Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-06 / 23. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 6, 1963 EMLÉKEZETES ELŐADÁS BRONXBAN Bebrits Lajos: KIK KERESIK FEL KOLFÖLIRŐL« MAGYAR TÁJAKAT? Már az első világháború után, de különösen a második ily világégést követő időben rohamosan fejlődik egy újfajta vándorlás. Százezres és milliós tételekben egyik országból a másikba indulnak emberek, hogy nézzék, tanulmányozzák és ott üdülve megismerjék, mi van a szomszédban, milyen ott az élet, milyen eredményeket értek el iparban, mezőgazdaságban, általában a műszakban, tudományban és kultúrában. A szocialista országokban nagy tömegek lépnek a szociális fel- emelkedés útjára. Kitágult érdeklődési körük, kifinomult az igényük, nőtt a kulturális színvonaluk és ennek megfelelően egyre erősebbé vált utalási igényük is. A kapitalista országokban is megszűnt az utazás privilegizált jellege. Már nemcsak a gazdagok utaznak. A civilizáció fejlődése lehetővé teszi, hogy a szállodák, a vendéglátóipari létesítmények és a közlekedési eszközök nagy tömegek kiszolgálását lássák el. Ez intézmények profitra törő kapitalista tulajdonosai rájöttek arra, hogy a középosztályhoz és a munkásosztályhoz tartozók — ha kisebb profitot jelentenek is — de százezres tételű megjelenésük végül jelentős bevételhez juttatja őket. Olcsóbban kell adniuk mindent, a szélesebb néprétegek számára hozzáférhetővé tenni, de nagymértékben ez is kifizetődő a kapitalista gazdák részére — és innen a nagy vándorlás. Az európai országokban régebben felfedezték ezt és a szomszédok felé szóló nagyarányú propagandával évről-évre fokozódó mértékben hívnak és kapnak vendégeket. Jellemző, hogy most az Egyesült Államok is — amelynek polgárai a legtöbb devizát költik külföldi útjaikon, mely ősz- szeg évente két és félmillió dollárt tesz ki — felismerte a turista fogadás nagy népgazdasági jelentőségét és már két éve uj szervet létesített az oda irányuló turizmus fokozására. Világszerte hatalmas propagandát fejtenek ki a “Visit America” érdekében. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy leküzdjék azokat az akadályokat, amelyek az amerikai turizmus fejlesztését gátolják. Elsősorban természétesen arra volna szükség, hogy az amerikai turisztikai szolgáltatások árát nagymértékben leszállítsák, mert a dollár-szegény európai turista nem tud ily költségeket előteremteni. Magyarország is arra törekszik, hogy mind nagyobbra emelje azok számát, akik külföldről íei- keresik az országot. Ebben a szocialista országokkal lebonyolításra kerülő turizmus elsőrangú szerepet játszik. A szocialista országokból hazánkba érkező idegenek jórészt rokonlátogatók. De természetesen a mind erősödő törekvés arra irányul, hogy akár csoportokban, akár egyénileg, jöjjenek nem rokonlátogatók is, általában Magyarország szocialista fejlődése iránt érdeklődők. A tőlünk északra fekvő országok, amelyeknek klimatikus viszonyai üdülési szempontból hazánkénál kedvezőtlenebbek, nagyobb számban küldik ide a turistákat, mint mi hozzájuk. Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy a kapitalista országokkal is egyre emelkedik a magyar turistaforgalom. Honnan jönnek legtöbben a magyar tájakra és honnan lehet a közeljövőben várni még nagyobb turistaforgalmat ? A turistapiacot jelenleg világszerte az USA és Nyugat-Németország turistái uralják úgy számbelileg, mint az általuk igénybe vett szolgáltatások értéke folytán. Mint mondottuk, már nagyon sokat költenek az amerikai turisták külföldön. De megemlítendő, hogy több mint egymilli- árd dollárra emelkedett a nyugatnémet polgárok által az elmúlt évben külföldön hagyott összeg. Ha kisebb tételt is képez, de valamit már Magyarország is kap ebből a turizmusból és költségeiből. A tőkés országokból hazánkat legtöbben az elmúlt évben Ausztriából látogatták meg. Az osztrákok száma majdnem felét tette ki a hozzánk érkező tőkés turistáknak. Döntő szerepet játszik ebben az ország közelsége, a tradicionális kapcsolat és az, hogy az osztrák turisták már ismerik hazánkat. Sajnos, az osztrákok javarésze csak rövid időre, hétvégi kirándulásra, egv-két napos autóutra érkezik. A tavalyi osztrák idegenforgalmunk nagyrészét az a 8,300 futball-szurkoló jelentette, akik az őszi magyar—osztrák találkozó idején keresték fel Budapestet. Az osztrák idegenforgalom fokozását, tömeges üdültetésüket — elsősorban a Balatonon — leginkább az akadályozza, hogy a mi vendéglátási áraink is magasak, jóval magasabbak a jugoszláv és az olasz tengerparti áraknál és a viszonylag szerény keresetű osztrák munkás és kispolgárréteg inkább az olcsóbb megoldást választja. Áz ártényező kisebb szerepet játszik a még egy ideig tartó nyugatnémet konjunktúra előnyeit élvező nyugatnémet utasoknál. Ezek száma rögtön az osztrákok után következik. Jelentékeny hányaduk ugyan még a ki telepitett svábok rokonlátogatóinak sorából kerül ki, de egyre nagyobb a többiek aránya, akik különben Európa legnagyobb turistatömegét is alkotják. A hazánkba látogató nyugatnémetek száma gyors ütemben növekszik. Különösen jelentékeny a nyugatnémet autó-turizmus felénk irányuló áradása, melynek nagymértékű emelkedésével 1963-ban is számolunk, de még inkább az elkövetkező években. Ez természetesen sürgeti az autós-turizmus megfelelő fogadására irányuló műszaki berendezések fejlesztését. Ilyenek: a jó úthálózat, a nemzetközi átmenő utak állandó javítása, megfelelő számú benzinkút, autószerelő és mentőállomások, de autó-csárdák, campingek és megfelelő más pihenő helyekkel való ellátás is. A tömeg-turizmus fő fejlődési iránya ma az autó-turizmus és ha azt akarjuk, hogy hazánkat bekapcsolják a nemzetközi turista hálózatba, elsőrendű feladatunk a campingek gyors továbbfejlesztése és az egész országra való kiterjesztése. A tőkés turizmus jövő fejlődési vonalán egyre nagyobb szerepet játszanak az amerikaiak. Szám szerint ma még a harmadik helyet foglalják el a hazánkat felkereső tőkés országbeli turisták közt. Jelentős hányaduk még a volt magyar honosok közül kerül ki. Azonban amilyen mértékben csökkennek az utazási nehézségek, főleg pedig, mióta az amerikai hatóságok nem gördítenek akadályokat a Magyarországra szóló útlevelek kiadása elé, egyre több amerikai turista látogatásával találkozunk és a leghatározottabban számolhatunk azzal, hogy a jövőben ez még tovább fejlődik. Érdekes, hogy keletről, az arab világból és Indiából is van mind több érdeklődés, de tényleges beutazás is. Főleg a gyógyfürdők miatt látogatják hazánkat. A turizmusban egyre nagyobb szerepet játszanak az üdüléssel párosult szakmai utazások. Egyre több szakmai alapon szervezett turista csoport utazik külföldre tőlünk is és máshonnan is. Művészek, pedagógusok, jogászok, építészek, élelmi- szeripari-, mezőgazdasági szakemberek turista csoportja érkezik hazánkba szakmai ismereteik bővítése céljából. Az elmúlt évben csak a U.S.- ből több mint ezer turista, útban a Szovjetunió felé, azért kereste fel hazánkat, hogy átszervezett mezőgazdaságunkról, termelésünk helyzetéről képet kapjon. Más országokból is mind nagyobb számban jönnek mezőgazdasági szakemberek, mint turisták, hogy országunk agrár-viszonyait megismerjék. Kétségtelen, hogy a magyar mezőgazdaság, nagy termelési tradíciói és kiváló eredményei folytán, sok érdekességet tartogat a szakemberek számára. Természetesen a többi nagy nyugati ország turistáival egyre nagyobb mértékben kell számolnunk. Nyugodtan állíthatjuk, hogy kizárólag jó propaganda munkánkon múlik, hogy angolok, skandinávok, akik eddig is szép számban jöttek ide, még nagyobb mértékben, tömegesen látogas- ság meg hazánkat. Ugyanez vonatkozik az olaszokra, a franciákra, belgákra és hollandusokra is, akik eddig sem maradtak el teljesen, de inkább csak szórványosan jöttek és számuk lényeges emelésére van szükség. Propaganda tevékenységünket elsősorban a tőkés országok felé kell fejleszteni. Élnünk kell a film- és a televízió felhasználásával. A túlhajtott tempójú nyugati életben kifáradt emberek legjobban a filmen vagy a televízión keresztül közelíthetők meg. Van mit mutatnunk. Filmgyártásunk és televiziónk részére nem jelentene erejüket meghaladó feladatot, hogy speciális, a néprajzi sajátosságainkat tükröző szép filmeket készítsen és azokat a nyugati piacon elhelyezze. A nyugati filmvilágban külön problémát jelent a televíziónak anyaggal való ellátása. Ezt a lehetőséget erősen ki kellene használnunk, hiszen a magyar tájakról szóló filmek mellett lovasturákról, szüreti mulatságokról, sportokról lehetne érdekes és a nyugati piacon elhelyezhető filmeket készíteni. De a propaganda többi fajtájában is sokkal többet kell produkálnunk országunk szépségének és érdekességeinek, fejlődésünk vonalának bemutatásával. A turizmusban rejlő óriási politikai és gazdasági erő kötelezően Írja elő, hogy annak ki- fejlesztését a legelsőrendü feladatok közé soroljuk. Fonjunk koszorúkat babérokból, tölgyfa-levelekből, rózsákból, borostyánból, vagy ami éppen kezünk ügyébe kerül és helyezzünk el belőlük egyet-egyet a Bronx! Műkedvelő Kör minden egyes tagjának homlokára, ezekre a lelkes, csiiggedhetetlen, fáradhatatlan mun- káremberekre, akik a legszivettépőbb akadályok, nehézségek ellenére rendületlenül szolgálják a színjátszás — és politikai nevelés — Múzsáját. Ha a fentiek talán túl virágos frázisoknak tűnnek fel olvasóink előtt, ki kell jelentenünk, hogy megfontoltan irtunk le minden egyes szót. A bronxi műkedvelők minden eddigi teljesítményüket felülmúló előadás keretében zárták le a Társaskör 1962—63-as évadját a múlt hét szombat estéjén. Az “Omega” c. darab előadásával a műkedvelők a dráma igényeit és feladatait egy munkásmiikedvelő együttestől elvárható legnagyobb tökéllyel oldották meg. Ez az előadás — első Ízben talán az együttes történetében — már nem “amatőr”-előadás volt, hanem a színjátszás nagy lelki élményeinek érzésskálájához saját megértésükön, lelki tusájukon keresztül eljutott komoly művészek produkciója. A darab szereplői, élükön Dattler Bözsivel, már nem “játszottak”, hanem korunk legnagyobb dilemmáját átélve, adták azt vissza a drámát visszafojtott lélegzettel figyelő közönségnek. A darabról magáról elmondhatjuk azt, amit Ady Endre irt Bemard Shaw, “A doktor ur dilemmája” című darabja 1910-ben történt budapesti bemutatójáról a “Nyugat”-ban: “Ebben a darabban az emberek mellékesek, a történés pláne alacsony számítás, de ahogy az emberek felvonulnak, megállnak, elmennek, jönnek, szólnak, játszanak, ebben minden benne volt, levő és vajúdó világnézetek találkoznak.” Az “Omegában” is találkoznak a “levő és vajúdó világnézetek”, az önzés, a pénzimádat, amely az emberiséget a pusztulás szélére taszítja és ezzel szemben az emberiség sorsáért aggódó és érte minden áldozatra kész társadalmi elemek, amelyeket a mérnök felesége képvisel. Dattler Bözsi a feleség szerepében műkedvelői karrierje csúcspontjához jutott el. Nem mondjuk azt, hogy teljesítménye következetesen hibátlan volt, különösen az első felvonásban technikája még “műkedvelő” jellegű volt, de a darab második felvonásában a “flash-back”-ben, teljesen beleélte magát szerepébe és valódi művészi alakítást nyújtott. A közönség elfelejtette, hogy játékról, színjátszásról van szó, részesévé vált a roppant tusának, amely a darab két hőse, a világpusztitó módszert feltaláló és azt pénzért eladni kész férj, valamint az életet és magasabb társadalmat szimbolizáló feleség között lezajlott. Csorba Pál a férj, illetve a mérnök szerepében méltó partnernek bizonyult. A darab három másik szerepében Dattler Lajos, Do- mán István és Reich Arthur ugyancsak hivatásos színészi teljesítményt nyújtott. Dattler Lajost soha nem láttuk még meggyőzőbben játszani, Domán és Reich szintén teljes átérzéssel járultak hozzá a darab realizmusának kifejlesztéséhez. Két más rövidebb színmű kerekítette ki az est műsorát. Karinthy “Tehetség” cimii humoros karcolatéban Reich Arthur jóformán eleitől végig kacagásban tartotta a közönséget, mig az “Egyszer egy évben” c. darabban ugyanezt tette Markovits Ilus és Feri. Mindhárom darabot Róth Ernő rendezte. Az “Omega’ darab roppant technikai problémáinak zseniális megoldása minden szónál ékesebben bizonyítja Róth Ernő művészi átérzését és technikai szakértelmét. Az est másik szenzációja Dengelcgi Bözsi énekszámai voltak Gamauf Gusztáv hegedükisérete mellett. Bözsiben a magyar nóta széphangu tolmácsolóját fedeztük fel. Ezentúl gyakrabban kell, hogy énekeljen nekünk. Reich Arthur két gyönyörű Ady-verset szavalt a közönség megelégedésére. A programot Kovács Erzsi konferálta a tőle megszokott szellemességgel és sziporkázó, néha talán túl élér ken sziporkázó humorral. Rosner Sándor, a Magyar Szó ügyvezető szerkesztője szép ajándék átadása keretében búcsúztatta az óhazába utazó Szántó Karolát, aki közel 50 esztendőn keresztül, szinte felmérhetetlen támogatást nyújtott a magyar-amerikai sajtónak. Minden gyűjtési kampányban vagy a legelső volt, vagy a legelsők között szerepelt. Megérdemli minden olvasónk háláját. Kár volna, ha annak a roppant munkának eredményeként, amelyet a műkedvelők az “Omega” előadásába, szereptanulásába beletettek, egyedül Bronx és New York haladó szellemű magyarságának kis csoportja élvezné e darabot. Be kellene azt mutatni minden nagyobb magyarlakta városban. Tudjuk, hogy már csak kevés városban van munkásotthon, de egy ilyen darabra mindenütt kibérelhetnének egy megfelelő helyiséget. És ha a műkedvelők képesek voltak azt a színpad nélküli teremben előadni, akkor mindenütt meg lehet csinálni. A magyar kolónia már oly rég nem élvezett egy “kulturkörutat”, hogy e csoportunk mindenütt telt házat vonzana. Talán épp a nyár volna a legalkalmasabb erre. Négy hetes körút kereté- Den New York és Los Angeles között legalább 10—12 városban elő tudnák azt adni 1,500—2,000 néző előtt. Figyelő
