Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-30 / 22. szám
Thursday, May 30, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 Hogy semmiféle kétség fel ne merüljön, mindjárt előrebocsátom, hogy sem Afrikáról, sem Ázsiáról, hanem sorstársunkról, Latin-Ameriká- ról van szó. Arról a hatalmas földrészről, amely az Egyesült Államoktól délre, Mexikót, valamint Közép- és Dél-Amerikát foglalja magában, több mint kétszer olyan területről tehát, mint az Egyesült Államok és Alaszka együttvéve. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Latin-Amerika összlakossága kétszáz millióra rúgott. De tekintettel a gyors népszaporodásra, amely a statisztika szerint három percentet tett ki évente, ez a szám ma megközelíti a kétszázhusz milliót. Latin-Amerikát nem csupán a közös latin származású nyelv: a spanyol és portugál, hanem sokkal inkább a közös szomorú sors: a tömegnyomot és tömegéhség jellemzi. Mert az egész népesség fele, kereken száztiz millió, a szó szoros értelmében éhezik. Ez nem holmi ‘’kommunista propaganda”, hanem az Egyesült Nemzetek megbízható bizottságának lelkiismeretes megállapítása. Több mint tizenöt éve vizsgálja Latin-Amerika gazdasági helyzetét az Egyesült Nemzetek kebelében létesitett bizottság, spanyo1 rövidítésben: CEPAL, amely ötszáz hivatalos kiküldött jelenlétében, legutóbb május első hetében, tartotta ülését Argentinéban. Ezen az ülésen terjesztette elő évi jelentését a bizottság lelépő főtitkára, Raul Prebish, akinek polgári beállítottságához semmi kétség sem férhet. Prebisch titkári jelentésében — amelyet érzelmesen önmaga Uj Testamentumnak nevezett el — szigorú tárgyilagossággal és alapos előta- nulmányokkál számolt be Latin-Amerika jelenlegi gazdasági és politikai helyzetéről. Előadásában arra a megrázó tényre mutatott rá elsősorban, hogy Latin-Amerika összlakosságának a fele: száztiz millió, emberhez nem méltó viszonyok közt él és nem jut elegendő táplálékhoz. Mint megállapította, az össznépesség fele, csak kéttizedét fogyasztja a földrész össztermelésének, ugyanakkor amikor tiz százaléka a lakosságnak, körülbelül tiz millió: három-tizedét, tehát egy tizeddel többet. A tömegéhezést mi sem jellemzi jobban, mint ez a számokban megmutatkozó aránytalanság. Ezek szerint az a tiz millió, mely az uralkodó osztályokból kerül ki, tizenötször annyi táplálékot fogyaszt, mint a kizsákmányolt, kisemmizett nép- osztályokból kikerült száztiz millió. Nem túlzás eszerint, ha az éhező kontinensről beszélünk. Felvetődik a kérdés, hogy az összlakosság milyen rétegeiből, osztályaiból kerül ki ez a százmilliós éhező sereg? Elsősorban Latin-Amerika őslakóiból, a bennszülött indiókból. Ezeknek a száma-------annak dacára, hogy négy és fél évszázaddal ezelőtt a spanyol hódítókkal való véres harcokban megtizedelődött —, még ma is jelentékeny. Egyedül Mexikóban 3 millió. De Guatemalában, Peruban, Boliviában és főként Brazíliában további milliós tömegekre rúg. Ezek a bennszülött indió milliók ugyanolyan primitiv életviszonyok közepette tengetik életüket, mint évszázadokkal ezelőtt. A felfejlődött kapitalista rendszer szinte nyomtalanul suhant el felettük. Kiszorítva régi termékenyebb területeikről, kezdetleges földművelésükkel és pásztorkodással, éhezve-pusztul- va tengődnek. Az éhező indió tömegekhez kell sorolnunk a falvak földnélküli szegényeit. Más helyen rámutattam a földkérdés rendkívüli fontosságára La- tin-Amerikában. Ismétlések elkerülése végett, elég ha rámutatunk arra a tényre, hogy ezen a fölrészen az elmúlt fél évszázadban, egyedül Mexikóban és legutóbb Kubában hajtottak végre földosztást. Mint Prebisch rámutatott, a földrész megművelt földjének 80 százaléka átlagosan elenyésző számú nagybirtokos, latifundista kefében van. Több mint 100 millió földműves föld nélkül marad, nyomorogva, éhezve. Falvaikban nvomoruságos kalibákban, kunyhókban, minden higiénikus berendezkedést nélkülözve, állandó éhínség áldozatai. Mint egvetlen lehetőség, az maradt számukra, hogy beözönlenek a városokba, hogy alkalmi munkákkal — mint szakképzetlen munkások — csak szaporítsák az időközönként felduzzadó ipari munkanélküliek számát. Mexikóban ezekből a földnélküli szegényekből kerül ki a “bracerok” (idénymunkások) serege, amely az Egyesült Államok farmjain talál alkalmi munkát és megélhetést néhány hónapra — sajnos — az ottani földmunkás proletárok számlájára, leszorítva munkájukkal a farmmunkások keresetét. De hozzátehetem, hogy ez az alkalmi munkaforrás is apadóban van. Ez évben csak 200,000 mexikói bracero talál munkát az Egyesült Államokban, az előző évek 500,000 átlagával szemben. Az Egyesült Nemzetek gazdasági bizottsága előtt Prebisch nem titkolta, milyen aggodalommal látja a latin-amerikai tömegéhség következményeit. Meggyőző statisztikai adatok felsorolása után, lelkére beszélt a jelenlévő latin-amerikai és USA-beli delegátusoknak, kormányférfiaknak, hogy a tizenkettedik órában, önmegtartóztatással, józan áldozatokkal, egyszóval korszerű reformokkal vessenek gátat — ha csak valamennyire is— a tömegéhezésnek. Intette őket, hogy hajtsanak végre mielőbbi “mérsékelt” agrárreformot az egyes országokban, ahol a föld legnagyobb részét latifundisták bitorolják. Hassanak oda, hogy a borzalmas aránytalanság a fogyasztásban és jövedelem elosztásban mérséklődjék. Mint mondotta, ilyen mérsékelt reformokkal sikerülne hét év leforgása alatt, 1970-ig, a mostani aránytalanságot a fogyasztásban, a mai 15-szörösről, 11- szeresre csökkenteni. Valóban nem túlzott követelés.. . De ugyanekkor az USA kereskedelmi politikájának azonnali átirányítását is szükségesnek találta. Ha burkoltan is, leleplezte, hogy az Alliance for Progress “nagylelkű” gesztusa mögött csak újabb üzlet rejtőzik. Mert leszegezte azt az elvitathatatlan tényt, hogy az USA több mint 80 százalékban uralja a latin-amerikai piacot, mert ő importálja ennek a földrésznek kivitelre kerülő nyersanyagok: ásványok, gyapot, cuA Szovjetunió fennállása óta sok problémának nézett elébe és a rákényszeritett nehézségek következtében megtanulta, hogy válságos helyzetben saját erejére támaszkodjon. Ez a helyzet áll fenn most is, amikor a negyedik nagyátmérőjű csövek gyárát üzembe helyezték. A szovjet olaj- termelés kiterjesztésére és világkereskede'nu H- fejlesztésére feltétlenül szükségesek a 40 inch átmérőjű vascsövek. A békés egymás mellett élés politikájának megfelelően, szivesebben vásárolták volna a csöveket külföldről, hogy elősegítsék más országokkal a kereskedelmet. Kötöttek is szerződést erre vonatkozóan nyugat-németországi gyárosokkal, de a NATO által kimondott szovjet-elleni kereskedelmi bojkott nyomása alatt, a nyugatnémet kormány, saját gazdasági érdekeivel ellentétben, nem engedélyezte a csövek szállítását. Nyomban utána az angol kormány nagy érdeklődést mutatott és hajlandó volt a csöveket szállítani, de a nyugatnémet kormány élesen tiltakozott ez ellen és igyekezett Angliát mindenáron megakadályozni abban, hogy az üz'etet lebonyolíthassák. A bonni kormány és Anglia közötti vita és huzavona alatt azonban a Szovjetunió nem maradt tétlen. Gvors intézkedéssel nekilátott anv- nyi csőgyár felállításának, amellyel képesek a kitervezett időre a megfelelő mennyiségű csövet, az olajhálózathoz előállítani. Úgy látszik, hogy az a^o-nl W\it*i6«v tv'dt a síiét kárán, mert nagyfontösságu kereskedelmi bizottságot küldött 10 napos tárgyalásra szoviet gazdasági vezetőkkel. A NATO országok által ki mondott szovjet-elleni kereskedelmi bojkott alap" kor, banán és egyéb termékeit. Az USA finánckapitalistái szabják meg az árakat mind jobban növekvő profitjuk javára, olymódon, hogy a legutóbbi két évtizedben Latin-Amerika exportjának az értéke majd a felére süllyedt. Falra borsót hányás volt ezen intés és buzditás úgy a latin-amerikai uralkodó osztályok, mint az Egyesült Államok kapitalistái felé. Az előbbiek sem Kennedyék próbálkozása, az Alliance for Progress, sem Prebisch “Uj Testamentuma” ellenére, nem hajlandók több adót fizetni, vagy nagy birtokaikból valamit is a földműves szegényeknek önként átengedni. De ugyanakkor az USA tőkései sem hajlandók a latin-amerikai ólomért, gyapotért tisztességes árat fizetni. Hiába rettegnek úgy ők, mint latin-amerikai osztálytársaik a győztes kubai forradalom kihatásaitól. Utóbbiak, mint a londoni “The Economist” megáilapnoua, a kubai forradalom óta 10 milliárd dollár értéket “menekítettek ki” svájci bankokba, annyit, mint az Alliance for Progress számításba vett 10 évre felosztva Latin-Amerika megsegítésére. Úgyszintén változatlanul maradtak a tőzsde jegyzések az USA-ban a latin-amerikai nyers termékeket illetőleg. Minden jel arra mutat, hogy ennek a földrésznek az átkát: tömegnyomort és éhezést, reformokkal, ráimádkozással nem lehet megszüntetni. Marx Károly megállapítása, hogy “a történelmi fejlődés során még nem volt uralkodó osztály, mely önként lemondott volna előjogairól”, L.-Ame rika esetére is áll. Az egyetlen ut, az éhező milliók számára, a győztes kubai forradalom útja. Újabb veszteség Dél-Vietnaütban SAIGON. — Egy délvietnami katonai őrtábort gerillacsapatok megtámadtak és a 40 tagú legénység közül legalább 34 áldozatul esett. A gerillaharc Saigontól 150 mérföldnyire folyt. Politikai gyilkossági kísérlet Görögországban két képviselő ellen Athénből jelentik, hogy a görögországi Szalo- nikiben motorkerékpárral legázoltak két baloldali parlamenti képviselőt, egy nukleáris lefegyverzési demonstráció alkalmával. Egyik közülük Gregory G. Lambrakis időközben meghalt. Úgy a baloldali, mint a haladó szellemű liberális pártok a kormányt okozzák a merényletért. A széleskörű tiltakozás következtében a szaloniki-i rendőrfőnököt felfüggesztették. A merénylő motorbiciklis jólismert hírhedt szélsőjobboldali terrorista. jai valóban megrendültek, amikor az angol kereskedelmi bizottság beszámolt a Szovjetunióban tett látogatás alkalmával szerzett tapasztalatairól és jelentette, hogy az ott bemutatott gépszerszámok legalább olyan jó minőségűek, mint azok, amelyeket Anglia jelenleg Amerikából és Svájcból vásárol. J. B. Scott, a londoni kereskedelmi kamara orosz osztályának elnöke kijelentette: “Magunkat ámítjuk, amikor azt mondjuk, hogy jobbat tudunk produkálni.” Arra, hogy a kereskedelmi kamara küldöttségének a Szovjetunió hosszúlejáratú kereskedelmi szerződéseket ajánlott fel, ezt mondta: “Ragadjuk meg az alkalmat. Szükségünk van a rendelésre.” Lord Ebbisham, a londoni kereskedelmi kamara a’elnöke és a küldöttség feje, úgy nyilatkozott, hogy nem látja semmi akadályát annak, hogy öt éven belül Angliának a Szovjetunióval való kereskedelme a jelenleginek kétszeresére emelkedjék. A múlt évben Anglia 238 millió 280 ezer dollár értékű árut vásárolt a Szovjetuniótól és 194 millió 320 ezer dollár értéküt adott el neki. Az áru- osc-e zavartalan biztosítására a szoviet kereske- dMn-ö vehetők hosszúlejáratú szerződést kínáltak fel. Úgyszintén nagy érdeklődést mutatták angol vegyszerek és egész gyárfelszerelések iránt. I pairs sííii...... | | GAS. OIL. BATTERY, TTRE. AUTO BARTS § 19505 Allpn R^ad — Molvindaie. Michigan | f TeW«w: V \ — ST/ívv PR, | *rt/WVWWWi/MVWWWWWWWWWVWAAAArtAA«ÍWWUWW AAAMWAAAA/VVVnAAAMWAAWVUVI/V Anglia saját kárán tanul Nagy fontosságú árukereskedelem lehetősége Anglia és a Szovjetunió közt Rácz László: Az éhező kontinens
