Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-23 / 21. szám

AMÉRIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 23, 1963 Munkás és szakszervezeti hírek Megkülönböztetés a szakszervezetben NEW YORK, N. Y. — Egy Queens, N. Y.-ban lakó néger munkás, Ernest Holmes azzal vádolja az International Ladies Garment Workers Union 10-es lokáljának üzemi megbízottját, hogy nége­rekre sértő kijelentéseket tett előtte, s ugyanak­kor azt mondta neki, hogy sohasem lehet tagja ennek a szakszervezetnek. A vádat a State Commission for Human Rights előtt tárgyalták a szakszervezeti megkülönböz­tetéssel kapcsolatos kihallgatáson, melyen a szak­szervezettől kb. 200 néger és portorikói munkás vett részt. A lokál pénztárnoka szerint az unió 7,600 tagja közül több mint 500 ennek a két ki­sebbségi csoportnak a tagja. A szakszervezet ügyvédje azzal a kéréssel for­dult a Commission-hoz, hogy ne tárgyalja ezt az ügyet, mivel az üzemi megbízott állítólagos ki­jelentése nem vonatkozik a szakszervezetre, s ugyanakkor az illető tisztviselő rokonságban áll a Primrose Foundations, Inc. cég vezetőivel; Hol­mes ennél a cégnél dolgozott, mint szabász. Sze­rinte Holmest azért bocsátották el a cég köteléké­ből, mert nem tudott eleget tenni egy szabászati vizsga követelményeinek. A Commission elutasította az ügyvéd kérelmét. Holmes vallomásában kijelentette, hogy azután vesztette el munkáját, miután a Human Rights Commissionnál panaszt emelt az üzemi megbízott ellen. Biztos benne, hogy állásának elvesztését a szakszervezetnek köszönheti. A OivSI Defense gyermekekre káros hatásáról A civil defense keretében tartott légvédelmi gyakorlatok “teljesen helytelenek és oktalanok” a gyermekek számára, mondta dr. Benjamin Spock, a gyermeknevelés kiváló szakértője. Spock figyelmeztető szavai egy sajtókonferencia kere­tében hangzottak el, amelyen a nukleáris támadá­sok elleni légvédelmi gyakorlatok lelki hatásával kapcsolatos kérdésekre adott választ. A kiváló csecsemő- és gyermeklélekgyógyász a National Committee for a Sane Nuclear Policy Washingtonban megtartott évi diszebédjén szó­lalt fel a sajtóértekezlet előtt és figyelmeztette a részvevőket a nukleáris kísérletek igen súlyos ha­tására. Különösen a gyei’mekek lelki világában okoznak ezek helyrehozhatatlan károkat. A diszebéd kiemelkedő szónoka sürgette az atomkisérletek betiltását, az általános lefegyver­zést és azt, hogy a fegyverkezésen megtakarított pénzt fordítsák a munkanélküliség leküzdésére, valamint a fejletlen országok megsegítésére. Attól tart, mondta, hogy a nukleáris kísérletek kapcsán az ámerikaiak eltűrik, hogy ez az ország elveszítse “erkölcsi érzékét” azáltal,, hogy nem tiltakozik a robbantások ellen. Felidézte, hogy az amerikaiak hogyan kritizálták a németeket, ami­ért megengedték náci vezéreiknek, hogy világra­szóló bűneiket elkövessék. Dr. Spock azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy most ez az ország okozza gyermekek pusztulását szerte a világon azáltal, hogy folytatja kísérleteit, mig a közvéle­mény nem erőlteti meg magát, hogy ezt megaka­dályozza. Ezután idézte a tudományos megállapítást, hogy milyen károkat okoz a kisugárzás az élőlé­nyekre nézve, az élelmiszerek megmérgezését, va­lamint azokat a betegségeket, amelyeket a nem­zőszervek szenvednek el és igv helyrehozhatatlan bajokat idéznek elő a jövő nemzedéknél. A civil defense keretében tartott légvédelmi gyakorlatok pedig félelmet és rettegést oltanak a kisgyermek szivébe és idegbeteggé teszik egy jelentős százalékukat. Az iskolákban végzett gyakorlatok amellett még bornirtak is, jelentette ki a hires tudós, mert e’hitetik a gyermekekkel, hogy a pad alá mászás­sal, vagy a folyosón való üldögéléssel megment­hetik az életüket egy nukleáris támadás alatt. ügyforma munkáért egyforma bér jár WASHINGTON.— Egy kaliforniai csőgyártó c 'o-et bűnösnek találtak, mert hat női alkalma­zottját elbocsátotta, csakhogy elkerülje a szak­ié-Tervezettél való egyezkedést, melynek célja az hogv a női munkások ugyanolyan bért kap­janak, mint az ugyanolyan munkát végző férfiak. A National Labor Relations Board 3:0 elle­nében a Los-Angeles-i Edmund A. Gray Compa­ny ellen hozta döntését és utasította a céget, hogy a munkásnőket a nekik járó hátralékos fi­zetés megtérítésével visszavegye. Bérüket kama­tostól kell megfizetniük az elmúlt év augusztu­sáig visszamenőleg. A cégnek ismét fel kell ven­nie a tárgyalásokat a United Steel Workers szak- szérvezettel. A Gray Company előzetes figyelmeztetés nélkül bocsátotta el a munkásnőket, mialatt a szakszer­vezettel tárgyalt mely azzal vádolta a céget hogy alkalmazottainak bérezésénél különbséget tesz a férfi és a női munkások között. Nem sikerült a Teamsters Uniont megbuktatni Már irtunk arról, hogy a Teamsters Union 2:1 szavazattöbbséggel megnyerte a philadelphiai Na­tional Labor Relations Board választást, melyet az AFL-CIO kért azzal a céllal, hogy kiszakítsa a 8,200 munkást az anyaszervezetből. A Teamsterek egy előző választás alkalmával 600 szavazattöbbséggel nyertek, de az NLRB egy másik szavazást rendelt el azon az alapon, hogy a szakszervezet állítólag megfélemlítette a mun­kásokat. A teherautó vezetők válasza erre az volt, hogy 4,893 szavazattal 2,250 ellenében a Teamster szervezethez csatlakoztak. A kampány rendkívüli figyelmet keltett a saj­tóban, rádióban és televízióban, melyek minden erejüket latba vetették a Teamsters Union meg­buktatására. Ezzel szemben a United Electrical Workers Union helyi szervezete minden támoga­tást megadott a Teamstereknek. Vezetőségük ki­jelentette: Ahelyett, hogy az AFL-CIO vezetősé­ge próbálná a munkásmozgalmat egyesíteni, még mélyebb szakadást próbál a munkásság soraiban létrehozni. Carl Gray, az UE 107-es lokáljának ügyvezető­je a következő táviratban üdvözölte Hoffát, a Teamsterek elnökét, a választás után: “A Teamsterek győzelme diadal úgy a munkás- mozgalmon belül, mint kívülálló reakciós erők fe­lett. Kívánjuk, hogy ez a siker további tagsági növekedést és jobb szerződéseket vonjon magp után. További támogatásunkról biztosítjuk szer­vezetüket.” Sztrájkolnak a tanítók Kongóban Régen esedékes hátralékos fizetésükért sztrájk­ba léptek a tanítók a Kongóban. A Tanítók Szak- szervezete szerint kb. 35,000-en vesznek részt a sztrájkban szerte az országban. (40,000 tanító működik összesért.) Több tartományban előfordult, hogy a tanítók 9 hónapja sem kaptak fizetést. Az egyik jelentés arról szól, hogy Kasai tartományban egyes taní­tók két éve nem kapták kézhez a bérüket. Tovább üldözik a szakszervezetei Az igazságügyminisztérium újabb erőfeszíté­seket tesz, hogy az évek óta húzódó bányász szervezet elleni perrel aláássa a munkásság szer­vezkedési és polgárjogait. A Taft-Hartley törvény értelmében 1959-ben a Mine Mill and Smelter Workei's országos szer­vezetének 9 vezetőjét a kormány becsapását cél­zó “összeesküvés” címén elitéltek. Az ítélet felleb­bezése után a felsőbb bíróság 1962 márciusában két vádlott ellen elejtette a vádat és a többi hét esetében uj tárgyalást rendelt el. Ez a határozat azt a reményt ébresztette, hogv az eljárás folytatása ellen megnyilvánult széleskörű közvélemény jobb . belátásra fogja bírni az igazságügyminisztert és beszünteti a to­vábbi eljárást a szakszervezet ellen. Ez a re­mény alaptalannak bizonyult; a szervezetet ér­tesítették hogy az idén nyárra kitűzték a tár­gyalást. Az évek óta tartó birói herce-hurca folyamán a szervezet tagadta a vezetőség ellen emelt vá­dakat. Számos szakszervezet, egyesület és egyén fejezte ki támogatását. Ezek között van az Ame­rican Civil Liberties Union, Norman Thomas, Sidney Lens és még sokan máso A munkás- szolidaritás érdekében kérjük olv óinkat, Írja­nak Robert F. Kennedy igazságüg niniszternek, hogy szüntesse be a további eljár, t a bányász­szervezet ellen. ÉLES TÁMADÁS AZ AMA ELLEN Az AFL-CIO social security ügyeket intéző igazgatója, Nelson Cruikshank keményen megbí­rálta az American Medical Association (AMA) állásfoglalását az idős emberek kórházi biztosí­tását illetően. Az AMA vezetősége szerint az idős polgároknak nincs szükségük erre a biztosításra, mert a legtöbb 65 éven felüli személy magán be- tegsegélybiztositással rendelkezik. “Először is”, jelentette ki Cruishank, “nagyon jól tudjuk, hogy a 65 éven felüli személyek közel 60 százaléka évi 1,000 dolláros, vagy még ennél is kisebb jövedelemmel rendelkezik.” Ilyen alacsony jövedelem mellett pedig nem engedhetik meg maguknak az idősek a magán betegsegélybiztositást. Az AFL-CIO vezető em­bere még egy példát is felhozott állítása igazolá­sára. Connecticut államban, néhány évvel ezelőtt, magánbiztosító vállalatok széles körben hirdették a “Plus 65” tervet, amely kórházi biztosítást nyújtott idős embereknek. Ennek a tervnek az évi dija 408 dollár volt házaspáronként. “Ezt a biztosítási dijat nyilván még olyan ember sem tudja megfizetni, aki 2,000, vagy 3,000 dollárt, esetleg 4,000 dollárt keres is egy évben.” Vannak ugyan olyan biztosítási szerződések, amelyeket már havi 6 vagy 7 dollárért is meg le­het kötni, de ha alaposabban megvizsgáljuk azo­kat, akkor kitűnik, hogy ennek kapcsán csak 7 vagy 8 dollárral járulnak hozzá a kórházi költsé­gekhez 10—15 napig, vagy legfeljebb 30 napig, mig a teljes napi költség eléri a 20—30 dollárt. Más szóval kifejezve, ahol alacsony a biztosítási dij, ott alacsony a juttatás értéke is. Az olyan biztosítás, amely valóban fedezi a betegségi kór­házi költségeket, megfizethetetlen az átlagkerese­tű idős polgárok számára. Az egészségügyi szolgálatok magas költsége teszi problematikussá az egyes államok számára a Kerr-Mills-program megvalósítását. Ennek a programnak a keretében minden egyes esetben megvizsgálnák az egészségügyi segélyt igénylő személy gazdasági körülményeit, mielőtt kiter­jesztenék rá az állami biztosítást. Az államok felében nem is vezették be a prog­ramot és ahol alkalmazzák, ott sem egyöntetűen történik. Ennek példájaként Cruikshank megem­lítette, hogy január hónapban Illinoisban 604 eset ben, átlagosan 410 dollárt költöttek el, mig Ken- tuckyban 2,300 esetben, átlagosan 14 dollárt. Ez más szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy Ken- tuckyban minden 127 idős személy közül egy ka­pott egészségügyi segélyt, összehasonlítva Illi- noissal, ahol minden 1,600 idős személy közül ka­pott egy segítséget. Tehát minden államnak szembe kell néznie az­zal a problémával, hogy a Kerr-Mills-törvényt egy néhány személy megsegítésére alkalmazza-e, amelyre feljogosítja, vagy annyi embert segise- nek általa, amennyit csak tudnak, de mindnek csak egy kevés támogatást nyújtanak, ahogy ezt a 14 dolláros juttatás esetében Kentuckyban lát­hattuk. Persze egyik formában sem tudják kielégíteni a szükségleteket. Ennek ellenére, mondta Cruikshank, az AFL- CIQ támogatja a Kerr-Mills-programot — jobb hiján. De a valódi megoldást az Anderson-King- törvényjavaslat jelentené, amely minden 65 éven felüli személyre kiterjesztené az állami, kórházi biztosítást. Az Anderson-King-törvényjavaslat a social sec­urity keretében nyújtott nyugdijakhoz hasonlóan, társadalmi alapra helyezné az egész betegségbiz­tosítást az idős emberek részére. Az állami öregségi betegségbiztosítás fellendí­tené a kiegészítő magánbiztositási üzleteket is, Cruikshank szerint, mert a fő terhet levenné a biztositó társaságok nyakáról és igv ezek gazda­ságilag elfogadható ajánlatokkal léphetnének fel azon a téren, amelyre az állami biztosítás nem terjed ki. Igv alacsony jövedelmű emberek is meg engedhetnék esetleg maguknak a kórházon kívüli orvosi ellátásra vonatkozó biztosítási szerződést. Az AFL-CIO vezetőségi tagja szerint remény van arra, hogy a House Ways & Means Commit­tee megszavazza a betegségbiztosítási törvény­javaslatnak a képviselőház elé való utasítását és ebben az esetben a kongresszusnak módja lesz a kérdés eldöntésére. Ha egyszer a törvényjavaslat már a Ház előtt van, akkor nagyon valószínű, hogy a képviselők elfogadják, mert tudják azt, hogy a közvélemény na gvon is akarja. Tehát, ha azt óhajtják, hogy újból megválasszák őket, akkor pártolniuk kell az Anderson-King-féle indítványt. j4___

Next

/
Thumbnails
Contents