Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-31 / 5. szám
Thursday, January 31, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD AZ EURÓPAI KÖZÖS PIAS VESZÉLYE AZ AMERIKAI GAZDASÁGI ÉLETRE Az Egyesült Államok segítségével létrehozott vámunió jelentős mértékben veszélyezteti az amerikai mezőgazdasági exportot. Európai acéldömping fenyegeti az Egyesült Államok acéliparát A hat európai államnak — Nyugat-Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg —gazdasági integrálása az Egyesült Államok kormányköreitől indult el. A cél mögött szovjetellenes szándék húzódott meg. Egyesíteni az európai kontinens fő gazdasági erőit a szocializmus terjedésének a megakadályozására. De alig kezdték meg a közös piac kialakítását az említett államok, első gazdasági ténykedésük máris jelentős károkat okozott Amerika külkereskedelmének. Az elmúlt évben a Kennedy-kormány minden befolyását latba vetette, hogy a kongresszust rábírja a behozatali vámok csökkentésére. Ezzel remélte elérni azt, hogy a 6 európai állam is csökkenteni fogja védővámjait az amerikai árukkal szemben. Az utóbbi azonban nem következett be. A legújabb értesülések szerint a nyugateurópai álla- ' mok nemhogy csökkentenék, hanem még emelik védővámjaikat az amerikai mezőgazdasági terményekkel szemben. Ez természetesen nagy csalódás az Egyesült Államok külkereskedelmi tisztviselői számára, akik épp ellenkező hatást vártak. A mezőgazdasági vámfal Az Európai Közös Piac által az amerikai árukra kirótt vámok olyan nagyarányúnk, hogy jelentősen veszélyeztetik a mezőgazdasági termények eladási lehetőségét. Sok helyen több mint tízszeresre ugrottak. A fő mezőgazdasági cikkeknél, egy néhány példán keresztül, világos képet kaphatunk a nagyarányú vámnövekedésről: BÚZA — Hollandiában: 8.7 centről 90.6 centre emelkedett az egy bushelre kirótt vámösszeg. Nyugat-Németországban: 1 dollár 16 centről 1 dollár 67 centre emelkedett az egy bushelre kirótt vám. KUKORICA — Hollandiában: 42.3 centől 47.3 centre emelkedett az egy bushelra kirótt vám. Nyugat-Németországban: 1 dollár 17 centről 1 dollár 40 centre emelkedett az egy bushelra kirótt vám. BÚZALISZT — Hollandiában: 65.9 centről 2 dollár és 25 centre emelkedett a 100 fontos zsákra kiszabott vám. CSIRKE — Nyugat-Németországban: a fontjára kirótt vám 4.5 centről 12.5 centre emelkedett. Ezeket a vámokat “változóaknak” nevezik, mert bámikor megváltoztathatják annak érdekében, hogy megakadályozzák a Közös Piacon kívüli mezőgazdasági termékek behozatalát. A vámokat úgy vetik ki, hogy a külföldi termények ne kerülhessenek alacsonyabb áron a piacra, mint a belföldiek. Az igv létesített vámfal áthághatatlan akadályt jelent az Egyesült Államok mező- gazdasági terményei számára. Ennek egy példáját tapasztalhattuk a múlt év októberében, amikor az Egyesült Államok búzát szállított a német határra 1 dollár és 92 centért bushelját. De az érvénybe lépett vám miatt, az amerikai búza ára 8 dollár és 62 centre emelkedett bushelonként, mire a német piacra került. Ugyanakkor magát a nyugatnémet búzát 3 dől-, lár és 10 centért árusították. A Közös Piac köré vont* vámok tehát emelkednek, de ugyanakkor a piacon belüli vámhatárok fokozatosan leomlanak. Az Egyesült Államok mezőgazdasági szakértői félnek attól, hogy a Közös Piacon belül lévő farmerek terményei kiszorítják a hat európai állam területéről az amerikai farmerek terményeit. Eddig az Egyesült Államok termelői szállították ide terményfeleslegük jelentős részét. A vámtarifa növekedése következtében az a veszély fenyeget, hogy Amerika elveszti mezőgazdasági kivitelének 30 százalékát, amelyet a Közös Piac államaiba exportál. A fő termények és áruk, amelyeket az uj vámpolitika érintett, a következők: búza, szárnyasok, kukorica és takarmány- növények. Dollárbevétel _ j Eddig nagyon kevesen ismerték az amerikai mezőgazdasági termékek kereskedelmi jelentőségét a nyugat-európai országokkal kapcsolatban. Az igazság az, hogy az Egyesült Államok több dollárt szerez be tisztán mezőgazdasági terményeiért a Közös Piac tagállamaiból, mint ipari cikkeinek kereskedelméből. Az 1962 junius 30-án záródó gazdasági évben, az Egyesült Államok 1 milliárd és 200 millió dollárt keresett a Közös Piac-cal folytatott kereskedelem következtében. Ebből 1 milliárd dollárt a mezőgazdasági termékek kiviteléből szerzett és csak 200 milliót az ipari cikkek kiviteléből. Nyugat-Európa tehát a iegjelentősebb méretű dollárbevételt jelenti az Egyesült Államok számára a mezőgazdasági termények eladásából kifolyólag. Ha Angliát is beleszámítjuk ebbe, mint olyan országot, amely minden valószínűség szerint csatlakozik majd a Közös Piachoz, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a dollárért eladott mezőgazdasági terményeknek közel felét vásárolják fel a nyugat-európai gazdasági egyesülés tagjai. Ezt a hatalmas dollárbevételt fenyegeti most az uj vámtarifa. Ezért jelentette ki Orville L. Freeman, az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztere, hogy az Egyesült Államok nem fogja tétlenül nézni mezőgazdasági piaca elvesztését. A kérdés csak az, hogy mit tehet az amerikai kormány? A leghatásosabbnak látszik az, ha az Egyesült Államok is visszavonja azokat a vám- kedvezményeket, amelyeket a Közös Piac országai számára biztosított a nem mezőgazdasági termények számára. A vámkedvezmények visszavonásának szükségessége még más nem mezőgazdasági okok miatt is az előtérbe került az utóbbi időben. Az acébdömping Az Egyesült Államok acélvállalatai panasszal fordultak az utóbbi időben a kormányhoz, hogy az Európában készített drótvezetékeket és acélcsöveket dömping áron adják el Amerikában. Dömping az Egyesült Államokban uralkodó nézet szerint azt jelenti, hogy a külföldi cég olcsóbban adja el termékeit Amerikában, mint a saját, hazai piacán. Az európai vállalatok viszont azt állítják, hogy dömpingről csak abban az esetben lehetne beszélni, ha előállítási áron alul adnák el termékeiket. A nyugat-európai államokban lévő szén- és acélközösség árszabályai lehetővé teszik az ezeken a területeken működő vállalatoknak, hogy kétfajta árszabályzatot használjanak. Az egyik ár hazai használatra szól csak, mig az alacsonyabb árat az export piacon alkalmazhatják. Sőt, bizonyos termelési ágakban még az otthoni piacon is leengedhetik a termékek árát, hogy felvehessék a versenyt a behozatali árukkal. így háromfajta árszabályzatról beszélhetünk bizonyos termékek esetében. Az acéldömpinggel szemben hatásosan felléphet az amerikai államkincstár, mert az európai acélgyárak sokkal nagyobb mértékben rá vannak szorulva az exportra, mint az amerikaiak. Minden három tonna fémrudból egyet külföldre szállítanak. Az Egyesült Államok intézkedései súlyos visszaesést idézhetnek elő náluk a kivitel terén. De ha ez bekövetkezik, akkor az érintett vállalatok a Közös Piac hatóságához fordulhatnak, mely Brüsszelben székel. Ezek örömmel gyűjtenek ösz- sze minden olyan adatot, amelyet felhasználhatnak annak igazolására, hogy az Egyesült Államok hátrányos megkülönböztetést alkalmaz velük szemben kereskedelmi téren. Az ilyen adatokat ürügyül használják fel azután védővámjaik felemelésére az amerikai árukkal szemben és a kereskedelmi tárgyalásoknál. Visszaesés a Közös Piac termelésében Az Egyesült Államok és a 6 nyugat-európai ország közötti kereskedelmi versengés csak fokozódhat a közeljövőben és a vámkedvezmények helyett a fokozottabb védővámok szükségessége léphet az előtérbe. Erre vallanak a Közös Piac tagállamainak acél- és széntermelési adatai az, elnyúlt évben. A termelés fokozását tűzték ki az 1961-es évhez viszonyítva és helyette ezeknek a termékeknek a csökkenése következett be. Ha a jövőben tovább akarják fokozni termelésüket a nyugat-európai hatalmak, akkor ezt csak amerikai versenytársuk háttérbe szorításával érhetik el. Csak így teremthetik meg a gazdasági feltétele7 ’ it acél- és széntermelésük fokozásának. Érdemes egy pillantást vetnünk az acél- és széniéi melés 1962-es adataira, mert összehasonlít va az előző évivel szemben, világosan kitűnik belőlük, hogy a nagy propagandával beharangozott közös piaci gazdálkodás nemhogy fokozta a 6 európai állam termelését, hanem még vissza Í3 vetette. A Közös Piac tagállamai összesen 80.1 millió tonna acélt termeltek 1962-ben, az 1961-es év 80.6 millió tonnájával szemben. A részletes adatok, millió tonnákban kifejezve a következők: Ország 1962 1961 Nyugat-Németország 35,97 36,85 Franciaország 19,03 19,36 Olaszország 10,34 10,01 Hollandia 2,3 2,2 Belgium 8,03 7,7 Luxemburg 4,4 4,51 A Közös Piac széntermelése 249,5 millió tonna volt 1962-ben, mig 1961-ben 253 millió tonna szenet termeltek. A részletes adatok a következők: Ország 1962 1961 Nyugat-Németország 155,1 156,97 Franciaország 57,53 57,64 Olaszország ’77 ,77 Hollandia 12,76 13,86 Belgium 23,32 23,65 Az itt felsorolt hat állam tőkései és brüsszeli központjuk nem fogja tétlenül nézni befolyása visszaszorítását és nyilván piaca kiterjesztésére törekszik majd. De hogyan lehet ezt összeegyeztetni az amerikai külkereskedelem érdekeivel? A washingtoni kormány segítségével összetákolt Közös Piac máris jelentős fejtörést okoz az Egyesült Államok gazdasági szakértőinek.. . 15 ÉVES KORÁBAN HALÁLRA ÍTÉLTÉK A National Association for Advancement of Colored People harcol az ifjú életéért Georgia állam börtönében, a villamos szék árnyékában ül egy 16 éves néger fiú, Preston Cobb Jr. Amikor még csak 15 éves volt, 1961 aug. 16- án halálra Ítélték azzal vádolva, hogy megölte Colman Dumas 70 éves fehér farmert, akinek területén, egy testetlen deszkakunyhóban lakott bérben az anyjával és nyolc testvérével. Az öreg Dumas halála egy összeszólalkozás következménye volt a fölött, hogy megtiltotta a néger fiúnak a területén levő tóban való halászást. ' A halálos Ítélet után a fin özvegy édesanyja, Mrs. Leahth Cobb, az NAACP-hez fordult segítségért. Uj tárgyalásért és a kivégzés elhalasztásáért folyamodtak. A védőügyvéd azzal érvelt, hogy az ifjú Cobb nem kapott hatásos védelmet a tárgyaláson és hogy abban a megyében a négereket “rendszeresen és önkényesen” kizárták az esküdtszéki szolgálat alól. Továbbá, hogy a vádlott védőügyvédje az alkotmányos jogok megsértése miatt nem tiltakozott a tárgyaláson, uj tárgyalást sem kért és nem fellebbezett, ami pedig szokásos eljárás Georgiában halálos ítéleteknél. Az esküdtszék sem ajánlott kegyelmet és ezzel a fiú lett Georgiában a legfiatalabb vádlott, akit a villamosszékben való kivégzésre Ítéltek. A csak férfiakból álló esküdtszék 45 perc alatt hozta meg a halálos Ítéletet. A fellebbezési bíróság visszautasította az (NAACP kérelmét 1961 decemberében. A kihallgatáson jelen volt két holland tisztviselő, akik két millió aláírást hoztak magukkal Európából a kivégzés elkerülését sürgető kérvényen. Mrs. Eleanor Roosevelt vezetője volt egy csoportnak, amely Vandiver kormányzótól kegyelmet kért a néger fiú számára. Georgia Legfelsőbb Bírósága megerősítette az uj tárgyalás visszautasítását, mondván, hogy az alkotmányos kifogásokat a védelem nem emelte kellő időben. Az NAACP ezután a U. S. Supreme Courthoz vitte az ügyet, de az ország legfelsőbb bírósága 1963 január 7-én úgy döntött, hogy nem hajlandó felülvizsgálni az ítéletet. Az NAACP országos irodája a múlt héten bejelentette, hogy habeas corpus rendeletért folyamodik a szövetségi kerületi bírósághoz Georgiában, az ifjú Cobb kiszabadításáért. TUNÉZIA visszahivta algíri nagykövetét, mert Burgiba elnök állítása szerint az ellene elkövetett merénylet több részvevője menedéket talált Algériában. A diplomáciai kapcsolatokat nem szakították meg.
