Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-29 / 35. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 29, 1963 SIQUEIROS, HIRES FESTŐMŰVÉSZ MÉG MINDIG BÖRTÖNBEN SÍNYLŐDIK Az Egyesült Államokban, a dolgozók jobb életéért folyó harcnak mindig meg voltak a politikai áldozatai. A különböző koholt vádak alapján elitéit mártíroktól a börtönök sohasem voltak mentesek. Aszerint, hogy milyen volt a politikai helyzet, a kisebb vagy nagyobb számú politikai üldözöttekben Amerika történelme sohasem szűkölködött. A helyzet sajnos máshol is hasonló, ahol az emberibb életre való sóvárgás valamilyen formában határozott kifejezésre jut. Ez a helyzet Mexikóban is, ahol Lopez Mateos kormányával a McCarthyz- mus mexikói változata lépett uralomra, melynek legkirívóbb példája a Siqueiros eset. A szólásszabadság és a kisebbségi vélemények elnyomatására irányuló törekvések sohasem indulnak a nép köréből, hanem mindig az elnyomó, reakciós kormány vezetőségéből. Siqueiros szálka volt a mexikói kormány szemében, mert egész életében az elnyomott munkásság érdekeiért állt ki és művészi munkáiban is könyörtelenül kipellengérezte a nép jogait elnyomó uralkodó osztályt. Mexikóban is nagy “kommunista-ellenes” hajszát indítottak, amelynek örve alatt, mint az U.S.- ben, minden haladó szellemű kijelentést, oktatást, irodalmi vagy művészi munkát üldöztek. A kormány befolyása alatt működő sajtónak és a szak- szervezetek reakciós vezetőségének nagy szerepe van abban, hogy David Alfaro Siqueiros ennek a mexikói McCarthy-szellemnek az áldozata lett. A színészek szövetsége épületének falfestményén dolgozott 1959 áprilisában Siqueiros. A festmény témája “A színház Mexikó társadalmi életében” volt, s a művészre az a feladat várt, hogy ezt színekben kifejezze. A festmény négy időszakot ábrázolt. Egyszerre kifogást emeltek a freskónak egy része ellen, amelyen a művész a sztrájkoló vasúti munkások ellen irányított rendőrtámadást ábrázolta. Megtiltották Siqueirosnak, hogy befejezze ä festményt és avval vádolták, hogy megszegte a falfestmény témájára vonatkozó egyezményt. A freskót befalazták. Ezeket az eljárásokat, a tagság túlnyomó többségének véleménye ellenére, a kormány által befolyásolt színész-szövetség vezetősége indította. A következő évben, I960 augusztus 4-én Mexikó városának tanítói demonstráltak azért a jogért, hogy megválaszthassák saját tisztviselőiket. A tüntetés sokezer diák részvételével nagy méreteket öltött. Augusztus 9-én lázongásra való uszításért Siqueirost letartóztatták, habár jól tudták, hogy nem is volt jelen a tüntetéseken. Siqueiros nagy munkával vblt megbízva ebben az időben. A Chapultepec kastély Történelmi Múzeuma számára festette a “Forradalom története” című falfestményt, mely nagyjelentőségű munka volt, követve a mexikói forradalom történetének kiemelkedőbb mozzanatait. A művész számára sokat jelentett ez a munka, mert saját maga is aktiv részt vett a forradalomban. Egészségét is veszélyeztető hosszú órákat dolgozott rajta, mert a forradalom 50. évfordulójára, 1960 november 20-ára készen kellett lennie. Jól tudva ezt, a mexikói kormány letartóztatta a művészt “társadalmi felforgatás” valószínűtlen és koholt vádjával. Azóta is börtönben van a vele együtt hasonló vád alapján letartóztatott Filomeno Mata újságíróval. Ennek a hamis vádnak az álarca mögött az igazi ok, amiért magára haragította a kormányt az, hogy Siqueiros az igazságot merte festményében megmutatni, amikor azt ábrázolta, hogyan lőttek kormányseregek a sztrájkoló munkások soraiba. Amellett aktivan részt vett a politikai foglyok védelmében és a szólás, művészi kifejezés szabadsága mellett, művészi hivatását, nem zetközi hírnevét mindenkor az alkotmányban garantált polgárjogok védelmének szentelte. A három éve folyó tárgyalások, Ítélet és fellebbezés körüli eljárások kigunyolják mindazt, amit igazságszolgáltatásnak lehet nevezni. Az U.S. FBI- nak is jutott abból a dicstelen szerepből, hogy részese volt annak a nagyszámú őrségnek, amellyel a tárgyalásnál a bírósági épületet körülvették. Az egész világon felháborodást s éles tiltakozást váltott ki a mexikói világhírű festő, a nép ügye bátor harcosának bebörtönzése, de eddig még a mexikói kormánykörökben süket fülekre talált. “Siqueiros védelmi bizottság” alakult, mely tovább igyekszik a törvényességnek megfelelő igazságszolgáltatást kieszközölni, ami Siqueiros szabadon- bocsátását eredményezné. Világszerte, az Egyesült Államokban is, sok nagynevű iró és művész irta alá a nevét arra a kérvényre, amellyel Siqueiros szabadonbocsátását sürgetik. Siqueiros ma 66 éves és még évekig börtönben sínylődhet, ha a világ közvéleménye és aktiv támogatása ki nem nyitja előtte a börtön kapuit. A HÁBORÚ MEGSZÁLLOTTJAI (Folytatás az első oldalról) günk egy kezünk ujjaira sem, hogy megszámoljuk azokat az egyéneket, akik ilyen ferde meglátásu kijelentésekkel ijesztik a világot. Vannak köztük Pentagon-i hadvezetők, akik lázban törnek ki arra a gondolatra, hogy a tartós béke valamikor valósággá válhat. Teller, az atomfizikus, el sem tudja képzelni a világot az atom- és hidrogénbombák nélkül. Életének több mint két évtizede fűződik a rettenetes fegyverek tökéletesítésének és szaporításának munkájához. Soha ajánlatot nem tett a béke érdekében. Ellenzett minden nemzetközi lépést, ami arra irányult, hogy az atomrobbantásoHÍREK - néhány sorban HÓESÉS EURÓPÁBAN. — Augusztus közepén 20 év óta először hó zárta el Olaszország és Svájc határmentén az Alpok átjáróit. De havazott Baváriá- ban is, a csehszlovákiai Tátrákban, Franciaország déli és Spanyolország északi részén. GUATEMALA KORMÁNYA rendeletileg meghosz- szabbitotta a hadiállapotot, “amig az ország teljesen visszatér a normális állapotokhoz és a polgárokat nem veszélyeztetik felforgató tevékenységek.” Enrique Azurdia ezredes katonai diktatúrája már: ciusban mondta ki a statáriumot a helyzetével elégedetlen guatemalai nép elnyomására. BOLÍVIÁBAN lemondott a kabinet az államtulajdonban levő ónbányák feletti nézeteltérések miatt. Victor Estensoro miniszterelnök a bányák modernizálásával 2,000 munkást akar elbocsátani. Ennek a tervnek ellenzésekép egy hónapja folyik a bányászok sztrájkja, amit más iparok munkásai gyakori .munkaszüneteléssel támogatnak. GHÁNÁBAN aug. l-ével, újabb nagyszabású hadjáratot indítottak az Írástudatlanság felszámolása érdekében. A texvek szerint a következő fiz esztendőben évente 400 ezer felnőtt ghanait tanítanak meg írni, olvasni. Az országban jelenleg három-négy millió ember --- tehát a lakosságnak mintegy fele — Írástudatlan. A PLATTEVILLEI HENRY GOOCH 110 esztendős birkapásztor, most kötött életében először életbiztosítást. Amikor megkérdezték, miért éppen most látta szükségesnek, elmondotta, hogy néhány hónappal ezelőtt leesett a lóról, s akkor döbbent rá, hogy: “már ő sem a régi.” kát korlátozzák, vagy abbahagyják. Valahányszor ez megtörtént, Tellernek uj elgondolásai voltak a fegyverkezés folytatására. Egyszer a “tiszta” bomba robbant ki agyréseiből, a moratórium idején pedig a földalatti robbantások előnyeit dicsérte. Most ismét vehemensen tiltakozik a robbantások bármiféle betiltása ellen. Szerinte tökéletesebbé kell tenni a nukleáris fegyverek jelen képességét, hogy óránként 300 millió ember életét kiolthassák. Az sem elég jó neki, hogy annyi bomba áll a hadvezetőség rendelkezésére, amennyivel az emberiség minden tagját többszörösen kiirthatják. Kennedy elnök is soknak találta már Teller atom-mániáját. Sajtókonferenciáján kijelentette: “Úgy gondolom, nehéz volna Téliért ezen a téren kielégíteni.” Visszavonják a meghívást Hogy Teller nem élvezi munkatársai és a közvélemény rokonszenvét, annak több megnyilvánulása volt, amióta olyan élesen szembehelyezkedett a Moszkvai Egyezménnyel és annak ratifikálásával. A szenátus tagjaival szemben azt a gyanúsítást al: kalmazta, hogy ha ratifikálják az egyezményt, “...eladják a haza jövő biztonságát és növelik a háború veszedelmét.” Talán az ultra-hazaffyaknak és az ultrajobboldaliaknak kapóra jön az ilyen kijelentés, amit a szenátusi kihallgatáson tett. Például azoknak, akik Eisenhower, a Kennedyék, a Legfelsőbb Bíróság tagjai s hasonlók zsebében már is ott látják a kommunista párttagsági könyvet és a moszkvai aranyat. De amint James Reston, a N. Y. Times rovatirója Írja: “A levegőnek radioaktiv porral való mérgezése, még a biztonság nevében sem élvez viharos népszerűséget.” A Wall Street Journal ez év junius 24-iki számában megjelent egy egész oldalt betöltő hirdetés, amit ismert országos korporációk vezetői helyeztek el és írtak alá. “Miért kívánják üzleti vezetők az atomtilalmi egyezmény létrejöttét?” volt a fejeimé. A szövegben kifejtették ezek az üzletemberek, hogy nagyobb veszélyt látnak az országra nézve abban, hogy robbantásokkal tovább mérgezzék a levegőt, és szaporítsák a már csucsmennyiséget elért nukleáris bombák számát, mint abban, hogy a Szovjetunióval részleges megegyezést kössenek ennek az őrületnek a megállítására. Az egyezmény létrejötte után a N. Y. Times-ban helyeztek el szintén egész oldalas hirdetést, amelyben annak ratifikálását sürgetik. Egész meglepően hatott az a hatalmas pofon, amit a déli államok kormányzói csattantottak el Teller irányában. Ennek a hangja behatolt a gyorsvonat dübörgésén keresztül abba a fülkébe, ahol Teller a White Sulphur Springs, W. Va.-ban gyülé- sező kormányzók előtt elmondandó beszédén töprengett, valószínűleg abban a reményben ringatózva, hogy ott rokonlelkekre talál, akik örömmel fogadják majd békeellenes, bombaépitő kijelentéseit. Ugyanis, olyan déli reakciósok, mint Mississippi kormányzója Barnett, Wallace, Alabamából és mások, szeretettel meghívták a Southern Governors Conference disszónokául. De egyes kormányzók olyan iszonyattal ellenezték, amikor ezt megtudták, hogy Arkansas hírhedt kormányzójának, Orvai Faubus-nak, mint a konferencia elnökének jutott az a dicstelen feladat, hogy a tiltakozás erejére a meghívást visszavonja. Az újságírók előtt ma is titok, hogyan jutott ez Teller tudomására a gyorsvonaton és útközben hol, mikor és hogyan tűnt el erről a gyorsvonatról, vagy miként került vissza Washingtonba? Csak délután látták újra, amikor a National Press Club-ban jelent meg, de akkor meg a TV embereivel kapott össze, akik le akarták fényképezni és fényszóróikat ráirányították. Teller idegesen követelte, hogy azonnal oltsák el, mert “álmatlan éjszaka után”, fejfájást okoznak ezzel neki. Robert C. Toth, a N. Y. Times tudósítója közli cikkében azt a kevesek által ismert tényt, hogy dr. Enrico Fermi olasz származású atomtudós, halálos ágyán arra kérte tudóstársait, ne vállalja senki az elismerést a hidrogénbomba létrehozásáért. Egy másik tény azonban már jobban közismert és pedig az, hogy dr. J. Robert Oppenheimer atomfizikus kegyvesztetté válása és az Atomic Energy Com.-ból való eltávolítása mint megbízhatatlan szorosan összefügg Teller tulbuzgalmával ebben áz intézményben, amit a nukleáris fegyverkezés terén kifejtett s amit Oppenheimer ellenzett. Később, a H-bomba fejlesztéséről irt könyvben a szerzők felépítették Teller szerepét, Oppenheimer lejáratásával. Ebben a könyvben került először a nyilvánosság elé Teller nevével kapcsolatban “a H-bomba atyja” elnevezés. Teller természetesen, bizonyára szerénységből, sohasem tiltakozott a rátukmált jelző ellen. S mi sem természetesebb, hogy most már teljesen beleélte magát ebbe a szerepbe és atyai hatalommal védelmezi a szörnyszülöttet. És mi sem természetesebb, hogy a józan emberiség egészséges életösztöne a tartós világbéke lehetőségének tudatában visszautasítja a nukleáris fegyverkezés további folytatását, valamint Teller fizikust emberietlen és vérszomjas érveivel együtt. És mindenki mást is, aki az atomfegyverkezés folytatásáért merészel kiállni. Figyelem, Detroit! | ! NAGYSZABÁSÚ BANKETT ! • augusztus hó 31-én, $ szombaton este 8 órai kezdettel a Petőfi 2 J Körben, 8124 Burdeno Street • az országos lapkonferencia delegátusainak | tiszteletére CIGÁNYZENE — VACSORA Adomány $2.50
