Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-17 / 3. szám

Thursday, January 17, 196Ü AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 1 E. H. Neuwald: A megbocsátás és testvériesség nevében Gyakorlatban ez lenne a pápa karácsonyi üzenetének követése s hirdetése? “Bethlehemből jő a bátorítás a keresztény társadalmi életgyakorlatra, a bűnös önszeretet leküzdésére, az emberbaráti kötelességek köte­lezően értelmes felismerésére, a megbocsátás elengedhetetlen gyakorlására és a tökéletes testvériesség megteremtésére...” A Los Angelesben megjelenő Californiai Ma­gyarság január 4-i száma szerint János pápa töb­bek között ezt mondotta karácsonyi üzenetében és mi kíváncsian vettük szemügyre ennek a szélső­jobb hetilapnak hasábjait, hogy vajon felleljük-e azokon az “emberbaráti kötelességek... a meg­bocsátás. . . és a testvériesség” egy-egy szokatlan és szerény jelét? Nem kellett sokáig keresgélni, mert a hetenkint megjelenő metzgeráj azzal kezdődik, hogy János p.íjpa szavai “a meg nem alkuvó moszkvai kom­munista istentagadás fel nem engedő fagyában, a pekingi intranzingens kommunista agyarkodás millitáns lehelletében és az afro-ázsiai blokk op­portunista világszemléletében hangzottak el. Nyilvánvaló, hogy a cikkírót a pápa ihlete szállta meg és “az emberbaráti kötelességek értelmes felismerését” árulja el, amikor rögtön Írása ele­jén szembehelyezkedik a világ lakosságának 75 százalékával. A cikk teljes egészében azon siránkozik, hogy “dr. Castro kormányát... nem söpörhetjük bele a Karib-tengerbe” és vérző szívvel sorolja fel azokat a gyári felszereléseket, amelyeket a Szov­jetunió, Kelet-Németország, Csehszlovákia, Ro­mánia és Lengyelország készül Kubába szállítani, hogy ezáltal valóra váljék “Kruscsev kitűzött cél­ja a szigetországot Dél-Amerika legfejlettebb ipari államává fejleszteni. ’ Amennyiben ez sikerül, akkor annak János pá­pa, fentebb idézett szavai szerint, végtelenül örül­ne, mint ahogy minden becsületes ember annak is örülne, ha az Egyesült Államok hasonló terve sikerülne a dél-amerikai országokban, amelyeknek népei megunták az állandó koplalást, nyomorúsá­got és elnyomást. Metzger nem örül. Sőt: neki beszélhet a pápa! Metzger nem örül annak, hogy Kuba népe a szocialista népi köztársaságok segítségével végre rátért arra az útra, amely az ipari államok és a kulturnépek sorába vezet, sőt annak sem örül, hogy “Fidel Castro egyelőre nyugodtan alhat, a U.S. nem támadja meg országát.” Tovább mene­telve, “tárgyilagosan megállapítja, hogy dr. Cas­tro szerencsecsillaga mégsem hanyatlott olyan mélyre, mint ahogyan azt a nyugati világ szeret­te volna.” Nagyszerű! A kubai népnek eszerint gyárai lesznek, amelyek ruházni, táplálni fogják és ellát­ni a földi javakkal, amelyekben még soha része nem volt. Mindennek tetejébe még “nyugodtan is alhat”. Ez lesz a “tökéletes testvériesség”, amely­ről a pápa beszélt és amely a C. M. táján süket fülekre talált.' Köztudomású, hogy a C. M. szerkesztő nélkül szerkesztődik és hasábjain igy kerülhetnek szem­be a legnevetségesebb ellentmondások. Mialatt a metzgeráj a második oldalon nyugodt álomba rin­gatja Castrot, mert “a U. S. nem támadja meg országát”, addig egy inkognito mögé rejtőzött másik írnok az első oldalon azt mondja, hogy: "most Ígérte meg Kennedy elnök a kiszabadí­tott kubai szabadságharcos hősöknek is ameri­kai földön, hogy a dicsőséges kubai harcizász­lót a majd felszabadított Kuba földjén adja vissza a hősöknek!” Kiváncsi természetűek vagyunk, • tudni szeret­nék — de a szerény iró nem árulja el —, hogy az ünnepélyes zászlóátadás pontosan hány órakor fog történni? Kívülünk még James Reston is szeretné tudni, aki a N. Y. Times január 3-án megjelent nyugati kiadásában irta, hogy “Kenne­dy elnök január 2-án Palm Beach-en az amerikai népet az újságírókon keresztül informálni akarta arról, hogy a kubai menekültekhez intézett miami-i beszé­dének célja csupán az volt, hogy úgy a világot, mint Kuba népét — beleértve a kubai kormány és katonaság sorai között levő disszidenseket • •— arról biztosítsa, hogy az Egyesült Államok nem tervez Kubára kormányt erőszakolni, vagy a szigetet a Castro előtti helyzetbe téríteni.” Ehhez még hozzáfűzi a Times politikai cikk­írója, hogy az elnök e kijelentése “Castro Kubá­jának teljes elfogadását jelenti a belátható hatá­rokig.” A C. M. olvasótábora sajnálatra méltó részének, amely egyedül csak ebből a szélsőjobboldali köz­lönyből merit “tájékozást” a világ eseményeiről, persze nincsen alkalma választani: az elnöki kije­lentést, avagy az első oldali anonimus menetrend­jét fogadja el befejezett tényként és igy minden más zagyvasággal és ellentmondással együtt ezt is kénytelen lenyelni. Mert van ám más zagyvaság is, bőviben... A 4-ik oldalon például azt olvassuk, hogy “hazulról Írják és mi keserűen olvassuk”, hogy Magyar- országon “abortuszt” gyakorolnak. Mintha ez va­lami uj, szokatlan, eddig soha nem hallott, egye­dülálló körülmény lenne, a los-angelesi hetilap, ki­jelenti, hogy: “a törvényt, amely biztosítja minden megté­vedt asszonynak a jogot, hogy meggyilkolhassa gyermekét, a magyar nemzetet gyilkoló szán­dék diktálta.” Napjainkban, amikor szerte a világon arról be­szélnek, tárgyalnak, cikkeznek, terveznek, hogy a kirobbanás-szerű népesség-szaporodás súlyos prob lémák elé állítja a felelős kormányszerveket — és hogy a problémára megoldást találjanak —, Sabados kiadó a lapjában hirdető utazási irodák kedvében vél járni, amikor azt Íratja, hogy: “Magyar turisták, akik hazalátogattok, dús dol­lárjaitokból vigyetek egy koszorút a meggyil­kolt magyar nemzedékek sírjára is.” így a C. M. Nézzük csak, hogy mit mond a N. Y. Times ugyanazon a napon megjelent száma? Ugyancsak James Reston, politikai cikkíró mond­ja a vezércikk oldalon, hogy: “A Kennedy-adminisztráció elején, a külügy­minisztérium politikai tervezői, megdöbbenve a világ lakosságának évi 51 millióval való szapo­rodása felett, hozzáfogott annak a tanulmányo­zásához, hogy ennek a szaporodásnak milyen befolyása lesz az Egyesült Államok politiká­jára.” Idézi továbbá a külügyminisztérium politikai tervezőinek végső határozatát, amely szerint “a népesség további nem-kivánt emelkedésének sza­bályozásában” a haladás az amerikai külföldi se­gély támogatásával történjék. íme: amig az amerikai néptől beszedett adók egy részét az amerikai kormány arra fordítja, hogy a népesség szaporodásának kontrollálásá­hoz anyagi segítséget nyújtson, vagy — hogy a Cal. Magyarságot idézzük — “igy rombolja szét a legszentebb érzéseket az anyaság és a család fenséges kötelékeinek meg­semmisítésével,” addig a C. M. a magyar turistákat még külön sze­retné megadóztatni a koszorúk árával, amelyekkel a meg-nem-született csecsemők nem-létező sírját szeretné felcicomáztatni. De ez még semmi! Ami ezután következik, azt jól olvassák el a félrevezetett olvasók és a tájé­kozatlan szerkesztők. Ha nem hisznek a szemük­nek, igazítsák helyre a szemüvegüket és olvassák el kétszer, mert ilyet még nem pipáltak. Tehát: A National Institute of Health, amely a U.S. Public Health Service kutató ága, a múlt nyár folyamán “Kutatás a születés és népesség szabá­lyozásáról” cimen jelentést tett, amelyben kimu­tatta, hogy: a születés szabályozásával foglalkozó kutatás költségeinek több mint a felét AZ AMERIKAI SZÖVETSÉGI KORMÁNY FEDEZI! Ez a jelentés nem került azonnal nyilvánosságra, mert azt dr. L.L. Terry szövetségi főorvos le­tiltotta, de a letiltást A. J. Celebreeze, az uj egész ségügyi miniszter hatályon kívül helyezte. Cele­breeze e fontos és nagyon is szükséges lépése KENNEDY ELNÖK HOZZÁJÁRULÁSÁVAL TÖRTÉNT. A N. I. of Health jelentése kiterjedt a világ minden részére, ahol a születés és népesség sza­bályozása terén 1962-ben kutatást végeztek. A kutatás finanszírozásában a U.S. kormányán ki­vid a Population Council, a Ford Foundation, a gyógyszer-ipar, továbbá a dán és svéd kormányok vettek részt. A kutatás teljes költsége a múlt évben 6,094,­293 dollár volt, amely összegből 4,096,288 dol­lárt az amerikai kormány fedezett. Miután a C. M. tájékozatlan szerkesztőit és ki­adóját jó szivünk sugallatára ingyen és bérment­ve felvilágosítottuk, kíváncsian várjuk lapjuk kö­vetkező számait. És ha már benne vagyunk a jó­szívűség gyakorlásában, azt is megmondjuk, hogy a legelemibb tisztesség mily kötelességet ró a Sabados-Metzger-Orbán triumvirátusra: 1. Miután a kis Magyarországot az “abortusz” gyakorlása címén azzal vádolták, hogy “szétrom­bolja a legszentebb érzéseket az anyaság és a család fenséges kötelékeinek megsemmisítésével”, a fentiek után kötelessége ugyanilyen szavakkal elitélni a nagy Amerikát, amely az “abortuszt” nemcsak a saját területén, hanem az egész vilá­gon finanszírozza. 2. Az amerikai turistákkal, akik az egész vilá­got ellepik “dús dollárjaikkal”, szintén vitessenek “koszorúkat a meggyilkolt nemzedékek sírjára!’* Ezt nemcsak az újságírói tisztesség, hanem a János pápa által említett “emberbaráti köteles­ség, ... a megbocsátás... a testvériség” is meg­követeli ott, ahol fellelhető e tulajdonságok pará­nyi szikrája. Ahol fellelhető.... Sabados és bérencei jól tudják, de nincs bátor­ságuk, sem becsületük beismerni, hogy a magyar turisták egyre nagyobb számban és szives örö­mest mennek szülőföldjükre, ahol készek koszo­rút helyezni — nem a nemlétező sírokra —, ha­nem a nagyszerű teljesítmények elé: a nagyon is létező uj bérpaloták, uj gyárak, uj modern üzle­tek, uj termelőszövetkezetek elé, amelyek egytől- egyig cáfolást nem tűrő bizonyítékai annak, hogy az uj, erőteljes magyar nemzedékek egészséges fejlődését nem lehet rágalmakkal, becsmérlések­kel megállítani. Mindebből nemcsak az derül ki, hogy a szapora szemforgatások közepette idézett pápai kinyilat­koztatás követésére a C. M. portáján senki nem gondol, de nyilvánvalóvá válik az is, hogy ez a szélsőjobb, háborúra uszító termék tisztára olya­nok által és azok számára készül, akik tájékoz­tató újságokat nem vesznek a kezükbe és Saba- dos hirdetési közlönye kielégíti szellemi és egyéb szükségletüket. A felelőtlenség és arcátlanság határa azonban az, hogy ez a kis csoport számára gyártott újság időnkint nagyzási hóbortba esik és ilyeneket mond: “Az amerikái magyarok ragaszkodnak ahhoz, hogy a UN a magyar ügyet a már régen meg­hozott UN-határozat betiiszerinti értelmezésé­ben rendezze...” így: “az amerikai magyarok ragaszkodnak”, — állítja a C. M., ügyet sem vetve arra, hogy New Yorktól Californiáig és Chicagótól Miami-ig a józan gondolkozásra képes amerikai magyarok elégtétellel és kitörő örömmel vették tudomásul, hogv a “magvar ügy” AZ EGYESÜLT ÁLLA­MOK KÉPVISELETÉNEK JAVASLATA ÉR­TELMÉBEN végleg lekerül az UN napirendjé­ről. A C. M. és hasonló újságok lényege, hogy a megtévesztések, valótlanságok, uszítások és masz­lagok halmazát tárják állandóan olvasóik elé. Mi­után ez a lényegük, mást nem adhatnak. A mun­kás-sajtó feladata és hivatása, hogy erre a kö­rülményre időnkint rámutasson. Ezt a feladatát teljesítette A TÉNY januári száma, amikor a C. M. ’56-os harcokkal kapcsolatban irt cikkének valótlan állítását leleplezte és hivatásunkat telje­sítjük, amikor ugyanennek a lapnak és más mé­regkeverő újságoknak ferdítéseire, a gyanútlan, olvasók érdekében rámutatunk.- • • ’ 1 ’ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA ] ► 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. , ► (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 ► Mignonok, születésnapi torták, lakodálmi, Bar­► Mi tz vall - torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva * < i »- ^ ^ ^ ^ **>■■*>.*. A, «

Next

/
Thumbnails
Contents