Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-13 / 24. szám
Thursday, June 13, 1983 AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 JVe hallgassák el az igazságot Lapunk május 30-i számában közöltünk egy cikket, amit a budapesti Népszabadság május 14-i számából vettünk át. "Levelek mennek, csomagok jönnek", volt a cime. A cikk tartalmához nekünk is van hozzászólásunk, miután egyidőben mi is tucatjával kaptuk az ilyen leveleket és elolvasván sejtettük, hogy valamilyen panamáról van szó. A levelek valóban meghatóan hangzottak: “Nagycsaládos özvegyasszony vagyok... és igy tovább, küldjenek lábbelit, ruhát..., egy kis IKKA-csomag nagyon kisegitene...” és igy tovább. Egyes levelekben “nyolcgyermekes anyák”, másokban “munkaképtelen”, “rokkant” férfiak könyörögtek segítségért. A mezítlábas, rongyokban járó gyermekek sokasága áradt belőlük. Érdekes jelenségként észleltük azt, hogy egy ideig egymásután egyik megyéből jöttek ezek a kérő levelek, később egy másikból, aztán egy harmadikból. Az ilyen levelekből készítettük a mellékelten közölt fényképmásolatot. A Népszabadság május 30-i száma leveleket közöl olvasóitól, amelyekben azok kifejezik mély megdöbbenésüket és haragjukat, hogy Magyarországon még találhatók olyan egyének, akik egy kis koncért hajlandók az ország jó nevét bemocskolni. Hangsúlyozzák, hogy ezek az elvetemedett egyének sokat ártottak és ártanak hazájuk jóhirének. A történelmi haladás elkerülhetetlen következményeként ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy a külföldön élő magyarság személyesen is meggyőződhet — és meg is győződött — arról, hogy milyen hatalmas arányban emelkedett Magyarországon a nép életszínvonala. Most már nem vagyunk egyedül annak bizonyításában, hogy amióta a magyar nép saját kezébe vette sorsának intézését, egyetlen gyermek sincs közötte, aki nem járhat iskolába, mert nincsen cipője, vagy ruhája, vagy éppen betevő falatja. De ezeknek a leveleknek irói mégis az ilyen nemlétező állapotokat szeretnék elhitetni azokkal, akikhez címezik kunyeráló soraikat. Telhetetlen erkölcsi süllyedésükben magukkal rántják és saját ellenségeik magyar-rágalmazó céljainak célpontjává teszik magyar testvéreik, a magyar nép egységes törekvését és most már tagadhatatlan eredményeit a jobb életük felépítésében. Amiről a hazalátogató amerikai magyarok meggyőződtek és amit saját szemükkel láthattak a magyar nép jólétének emelkedése terén, az már átüt azon a rágalomhadjáraton is, amit a népi demokrácia ellenfelei hivatásszerűen űznek. Egyeseknek azonban nincs lelkűk hozzá, hogy ezt bevallják. Igen, azokra az amerikai magyar újságokra célzunk ezzel, amelyek még az amerikai kormány kényszerű újabb állásfoglalását Magyarországgal szemben is megtámadják. Elhallgatják az igazságot, amit az amerikai külügyminisztérium memo- randumja is kiemelt, a magyar életszínvonal emelkedéséről. Nem veszik tudomásul ezek az újságok, hogy az igazság elhallgatásával a szélső jobboldal, a hivatásos fasiszták irányvonalát követik, akik a kézenfekvő hazugságoktól sem riadnak vissza, ha ezzel ártalmára lehetnek a népi demokráciának és igy törekednek meggátolni az országok közti jóviszony kialakulását. Hogy van az, hogy amikor alkalmat találnak Magyarország megrágalmazására, akkor ezek az újságok örömmel adnak helyet az első oldalon az ilyen híreszteléseknek, de amikor a hazugságok lelepleződnek, akkor azt elhallgatják. Ilyenkor egy szóval sem ismerik be a “tévedést”, inkább keresnek uj, félrevezető magyarázatot saját álláspontjuk fejtegetésére. A Bethlehemi Híradó “Világtükör” rovatirója szeretne avval tetszelegni, hogy csak arról ir, “ami ről biztosan tudja, hogy igaz.” Azzal ugyan nem szolgálja az igazságot, hogy más újságok szocialista ellenes álláspontját idézi és teszi a magáévá. Ez nagyon jellemzően domborodik ki a május 31-iki számban, amelyben a cikkíró megállapítja, hogy a Kádárról alkotott elitélő véleménye ugyanaz, mint a “szélső jobboldalnak” (a magyar fasisztáknak). Vajon nem szolgálná-e jobban a Bethlehemi Híradó az “amerikai szellemet”, ha legalább olyan tárgyilagosan szemlélné Magyarország fejlődését, mint az amerikai külügyminisztérium? Ha valóban megmondaná az igazat olvasóinak a magyar nép helyzetének felemelkedéséről? A Kádár-kormány iránt tettekkel kifejezett igazi bizalmáról? A jövőbe vetett igazi reményéről, amit igazi munkakedvével és a munkájából eredő igazi eredményekkel juttat kifejezésre? Lehigh Völgyéből is igen szép számban utaznak szülőföldjükre a látogatók. Mire vár a Bethlehemi Híradó szerkesztője, hogy visszatérőben saját olvasói pirítsanak reája a sok félrevezető valótlanságért, amiket • ’’igazság” leple alatt vetett nekik oda a rovatában? így állunk az amerikai-magyar sajtóval. Pedig kötelességük volna az olvasóikat figyelmeztetni pl. hogy ne dűljenek be a panaszkodó, kolduló leveleknek. így a látogatóknak maguknak kell meggyőződniük, hogy otthoni rokonaik kényelmesebb életet élnek, mint az itteni robotosok. Az igazság elhallgatása az ára annak, hogy még mindig ellenszenvvel viseltetnek a népi demokrácia gondolatával szemben. Ezzel pedig tovatovább meg kell barátkozni, mert a világ békéjéhez más ut nem vezet. Május 30-iki lapszámunkban közöl tűk a Népszabadság május 14-iki számából átvett cikket, melyben leleplezik a csomagkérő leveleket, amelyeket Magyarországról küldtek világszerte. Az Amerikai Magyar Szóhoz is jöttek ilyen levelek tucatjával. — Ezekből egynéhányat a fenti képér» közlünk. Az amerikai magyar sajtó mélyen hallgat erről a panamáról és nem figyelmezteti olvasóit, hogy jól válogassák meg, kiknek küldenek csomagot. A Népszabadság kiküldött munkatársa meggyőződött, hogy a ké- regető levelek irói kényelmes jólétben élnek (házzal, állatállománnyal rendelkeznek). A "jótékonysági" csomagok tartalmával kereskedtek, s mivel ez jól jövedelmező üzlet volt, elhanyagolták munkájukat a termelőszövetkezetben.
