Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-05-16 / 20. szám

14

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, May 16, 1963

A VÉGRENDELET FONTOS MINDENKI SZÁMÁRA

NINCS TÖBBÉ SZIVÁRGÓ VÍZCSAP,

..zaz amerikai-magyarosan: “leaky faucet”. A Tappan Vizvezetékszerelő és Fürdőkádgyár uj találmánnyal lépett a piacra: vízvezeték, amely gombnyomásra működik. A hagyományos vízcsap helyett a konyhai és fürdőszobai sink-ben nem lesz többé vízcsap — amely elég gyakran szivárgott —, hanem nyolc gomb, a következő jelzésekkel: Hot, Warm, 'Cold, Drink, Hi-flo, Lo-flo, Off.

Mindez nagyon modernnek tűnik fel előttünk, de ha már gombos vízcsapnál tartunk, miért nem adtak hozzá még egy pár gombot, mint például: Beer, Coffee, Rizling, Badacsonyi Szürkebarát, Leányka, Szilvórium, stb.

NYISSUNK EGY AUTOMATIKUS TISZTÍTÓ-MOSODA ÜZLETET?

Az utóbbi években országos méretekben mozdítják elő az automatikus tisztitó üzleteket (automatic dry-cleaning stores) a gyárosok. Minden nagyobb napilapban hirdetik, mint nagyszerű üzleti alkalmat. Annak, aki ebbe az üzletbe szándékszik belemenni, $6—9,000 befektetést kell eszközölnie és persze idejét és üzleti tehetségét. Miután akadhatnak olvasóink között olyanok, akik már fontolóra vettek egy ilyen vállalkozást, vagy akiknek valamely családtagját érdekli a lehetőség, érdemesnek tartjuk olvasóink figyelmét a következőkre felhívni.

Egy kombinált automatikus mosoda és automatikus tisztitóiizlet gépekkel való felszerelése és az üzlet berendezése legalább 30,000 dollárt igényel. A gyár (mint pl. Westinghouse, Philco, Bendix és sok más) finanszírozza a befektetés kb. 80 százalékát és amellett ellátja hirdetési anyaggal és egyéb tanáccsal a vállalkozót. Ahhoz tehát, nogy valaki ilyen üzletbe fogjon, legalább 6,000 <dollár készpénzre van szüksége. Ha minden jól megy, az üzlet 15—18 százalékos hasznot mutat fel az összbefektetésen, szóval, aki befektetett

6,000 dollárt, kivehet évente 900 vagy 1,000 dollárt. Viszont az uj üzletek 5—10 százaléka csődbe megy, rossz üzletvezetés, vagy, ami igen fontos, rossz üzlethelyiség választása miatt. Ily esetekben az illető befektetett tőkéje súlyos veszteségnek lehet kitéve. Figyelmeztessük tehíjt rokonainkat, ismerőseinket, akik ily gondolattal foglalkoznak, ne fektessék be összes megtakarított pénzüket ily jellegű vállalkozásba. De ha valakit komolyan érdekel, kérjen ajánlatot 4—5 gyárostól és aztán vizsgáltassa felül az ajánlatukat ügyvédjével vagy képesített könyvelővel.

A “szántott” levesekről

A régimódi, házilag készült húsleves, bableves vagy káposztaleves már rég letünőben van az amerikai háziasszonyok asztaláról. Helyüket a kannázott levesek foglalták el. Köztudomású, hogy egyes cégek roppant vagyonokra tettek szert a kannázott levesek gyártásával, (Campbell, Heinz, stb.)

Az amerikai élet adottságait véve figyelembe, ezt a folyamatot nem is lehet elitélnünk. Ebben az országban, ahol a dolgozó családok többségében a háziasszonynak a háztartási munka elvégzésén kívül a legtöbb esetben munkába is kell járnia, hogy szerény keresetével kibővitse a család jövedelmét, a kannázott ételek valóban megköny- nyitik a munkáját.

Az utóbbi évek folyamán azonban már a kannázott leveseknek is konkurrensük támadt a szárított leves, vagy “levespor” formájában. Ezek a levesek vizmentesitve, szárítva, valóban por formájában, papírzacskóba csomagolva kerülnek forgalomba. A háziasszonynak mindössze vizet kell forralnia és aztán beleöntenie a zacskó levesport •és kész a kocsi — illetve a leves, “amilyent a mama szokott csinálni.”

Olvasóink felvilágosítására itt hozzuk egy közismert kutatóintézet megállapításait a legjobban elterjedt készítmények minőségéről és értékéről.

A szárított “chicken noodle” levesek között a Campbell cég “Red Kettle” jelzésű csomagját tartják a legjobb minőségűnek és igazi csirkehús ízűnek. Ennek ára csomagonkint 19 és fél cent lévén, s három porciót tartalmazván, egy-egy porció 6 és fél centbe kerül.

JJgyancsak valódi csirkehús ízűnek tartják á j

A végrendelkezésről és az azzal kapcsolatos kérdésekről már nem egy cikk jelent meg lapunkban. E cikkek főleg a végrendelkezés ERKÖLCSI szempontjait elemezték, rámutatva arra, mit jelent az, ha PROGRESSZÍV emberek, akiknek nincsenek közvetlen hozzátartozói, végrendelet nélkül hunynak el.

E cikkünkben elsősorban, de nem kizárólagosan, a végrendelkezés jogi vonatkozásaival foglalkozunk. Az átlagos munkásembernek ugyanis az a véleménye, hogy minek is költeni ügyvédre, végrendelet készítésére, úgyis kidobott pénz az. “A törvény úgy is elintézi, hogy a feleségem kapja meg, ami utánam marad.”

Ez a feltevés súlyos tévedést tartalmaz. Olvasóink elhihetik, hogy a Magyar Szó nem kap kom- missiót egyetlen ügyvédtől sem, amikor arra szólítjuk fel olvasóinkat, akár van családjuk, akár nincs, hogy igenis készítsenek végrendeletet ügyvéd utján. Miért tesszük ezt?

Először is azért, mert ellentétben az általános nézettel, nem szükségszerűen a feleség kapja az elhunyt férj teljes vagyonát. A végrendelkezés nélkül elhunyt személy vagyonának elosztása ugyanis különbözik államok szerint. Nem minden államban egyforma az erre vonatkozó törvény, de nagy általánosságban eme alapelvek szabályozzák az elosztást:

1. Ha a végrendelet nélkül elhunyt személyt feleség (vagy férj) és gyermekek élik túl, akkor a túlélő házastárs (feleség vagy férj) kapja a vagyon egyharmadát és a gyermekek a vagyon kétharmadát.

2. Ha az elhunytnak nem voltak gyermekei, akkor a feleség (vagy a feleség elhnyta esetén a férj) kapja az egész vagyont EGYES ÁLLAMOKBAN. De nem minden államban! Vannak olyan államok, melyeknek törvényei úgy rendelkeznek ilyen esetekben, hogy a túlélő házastái's (ha nincs végrendelet) csupán a felét, vagy harmadát, sőt néhol még ennél is kevesebbet kap, a vagyon többi része az elhunyt szüleire, testvéreire, nővéreire száll.

3. Ahol csak gyermekek maradnak életben, ott egyenlő szétosztás történik.

4. Oly esetben pedig, ahol nincsenek közvetlen túlélő hozzátartozók, ami az adók és egyéb költségek levonása után fennmarad, mind az államra száll.

Mielőbb továbbmegyünk, röviden foglalkozni akarunk azzal az ellenvetéssel, amelyet szintén gyakran hallunk progresszív körökben, hogy “ugyan minek a végrendelet, minek is ilyesmivel

v\v\\\\\vv\vvv\vw%v\\\v\\v\wiivvvm\

Lipton cég “Chicken and Noodle with Diced Chicken Meat” jelzésű készítményét. Ára csomagonkint egy centtel olcsóbb.

Az újonnan forgalomba hozott “Knorr” készit- ményü csirkehuslevest valamint a Mrs. Grass és Wiler készítményt az intézet gyengébb minőségűnek és kevésbbé csirkehusizünek minősiti.

A szárított marhahusleves-készitmények közt szintén a Campbell “Red Kettle” készítményt tartják a legjobb és legvalódibb Ízűnek. A “Knorr” és a “Mrs. Grass” készítmény túl van fűszerezve.

•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a

FELLNER MÚZEUMOT létesítenek Tatán. A városban a kétszáz éves házak többsége Fellner Jakabnak, a XVIII. századi Európa-hirü építésznek az alkotása. Az emlékmúzeumot a védetté nyilvánított Kálvária-dombon rendezik be.

A SOPRONI PAMUTIPAR UJ SZÖVÖDÉJE. A gyár az nj szövőcsarnok segítségével rövid időn beiül, évente

2® millió négyzetre éterrel több pamv*«5övt tef késit.

foglalkozni lapunkban. Az átlagos munkásembernek nincs alkalma vagyont gyűjteni a mai társadalomban, ami miatt érdemes lenne végrendeletet készíttetni.”

Nos ez tény. Magától értetődőleg nem is ajánljuk a végrendelkezést olyan egyének számára, akiknek a sors és a könyörtelen és igazságtalan társadalom semmit sem juttatott. De még ilyen személynek is lehet, mondjuk, élet- és balesetbiztosítása. Tegyük fel, hogy egy teljesen vagyontalan munkástársunk, akinek két dolgos kezén kivül jóformán alig van más “vagyona” baleset következtében veszti életét és a hozzátartozók képesek jelentékeny összeget kollektálni a felelős vállalattól. Ki és milyen arányban kapja a kollektált ösz- szeget ?

Ez természetesen nem gyakori eset. De illusztrálja annak fontosságát, hogy milyen sok szempontból fontos a végrendelet készítése.

Ismervén olvasótáborunkat, tudjuk, hogy számos olvasónk kis háztulajdonos és igen sok olvasónknak van autója is. Ez itt Amerikában természetesen nem szükségszerüleg a jómód jele, hiszen egyes városokban nem is tud az olyan dolgozó munkát vállalni, akinek nincsen autója, nem lévén más közlekedési mód a munkahelyre.

Már most mi történik olyan esetben, ahol a fenti érvelés alapján a dolgozó nem készíttet végrendeletet? Ott a ház, az özvegy és a gyermekek. Az özvegy el akarja adni a házat, de ha nincs végrendelet, ezt nem teheti meg törvényszéki jóváhagyás nélkül. A legegyszerűbb kiadásokhoz meg kell szerezni a törvényszéki beleegyezést.

De ez csak egy példa. A jól elkészített végrendelet minden esetben jelentékeny összeget takarít meg túlélő családtagok számára.

Vegyünk megint egy olyan esetet, amelyben nincs végrendelet. Mondjuk, hogy az illetőnek van egy kis háza, esetleg egy kis üzlete. Tételezzük fel, hogy az illető állam törvényei szerint a vagyon az özvegyre és utána a gyerekekre száll. A családfő nem akart “ügyvédekre költeni”, nem hagyott végrendeletet. íme mi történik:

1. A törvényszék megköveteli, hogy a vagyont egy “administrator” kezelje. Ez nem lévén végrendeletig kijelölve, igen gyakran családi viszályra vezet.

2. Ha kiskorú gyermekek élik túl az illetőt, a bíróság “gondnokot” jelöl ki. Ugyancsak, nem lévén végrendelet, ezt a szerepet talán nem a legmegfelelőbb személy tölti be.

3. A bíróság által kijelölt administrator, még akkor is, ha az elhunyt férje vagy felesége tölti be a pozíciót, a vagyonnal egvértékü óvadékot köteles letétbe helyezni. Ez természetesen költséggel jár.

4. Az administrator legtöbb esetben kénytelen Ügyvédet alkalmazni — és itt ime már elvesztettük a vámon, amit megtakarítottunk a réven.

5. A birtok kezelésében az administrátornak unos-untalan a törvényszékhez kell fordulnia jóváhagyásért. Ez minden esetben költséggel jár.

Ha a fenti esetekben az elhunyt ügyvéd által jól megirt végrendeletet hagyott volna maga után, megjelölve a birtok “vérehajtóját” (executor), akkor az illetőnek nem kellett volna óvadékot szerezni és a vagyon likvidálásával kapcsolatos teendőket minimális költséggel és a bírósághoz való gyakori folyamodás szükségessége nélkül intézhette volna el.

Ha a vagyon megcsappant ott, ahol nincs végrendelet, teljesen szétforgácsolódhat ott, ahol helytelenül, szakértelem nélkül készített végrendelet marad az elhunyt után. Ilyen esetben, ha a legcsekélyebb kétértelmüség merül fel a végrendelet tolmácsolása terén, véget nem érő bírósági huzavona következhet be, különösen olyan esetben, ahol komolyabb összegekről vagy értékekről van szó és ahol önző, távolabbi rokonok, esetleg felelőtlen kalandorok is részt kérnek a birtokból a “próba szerencse” jelszava alapján. Csaknem minden amerikai magyar kolóniában előfordultak ilyen esetek.

Befejezésül még egyszer hangsúlyozzuk, hogy csaknem minden személy számára ajánlatos ügyvéd által végrendeletet készíteni. Ajánlatos elsősorban a családos emberek részére, de fontos olyanok számára is, akiknek nincsenek hozzátartozóik. Munkásmozgalmi emberek számára nem lehet közömbös, hogy dolgos emberöltőn keresztül megtakarított pénzecskéjük, mondjuk, egy Rockefeller által kormányzott állam kincstárába megy. Tanácsosabb lenne kisegíteni bajban lévő barátot vagy oly intézménvt, amely szíve ügy« volt egész életében!