zsidó akciókban is résztvenni. A haladó munkások nem nagyon hisz­nek a jótékonyságban, mert az legtöbbször a jómó­dú, gazdag hölgyek és urak szereplési vágyának kielégítését szolgálja, s az ilyen célra összegyűlt pénz jó része a legtöbb esetben nem a rászorulók kezébe jut. De amikor Speed Ibolya kezeihez foly­nak be a gyűjtési összegek, azok minden esetben odajutnak, ahová az adakozók szánták, mert az ő munkáját az emberszeretet sugalmazza. Mrs. Speedet abból az alkalomból ünnepelték, hogy a zsidó kivándorlókat segélyező világszerve­zet (HIAS) női divíziójának elnökévé választották. A sok üres jelző helyett, melyekkel az "Az Ember” Mrs. Speedet elhalmozza, engedjék meg nekem, hogy még egyszer kihangsúlyozzam önzetlen szere- tetét, magyar mivoltát, amire olyan büszke még az Amerikában eltöltött 45 év után is, s hogy nemcsak ő maga, hanem gyermekei is jól beszélnek magya­rul. A szülőhazával kapcsolatban vallott érzéseit pedig hadd mondja el ő maga: — Hamarosan megszerettem az Egyesült Álla­mokat. Ennek ellenére mindig örültem, hogy egy időre Magyarországra jöhettem látogatóba. A má­sodik világháború után, 1946-ban is siettem megte­kinteni szülőhazámat. — Én két hazát fogadtam be a szivembe. Hü va­gyok választott hazámhoz, de nem lettem hűtlen szülőhazámhoz sem. Az az ember, aki képes arra, hogy megtagadja szülőhazáját, nem lehet lojális polgára fogadott hazájának. — Nemcsak én szeretem, hanem az amerikai magyarok széles rétegei is szeretik a magyar iro­dalmat és a magyar újságokat. Budapesten nem tudják eléggé, hogy milyen visszhangja van olykor az amerikai magyarok körében egy-egy magyar könyvnek. Természetesen különösen nagy a rezo­nanciája az olyan müveknek, amelyek elősegítik a hidverést az Óhaza és az Ujhaza között. Ezért olvastam fokozott érdeklődéssel Sós Endre köny­vét: ezt az izgalmas regényt Benjamin Franklin éle­téről. Mindig nagy örömet okozott nekünk a Ma­gyar Hírek olvasása. — Az utóbbi 25 évben különböző magyar szer­vezetek elnöke voltam és vagyok. Egy idő óta a newyorki Magyar Zsidók Világszövetsége női tago­zatának elnökeként dolgozom. A newyorki Magyar Zsidók Világszövetsége asszonyai részéről idén is sokan látogatták meg Magyarországot. Kollégáink közül nemrégiben itt járt Nánási Joli és Wahl Mela. — Turistákként érkeztünk ide, mégsem tudtuk elkerülni, hogy a fehér asztal mellett ne folytas­sunk “félhivatalos” beszélgetéseket is olyan bará­tainkkal, akik a magyar zsidóság vezetői. Egy hetet töltöttünk a Balaton mellett. Egyik napunkat arra használtuk, hogy kiránduljunk a Dunakanyarba és Esztergomba. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy sehol sem lehet olyan jól nyaralni, mint Budapesten. Három év alatt háromszor voltunk Magyarorszá­gon. A jövőben ugyanilyen gyakran szeretnénk idejönni. Ez is mutatja, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Köszönjük mindenkinek — nemcsak rokonainknak és barátainknak —, hogy nagyon szép fogadtatásban részesítettek bennünket. CM Remélem, hogy Mrs. Speedre nem fog dr. Kiár haragudni, mint Ince Sándorra, vagy Wertheimer Elemérre és meg fogja neki bocsátani, hogy jól érezte magát Magyarországon. Azt persze nem hi­szem, hogy Ibolya asszony nemes, emberi kijelenté­sei megtérítik dr. Kiárt és megváltoztatják vélemé­nyét Magyarországgal kapcsolatban, hogy bele­nyugszik, hogy a szülőhaza népe boldogul, szép jövő elé néz, nem valahol a távolban, hanem nap­nap után. De talán négyszemközt megkérdezhetné dr. Speedéket, vagy esetleg Sunshine Oszkárt, hogy érezték-e az általa annyit emlegetett rendőr­terrort, rokonaik éheznek-e, vagy pedig tisztessé­ges munkával emberi életet teremtenek maguk­nak? De'hogyan is mondja Ibolya asszony?. . . “Ábrándok és zsarolás” Fenti címmel Ivan Artyomov, a TASSZ hírma­gyarázója leleplezi azokat, akik koholmányokat kö­zölnek a külföldi szovjet gabonavásárlásokkal kap­csolatban, s arról ábrándoznak, hogy esetleg meg lehet zsarolni a Szovjetuniót. Az utóbbi időben mindenféle hazug jelentések tűntek fel arról, hogy Moszkvában “bevezették a kenyér fejadagolását.” A hírmagyarázó megállapítja: ezek a jelentések nem mondják meg, miféle “fejadagolásról” van szó: a háborús időkhöz hasonlóan jegyrendszert vezettek-e be, vagy pedig valamilyen más intézke­dés történt. — A dolog lényege — írja Ivan Ar­tyomov —, hogy Moszkvában ugyanúgy, mint a Szovjetunió más városaiban nem adnak két kilónál több kenyeret vagy pékárut. Ezt az intézkedést majdnem 16 évvel ezelőtt, 1947 decemberében ve­zették be. Az intézkedés gyakorlatilag nem jelent hátrányt egyetlen városi családra sem, csupán azok számára jelent bizonyos korlátozást, akik az olcsó kenyeret jószágaik takarmányozására szeretnék felhasználni. A hírmagyarázó hozzáfűzi, hogy az idén a Szovjetunióban felvásárlásra kerülő gabona- mennyiség körülbelül az 1959-es és 1960-as színvo­nalon fog mozogni. *WIAAIWWWWWW*AAAAAAfVWVMWVWWVXA«WV' TOKIÓBAN két Gorkij-dráma is szerepel a színhá­zak őszi műsorán: a Jegor Bulicsov és a Dosztyi- gajev és a többiek. > RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < y 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8184 < Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi. Bar- < k Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország 4 ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ^ A. Jl. -A- „A-. «fis. Á.,^—Aa-A. A. mi

Next

/
Thumbnails
Contents