Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-17 / 3. szám
Thursday, January 17, 196Ü AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 1 E. H. Neuwald: A megbocsátás és testvériesség nevében Gyakorlatban ez lenne a pápa karácsonyi üzenetének követése s hirdetése? “Bethlehemből jő a bátorítás a keresztény társadalmi életgyakorlatra, a bűnös önszeretet leküzdésére, az emberbaráti kötelességek kötelezően értelmes felismerésére, a megbocsátás elengedhetetlen gyakorlására és a tökéletes testvériesség megteremtésére...” A Los Angelesben megjelenő Californiai Magyarság január 4-i száma szerint János pápa többek között ezt mondotta karácsonyi üzenetében és mi kíváncsian vettük szemügyre ennek a szélsőjobb hetilapnak hasábjait, hogy vajon felleljük-e azokon az “emberbaráti kötelességek... a megbocsátás. . . és a testvériesség” egy-egy szokatlan és szerény jelét? Nem kellett sokáig keresgélni, mert a hetenkint megjelenő metzgeráj azzal kezdődik, hogy János p.íjpa szavai “a meg nem alkuvó moszkvai kommunista istentagadás fel nem engedő fagyában, a pekingi intranzingens kommunista agyarkodás millitáns lehelletében és az afro-ázsiai blokk opportunista világszemléletében hangzottak el. Nyilvánvaló, hogy a cikkírót a pápa ihlete szállta meg és “az emberbaráti kötelességek értelmes felismerését” árulja el, amikor rögtön Írása elején szembehelyezkedik a világ lakosságának 75 százalékával. A cikk teljes egészében azon siránkozik, hogy “dr. Castro kormányát... nem söpörhetjük bele a Karib-tengerbe” és vérző szívvel sorolja fel azokat a gyári felszereléseket, amelyeket a Szovjetunió, Kelet-Németország, Csehszlovákia, Románia és Lengyelország készül Kubába szállítani, hogy ezáltal valóra váljék “Kruscsev kitűzött célja a szigetországot Dél-Amerika legfejlettebb ipari államává fejleszteni. ’ Amennyiben ez sikerül, akkor annak János pápa, fentebb idézett szavai szerint, végtelenül örülne, mint ahogy minden becsületes ember annak is örülne, ha az Egyesült Államok hasonló terve sikerülne a dél-amerikai országokban, amelyeknek népei megunták az állandó koplalást, nyomorúságot és elnyomást. Metzger nem örül. Sőt: neki beszélhet a pápa! Metzger nem örül annak, hogy Kuba népe a szocialista népi köztársaságok segítségével végre rátért arra az útra, amely az ipari államok és a kulturnépek sorába vezet, sőt annak sem örül, hogy “Fidel Castro egyelőre nyugodtan alhat, a U.S. nem támadja meg országát.” Tovább menetelve, “tárgyilagosan megállapítja, hogy dr. Castro szerencsecsillaga mégsem hanyatlott olyan mélyre, mint ahogyan azt a nyugati világ szerette volna.” Nagyszerű! A kubai népnek eszerint gyárai lesznek, amelyek ruházni, táplálni fogják és ellátni a földi javakkal, amelyekben még soha része nem volt. Mindennek tetejébe még “nyugodtan is alhat”. Ez lesz a “tökéletes testvériesség”, amelyről a pápa beszélt és amely a C. M. táján süket fülekre talált.' Köztudomású, hogy a C. M. szerkesztő nélkül szerkesztődik és hasábjain igy kerülhetnek szembe a legnevetségesebb ellentmondások. Mialatt a metzgeráj a második oldalon nyugodt álomba ringatja Castrot, mert “a U. S. nem támadja meg országát”, addig egy inkognito mögé rejtőzött másik írnok az első oldalon azt mondja, hogy: "most Ígérte meg Kennedy elnök a kiszabadított kubai szabadságharcos hősöknek is amerikai földön, hogy a dicsőséges kubai harcizászlót a majd felszabadított Kuba földjén adja vissza a hősöknek!” Kiváncsi természetűek vagyunk, • tudni szeretnék — de a szerény iró nem árulja el —, hogy az ünnepélyes zászlóátadás pontosan hány órakor fog történni? Kívülünk még James Reston is szeretné tudni, aki a N. Y. Times január 3-án megjelent nyugati kiadásában irta, hogy “Kennedy elnök január 2-án Palm Beach-en az amerikai népet az újságírókon keresztül informálni akarta arról, hogy a kubai menekültekhez intézett miami-i beszédének célja csupán az volt, hogy úgy a világot, mint Kuba népét — beleértve a kubai kormány és katonaság sorai között levő disszidenseket • •— arról biztosítsa, hogy az Egyesült Államok nem tervez Kubára kormányt erőszakolni, vagy a szigetet a Castro előtti helyzetbe téríteni.” Ehhez még hozzáfűzi a Times politikai cikkírója, hogy az elnök e kijelentése “Castro Kubájának teljes elfogadását jelenti a belátható határokig.” A C. M. olvasótábora sajnálatra méltó részének, amely egyedül csak ebből a szélsőjobboldali közlönyből merit “tájékozást” a világ eseményeiről, persze nincsen alkalma választani: az elnöki kijelentést, avagy az első oldali anonimus menetrendjét fogadja el befejezett tényként és igy minden más zagyvasággal és ellentmondással együtt ezt is kénytelen lenyelni. Mert van ám más zagyvaság is, bőviben... A 4-ik oldalon például azt olvassuk, hogy “hazulról Írják és mi keserűen olvassuk”, hogy Magyar- országon “abortuszt” gyakorolnak. Mintha ez valami uj, szokatlan, eddig soha nem hallott, egyedülálló körülmény lenne, a los-angelesi hetilap, kijelenti, hogy: “a törvényt, amely biztosítja minden megtévedt asszonynak a jogot, hogy meggyilkolhassa gyermekét, a magyar nemzetet gyilkoló szándék diktálta.” Napjainkban, amikor szerte a világon arról beszélnek, tárgyalnak, cikkeznek, terveznek, hogy a kirobbanás-szerű népesség-szaporodás súlyos prob lémák elé állítja a felelős kormányszerveket — és hogy a problémára megoldást találjanak —, Sabados kiadó a lapjában hirdető utazási irodák kedvében vél járni, amikor azt Íratja, hogy: “Magyar turisták, akik hazalátogattok, dús dollárjaitokból vigyetek egy koszorút a meggyilkolt magyar nemzedékek sírjára is.” így a C. M. Nézzük csak, hogy mit mond a N. Y. Times ugyanazon a napon megjelent száma? Ugyancsak James Reston, politikai cikkíró mondja a vezércikk oldalon, hogy: “A Kennedy-adminisztráció elején, a külügyminisztérium politikai tervezői, megdöbbenve a világ lakosságának évi 51 millióval való szaporodása felett, hozzáfogott annak a tanulmányozásához, hogy ennek a szaporodásnak milyen befolyása lesz az Egyesült Államok politikájára.” Idézi továbbá a külügyminisztérium politikai tervezőinek végső határozatát, amely szerint “a népesség további nem-kivánt emelkedésének szabályozásában” a haladás az amerikai külföldi segély támogatásával történjék. íme: amig az amerikai néptől beszedett adók egy részét az amerikai kormány arra fordítja, hogy a népesség szaporodásának kontrollálásához anyagi segítséget nyújtson, vagy — hogy a Cal. Magyarságot idézzük — “igy rombolja szét a legszentebb érzéseket az anyaság és a család fenséges kötelékeinek megsemmisítésével,” addig a C. M. a magyar turistákat még külön szeretné megadóztatni a koszorúk árával, amelyekkel a meg-nem-született csecsemők nem-létező sírját szeretné felcicomáztatni. De ez még semmi! Ami ezután következik, azt jól olvassák el a félrevezetett olvasók és a tájékozatlan szerkesztők. Ha nem hisznek a szemüknek, igazítsák helyre a szemüvegüket és olvassák el kétszer, mert ilyet még nem pipáltak. Tehát: A National Institute of Health, amely a U.S. Public Health Service kutató ága, a múlt nyár folyamán “Kutatás a születés és népesség szabályozásáról” cimen jelentést tett, amelyben kimutatta, hogy: a születés szabályozásával foglalkozó kutatás költségeinek több mint a felét AZ AMERIKAI SZÖVETSÉGI KORMÁNY FEDEZI! Ez a jelentés nem került azonnal nyilvánosságra, mert azt dr. L.L. Terry szövetségi főorvos letiltotta, de a letiltást A. J. Celebreeze, az uj egész ségügyi miniszter hatályon kívül helyezte. Celebreeze e fontos és nagyon is szükséges lépése KENNEDY ELNÖK HOZZÁJÁRULÁSÁVAL TÖRTÉNT. A N. I. of Health jelentése kiterjedt a világ minden részére, ahol a születés és népesség szabályozása terén 1962-ben kutatást végeztek. A kutatás finanszírozásában a U.S. kormányán kivid a Population Council, a Ford Foundation, a gyógyszer-ipar, továbbá a dán és svéd kormányok vettek részt. A kutatás teljes költsége a múlt évben 6,094,293 dollár volt, amely összegből 4,096,288 dollárt az amerikai kormány fedezett. Miután a C. M. tájékozatlan szerkesztőit és kiadóját jó szivünk sugallatára ingyen és bérmentve felvilágosítottuk, kíváncsian várjuk lapjuk következő számait. És ha már benne vagyunk a jószívűség gyakorlásában, azt is megmondjuk, hogy a legelemibb tisztesség mily kötelességet ró a Sabados-Metzger-Orbán triumvirátusra: 1. Miután a kis Magyarországot az “abortusz” gyakorlása címén azzal vádolták, hogy “szétrombolja a legszentebb érzéseket az anyaság és a család fenséges kötelékeinek megsemmisítésével”, a fentiek után kötelessége ugyanilyen szavakkal elitélni a nagy Amerikát, amely az “abortuszt” nemcsak a saját területén, hanem az egész világon finanszírozza. 2. Az amerikai turistákkal, akik az egész világot ellepik “dús dollárjaikkal”, szintén vitessenek “koszorúkat a meggyilkolt nemzedékek sírjára!’* Ezt nemcsak az újságírói tisztesség, hanem a János pápa által említett “emberbaráti kötelesség, ... a megbocsátás... a testvériség” is megköveteli ott, ahol fellelhető e tulajdonságok parányi szikrája. Ahol fellelhető.... Sabados és bérencei jól tudják, de nincs bátorságuk, sem becsületük beismerni, hogy a magyar turisták egyre nagyobb számban és szives örömest mennek szülőföldjükre, ahol készek koszorút helyezni — nem a nemlétező sírokra —, hanem a nagyszerű teljesítmények elé: a nagyon is létező uj bérpaloták, uj gyárak, uj modern üzletek, uj termelőszövetkezetek elé, amelyek egytől- egyig cáfolást nem tűrő bizonyítékai annak, hogy az uj, erőteljes magyar nemzedékek egészséges fejlődését nem lehet rágalmakkal, becsmérlésekkel megállítani. Mindebből nemcsak az derül ki, hogy a szapora szemforgatások közepette idézett pápai kinyilatkoztatás követésére a C. M. portáján senki nem gondol, de nyilvánvalóvá válik az is, hogy ez a szélsőjobb, háborúra uszító termék tisztára olyanok által és azok számára készül, akik tájékoztató újságokat nem vesznek a kezükbe és Saba- dos hirdetési közlönye kielégíti szellemi és egyéb szükségletüket. A felelőtlenség és arcátlanság határa azonban az, hogy ez a kis csoport számára gyártott újság időnkint nagyzási hóbortba esik és ilyeneket mond: “Az amerikái magyarok ragaszkodnak ahhoz, hogy a UN a magyar ügyet a már régen meghozott UN-határozat betiiszerinti értelmezésében rendezze...” így: “az amerikai magyarok ragaszkodnak”, — állítja a C. M., ügyet sem vetve arra, hogy New Yorktól Californiáig és Chicagótól Miami-ig a józan gondolkozásra képes amerikai magyarok elégtétellel és kitörő örömmel vették tudomásul, hogv a “magvar ügy” AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÉPVISELETÉNEK JAVASLATA ÉRTELMÉBEN végleg lekerül az UN napirendjéről. A C. M. és hasonló újságok lényege, hogy a megtévesztések, valótlanságok, uszítások és maszlagok halmazát tárják állandóan olvasóik elé. Miután ez a lényegük, mást nem adhatnak. A munkás-sajtó feladata és hivatása, hogy erre a körülményre időnkint rámutasson. Ezt a feladatát teljesítette A TÉNY januári száma, amikor a C. M. ’56-os harcokkal kapcsolatban irt cikkének valótlan állítását leleplezte és hivatásunkat teljesítjük, amikor ugyanennek a lapnak és más méregkeverő újságoknak ferdítéseire, a gyanútlan, olvasók érdekében rámutatunk.- • • ’ 1 ’ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA ] ► 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. , ► (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 ► Mignonok, születésnapi torták, lakodálmi, Bar► Mi tz vall - torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva * < i »- ^ ^ ^ ^ **>■■*>.*. A, «
