Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-23 / 21. szám
Thursday, May 23, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 fLUOGyan én €atom... írja :EHN Nixon és Kossuth (Ferenc) Nixon volt alelnök, majdnem-elnök és aligha- kormányzó hátat fordított egykori sikerei és későbbi kudarcai színhelyének és New Yorkba költözött. California tudomásul vette a másithatatlan tényt, és igyekszik kiheverni a veszteséget. Régi mondást uj helyzetre alkalmazva, azt is mondhatom, hogy California vesztesége New York nyeresége. Viszont nem is kell rosszmájúság ahhoz, hogy megfordítsam: ami California nyeresége, New York vesztesége. így talán helytállóbb az egész. A. költözködéssel kapcsolatban persze szó esik arról a 135 ezer dolláros lakásról is, amelyet Nixon megvásárolt a családja és egy kiszolgáló házaspár számára. Mondhatnám, hogy erről a kör nyékünkön elég gyakran esett szó és a beszélgetés ilyenformán hangzott: — Hello Joe! — Hello. Jim! — Hallottad, hogy Nixon New Yorkba költözött? — Hallottam. . . És? — Hallottad, hogy lakást vett 135 ezerért? — Hallottam. . . Hm! — Hm... Hm! A hiimmögést rendszerint fejcsóválások kisérik. Ez érthető, mert errefelé még sokan emlékeznek arra, hogy amikor Nixont alelnöknek jelölték, bizonyos pénzösszegeket hoztak kapcsolatba a jelölésével és egy ideig már-már úgy látszott, hogy Eisenhower kénytelen lesz valaki mást az alelnök- ségre kijelöltetni. De akkor Nixon megjelent a TV közönség előtt, a feleségével, gyerekeivel, kutyájával és. macskájával és krokodilkönnyek hullajtása kíséretében elmondta, hogy neki az a 28 ezer dollár bélyegekre kellett, azért fogadta el a pénzt gazdag emberektől, mert különben nem tudta volna a tisztelt választó polgárságot értesíteni, hogy Eisenhower tábornok ur védnöksége alatt ő alelnöknek szalad. Ezt a magyarázatot a TV-t figyelő szavazó polgárság elfogadta, Nixon alelnök lett, amely minőségben nyolc éven át húzta az alelnöki fizetést. Utána elnökjelölt lett, amely halmazállapotban pénzt nem keresett és megbukott. Végül kormányzójelölt lett, amely tisztség megint csak alkalmatlan pénzkeresésre és úgyszintén megbukott. És most egyszerre 135 ezerért vesz lakást, pont abban az épületben, amelyben Rockefeller kormányzónak is van lakása.. . Hm! Rockefeller miatt senki nem hümmög. Az már régen bement a köztudatba, hogy minden szabályos Rockefeller mögött néhány százmillió áll, azért a newyorki kormányzónak lehet 135 ezer dolláros lakása és Venezuelában nagy birtoka úri kastéllyal. Azért sem hümmög senki, mert a kormányzó lakásának évi fenntartása tízezer dollárba kerül. De Nixonnak is tízezerbe fog kerülni. . . Hm! Azt mondom, hogy azért nem kell" rosszmájúnak lenni és mindjárt hamisságra gondolni. Elvégre sok minden lehetséges, ami egy alelnök, elnökjelölt és kormány zó jelölt életében előfordul, ami nem fordulhat elő közönséges szavazó polgárok életében, ami egy kis pénzt hoz a konyhára. Továbbá az sincs kizárva, hogy annak a bizonyos 28 ezer dollárnak csak egy része ment el bélyegre, a többit a Nixon-házaspár félretette, kamatoztatta és abból vették most a 135 ezer dolláros lakást New Yorkban. Sok minden lehetséges. Tudom, hogy hiába intem belátásra a rosszmájúságban szenvedőket, mert az ilyenek javitr hatatlan gyanakodók, akik mindenre gondolnak, csak jóra nem. Ezeknek az okulására elmondok egy régi óhazai történetet: Valamikor a jó béke-világban, 1909-ben, vagy talán 1910-ben a nagy Kossuth kis fia, a Ferenc volt a magy. kereskedelmi miniszter. Mint Nixon alelnökségével kapcsolatban, úgy Kossuth Ferenc miniszterségével kapcsolatban Budapesten bizonyos pénzösszegeket kezdtek emlegetni. Ahol erről szó esett, ott szintén hiimmögtek az emberek. A rosszmájuak ott is gyanakodtak és az újságok kezdtek nem is kétértelmű célzásokat tenni a kereskedelmi miniszter rovására. Abban az időben virágzott az Andrássy-uti “Nagy Endre Kabaré”, amelyet Nagy Endre es- ténkinti mesteri konferálása a szó szoros értelmében kulturközponttá léptettek elő. Aki politikailag sebezhető volt, az nem kerülte el Nagy Endre éles szatíráját, amit a pesti közönség nagy élvezettel hallgatott. Előre látható volt, hogy Kossuth Ferenc nem lesz kivétel. Éppen jelen voltam az előadáson, amikor Nagy Endre szóvá tette a miniszterséggel kapcsolatba hozott pénzösszegeket, — körülbelül ilyen formában: “Kossuth Ferenc miniszter úrral kapcsolatban bizonyos pletykákat hallottam. Nem értem, hogy'miért bántják ezt a jó embert. Miért nem veszik tekintetbe, hogy milyen végtelenül spórolós életet kellett folytatnia, hogy a miniszteri fizetésből rövid idő alatc megspóroljon néhány milliócskát.” Ha Nagy Endre élne és Amerikában konferálna, elmondhatná most Nixonról is: Milyen spórolósan kellett élnie, hogy az alelnöki fizetésből megspórolhasson eleget ahhoz, hogy New Yorkban 135 ezer dolláros lakást vásárolhasson! Ezért hát californiai sorstársaim, hagyjuk abba a célzatos hiimmögést és ne bántsuk ezt a jó embert. Örüljünk, hogy megszabadultunk tőle! fMVWWWVWWWVWWWWWWWWVtAAAAnMWWWtflJVWWWWWWVWWWWVWWWWV Veszélyben a dollár? Irta: VICTOR PERLŐ A fizetési mérleg alatt azt a különbséget ért- jiik, amely a befizetések és kifizetések között fennáll a nemzetközi üzletek lebonyolításánál. Az elmúlt 13 év folyamán az Egyesült Államok 26 milliárd dollárt kitevő deficitet vállalt magára, amelyből 16 milliárd az utolsó 5 évben gyűlt ösz- sze. A deficit egy részét aranyban fizették ki, aminek következtében az Egyesült Államok arany készlete az 1949-es 25 milliárd dollárról, ma már 16 milliárd dollár alá esett. A deficit többi részét pedig dollárköveteléssé alakították, amelyet arany ra kell beváltani, ha úgy kívánják a külföldi központi és magánkézben lévő bankok. Az ilyen követelések összege jelenleg 25 milliárd dollárt tesz ki, 9 milliárddal többet, mint az Egyesült Államok aranytartaléka. A deficit annak ellenére keletkezett, hogy az exportált áruk értéke túlhaladta az importáltakét. Ennek az az oka, hogy a kivitelre kerülő áruk egy része nem jelentett jövedelmet, mert a kormány fizetett értük. A többi részért járó bevételt pedig messze túlszárnyalta az a kiadás ^melyet az Egyesült Államok kormánya es katonái a hadibázisokon, valamint a bábkormányok katonai segélyezésével elköltötték. Ez magyarázza meg, hogy miért keletkezett a deficit először 1950-ben, abban az évben, amely a koreai háború és a NATO kézdetét jelzi. A Kennedv-kormány keményen dolgozott a deficit eltüntetéséért és el is ért bizonyos eredményt 1961-ben. A gazdasági visszaesés jobban lecsökkenti a behozatalt, mint a kivitelt, és a NATO szövetségesek előrehozták tartozásaik kifizetését, hogy a kimutatás jobban nézzen ki papíron. A deficit lecsökkent az 1960. évi 3.9 milliárd dolláros rekordról 2.4 milliárd dollárra 1961- ben. Dillon pénzügyminiszter bejósolt egy újabb nagy csökkenést 1962-re és a pénzügyi egyensúlyt 1963 végére. De annak ellenére, hogy szövetségeseink több mint egy milliárd dollárt különlegesen előre fizettek számunkra, főleg Nyugat- Németország, a deficit alig csökkent valamit, és 2.2 milliárd dollárnál maradt 1962-ben. A Foreign Trade Council nem jósol semmi változást az 1963-as évre. A valóságban a deficit az évi 2.8 milliárdos évi növekedés arányában emelkedett az év első negyedében. Dillon mokt beismeri. hogy még több arany fog távozni az országból és a deficit folytatódni fog egész 1965-ig. Amerikai tőkések stabilabbnak tartják a gazdasági helyzetet Nyugat-Németországban, Japánban, stb., folytatják a befektetési alapok kiutalását az országból, amivel tovább gyengítik a dollárt. A hazai költségvetés nagy deficitjére való kilátás csak még jobban megerősíti ezt a tőkekiviteli irányzatot. A Federal Reserve bonyolult kölcsönügyleteket kötött az európai központi bankokkal, hogy megvédje a dollárt spekulációs támadások ellen. A Wall Street Journal ezt a következő megvilágításba helyezi: “Mindaz, amit ezzel a kölcsönnel elért, annyi, hogy időt nyert ügyeinek a rendezésére . . . így az egyetlen igazi megkönnyebbülés az lenne, ha megjavítanák a dollár be- és kifizetések alapvetően felborult egyensúlyát, amely miatt elsősorban szükség volt a kölcsönre. Hasonló ez a szemfényvesztő iskolásfiu esetéhez, akinél csak akkor végződik minden jól, ha a ‘járadéka’ időben megérkezik.” Washington állhatatosan arra törekszik, hogy fokozza exportja túlsúlyát az importtal szemben, mint a fő taktikai lépést a deficit eltüntetésére. De a siker reményei nagyon halványak maradnak, mert a világ gazdasági mérlegének az egyensúlya az Egyesült Államok ellen billen. A takarékosság gyakori emlegetése ellenére, Kennedy elnök nem csökkentette a katonai támaszpontokkal kapcsolatos évi 3 milliárd dolláros kiadásokat, sőt ezek még valamit emelkedtek is 1962-ben. Egy másik milliárdot pedig a külföldi segélyek kezeléséért fizettek ki. Ez a hatalmas pénzkiáradás csak úgy szüntethető meg, ha bezárják a külföldi támaszpontokat és megszüntetik a külföldi intervenciót. Közben egyre erősödik az a vélemény, hogy a “járadék” nem fog időben megérkezni a dollár megvédésére a leértékelés ellen. Ez azt jelenti, hogy a dollár aranytartalékát lecsökkentik és időlegesen beszüntetik a külföldiek kezén lévő dollárkövetelések kifizetését. Az importért több dollárt kell majd kifizetni és ez a gazdasági életünkben a magasabb árakban fog megnyilvánulni. A leértékelést ki lehet erőszakolni, ha túl sok aranyat vesztenek és a dollárba vetett bizalom jelentősen meginog. Hivatalosan erre az eljárásra soha nem gondolnak, legalább is soha nem ismerik be előre. De az elnök tanácsadója, Paul Samuelson egyetemi tanár, célzott arra legutóbb, hogy a leértékelés kívánatos lehet. A Federal Reserve Board uj kinevezettje, George Mitchell, korlátozások elrendezését javasolta az Egyesült Államokból kifolyó tőkére, amely normálisan a leértékelés árnyékát veti előtérbe. A részvény- tőzsde áprilisi áttörésének a magyarázói már nagy szerepet tulajdonítottak a leértékelésnek, amely az inflációs álláspont egyik forrása a tőzsdei áremelkedés mögött. Számos európai gazdasági szakértő jósolta már be a dollár leértékelését, de számos spekuláns leégett vele, mert a jóslat korainak bizonyult. Wall Street és a kormány taktikai forrásainak és elhatározásának az alábecsülése lenne azt mondani, hogy a pénzleértékelés egy bizonyos adott időponton belül elkerülhetetlen. A hidegháború taktikája önmagában is azt követeli, hogy igyekezzenek azon a szinten tartani az arany árát, ahol jelenleg áll, mert a pénz leértékelésével emelik az arany árát, és így növelnék a szovjet aranykivitel értékét. De már annyit emlegetik ezt a leértékelést é3 a közönség annyit hallhat róla a befolyásos körökből kiszivárgó értesülések alapján, hogy valóban nincs kizárva, hogy már itt van a nyakunkon. A leértékelés súlyosan érintené az amerikai dolgozók életszínvonalát. A dolgozók gazdasági érdeke, csakúgy, mint minden emberé, aki a békét akarja, hogy sürgesse a külföldi katonai kalandok megszüntetését, mert ahogy láttuk, csak ez az egyetlen biztosíték a dollár szilárdságának a megőrzésére. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. 1 S-----------------------------------------------------------f MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Ide mellékelek $..................-t Név: ...................................................................... Cim: ................................................................ Város: ........................................ Állam:..........
