Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-03 / 40. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 3, 1963 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szüksegszeruen azonosak a szeraeszioseg álláspontjává!. Hogyan mondjunk kritikái? CLEVELAND. 0. — Én is elolvastam Hoó tíer- nát könyvét, “Tiszakerecsenytől Kanadáig”, még pedig kétszer. Egyszer mielőtt Kovács János kritikája megjelent volna lapunkban, másodszor azután. Előre leszegezem, hogy Kovács kritikához való jogát nem vonom kétségbe, sőt arra kérem, hogy bármikor, amikor úgy érzi, hogy kritizálni valója van, csak tegye bátran. Viszont a könyv kétszeri elolvasása után sem értek egyet a könyv és annak Írójára vonatkozó megjegyzéseivel, s még kevésbé a Magyar Szó szerkesztőségére és a Bíráló Bizottságra vonatkozóan irt soraival. Már félig meg is írtam levelemet, amikor a lap szept.' 19-i számában B. P. aláírással egy másik levél jelent meg Hoó Bernát könyvére vonatkozóan. Már előző levelem is megegyezik B. P. azon véleményével, hogy a könyv értéke a magyar nép, különösen a kis paraszt és a nincstelen mezőgazda- sági munkás sorsának ecsetelése a Ferenc Jóska és Horthy-korszak idején, majd a milliókat kitevő kivándorolt magyar életútja, bármely országba is vándorolt. Mindaz, amit erről Hoó Bernát ir, az igaz. Ennek a levélnek a megírására (mivel az előzőt eltéptem) az indított, hogy B. P. levele igy végződik: ““de vajon mit szólnak a többi olvasók?” Mélyen tisztelt kritizáló munkástársak, s ezek között elsőnek B. P.-t említem, vajon azt a szép, értelmes Írást miért kellett felesleges kitételekkel bővíteni és azt írni, hogy Kovács János és felesége “egészen a 21. oldalig olvasták el a könyvet.” Előttem van Kovács János levele, a második bekezdésben ez áll: “Azt mondtam, miután a könyvet feleségemmel együtt nemcsak átolvastuk, de pontról pontra kiértékeltük, hogy ha...”, stb., stb. Azt kérdem B. P.-től, miért kellett odaírni, hogy “egészen a 21. oldalig?” A másik kitétel a második bekezdésben: “Talán irigyli K. J., hogy ő nem képes ilyesmire?” Kovács János figyelmét pedig csak arra szeretném felhívni, hogy Hoó Bernát már a könyvének- második sorában ezt Írja könyve megírásával kapcsolatban: “Teszem ezt egyrészt azért, hogy az utókor polgárai, ha elolvassák, majd okulni fognak belőle...” Az utókornak, vagyis a mai fiataloknak igenis fontos megtudni, hogy milyen fejlődésen ment át az emberiség úgy a kapitalista, mint a szocialista országokban, de különösen a szocialista országokban. Szerintem a kritikának a mi lapunkban nemcsak helye van, hanem nagyon is fontos, de ennek a kritikának testvértől testvérhez való, barátságot előmozdító, tanító kritikának kell lennie és nem egymást lekicsinylő hangnemben kell elhangzania, hanem olyanban, hogy bárki kezébe veszi a lapunkat, abból még ebben a rovatban is a józan ész és az egymás iránti szeretet és megbecsülés tükröződjék vissza. Mi, akik egy békés, barátságos világ megteremtésén fáradozunk, kezdjük el elsősorban a béke, barátság és emberszeretet magvait a saját táborunkban elhinteni. Azt hiszem, ez jobban illik az amerikai haládó szellemű dolgozókhoz. Cincár Gyula Behrifs Lajos ifjúsága DETROIT, Mich. — Bebrits Lajos hirtelen halála — .habár életének alkonyán következett be — mégis pótolhatatlan veszteség a munkásmozgalomra. Fiatal korunkban együtt dolgoztunk a temesvári Józsefvárosi állomáson, ő mint forgalmi főnök, én mint kocsivizsgáló lakatos, tehát felettesem volt és személyesen ismertem hazulról. Kiváló egyéniség volt, aki nemcsak mint szervező, szónok, iró, vagy oktató "működött, hanem a szakmájában is a legnagyobb eredménnyel végezte a reá bízott nehéz munkát. A nehéz, nagyon sokszor nélkülözéssel járó és egészségét veszélyeztető haladó munkásmozgalmi életet választotta inkább, minthogy a román államvasutaknál gondtalan és magasra ívelő pályájához ragaszkodott volna. Gőgös felettesei nem voltak hozzá barátságosak, de fiatal kora ellenére (kb. 27 éves volt), tudásával kiharcolta, hogy egy olyan nagy vasúti gócpontnak a forgalmi vezetését bízták reá, mint a Józsefvárosi Állomás, ahová nyolc vonatnál több futott be naponta. Fiatal éveiről csak kevesen tudnak, mert mint szerény ember, nem dicsekedett soha a múltjával kapcsolatban. G. Miklós A magyar színészek és dr. Kiár BUDAPEST. — A messzi U.S.-ből ide jött a hire annak, hogy az “Az Ember” szerkesztője, Kiár Zoltán a magyarországi színészek sorsáról irogat lapjában. Aki itt van, az ismeri a tényeket és mondjon akárki bármi mást, az nem fedi a valóságot. Elsősorban is nem állja meg a helyét az az állítás, hogy az öreg színészek otthonokban nyomorognak, mert ezzel szemben az ott bennlakók pompásan el vannak látva, semmire sincs gondjuk. Ha nyugdíjasok és nyugdijuk havi 500 forinton felüli, akkor a nyug dij 30 százalékát kell leadni és ezért teljes ellátást és lakást kapnak, s a megmaradt 70 százalékkal azt tesznek, amit akarnak. Akinek a nyugdija az 500 forintot nem haladja meg, az teljes egészében rendelkezik a pénzével, s akinek semmi nyugdija nincs, az teljes ellátáson kívül minden hónapban 100 forint zsebpénzt is kap. Karácsonykor karácsonyi ünnepséget rendeznek és elhalmozzák őket ajándékokkal, ruhával, cipővel, stb. Ez a tiszta igazság, s ha dr. Kiár ott gyűjtött tudtommal egy fillér sem került sem a magyarországi színészeknek, sem az Otthonnak a kezeihez. Ami pedig a Medgyaszai Vilma és Vidor Ferike ügyét illeti, ott kezdem, hogy egyik sincs az otthonban, nincsenek is rászorulva. Medgyaszainak több mint 2,800 forint havi nyugdija és gyönyörűen berendezett lakása van, Vidor Ferikének is majdnem 2,000 forint nyugdija és szintén szép lakása van. Egyébként dr. Kiár jobban tenné, ha már Írni akar a magyarországi színészekről, ha ellátogatna ide és saját szemével győződne meg az igazságról. N. B. “Ahol a gyermekeimet felnevelhetem” SAN FRANCISCO, Cal. — Látva az újságokban közölt felvételeket arról, hogy fehér fiatalok sértő szavakat kiabálva, miként rongálják meg egy néger család otthonát egy pennsylvaniai kisvárosban, szükségét éreztem írni önöknek legalább egy olyan helyről, ahol ez nem történhetik meg. Nemrégen költöztem be uj otthonomba, a St. Francis Square lakótelepre. Itt élni, felvillanyozó hatással van rám. De ami a legfontosabb, ez a legjobb hely, ahol gyermekeimet felnevelhetem. 100 család költözött már ide. Minden fajt és szint képviselnek és mint jó szomszédok élnek együtt. Nincs ebben a városban szebb látvány, mint a mi nagyszerű kevert gyűjteményünk, a napsütéses délutánokon a fehér, barna és sárga bőrű gyermekek játékegyüttese a játéktéren. Mrs. Josephine Solomon A fenti levél a San Francisco Chronicle szept. 5-i számában jelent meg. Egy művészi estélyről OAKLAND, Cal. — Szept 15-én felejthetetlen művészi ünnepélyen vettem részt a Fellowship of Humanity Association rendezésében. Az ünnepély érdekessége részemre az volt, hogy egy itt született magyar egyetemi tanár gyönyörű baritonján Bartók müveit adta elő magyar nyelven, saját magát kisérve a zongorán. Gondolom, hogy csak én értettem meg a dalokat, mert a közönség között talán egyedül én voltam magyarszármazásu, mégis kitörő lelkesedéssel fogadták az egyes zeneszámokat. Szerintem a közelfekvő Los Angelesben vagy San Franciscóban a Munkás Otthonoknak úgy anyagilag, mint erkölcsileg hasznára válna, ha a 411 28th Street, Oakland, Cal.-ban lévő fentnevezett szervezettel összeköttetésbe lépnének. Különösen Morandini tanárnak a figyelmébe ajánlom ezeket. Végtelenül nagy szomorúsággal töltött el Bebrits Lajos halálának hire. Clevelandon sokáig voltam vele lehet mondani, hogy napi összeköttetésben. Együtt jártunk a West és East Side-on lévő Munkás Otthonokba, sokat jártunk a Lorain Ave- nue-n lévő Fodor Real Estate üzletbe, s özvegyét is jól ismertem. Szeretném mélységes részvétemet kifejezni a részére. S. Wand Szomorú, de való Ha lapjaink az emberiség egészségéről csak egy- tizedét írnák annak, amit az időjárásról írnak, akkor Amerika népe a- legegészségesebb lehetne a világon. Az egyik reggeli lapban olvastam feltűnő helyen, hogy meleg van és utána félöles betűkkel azt írják, hogy szeptember 11-én két fokkal melegebb volt Los Angelesben, mint két évvel ezelőtt. Meleg volt tegnap is és meleg lesz holnap is, de ezért még senki sem került a kórházba és haláleset sem fordult elő. Ugyanakkor egy másik újságban azt olvastam, hogy egy hónappal ezelőtt 60 barackszedő munkás kórházi ápolás alá került Parathion mérgezésből kifolyólag. Több mint 400 ezer farmmunkás dolgozik Kaliforniában, akiknek egészségét, életét veszélyezteti ez a mérges kémiai anyag, amivel a gyümölcsfákat permetezik. Csak elvétve került az újságokon keresztül nyilvánosságra olyan fontos kérdés, mint a Strontium 90 a tejben. Vegyészeink megállapították, hogy a radioaktiv hulladék a gyermeket érinti a legsúlyosabban, mert tudvalévő, hogy a gyermekek isszák a legtöbb tejet, mivel ez a legjobb tápszer a gyenge csontok fejlesztésére. Ha elgondoljuk, hogy gyermekeinkre milyen növekvő veszélyt jelent a jelenlegi radioaktiv hulladék és a jövőben esetleg emelkedő mennyisége, akkor kérdezhetjük, hogy mi az oka ennek a hallgatásnak? Miért nem intézkedik a kormány, hogy a tejüzemek olyan felszerelésről gondoskodjanak, amely lehetővé tenné a Strontium 90 kiküszöbölését. Sajnos csak kevesen tudják, hogy már 1961-ben a tejüzemek bemutattak egy ilyen készüléket, amely állítólag 98 százalékot kiküszöböl a mérges anyagokból, de mivel ez az eljárás költséges, maga után vonná az árak emelkedését. Úgy döntöttek tehát a kormány vezetői, megegyezve az üzemekkel, hogy az óvó készüléket nem vezetik be, mert az üzlet, illetve a profit azt úgy kívánja. A tejüzemek meg vannak elégedve, a kormány vezetői részéről siri csend, de nem a fogyasztók részéről. Bár kevés súlyúk van még eddig azoknak a leveleknek, amelyeket az olvasók a N. Y. Times itteni kiadójához beküldtek és amelyekben kifejtik, hogy hajlandók megfizetni azt a tiz centes többletet, hogy gyermekeik egészségesen nőhessenek fel, mégis abban a reményben teszik ezt, hogy elérkezik az idő, amikor a nép szigorúbb eljárásokat fog követelni a kormánytól annak érdekében, hogy gyermekeink tiszta, mérgezésnélküli tejet fogyaszthassanak. Még valami, amiről keveset tudunk máskülönben bőbeszédű újságjainkból: keveset hallottunk a Parathion nevű mérges anyagról, amit az első világháborúban használtak, s azt átdolgozva, most mindenféle gyümölcsfa permetezésére alkalmaznak. Ezzel az öldöklő anyaggal barackot, almát, szilvát, körtét, cseresznyét, szőlőt és mindennemű zöldséget permeteznek Kaliforniában, sőt még gabonát is. A Mezőgazdasági Hivatal 42 különböző élelmiszert említ, amelyeket ezzel a mérgező anyaggal permeteznek évente kétszer, egy és fél billió dollár befektetéssel. A legnagyobb panasz az ellenőrzés körül van. Vagy tiz állami ellenőr 2,500 ellenőrző látogatást van hivatva tenni nagyobb árucsarnokokban, ahol bizonyos élelmiszereket laboratóriumi vizsgálat alá vetnek. A levelek nagy száma hanyagságra mutat, s bizonyára nem ok nélkül. Sok oldalról figyelmeztetik jóhiszemüleg a közönséget. hogy legyen óvatos minden gyümölcs- és főzelékfélével, melyeket jól meg kell mosni, mielőtt az asztalra kerülnek. Schubert Külföldi “lobby”-k.Washingtonban Fulbright szenátor javaslatokat nyújtott be a szenátushoz külföldi kormányok által Washingtonban fenntartott “lobby”-k (közbenjárók) tevékenységeinek korlátozására. A javaslatok hosszú ideig tartó kihallgatások eredményei, amiket Fulbright szenátor abból az alkalomból indított meg, amikor a szenátusban a cukor-kvótát tárgyalták és a külföldi megbízottak botrányos módon árasztották el a kongresszust és igyekeztek a maguk érdekében befolyásolni a szenátorokat. A Foreign Relations Committee elnöke kijelentette, hogy két más gyanús és szabályokat sértő jelenséget is ki fog vizsgálni. Az egyik a befolyásos újságírók külföldi “kiruccanásai”, amiket külföldi kormányok fedeznek, a másik az olyan célza- tos újságcikkek és hírek közlése a lapokban, amelyeknek hírforrásait nem hozzák nyilvánosságra.
