Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-10 / 41. szám

s AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 10, 1963 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. IMIflftMVVWVMWVWVMMMMVVVVVMMVWMA/VMVVWVM'VVUVVVWVinAfVWVMVVVlfVtAnAAAAftAAAAAAJVinfVW' NÉHÁNY SZÓ A KALENDÁRIUMRÓL ELSINORE, Cal. — A nemrégen elhunyt Geréb József külmunkatársunk szigorúan ragaszkodott azon meggyőződéséhez, hogy a jó kalendárium si­kere összeköttetésben van a Groundhog Day-vel, illetve az első kapavágás február végével kell, hogy kezdődjön. Igaz, hogy én nem mindig helyeseltem hasonló állításait, de ebben a1 kérdésben nem vi­tatkoztam vele, mert hiszen nem tudtam bebizo­nyítani, hogy a Magyar Szó előbb kiadott kalendá­riumai azért voltak-e jók, mert pontosan Ground­hog Day-kor kezdték meg azokat. Ezt majd a jövő évi kalendárium fogja igazolni, melyről eddig még keveset hallottunk. Igaz, hogy még vagy három hónap választ el ben­nünket a kalendárium megjelenésének idejétől, de az eddig kiszivárgott hírekből meg'lehet már álla­pítani, hogy a Groundhog-apó teória a kalendárium mai kapcsolatban csak annyi értéket képvisel, mint a többi régi népi hiedelem, vagy hä úgy tet­szik: babona. Nincs okunk kételkedni a kalendárium sikeré­ben, ha ott látjuk Rev. Gross nevét és Neuwald külmunkatársunkét. Már ezek is garanciát jelente­nek az 1964-es kalendárium sikeréhez. Az olvasó megtalálja mindazt, amit egy haladó szellemű ka­lendárium adhat: irodalmi, művészeti, politikai, tár sadalomtudományi cikkeket, s olyanokat, amelye­ket egyszerű munkásemberek Írtak. A kíváncsiság a tudomány Kulcsa, mondja a ma­gyar közmondás. Egy honfitársunk, aki nemrégen érkezett az óhazából, mondta nekem, hogy szeret­ne tudni valamit a drágakövekről, nem lehetnék-e segítségére ez ügyben? Készséggel felajánlottam neki könyveket, amelyekből bőséges útbaigazítást nyerhet. Sajnálattal utasította vissza azokat, hogy nem tud angolul olvasni. Ez juttatta eszembe, hogy felhívjam figyelmét az 1964-es kalendáriumunk ki­adására, amelyben részletes felvilágosítás lesz (ké­pekkel illusztrálva) a drágakövekről. Schubert J. Kinyíltak az iskolák kapui-.-.-. Dorkó Gus,’ kedves kanadai olvasónk beküldte hozzánk magyarországi barátjának levelét, mely­ből az alábbiakat közöljük: Kedves Barátom! Leveled megkaptam, melyben közlőd, hogy 41- ben megnősültél, már két nagy fiad van, a nagyob­bik egyetemre, a kisebbik középiskolába jár. Csak helyeselhetem, hogy szerény kereseted mellett is mindent megteszel, hogy gyermekeid jövőjét köny- nyebbé tedd. El tudom képzelni, hogy milyen ál­dozatot kell hoznod még Kanadában is, a kapitaliz­mus viszonyai között ahhoz, hogy két gyereket egyetemi végzettséghez juttassál. Mennyivel köny- nyebb lesz majd az életben megvívni azt a nagy harcot nekik, amit a létért való küzdelemnek szok­tunk nevezni. Nálunk már nincsenek ilyen gond­jai a munkás szülőknek. A mi dolgozó népünk a szocialista társadalmat építi. Ifjúságunk előtt ki­nyíltak az iskolák kapui. 18 évvel ezelőtt dolgozó népünk kezébe vette sorsának irányítását. A föld, a gyár, a dolgozó nép tulajdona és ez, kedves bará­tom, nagyon jó dolog. Te magad is jól tudod ezt, hiszen részese voltál és kisebb mértékben ma is részese vagy annak a szörnyű szenvedésnek, amit a mi népünk évszázadokon átélt. Hány száz és százezer, az élet előtt álló szorgalmas, becsületes, dolgozni és élni akaró fiatal magyar kényszerült arra, köztük te is, hogy fogja a vándorbotot és ke­serű könnyek között mondjon búcsút a szülőknek, gyermekeknek, testvéreknek, barátoknak és ha­zának, nagy részük örökre. Ezek a mi véreink nem szívesen hagyták ott szeretteiket és hazájukat. Ma már csak rossz emlékek ezek a mi népünk életében, mert ma a haza a dolgozó népé lett. Igaz, régi gazdái romokat hagytak nekünk, de dolgozó népünk értelme, munkaszeretete a romok helyén egy uj, a réginél szebb országot épített fel. Ez az ország már a miénk, örömével, bánatával. Az or­szág építésében elért eredményeink, amit e levél­ben veled dióhéjban összefoglalva közölhetek. Ná­lunk nincs már koldus, rongyos ember, mindenki dolgozik, nincsen éhező. Leraktuk a szocialista tár­sadalom alapjait az iparban, mezőgazdaságban, va­lamint a kultúra terén. Nagy eredményeket értünk el a nép gondolkodásának, világnézetének megvál­toztatásában. Bátran állíthatom, hogy a nehezén túl vagyunk. Persze vannak gondjaink, problémá­ink bőven. Olyan gondok ezek, amiket, ha békén hagynak bennünket, már félkézzel is meg fogunk oldani. 20 éves távlati tervünk megvalósításához békére van szükségünk, nem háborúra. Nekünk a háborúból elég volt. Szeretettel köszöntlek barátod: Csuhaj József, Eger Hiányolja Bálint rovatát BRONX, N. Y. — Mi történt, hogy Bálint Imre már nem ir a lapban? Rovatai nekem nagyon hiá­nyoznak. Remélem, hogy nem beteg? Mrs. Gelbman Vajon miért is van szerelem a világon? LOS ANGELES, Cal. — A St. Louis és Vidéke 1963 szept. 27-i lapszámában olvastam egy cikket a következő fejeimmel: Az oroszok megállították a határnál a Vörös Kina vonatját. A cikk: Moszkvá­ból jelentik, hogy a szovjet kormány megállittatta a Peking—Moszkva gyorsvonatot a szovjet—mon­gol határnál, hogy megakadályozza a Szovjetet tá­madó propagandanyomtatványok becsempészését. A vörös kínai szerelvényt a határőrök visszaparan­csolták az utasokkal együtt Pekingbe, a nyomtatvá­nyokat pedig lefoglalták. Ez már a második eset, hogy a Szovjet megakadályozta a támadó propa­gandanyomtatványok becsempészését. A hírek sze­rint ezek az esetek csak rontják Oroszország és Pe­king között az amúgy is rossz viszonyt. — Eddig az újsághír. Vajon miért is van szerelem a világon- De miért is van két szocialista ország között, ilyen áldatlan állapot? Ez nagyon bánt engem. Bebrits Lajos emlékére Piramisként él az amerikai munkások emlékezeté­ben. Végtelen tiszteletünk és szeretetünk jeléül ada­kozunk az ő emlékére, akivel együtt dolgoztunk az Uj Előrénél. Tímár Sándor és Paczier Flórián twwv* mw««*w«v«««u\m«««wvv«\w KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! VISSZATÉR-E GÖRE GÁBOR? A Tücsök cimü uj magyar filmvigjáték sajtó­kritikáiban szemrehányással illették az újságírók a film alkotóit, amiért a paraszt alakokat ugyneve- zet “göregáboros” vonásokkal formálták humo­rossá. De elhangzott ilyen kifogás a moziban szó­rakozni vágyó, és emiatt sok mindent megbocsá­tó közönség körében is. A mai fiatalok talán már csak hírből hallották Göre Gábor nevét, talán az iskolában tanulták, hogy ennek a nem nagyon kedves emlékezetű iro­dalmi figurának szülőapja. ma is méltán hires és népszerű Írónk, Gárdonyi Géza volt. Hogyan lehetséges, hogy Gárdonyi, aki közeli és kiváló ismerője volt a Ferenc József-korabeli magyar parasztnak, aki például az Én falum ci­mü novellagyüjteményében oly szeretettel rajzolja meg a szegény népet, képes volt a hozzá méltat­lan parasztcsuf olásra? Egyszer még fiatal újságíró korában, a szer­kesztője felszólította Gárdonyit, hogy írjon a másnap szürkének és unalmasnak ígérkező lap­számba valami mulatságosat. Gárdonyi nekiült, s a papírra kanyaritotta: “Tekintetes kiszörkesztő hivatal!” S kérte a levél további részében a szer­kesztőséget, “szörkesszék ki az ő bötsületes ne­vét", hogy bíróvá megválasszák és sorait igy fe­jezte be: “mejhöz hasolló lyókat kívánok Göre Gábor.” A levél megjelent és oly sikeres volt, hogy —• az író fiának, Gárdonyi Józsefnek életrajzi meg­emlékezése szerint — attól kezdve mindennap ki­találhatott egy Göre-levelet, ha tetszett, ha nem. Mást, komolyabbat nem is vártak tőle, csak Görét. Ez nagyon elszomorította. Gyűlöletessé vált előt­te Göre és egész atyafisága, a Durbints sógor, a Kátsa cigány, a Maros “ebkutya”. De mert arannyal fizették, irta tovább is kedvetlenül Göre “levelejit, költészeti versözettyeit és szózattyait”, amelyek egy csizmás falusi kisgazda látszatra agyafúrt, lényegében ostoba és parlagi észjárá­sán keresztül együgyü képet festenek, hogy mi­ként is látja és fogja fel a paraszt az akkori poli­tikát, társadalmat, s önmaga helyzetét. Ez a kép éppenséggel nem a paraszt szemléle­tét tükrözte a világról, hanem a magát -felsőbb- rendünek érző városi polgár lenéző, lekicsinylő szemléletét — a parasztról. Tudta ezt Gárdonyi? Tudhatta, hiszen végül is megtagadta Göre Gá­bort, ő maga sem tartotta irodalmi munkásságá­hoz méltónak. Akkoriban az iró, a művész anyagi függősége, az irodalmat és művészetet eltartó polgári és úri osztály igénye és Ízlése megkövetelte a paraszt “göregáboros” ábrázolását. De ma a nép, beleért­ve a parasztságot is, birtokosa az irodalomnak és művészetnek, tehát saját Ízlése, igénye, érdeke szabja meg, s nem az uraké, hogy milyen legyen a könyvek lapjain, a festményeken, a mozik vásznán az emberábrázolás. Márpedig a mi Ízlé­sünk, igényünk, érdekünk ebben sem más, mint maga az igazság. És nem más az a humorban sem. Mégis úgy fordult, hogy egyik-másik mai tár­gyú filmvigjátékunk ismét életre szólította a már szerencsésen eltemetett görei szellemet és szem­léletet. Mintha csak igy lehetne a falusi szerep­lőkön jót nevetni. Felbukkant ez a fajta látásmód már a tavaly bemutatott “Felmegyek a minisz­terhez” cimü filmünkben is. Ott azonban inkább csak belekeveredett az al­kotók találó és csakugyan mulatságos megfigye­léseibe, maga a film egészében elfogadhatóan gú­nyolja ki a maradi, földjéhez a legkülönbözőbb furfang árán körömszakadtáig ragaszkodó gazda gondolkodását és viselkedését. Balogh Bódog gaz­da hátán tehát indokoltan veri el a port a film, de még az ő figurájában is, amelyet Páger Antal játszott kitünően, felfedezhető a visszakacsinga­tás a már foszladozó göregábori emlékekhez. De még inkább áll ez a már tsz-be lépett népneve­lőkre, akik közül egyik-másik a butaságát mint­ha egyenesen az egykori lepéndi bírótól örökölte volna. A Tücsökben egy faluról a távoli iparvárosba áttelepülő, uj életet alapitó parasztcsaláddal ta­lálkozunk, s kiváltképp a mama alakjában azt a pojácát látjuk, akiben a régi városi polgárnak olyan kárörvendő gőgös mulatsága telt. Ma a vá­ros nem igy tekint a parasztra! Bizonyos, hogy a film alkotóit nem a lekicsinylés vezette, hanem el­vétették a hangot, s visszakanyarodtak a már egyszer oly nagy “sikert” elért ábrázolási mód­szerhez. Ha a két említett film ilyen szempontból nem is tetszett a jobb Ízlésű városi és a falusi közönségnek, ez nem jelenti azt, hogy a mai pa­rasztember ne lehetne tárgya a szatírának, a víg­játéknak. Vannak ma is jelenségei a falusi élet­nek, jellemvonásai egyes falusi embereknek, ame­lyek filmszatírába kívánkoznak. De ma már a gúnyban is megilleti a falusi embert az egyenran­gúság a városival — az igazmondás a humorban is. ‘ Sas György A magyarországi Szabad Föld filmkritikája. Álomkoros lovak Alberta kanadai tartományban 900 lovat oltot­tak be álomkór ellen, mert az egészségügyi ható­ságok attól tartanak, hogy az embereket is meg­fertőzhetik. Az utóbbi időben egy 30 éves farmer álomkórba esett, de állapota már sokat javult. A szomszédos Saskatchewan tartományban egy fog­orvos titokzatos betegségben elhunyt, az orvosok szerint valószínűleg az álomkór egy változata okozta a halálát. A kórházban még 50 embert ke­zelnek hasonló tünetekkel. A szakemberek felté­telezik, hogy az álomkórt moszkitók, verebek és baromfiak terjesztik a kanadai prériken.

Next

/
Thumbnails
Contents