Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-07 / 6. szám

Thursday, February 7, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD «1 ÉHBÉRRENBSZER A KONFEKCIÓIPARBAN A Dubinsky vezetése alatt működő szakszervezetben súlyos diszkriminá­ció érvényesül a portorikói és néger munkásokkal szemben “HZ ÖNMAGÁVAL MEGHASONLOTT NEMZET” Ez év január elsején emlékeztek meg ebben az országban a rabszolgafelszábaditás 100 éves év­fordulójáról. A hivatalos rabszolgaság intézmé­nye valóban eltűnt ebben az országban, de még mindig korai arról beszélni, hogy a rabszolgák is eltűntek már. Még bőven megtalálható a mo­dern rabszolgaság formája a mi társadalmunk­ban, ha más néven nevezik is. Erre kell gondolnunk, ha az ILGWU néger és portorikói munkásairól van szó, akik a Dubinsky vezetése alatt működő szakszervezet “védőszár­nyai” alatt küzdenek a megélhetésért. Ezek a munkások igaz rabszolgák modem értelemben. A mi ipari rendszerünk rabszolgái, amely arra kény­szeríti őket, hogy eladják munkaerejüket, de ugyanakkor nem adja meg nekik cserébe az em­beri életmódhoz szükséges anyagi ellenszolgálta­tást. Változtatni sem tudnak sorsukon, mert ál­talában szakmanélküli emberek, akik más ipar­ágakban el sem tudnának helyezkedni és igv kény telenek beletörődni mostoha körülményeikbe. A szakszervezetnek lenne a feladata, hogy meg­védje a ruhaipar mostohagyermekeit a könyörte­len kizsákmányolástól. De az ILGWTJ semmit sem tesz az érdekükben. Pedig ők is befizetik tag­díjukat, csakúgy, mint azok, akik valóban élvezik is ennek a szakszervezetnek a védelmét. Mert ilye­nek is vannak. A munkakörülmények az u. n. lo- cal-ok szerint változnak. A Local 10-ben, amely a szabászok szervezete és a Local 60-ban, valamint a Local 89-ben, ahol a vasalók vannak, a munká­sok mind jól keresnek. A Local 60-ban például a vasalók órabére csaknem 5 dollár. De “érdekes” módon ezek a szervezetek még véletlenül sem vesznek be maguk közé négereket vagy portori- kóiakat. A néger és portorikói munkások csak a Local 22-be és a 60-A néven nevezett egységbe juthatnak be, amely a Local 60 “Jim Crow” (né­ger) segédcsapata. A Local 60 és Local 60-A-t csak egy betii kü­lönbözteti meg egymástól, de ez a betű hatalmas különbséget jelent kereset szempontjából. Az előbbi szervezet tagjai, mint említettük, csak­nem $5-t kapnak egy órára, mig a Local 60-A shipping clerkjei és push boynak nevezett több- gyermekes családapái 50 dollárt keresnek egy héten. A szakszervezet igazi arca A ruhaiparban uralkodó tarthatatlan állapotok már a képviselőház munkaügyi albizottságához is eljutottak. Herbert Hill a National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) országos munkaügyi titkára nyújtotta be a je­lentését az ILGWU-ban uralkodó állapotokról. Az általa összeállított jelentés találóan mutat rá arra, hogy az ILGWU-nak két arca van. Az egyik, amelyet a közvélemény lát belőle, a mun­kásszervezet arca, amely harcosan küzd az “iz­zasztó üzemek” ellen, biztosítja, az iparág egyen­súlyát, lehetőséget teremt tagjai részére a műve­lődésre és szórakozásra, lakóházakat építtet és ál­talában hozzájárul a polgári jogokért folyó küz­delmekhez. Ezt az elképzelést költséges propa­gandával tartják fenn a vezetők. Az ILGWU- nak azonban van egy másik arca is, amelyet gon­dosan elrejtenek a nagyközönség elől, de a szer­vezetbe tartozó portorikói és néger munkások előtt csak ez jelenik meg. Ennek az arcnak a vo­násain pontosan felismerhetők a merev, bürokra­tikus vezetés kifejezései, amely minden szem­pontból közelebb áll a tulajdonosokhoz, mint a munkásokhoz, akiket állítólag képvisel. A színeseket kizárják a vezetésből A ruhaipari szakszervezeten belül a fehér faj­védő politika érvényesül. így akadályozzák meg a négereket és portorikóiakat abban, hogy bejussa­nak a jobban fizetett munkakörökbe. A New ÍYork State Commission for Human Rights-hoz benyújtották Ernest Holmes néger munkás ese­tét, akit megakadályoztak abban, hogy bejusson a Local 10-es szervezetbe, annak ellenére, hogy Holmes a szabászoknál dolgozik. Az állami ellen­őrző bizottság 15 hónapi vizsgálat után megálla­pította, hogy a Local 10-es szervezetben nem ta­lálható egyetlen nem-fehér alkalmazott sem. Ez a megállapítás csak megerősíti azt a vádat, ame­lyet a ruhaipari szakszervezet ellen emelnek, hogy számos alkalommal megegyeznek az üzemek és gyárak tulajdonosaival magántárgyalásokon, a néger és portorikói munkások rovására. A színesekkel szembeni megkülönböztető politi­kát minden különösebb nehézség nélkül viszi ke­resztül a vezetőség, hiszen egyáltalán nincs néger vagy portorikói a szakszervezet vezetőségében annak ellenére, hogy a tagság egy nagyon jelen­tős százaléka az ő soraikból kerül ki. A színeseket ravasz sakkhuzásokkal játsszák ki abból, hogy fontosabb pozíciót szerezhessenek Dubinsky kör­nyezetében. A Local 60-A-nek, például, amely fő­leg színesekből áll, kétszer annyi tagja van, mint a Local 60-nak, ahol a szabászok dolgoznak; még­sem tekintik őket külön körzetnek és igy a 60-as körzet vezetője egyben a 60-A körzetet is képvi­seli. Mindjárt kézenfekvő a kérdés, hogy miként képviselheti a shipping clerk-eket és push boyo- kat (akiknek a legalacsonyabb a jövedelmük) az a szervezet, amelyik a legmagasabb jövedelmű­eket, a szabászokat tömöríti sorai közé? Miért kell az előbbieket elütni attól, hogy saját szószó­lóik lehessenek? Erre csak egy magyarázat van, és pedig az, hogy ha a főleg néger és portorikói munkásokat magába foglaló szervezetnek önálló­ságot adnának, akkor ezek nyilván néger vagy portorikói vezetőt választanának, aki valóban har­cot indítana helyzetük megváltoztatásáért. Magának a munkásmozgalomnak kell megoldania a kérdést Az ILGWU-n belüli problémákat ma már nem lehet titokban tartani. A képviselőház munkaügyi albizottsága előtt tárgyalják az ügyet, ahogy a cikkünk elején utaltunk erre. De igen rossz fényt vet a ruhaipari szakszervezetre, hogy külső'szer- veknek kell foglalkozniuk a problémával, ami tu­lajdonképpen a munkások kizárólagos ügye lenne. Minden külső beavatkozás veszélyes a munkásság érdeke szempontjából, mert ezeknek fő célja an­nak bebizonyítása, hogy ime, a munkásság képte­len a saját sorsának és érdekeinek az intézésére. Az ILGWU-nak, ha valóban a dolgozók érdeke­it képviselné a tulajdonosokkal szemben, nem lett volna szabad idáig zülleszteni a helyzetet, hanem a vádak állandó cáfolása helyett ki kellett volna vizsgálnia a panaszokat, illetve el kellett volna ismerni azokat. Hiszen a vezetőség nagyon jól tudja mi megy végbe a szervezeten belül. De ők inkább kockáztatják szakszervezetük független­ségét, mintsem megváltoztassák fajvédő politiká­jukat. Ha Dubinsky és társai továbbra is meg akar­ják tartani vezető szerepüket, akkor teljes hátra- arcot kell csinálniuk az eddigi politikájukat ille­tően és dönteniük kell, hogy a magasfizetésü dol­gozókat képviselik-e, vagy az egész ruhaipari munkásságot, beleértve a kisfizetésű négerek és portorikóiak tömegét is. Ha ezt nem teszik meg, akkor hamarosan rájönnek majd arra, hogy sen­kit sem képviselnek. Az Egyesült Államok történelme arra figyel­meztet mindenkit, hogy nem követelhetik huza­mosabb ideig az adót olyanoktól, akiknek nincs képviseletük a törvényhozásban. Emiatt tört ki a Függetlenségi Háború Anglia ellen. Az ILGWU vezéreinek is jó lesz megszívlelniük ezt a tanul­ságot. ők is tagsági dijat szednek a néger és por­torikói munkásoktól és ugyanakkor nem biztosíta­nak helyet a számukra a vezetésben. Az ő érde­keiket nem veszik számba az egyezkedési tárgya­lásoknál. Ez az állapot sem tarthat örökké. . . Újabb 200 bányász vesztette el munkáját CLEVELAND, O. — A North American Coal Corp. bejelentette, hogy a Cedar Grove, W. Va.-i Laurel Fork bányáit lezárja, mert a kiaknázásuk az utóbbi években nem jár a várt eredménnyel és nincs kilátás, hogy a helyzeten a jövőben javu­lás állna be. Ezzel újabb 200 bányász veszti el munkáját és a west-virginiai bányásznyomor újabb családokra terjed ki. Ennek a bányatársu­latnak a tulajdona a Kelly’s Creek Railroad vas­útvonal is, amely főleg a Laurel Fork bányákat szolgálta. A társulat azt mondta, hogy a vasút­vonalat egyelőre még tovább működteti, mások érdekében. HÚSZ KILOMÉTER magasságban még bakté­riumokat észleltek egy amerikai kísérlet során. A Flavobactin nevű baktériumnak nem ártanak a magasban uralkodó zord körülmények. “Az önmagával meghasonlott nemzet — elbu­kik.” Lincoln Ábrahám mondta e látnoki szavakat 1858-ban, Springfielden, abból az alkalomból, hogy szenátort jelölését elfogadta. Hozzátette az­után móg, hogy “ez az ország nem maradhat fé­lig rabszolga és félig szabad. Ha a rabszolgaság ellenségei nem képe­sek annak elharapód- zását megakadályozni, rabszolgák tartása az egész ország területén törvényessé fog vál­ni.” Még az északi álla­mokban is sokan ab­ban látták a megol­dást, hogy az Egye­sült Államok két rész­re szakadjon, mert nem tűrhették, hogy a külföld őket is a rabszolgaság vámsze­dőinek tartsa. A mérsékeltebbek megelégedtek azonban azzal, hogy a Nyugaton alakuló uj álla­mok területén tiltsák be a rabszolgaságot. A Dél véleménye szerint, a rabszolgatartás nem erkölcsi kérdés, hanem a déli államok létfenntartásának feltétele. Szerintük az Alkotmány eltűrte a rab­szolgaságot és ha a központi kormány e jog gya­korlását megakadályozná, a déli államokat az Alkotmány többi rendelkezései sem köteleznék és cserbenhagyhatják az Uniót. Lincoln 1860-ban választották meg elnökké, de már egy hónappal a választások előtt, hét ál­lam kilépett a Szövetségből, mire az államok köz­ti háború kitört. A lényeges eltérés az ellenfelek között a rabszolgaság kérdése volt, de Lincoln az Unió fenntartását még ennél is fontosabbnak tartotta. Szerinte az Unió felbomlása általános bomlást, anarkiát hozott volna létre. Kijelentette, hogy: “Egy állam sem léphet ki a Szövetségből a saját elhatározásából, mert a többség akarata — az Alkotmányban körülírt ellenőrzés és korlá- tok között — a legfőbb hatalom a szabad ország­ban. Kisebbségi uralom tűrhetetlen a szabad em­ber szemében.” Lincoln megingathatatlanul ragaszkodott ah­hoz, hogy az Unió megváltoztathatatlan és ő, mint annak elnöke, őrzi és fenntartja a kormány jogait és tulajdonait. 1861 áprilisában azonban South Carolina állam ágyutámadást intézett a charlestoni Fort Sumter, a kormány tulajdona ellen és ezzel kitört a polgárháború. Az államok közti háború folyamán, 1863 január 1-én Lincoln proklamációt bocsájtott ki, amely felszabadította a rabszolgákat a lázadó déli álla­mok területén és két évvel későbben, a háború sikeres befejeztével, ez a proklamáció az Alkot­mány kiegészítő része lett, a rabszolgaságot az egész ország területén betiltva. Lincoln tehát mindkét célját elérte: megmen­tette az Uniót és véget vetett az embertelen rab­szolgaságnak is.- American Council Több munkanélküli volt januárban A Labor Department jelentése szerint, a janu­ár 12-én véget ért héten a munkanélküli biztosí­tásért uj jelentkezők száma 55,000 volt, 537,674- re emelve az elsőizben segélytkérők számát. Ez visszatükrözi a szakmunkások között terjedő munkanélküliség arányát. Tavaly ilyenkor 492,- 620 volt a számuk. Január elején 2,800,000 mun­kás volt a munkanélküli biztositás juttatásban részesülők listáján, 300,000-el több mint az előző hónapban. Ezek a számok a munkanélkülieknek csak egy részét mutatták ki. Nem említi azokat, akik már kimerítették a törvény által korlátozott juttatá­sokat, de munkához még nem jutottak. Sem a részidőt dolgozókat, sem az ifjakat, akik még nem jutottak alkalmazáshoz és igy nem igényjogosul­tak, vagy az olyan kisegítő munkát kereső vagy végző munkásokat, akik nem jogosak munkanél­küli biztosításra. ........................................................................................ PAUL’S SHELL SERVICE | GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS \ 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan \ l Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents