Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-03 / 40. szám
Thursday, October 3, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A szélsőjobboldal problémái Nem minden a legrózsásabb a szélsőjobboldali mozgalmakban. Ezeknek az ultrareakciós csoportoknak két legnagyobb szervezete, a Rev. Billy James Hargis által vezetett Christian Crusade és a szőlőléről ismert nevű Robert H.W. Welch Jr. vezetése alatt működő John Birch Society, az anyagi támogatás megkaparintására egymással versengésben van. Igaz, hogy a két szervezet évi jövedelme közel jár egymáshoz; a Crusade-é 700 ezer, a John Birch Society-é 737 ezer dollár, de a Crusade jövedelme évről évre csökken. Olyan rosszul áll a szénájuk, hogy Rev. Hargis kénytelen volt az ötven alkalmazott felét elbocsátani és a megmaradottak fizetését 10 százalékkal redukálni. Rádióleadásait egy időben nyolcvan városba továbbították, de ma már csak a dél, a nyugat és a középnyugat 55 városába közvetítik. 75 ezer olvasóval rendelkező folyóirata veszteséggel dolgozik és évi 10 dollárt befizető tagságának száma ma már csak 3,500, ami nagyon elszomorítja a buzgó “kommunista beszivárgás” elleni harcost. Ő ugyan azt állítja, hogy a hírhedt Edwin Walker, volt vezérőrnaggyal tett országos beszédkörutján 10 ezerrel megnövelte a levelezési listáján levők számát, amit 400 ezerre kerekített ki. Nemrégiben, Oklahoma Cityben tartott nagygyűlésükön, Hargis igy hívta fel a szervezeti tagokat: “Ki fogja felvillanyozni ezt a gyűlést azzal, hogy Isten és az ország nevében 10 ezer dollárt adományoz?” Senki sem volt erre hajlandó. Végül mégis hatan ígértek egyenként ezer dollár adományt. A Christian Crusade szerencséje hanyatlásának többféle oka van, de a legfőbb ok az, hogy a Birch Society növekedése dézsmát szed a támogatóiból. A kisebb reakciós csoportok is elszaporodták és ezek mind elvonják az anyagi támogatást a Crusade szervezetétől. A Birch Society bevételei csinos összegeket tesznek ki. A múlt évben 737 ezer 716 dollár jövedelmet jelentettek, amely az előbbi évivel szemben majdnem 40 százalékos növekedést jelent. A szervezetnek 124 alkalmazottja van, de tagságának létszámát nem hozták nyilvánosságra. A bevételből következtetve, a tagságot 12 ezerről 24 ezerre becsük. Érdekes lenne megtudni jövedelmük máshonnan eredő forrásait is, melyeket sűrű homály fed. A busás bevétel mellett azonban a Birch Society működése nem tekinthető a legsikeresebbnek. Tagsága nem gyarapszik úgy, mint azelőtt és befolyása sem az, ami volt. Még azok az amerikaiak is, akik magukat konzervatívnak tartják, nagy többségben ellenzik a szervezet programját. Milliomosok és páriák Az adóhivatali kimutatásokból kitűnik, hogy 1962-ben 398 egyénnek volt 1 millió dollár, vagy még több jövedelme. Az átlagos jövedelem 2 millió dollár volt. Az előbbi évi adatokhoz hasonlítva, ebben az évben 92-vel lett több a milliomosok száma, s a termelékenység és haszon növekedésével egyre nagyobb kilátás van arra, hogy ez a szám még növekedni fog. A jelenlegi 28 milliárd dolláros évi haszon jórésze a milliomosok kasszájába fog vándorolni, akik az ország lakossága 1 százalékának 18-ad részét alkotják. A haszon többi része az alsóbb gazdasági rétegekbe is le fog szivárogni, de az ország legszegényebb egyötödének még parányi morzsa sem hull ebből a mennyei mannából. Ez a leginsékesébb körülmények között élő réteg, az AFL-CIO közgazdászai szerint, az országban 42 millióra rúg és átlag jövedelme (négytagú család számára) évi 2,700 dollár. Más kormányszakértők és privát statisztikai adatok szerint, a “nagy szegénységben” levők száma 40 és 50 millió között mozog. Ezek közé sorolható az ország 4.3 millió munka- nélkülijének legtöbbje, vagy azok, akik csak lerövidített munkaidőt dolgoznak, valamint azok is, akik a teljesidejü alkalmazás mellett olyan alacsony munkabért kapnak, ami nem elegendő a család ruházati, élelmezési és egyéb szükségleteinek a kielégítésére. A gazdasági élet páriáinak ebbe a legalacsonyabb rétegébe tartozik 7 millió néger, 8 és fél millió 65 éven felüli és néhány millió ifjú, akik már most munkanélkül vannak, vagy a közeljövőben válnak munkanélküliekké. Ezeknek sorsa miatt sem az uj, sem a régi milliomosok nem hullajtanak keserű könnyeket. Ellenkezőleg, mindent megtesznek, hogy azt a kongresszus által nyújtott szerény alkalmat is lefarigcsálják, amely lehetőségeket nyújt a legszegényebbeknek. A National Association of Manufacturers, gyárigazgatók, bankárok, közmüvek és kiadóvállalatok vezetőségének 100 ezer dolláros hozzáj áruiáA WARD-ÜGY ÉS AMI MÖGÖTTTE VAN.. ÉPP EZ AZ: nem tudjuk, mi van mögötte. S nem tudták azok a sorbaállók sem, akik camping tábort vertek az Old Bailey körül hirdetett orvos, rajzoló és — a vád szerint — kerítő tárgyalásának első napján. Ott rostokoltak hát a kiváncsi nézők, éjszakákon át sorakoztak fel, hogy az egyes számú tárgyalóterem “public galery”-jére a nyilvánosságnak megnyitott néhány ülőhelyre bejussanak; de lám, még ők sem tudták mi van a Ward-ügy mögött. A tárgyaláson nem is tudhatták meg pontosan. A vádbeszéd, Mervin Griffith-Jones példás müve ugyan nem szűkölködött szókimondó részletekben. Irodalmi eszközökkel festette a sikeres és mégis gyakran pénzhiányban szenvedő doktor Ward életét. Ötven esztendős férfi, kiterjedt orvosi prak- szisa révén az előkelő társaság befogadta, rajzol, méghozzá portréinak tárgyát a királyi családból választotta. Kocsija van — s erről a kocsiról még a búcsúlevelében is megemlékezett: figyelmeztette örökösét, hogy nincs a sebességváltóban olaj. Nem érdemes titkolnunk: a világsajtó már világgá röppentette a szenzációt — Ward nem várta meg az Ítéletet. Egyik barátja lakásán megmérgezte magát. A kórházban pedig, ahol az életéért küzdöttek az orvosok, senki sem látogatta meg neves, hires pártfogói csillogó és csinos barátnői közül. BARÁTNŐK nyitották Ward életének külön s homályos fejezeteit. Elsőnek a sztárrá nőtt Christine Keeler. Három esztendeje még egy bárban volt pincérnő: ma harmincötezer font-sterling tulajdonosa. A feltűnően csinos és a feltűnésre mindig vágyó Christine röviddel ismeretségük után odaköltözött Ward lakására; s ha a tárgyaláson bebizonyosodott, hogy kettejük között sohasem volt “nemi kapcsolat” — szövetségük mégsem lehetett anyagilag vagy éppen társadalmilag haszontalan. Christine készséggel osztozott barátnőivel, lakás és kapcsolatok dolgában. így tűnt fel a “női fejezet” újabb főszereplője, Marily Rice-Davies. Köröttük, e könnyű pillék körül rajzott aztán a felső tízezer egy-két tagja, a pénz- és a születési arisztokrácia néhány képviselője. Szó esett a tárgyaláson Lord Astorról. A four clivedeni nyaralójában ütötte fel bungalowját dr. Stephen Ward. A clivedeni nyaralóban természetesen uszoda is van — ez az uszoda, erről aztán sokat beszélt London. Meztelenül uszott-e Christine Keeler a clivedeni medencében: ezt a tárgyalás mindenáron bizonyítani igyekezett. S aztán: volt-e aközött valami összefüggés, hogy egy hölgy meztelenül úszik az uszodában — és hogy az uszoda kizárólagos tulajdonosa Lord Astor csekket nyújt át a lakbér kifizetésére? Lord Astor családja, bizonyára neheztel a nagy nyilvánosság miatt; igaz, az ügy nyilvánossága minden képzeletet fölülmúlt. Christine Keeler még a tárgyalás előtt gyümölcsöztette titokban szerzett ismereteit. A botrány kirobbanásában nagy része volt annak a nyilatkozatnak, pontosabban interjúnak, melyet az Express cimü lapnak adott. Az interjút Keeler életrajza követte. Megindultak a vasárnapi lapok: kié lesz a szenzációs történet. Végül a News of the World cimü orgánum győzött harmincezer font sterlinggel. TUDOTT AZ IS, hogy a botrány a parlamentig eljutott: az alsóház is tárgyalta. Christine Keeler egyik szeretője ugyanis a volt hadügyminiszter, John Profumo. Az ügynek ezzel egyszeriben “biztonsági vonatkozása” is támadt — aznap tehát, amikor az említett vasárnapi lap közölni kezdte Keeler önéletrajzát, Harold Macmillan, angol miniszterelnök megszakította pihenőjét — már az éjszakai vonattal feljött perthi nyaralójából Londonba, nyolc órakor az Admiraütás házába hajtott, gyors fürdőt vett. s igy, némiképp felfrissülve, mégis borúsan kezdte meg élete nagy küzdelmét. A küzdelemben nagy a tét: a konzervatív párt győzelme vagy veresége az elkövetkezendő választásokon. A Profumo-botránv alighanem meggyengi létté a párt tekintélyét^ aláásta Macniilíanét. Nincs itt terünk a Profumo—Ward—Keeler ügy •••«•••••••••••••••••••••»•••••••••••••a sával olyan uj szervezetet alapított meg, amelynek segítségével több konzervatív egyént igyekeznek a kongresszusba beválasztani. Az uj szervezet neve: Business-Industry Political Action Committee (BIPAC), melyet úgy állítanak be, hogy a “szabad egyéni vállalkozás és szabad verseny” érdekét szolgálja. Hétköznapi nyelven raeakciós kísérlet, a nyomorbanélők sorsát enyhíteni célzó népjóléti törvényhozás megakadályozására. parlamenti és nagy politikai vonatkozásaira kitekinteni. Annyi azonban bizonyos, hogy a tisztes konzervatív párt tekintélyének a per erkölcsi aspék tusa sem tett jót. Kivált, hogy a tárgyalás napról napra uj és uj részleteket közölt a felső tízezer magánéletének pikantériáiból. Hosszan részletezte a vád azoknak a tanuknak a vallomását, akik hitelt érdemlően erősitgették, miszerint Ward lakásában egy kettős tükör alkalmat nyújtott bizonyos négy- szemközti együttlétek szemlélésére — angol tárgyalóteremben, angol sajtóban, erről! Sorjáztak aztán a nők: egy Vicky Barett nevű prostituált, egy titokzatos “R” kisasszony, akinek nevét nem közölték, Miss Ricardo továbbá, származására nézve olasz. Felvetődött ifj. Douglas Fairbanks neve is: vele azonban Ward háremhötgyei térítés nélküli kapcsolatba léptek. FOLYTON DUZZADT az ügy. Keelert állítólag megtámadta és tettleg bántalmazta egy hajdani barátja, a színes bőrű “szerencsés” Gordon. Három évre ítélték, majd épp Ward tárgyalásának utolsó napján bizonyítékok hiányában felmentették. Minduntalan szerepelt az al- és pénzvilág “cápájának”, Peter Rach mannák a neve. Az egy esztendeje szív szélhüdésben, titokzatosan elhunyt Rachmann bősz szabb ideig élt együtt Keelenel és Rice Davies-szel, s hogy ki volt Londonnak e leggyülöltebb személyisége? Lakásuzsorás, aki százezreket harácsolt ösz- sze törvény szerint nem támadható lakbéremelésekkel, ágyrajáróknak kiadott szobákkal, sohói sztriptiz-bárokkal, játékkaszinókkal. A pénzt nem Angliában kamatoztatta, hanem kicsempészte külföldre. S az ügy burjánzását Ward halála sem állította meg. Nem sokkal az öngyilkossága után egyik tanúja mérgezte meg magát; más tanuk visszavonták vallomásukat — s igy mindazok az előkelő urak, akiknek neve eddig nem került napfényre, eléggé szoronghatnak, hogy az újságok szimata, a hölgyek pénzéhsége és feltűnési viszketegsége ha- marost őket is a sajtó prédájául dobja. AKIK A TÁRGYALÁST végigülték, nem sokat hallhattak belőle. A tanuk szemérmesen suttogtak; Ward csak néha csattant fel, a biró, az ügyész és a védő is inkább az esküdtszékhez intézték szavaikat. De a tárgyalás szavai nemigen igazíthattak el senkit a bozótos ügyben. A halott Ward alighanem maga is —- nem túl rokonszenves áldozat: testével próbálta fedezni nagy barátai jó hírét, sikertelenül, eredménytelenül. Nagy barátai viszont, éppúgy, mint hajdani barátnői, ellene fordultak, vagy cserben hagyták. A tárgyalás főszereplője: egy látszaterkölcsöt prédikáló szűk réteg, melynek életéről most a legszélesebb nyilvánosság előtt is lehullt a lepel. A jólét parazitái, a vagyonok vámszedői, öröklött címek birtokosai ülnek egy képzeletbeli vádlottak padján. Ward csak szerepet játszott: a felfelé kapaszkodó ember tragédiáját, akit a veszély pillanatában elhagynak cimborái. Kiadták a jelentés! a Profumo-iigyró'l Lord Denning Londonban szept. 26-án közzétett jelentése John Profumo volt hadügyminiszter és Christine Keeler botrányáról a legkülönfélébb spekulációkat indította el arról, hogy rövidesén megtartják-e az általános választásokat és Macmillan miniszterelnök továbbra is a konzervatív párt vezetője maradhat-e. Lord Denning 49 napot töltött azzal, hogy kihallgatott több mint 160 tanút és Írásbeli feljegyzéseket nézett át. Jelentése nagy szenzációt keltett .a .sajtóban. Henning tisztázza a minisztereket és felmenti őket az erkölcstelenség vádja alól, de élesen bírálja Macmillant, amiért “nem elég erős kézzel” járt el Profumo ügyében. Ezt a bírálatot ordító címekkel hozzák az angol lapok, amelyek bővített terjedelemben jelentek meg*, hogy hosszú kivonatban ismertethessék a jelentést. ww»v NEW DELHI, Indiában az esős időszak beálltával hatalmas áradások vannak. Uttar Pradesh tartományban az első tiz nap alatt közel 250 ember haláláról jelentettek. Legalább 200,000-en váltak hontalanná. Hivatalos jelentés szerint 4.6 millió acre föld van viz alatt és a kár a vetésben óriási. EGY NEW ZEALANDI gyapjú szövetkezet szakértője szerint a Szovjet juh-állomásánya rohamosan nő. Úgy látja, hogy öt év múlva az egész ország gyapjuszükségletét képes lesz ellátni és azon túl már exportra is jut a nyugati piacokra.
